Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-11 / 187. szám
T.A*/?.K®ct2 • ■ □ K •••••MIIIIHIIHIIIIIMUUllllUUlUIIHIMItnilln »>MMN»uun**M»uaHMMHau«Ma«M>»uaiH«taa»HMaui «laaaii «•••aaaaaaaa* — De hát — az istenért — kérdeztem volt osztálytársamat —. azt meséld el, hogyan kerültél börtönbe?! — Egy kacajért, ha mondom! — S azzal mesélni kezdte: * * * Tavaly ilyenkor még elegáns bankfiú voltam. Talán kissé züllött... No nem! Azt hiszem, már mélyen benn úszkáltam a disznójáéban. De soká elhúztam volna még nagybácsim, a kanonok jóvoltából. Tudod, szüleim nincsenek. Ö az egyetlen hozzátartozóm De ö az utolsó esetig mindig kirántott a csávákból. öccse, anyám testvére öngyilkos lett, holott ő annak idején segíthetett volna rajta. Nos hát ezt az utólagos és eleven lelkifurdalást bennem tisztelhette. Amj elbatlajsztott, a következő volt. Délben pénzt bíztak rám a bankban. Hosszadalmasén ez nem fog érdekelni téged. Találkoztam valakivel, nos, őnagysógával s másnap reggel, hajnalban, hazamenet a pénzből körülbelül egy revolverre valóm maradt. Nevetséges! A revolvert meg is vetítem délelőtt. Az elfolyt összeg aránylag nagy volt s természetesen nagybátyámra gondoltam előbb. De súlyos könyörgésekkel kapcsolatban. Hát felmentem hozzá. Valami furcsa, ideges hangulatban lei- lem. — Majd aztán, majd aztán — legyintette le bevezető mosakodásomat é® egyszerre tapasztalhattam nyugtalansága okát. A szabó jött be hozzá és új reverendát hozott. Az új kanonoksüveget már észrevettem az asztalon. Mármost, ami lefolyt, az a furcsa helyzetnek valóságos tragikomédiája. Képzeld el. hogy bátyám, akit mindig mérsékelten viselt köpenyben láttam, egyszerre megjelenik vadonatúj reverendában. De ez semmi. Nem is sejtettem, hogy egy ilyen öreg emberben és papban ilyesmi lakozzék. Valósággal úgy kezdte magát nézegetni az állótükörben, mint egy tánciskolás gimnazista. Hozzá folyton tőlem is kérdezte: — De jól áll. de nem vet ráncot? No. nem hiúság. De ekkora pénzt kidobni és aztán... Aztán ugyanez a kalappal. Elölről Ismételten. Engem pedig gondolj el, zá- kányosan az éji muritól, revolverrel a zsebemben és a pénzről való nyugitia nélkül, amivel mór rég be kellett volna számolnom a bankban. Egy mozdulat döntött sorsomon. Ha kínpadon vagyok, akkor i* elnevettem volna magam A bácsi, mintegy a szemle végezetéül, éppen úgy emelte fel félcipőiről a reverendát, mint a nők esőben a szoknyájukat. Egyszerre, mint a pukkanás ért utol a kacagás. De azt hiszem. nem lett volna olyan sértő. ha valahogy bácsim is észre nem veszi közben gyerekes viselkedését. Már késő volt elköhögnöm a röhejt. Bácsim pirosabb lett és utána az a vad. családi szemszikra pattant ki simándi kék szeméiből. Hozzá kell tennem, hogy bizalmaskodást sohasem mertem vele. Szemérmesség és bizonyosfajta fegyelem, ez is családi vonásunk. Ami következett, percek válsága volt Nagybácsim már kifelé menet mordult rám: — Nekem most a püspök úrhoz kell sietnem. Két napig ne is gyere. Akkor esetleg beszélünk. Mert miről van szó, tudom előre. — De Sándor bácsi, istenemre!... Effélével mehettem a sarkában. Csakhogy pechemre az ajtóban kanonok társa sürgetölő- zött eléje. Érezted már az efféle tétova szédületét? ... Végem van! Már tudtam. * * * Nagybácsim küldetésbe ment két napra valami országos főpapi parádéra a püspöke helyett. A bankban azt mondtam: — Tegnap nálam maradt a pénz. Féltefti. és nagybácsimnál tettem le. De ő sürgősen elutazott. Holnaputánig nem tehetek semmit. Az ám! De tettek a bankban. Valami szomorú komikum van, mondom, az egészben. Sejted a sürgönyt nagybácsimnak, hogy: igaz-e a pénzletét históriája? És válaszát, hogy nem tiud róla. Nem érthette meg. miről van szó. Ö bizonyára legkevésbé hibás. hogy délután egy detektív látogatott meg a lakásomon. Egy negyedóra múlva rám. csapták egy rendőrségi lyuk ajtóját. Rácsapták a pályámra. Rá egész életemre. így kerültem a lapokba is, ahonnan értesültél. Voltaképp egy kacajért. Egy nyomorultul komikus helyzet miatt. No és talán azért is. hogy Sándor bácsi a két nap helyett hatig maradt oda. Ügy mondják, a szerencsétlenség csőstül jár. A többi csendes lecsúszás ... Tersánszky J. Jenő A. Ssukoncev: ÁTHELYEZÉS £üdvözlöm, Aggé) karpovics! Ö, PltyMn... Mélységes ti sztélé* ... khm... khm..., úgy m. az ú) főnök már fkedik. Mi a fenét grasszálsz munkaidőben a fo- tón? Hát, csak úgy... Igen? mi újság ink? Minden rend- ? Természetesen, Ag- pollkarpovics. Mit szorongatsz « od alatt? O, ez egy iratcso- ... Iratkapocs kellene zá. Furcsa, hogy egy mök gémkapocsért <lat. Szólj a titkárnő- z és elintézi. . Hat éppen elintéz- csakhogy pillanat- ílag nincs titkárnő. ■ Beteg lett? « Makkegészséges. Csupán áthelyezték, — Hová helyezték? — Az értékesítési és panaszirodához! — Elment az eszed? Na, gyere be gyorsan az irodámba és mindent tisztázunk. — önnek már nincs irodája, Aggej Polikar- povics. — Nincs? Hát hová tűnt volna? — Átadták kérem. Átadták az értékesítési és panaszirodának. — Hogy-hogy átadták? — Hát csak úgy egyszerűen és kész. Eddig a „reklamáció”-nak, az „értékesítés”-nek is volt külön osztálya, de az „és”-nek még nem.. . Most csináltak a kettőből egyet. — De hát ez felháborító! Az én beleegyezésem nélkül? Amikor itt én vagyok « főnök?I ■= Csak volt. — Hogy-hogy voltam? S — Csak úgy. Már nem S főnök. S ■ — Semmit sem értek. ■ Részeg vagy? — Szinjőzan. önt át- S irányították. — Hová irányítottak? \ — A kazánosztályhoz! • — A hová?.., — Tessék megnyugodni. természetesen főnöknek. A kinevezést saját szememmel láttam. — Es ki hozta ezt a hülye határozatot? — Repkin. — Nahát! Azonnal felkeresem! Majd én megkérdezem tőle. hogy... — Ne fáradjon. öt szintén áthelyezték. A tröszthöz! — Ja, vagy úgy... És miféle papír ez nálad? — Ez egy határozat. — Miféle határozat? — Határozat az én kinevezésemről. — Hát te mi vagy? — A hivatal új főnöke. Repkin helyett. Fordította: Krecsmáry- né Baraté Rozália Humor szolgálat 1 A tanító kihívja Mirkót: — Mondj valamit az aranyról! Mirkó hallgat. A tanító ideges. — Miért hallgatsz? — Azt mondják, hogy hallgatni arany. — Négy lányom van, de csak egy vejem — panaszkodik egy apa. — Neked még mindig jobb, mint nekem; nekem ugyan csak egy lányom van, de négy vejem. »** A mama Ivánkát leküldí a boltba krumpliért. A kisfiú kéri a boltost: — Tessék adni két kiló krumplit, de a legkisebből, hogy könnyebb legyen hazavinni. **• — Számomra a legnagyobb boldogság, ha lehunyt szemmel hallgatom a zenét — mondja valaki a hangversenyen. — Ez elképzelhető, de legalább ne horkoljon! *** A férj munkába indul, a fe- leség egy csomagot ad neki: — Egy kis meglepetés a számodra. Vettem hajszeszt, hajhullás ellen. — Nagyon kedves vagy drágám, de nekem nem hullik a hajam — mondja csodálkozva a férj. — Nem is neked vettem, hanem annak a lánynak, akinek a hajszálait minden este a kabátodon találom. **» Ljubica: Drága Danica, gratulálhatsz. Ma van a 25. születésnapom. Danica: Érdekes. Már öt éve a 25. szülestésnapodat ünnepeled. Ljubica: Drágám, tudhatnád, hogy én nem vagyok olyan nő, aki egyszer ezt mondja, másszor mást. *** A jegyszedő figyelmezteti az előadásról elkésett vendéget: — Maradjon csendben! — Már mindenki elaludt? »•* — Meg tudná mondani, hol van a legközelebbi rendőr? — Nem. De ha motorbiciklivel megy a járdán, hamarosan találkozni fog eggyel! #** — Igaz, hogy az idős nagyné- néd férjhez ment? — Igaz. — Kihez? — Egy idős emberhez, akivel akkor ismerkedtek meg, amikor a televízióban a „Még nincsen későn” című műsort adták. *** — Segítsen, kérem, doktor úr! — Mi baja? — Nem nekem van baipm, hanem a feleségemnek. Rögeszméje van. Fejébe vette, hogy én hülye vagyok, és semmiképp sem tudom lebeszélni erről «** — Sir, ön megsértette a barátomat; poloskának nevezte! Barátom párbajra hívja önt. Milyen fegyvert választ? — DDT-t! «** — Százados úr, tisztelettel jelentem; szakaszparancsnokunk megint részeg! — Honnan tudod? — Már megint a tükrét borotválja. *** A férj és a feleség visszaemlékszik a régi szét) időkre. — Óh. drágám, emlékszel arra, amikor megismerkedtünk? Akkor éppen nagy árvíz is volt... — Igen. drágám — mondja a férj —; bízónv az volt ám a szerencsétlenség! Z í ti Ü B t V — No, látod, fiam, ez már más!..; (Kallus rajza) Pap irg ífűjiés Ä .Ä) \-teáiig — Látod, a konkurrencia Válóper a középkorban „— ... és végül köteles az erényöv MlAfJkA<0(Zh+'LY — Gondolja, hogy a Panaszirodára megfelelő munkaerők lesz- nek? (Jelinek Lajos rajza) a s*e»*aasaeae&si±aa»-*a-5S*»easssessesae-=EM-fls-ss«aass=sa9aiaeasassts3sa