Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-11 / 160. szám

Várszínház! levél Közlekedési úttörők között A nagyszerű halál Amikor nyilvánvaló lett, hogy Száraz György új drámá­jával nyit az idén a Gyulai Várszínház, újra elővettem gyűjteményemből egy kék fede­lű iskolai füzetet. Ebben a fü­zetben szépen vezetett kézírás­sal olvasható az aradi tizenhá­rom történeté, kijegyezte azt a másoló egy 500 oldalas törté­nelmi könyvből, mely 100 esz­tendővel ezelőtt jelent meg ... Különös könyv, és azt hiszem, igaz könyv. A világosi fegyver- letételtől a bitófáig eleveníti meg a magyar tábornokok sor­sát, vívódásait, reményét a cári tábornok ígéretében, hogy „nem adatnak ki az osztrákoknak", Száraz György drámája is ezt az időszakot öleli fel, ezt a gyötrő vívódást eleveníti meg, és a véget, az osztrák önkény iszonyú megtorlását. Nála is Damjanich tábornok a legtisztábban látó, és a leg­tragikusabb ember. Igaz, még­sem központi hős, és ezt — a központi hős hiányát — sajnos az egész dráma megsínyli eiső jeleneteitől mindvégig. De most még nem tartunk itt, most va­lamit még arról a vészterhes hetekről, melyek az osztrák el­nyomók felett annyiszor győ­zedelmeskedő magyar táborno­kok életének végakkordjai vol­tak. , Ha belegondolunk, az em­bertelenség vak-kútjába tekin­tünk. Az . emberi gonoszság mélységeibe, a csak ember­képes álnokság és gúnyos meg­alázás. a' gyilkosság mélységei­be. Különös helyzetet hozott ak­kor a történelem. Ezt elemzi dialógusaiba^ Száraz György, és erről ír az a régi könyv, mely­nek másolatát őrzöm. „Haynau. ék rettenetes bosszút akarnak állni a mi hőseinken, akik ne­kik ennyi csúfságot okoztak. Végigpaskolták hónapokon ke­resztül a jeles osztrák ármádiát, majd arra kényszerítették, hogy kétségbeesetten dobja oda ma­gát Ausztria az orosz czár lábai elé és könyörületért rimán- ' kodjék. Mikor pedig a muszka czár nagy nehezen megszánta a rimánkodásukat, t betört ha- \ iánkba 200 ezer katonával, újabb szégyent kellett kiállni- uk a dicső osztrák generálok­nak. A szövetséges oroszok le­néztek, velük együtt soha nem akartak harczolni; a mieink pe­dig a megalázás tetejébe: a j honvédsereg sehol sem rakta le az osztrák előtt a fegyvert, mind a muszkának kapitulált Ha teljes bonyolultságában érteni akarjuk az akkori helyzetet, a fogoly tábornokok­ra váró ítéletet, csupán e ny - nyit kell megértenünk. Ilyen egyszerűen, világosan, ahogy a százéves könyv is feljegyzi. A gőgös és hiú osztrák uralkodó osztály a szabadságharc idősza. kában vereséget vereségre szen­ved. és — az ő szemszögükből nézve — számos »megaláztatást: a trónfosztást, majd a cári had­sereg unszimpátiáját is el kell viselniük, és végül Világost, ahol Paskievics a győző, és nem az osztrák. Tény, hogy a bosz- szú elképzelhetetlenül kegyet­len lesz. Damjanichék mégis hittek. Hittek a cári tábornok ígéretében, hogy nem adják ki őket az osztráknak, hittek az osztrák császárban Is, hogy nem áll gyilkos bosszút, és még akkor is, ott is hittek az ellen­ség lovagiasságában, az uralko­dó 'osztályok háborúk felett is elnéző összetartásában. Tévedtek. Ezt írja meg Szá­raz György, erre kíván össz­pontosítani. Azt a drámai helyzetet adni, ami akkor a tábornokokban és körülöttük kialakult. Mindehhez a színhely Gyula, ahogyan néhány tábor­nok esetében valóságosan is így volt, hiszen átadásuk az osztrá­kok kezére Gyulán történt, 1849 őse elején. Azt hiszem, és ezt a várszín­házi előadás bizonyítja, hogy ezúttal mégsem volt sikeres a választás. Száraz György drá­mája nem alkalmazható vár­színházi keretek közé, annál sokkal zártabb, kamarajeLle- gűbb; inkább kíván kőszínházat. Nyilván már a darab elolvasá­sakor érezte ezt a rendező, Sík Ferenc is. és sokoldalú rende­zői tudását, rutinját, ötletessé­gét, és a modernnek nevezett színjátszás sokféle eszköztárát felhalmozta itt, hogy bővítse a hatás körét, hogy várszánházivá próbálkozna tenni az előadást. Nem hiszem, hogy rajta múlik az el nem dönthető kérdés: si­ker volt-e ez az előádás vagy csendes bukás? A főhős nélküli dráma hősei a szivükkel is ott voltak a vár színpadán, de en­nél többet nem tehettek. Egy­két kitűnő jelenet váltotta egy­mást unalmasabbakkal, és még jószerével az sem rázta fel a nézőt (ami pedig ősi színházi foga*!), hogy a hajdani gyulai Weinokheirp báró sétált és félt a jövőtől ezen a színpadon, hogy a sarkadi kocsmát emle­getik és a dobozi uradalmat; kiderült azonban, hogy ez sem minden. Akikre m°gis szívesen emlé­kezünk: a Damjanichot alakító Paláncz Ferenc, Nagy-Sándor József szerepében Csikós Gá­bor, Ittebei Kiss Ernőként Pá- kozdy János, Jelis^ikj cári tiszt szerepében Kézdy György, és az ismét remeklő Szoboszlay Sán­dor, mint Weinckheim báró, végül a tehetséges, emberi pil­lanatokat teremtő főiskolás: Papdimitriu Athina, Damja- nichné alakítója. Lehetne vitat­kozni a díszletmegoldással is. hogy a szereplők nem tudják, csak a nézők, hogy azok, ott fent koporsókon ülnek; viszont nem fér kétség a jelmezek kor­hűségéhez. A technikailag né­hol alacsony színvonalon pre­zentált hatásos kísérőzenét Vujicsics Tihamér szerezte. A tizenegyedik várszínházi évad nyitányáról ennyi az, amit feltétlenül el kellett mondani ahhoz, h.ogy igyekezzünk elosz­latni egyfajta tévedést, amely nem biztos, hogy jó irányba jelöli meg a következő évtized arculatát. . Sass Ervin Csikós Gábor és Paláncz Fe­renc Nagy-Sándor József és Damjanich tábornok szerepé­ben (Fotó: Demény) Szaktábor Ilezőherenibcn Egy „baleset”. Mit tesz ilyenkor a közlekedési úttörő? (Fotó: Demcny) A mezőberényi úttörőház ka­pujában piros nyakkendős őr­ség áll. Nagy Magdi, a békési 3. számú Általános Iskola tanu­lója igazolványunkat kéri, majd udvariasan a keresett tá­borvezetőhöz, azaz a „parancs­nok elvtársihoz irányít. Az úttörőház, vagyis a nyári úttörőtábor parkos telke mel­lett, a strandon találkozunk Bé­kési Imre nyugalmazott rendőr- őrnaggyal és Szerencsi Gábor tanárral, a tábor „parancsno- kai”-val. — Erre a hétre a közlekedé­si úttörők vették birtokukba a tábort. Száz csanádapácai, kö- röstarcsaí, békési és mezőbe- rényi pajtás ismerkedik a KRESZ szabályaival, az úttörő­élet következő évi feladataival — kapjuk a tájékoztatást. A strand medencéjéből a vidám fürdőzés félreismerhetetlen hangkaválkádja hallatszik. — A megyei Rendőr-főkapi­tányság, a Közlekedésbiztonsá­gi Tanács és a berényi úttörő­ház közös támogatásával szer­veztük meg a tábort. A pajtá­sok az úttörőcsapatok közleke­dési őrseinek tagjai. Az isko­lák előtt sokszor látjuk, hogy fehér tányérsapkás, piros nyak­kendős diákok állítják le a gépjárműforgalmat, hogy a jár- *' da szélén álló gyerekek,. vagy ■ éppen idős emberek biztonsá- 5 gosan kelhessenek át az úttes- : ten. További munkájukhoz 5 adunk most segítséget — mond- ; ja Békési Imre. — A gyerekeket romantikával < és a technikával lehet a leg- ! jobban „megfogni” <— folytatja 1 mosolyogva Szerencsi Gábor. ■ — Ezt azért is mondom, mert ; nálunk a fegyelemmel semmi ■ probléma sincs. Hiszen másképp ! nem is hallgatnának intő sza- j vukra az iskolában pajtásaik! : ök is tudják, büszkék arra, í hogy közlekedési úttörők. — A gyermekbalesetek szá- j ma — sajnos — egyre nő. A S he’yes közlekedés — a szabá- í lyok betartását és betartatását : másokkal is már igen fiatal í kor ha n nevelni kell. Ezért hoz- ; tűk létre a tábort. Az egyhetes táborozás talán ; legérdekesebb programja a jel- j háború volt. A név a számhá- ; ború „KRESZ-esített” változa- * tát takarja. A fejre kötött kar- • tonlapokon nemcsak szám, : hanem egyes közlekedési jelzés : is található. Akit az erdőben ; játszott jelháborúban leolvas- ; nak, az kiesik. A két csapat kő- 5 zül természetesen az győzött, | akik többen maradtak. A győz- : tes csapat helyben fogyasztható ■ jutalmat, csokoládét kapott. ; A jelháború csak egy prog- • ram a sok közül. A szabadban ■ különböző gyakorlati foglalko- j zásokon vettek részt a pajta- : sok. Az egyiken mi is részt ; -vettünk. S mivel közlekedési ; úttörők szaktáboráról van szó, • természetes, hogy egy baleset ■ körüli teendő gyors, pontos, eredményes elvégzése volt a kis szakasz feladata. A Vésztői úton egy kerékpárral szabályta­lanul kanyarodó fiút „ütöttél” egy személyautó. A közlekedési úttörők biztosították az utat, értesítették a rendőrséget, irá­nyították a forgalmat és a „sé­rültet” elsősegélyben részesítet­ték. Mezőberény a társadalmi ősz- szefogásái;ól ismert nagyközség. A helyi üzemek és intézmények anyagi támogatásával, szoci­alista brigádok társadalmi mun­kájával most egy KRESZ-pálya építését kezdték el. A szeptem­ber 1-i tervezett megnyitó után — egyelőre salakos utakon -í- különböző járműveken gyako­rolhatják a berényi gyerekek a szabályos, balesetmentes közle­kedést. A pálya 50 ezer forint értékű "szemléltetőeszköze” lesz a berényi iskoláknak. A fiataloknak még egy léte­sítmény épül. Tíz év múlva szeretnék átadni a berényi li­getben felépülő tornaparkot. Az évenként bővülő, újabb és újabb szerekkel gazdagodó park nagyszerűen szolgálja a fiatalok honvédelifü nevelését. A tervek között van * egy olyan is, amely a legközvetle­nebbül érinti, érdekli a járás úttörőit. A nyolcadikosok a tábor segítségével kismotor ve­zetésére jogosító engedélyt sze­rezhetnek. Az igen alacsony vizsgadíjat akár a zsebpénzből is ki lehet fizetni. Az egyhetes tábor programja igen gazdag volt. A KRESZ- vetélkedők, előadások, filmvetí­tések sorát a szabad foglalko­zások mindig élménygazdag órái színesítették. Az egynapos szarvasi kirándulásra bizonyára sokáig emlékezni fognak a paj­tások, akár a jelháború izgal­mas óráira. — 'Ügy gondolom, hasznos napokat töltöttek itt július első hetében a gyerekek. Otthon, az iskolában bizonyára elmesélik barátaiknak, pajtásaiknak az itt szerzett élményeket, ismere­teket. S hogy a jövőben keve­sebb baleset legyen, a nevelés odavezető útjait itt, az ilyen táborokban kell elkezdeni. Szí­vesen adjuk át tapasztalatain­kat az úttörőházaknak, táborok­nak. Reméljük, kezdeményezé­sünk követésre talál —- mondta búcsúzóul Békési Imre. Nemesi László es*a«aaaaaa«! Felice Chilantis Három zászlót Salvatore Giulianónak 6. Giuliano híre gyorsan szállt. A városi szervek, az államgé­pezet összeomlása, a szövetsé­ges csapatok parancsnokságain feltűnő sötét amerikai—szicíliai ügynökök — azelőtt közismert gengszterek — és azok a körül­mények, amelyek közt a maffia újjászerveződött a rendőruralom összeomlása után, mely uralom egyébként komoly gondokat oko_ zott annak idején a maffiának a hagyományos stílusú vezérek körében — mindez és még niás tényező is hozzájárult ahhoz, hogy Giulianónak legendája ke­rekedjék a sziget nyugati felének „szicíliai hazafiságra” szomjas népei közt. Giuliano már első megmozdu­lásaitól kezdve arra törekedett, hogy bizonyos szabályok vagy törvények szerint gyakorolja hatalmát. Maguk a régi stílusú maffiavezérek környékezték meg: vesse latba minden ere­jét, hogy megunt legyen vala­mi rend az alvilágban. Es az alvilág akkoriban a társadalom, nak igen széles rétégét jelen­tette. A kisebb-nagyobb banditák, akik szabadon garázdálkodtak Nyugat-Szicíliában. valódi ve­szélyt jelentettek a maifiahata- lom számára. Csak Giuliano „tartott ren­det”. Sikerült összefognia a régi stílusú maffiások hatalmá­ból kicsúszott legerősebb cso­portok parancsnokságát. A tisz­teletre méltó társaság vezérei „bölcsen döntöttek” Palermóban: bizonyítsák be Giulianónak a barátságukat, és vállalkozásait — állatlopásait, útonállásait, zsarolásait — segítsék infor­mációkkal. Giuliano iß bölcs vezére volt bandájának: a zsákmány el­osztásakor nem feledkezett meg a biztonsági alapról: egyre te­kintélyesebb tőkét gyűjtött a váratlan kiadásokra es a szer­vezet erősítésére. A monteleprei banda a ma­ga eszközeivel tökéletes zsivány. hálózatot épített ki. az állatlo­pástól egészen a .húskereskedé­sig. Szakítva a különböző cos- cák hagyományos munkamegosz­tásával, a működési terület egé_ I

Next

/
Thumbnails
Contents