Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-11 / 160. szám

Uj módszer a pillangós 1 fakarmán yok farfósiiására A balatonedericsi termelő- szövetkezetben, a Keszthelyi Agrártudományi Egyebem ter­melésfejlesztési intézetének új takarmány-tartósítási módszerét alkalmazzák a pillangós növé­nyek silózására. A pillangós növények tartósí­tására kidolgozott módszer, a kísérletek során meglepően ki­emelkedő eredményt hozott. E módszer szerint a levágott pil­langós takarmányt felszecskázva pvc-fóliába helyezik, majd lég­mentesen lezárják. A vákuum­mal légmentesített takarmány­tömegre ezután széndioxidgázt fűvatnak, amelynek hatására a növényi sejtekben levő életfo­lyamatok megszűnnek, s ez egyben megakadályozza az er­jedést is. Így majdnem zöld állapotban, minimális erjedés­sel, tudják tartósítani a, pillan­gós növényekben levő nagy ér­tékű fehérjetartalmat. A Keszthelyi Termelésfejlesz­tési Intézet, amely Dunántúl- szerte már ajánlotta e módszer alkalmazását, felhívja a gazda­ságok figyelmét, hogy az új technológia csak abban az eset­ben jár teljes sikerrel, ha a műveletet — a növény levágá­sától és a művelet befejezéséig — egy nap alatt hajtják végre. A munkafolyamat egynapos megszakítása már felére csök­kentheti az eredményt. Fotópályázat Pravda — 74 A Pravda szerkesztősége idén is meghirdeti hagyományos nemzetközi pályázatát amatőr és hivatásos fotósok számára. A pályázat célja: a fénykép segít­ségével bemutatni korunkat, a dolgozó, harcos és alkotó em­bert, az év főbb eseményeit.* A szerkesztőség elsősorban olyan felvételeket vár a pályá­zóktól, amelyek - bemutatják a testvéri szocialista országok éle­tét, a népek békéért és a társa­dalmi haladásért folytatott har­cát, a hetvenes évek dolgozó emberét — örömeivel, gondjai­val, vágyaival együtt. A pályázat díjai I. díj — 2 hetes szovjetunió- beli utazás. II. díj — 250 rubel. III. díj — (három darab) Zenit— B típusú fényképezőgép (vagy egyéb ajándéktárgy 100—100 ru­bel értékben). Ezenkívül 150 és 100 rubeles pénzjutalomban részesülnek a következő témakörökben bekül­dött legjobb felvételek szerzői:! — korunk emberének portréja j — fotóriport egy eseményről — az ember és a természet — sport. Különdíjban, 150 rubeles pénz­jutalomban részesül az alábbi témákban beküldött legjobb fel­vétel vagy fotóriport szerzője: — a testvéri népek építik a szo­cializmust — mindenkinek béke kell — a demokratikus jogokért, a társadalmi haladásért A legérdekesebb képeket le- közli a Pravda. A pályázatra — tetszés szerin­ti számban küldhetők be — 18X24 centiméteresnél nem ki­sebb méretű fotók. A felvétele­ket címmel és rövid képaláírás­sal kell ellátni, közölni kell to­vábbá a felvétel dátumát, a szer­ző nevét és címét. A PÄLYÄZAT BEKÜLDÉSI IDEJE: 1974. december 1. A szerkesztőség a fotókat nem véleményezi és nem küldi visz- sza. Cím: MOSZKVA, A—47, ul. „Pravdi”, 24. Redakcijá „Pravdi” „FOTOKONKURSZ” •■■■■■«•■■■■■■••■■■■MM szere rátette a kezét. A hagyo­mányos stílusú maffia kénytelen volt' annyi sáppal beérni, amennyivel a „monteleprei ki­rály” szíveskedett megajándé­kozni. Egy híres szicíliai—amerikai gengszternek viszont, aki Parti- nicöban, Santo bátyámnál, a gyerekrablás fortélyait magya- rázgatta neki, azt felelte, ho - • ilyen becstelen vállalkozások oa sosem fog bocsátkozni. Egészen más tervei voltak. Lelkében gyerekkora óta vad haragot forralt a pásztor- és parasztnyúzók ellen, akik ál­landóan szorongatták a pászto­rokat, fillérekért fölvásárolták a bárányokat, mielőtt megszü­lettek, a juhsajtot, mielőtt a hozzá való tejet kifejték volna. Embereik lábon vették meg a gabonát, a fáról a gyümölcsöt. Ősszel megvették a parasztok­tól a mustot, aztán egész évben adták el nekik a bort. Nyugat- Szicília hatalmas hiénái voltak ők. Giuliano rendezte velük a ré­gi számlát; személyesen kereste fel őket; nagy tisztelettel fogad­ták. És ö minden teketória nél­kül igen tekintélyes összegeket követelt — másnapra. Megjelöl- t> a pénz átadásának óráját és helyét is. Minden erőfeszítés hiábavaló volt ilyenkor, hogy Montelepre királyát rábírják: csökkentse követeléseit. Giuiia- no elment, egyedül. ahogyan jött. Es másnap a megjelölt órá­ban, a megállapított helyen.Giu. Hano megbízottai átvették a nagy köteg pénzt. Később ki tu­dódott; ezek közül a becstelen spekulánsok közül páran a kon- : tinensre költöztek, Milánóba, j Torinóba, és újrakezdték ügy le- : teiket : A zsarolással szerzett pénzt: három részre osztotta: az egyi- j két magának tartotta meg, a ■ másikat a csapatkapitányok kap- ; ták, és a harmadikat az áldó- • zatok közt osztotta szét a leg- : jobban szűkölködő pásztorokat j és parasztokat választva ki. ■ Így történt, hogy ezekben a : napokban Mannina, Tojva nova, ; Pisciotta meg a többi bandita • nyomorúságos házakba kopog- • tatott be, és nem rabolni vagy : fenyegetőzni, hanem pénzt vin- : ni. ■ És egy Giuliano nevű banditá- : nak, minden önkényúr ellensé- • gének, a megalázottak védelme- • zőjének híre egyre szállt, a nép ■ ezreinek és ezreinek lett egyet- • len reménysége, akire áhítattal : es várakozással néztek. 5 ■ Am a pénz megfellebbezhetet- ; len úr, és a banditának sok pénz • kellett. Embereinek el kellett • tartaniuk a családjukat, a tör- • vényen kívüli élet is sokba ke- ! rült, drágák voltak az öszvérek, S a lovak, a gépjárművök. Néha : fegyverekre is kellett költeni. ; Giuliano, hogy ezt a sokféle ■ szükségletet kielégíthesse, sarcot j vetett ki. valamiféle adórend- • szer formájában. Megbízottait : elküldte a gazdag földbirtóko- ! sokhoz, közölte az összeget és a i fizetés határidejét, aztán megje. • lentek az adószedők. Bizonyos S esetekben nyugtát adott. A rek_ j virált állatokért például elismer. : vényt, ■ Ezüstkoszorús öntőbrigád Mezőhegyesen A Mezőhegyes! Vas-. Pa-, Fém. f és Gépipari Szövetkezet öntödé- | jében minden munkafolyamat j hagyományosan, kézi erővel tör- ' ténik. Az átforrósodott levegő­jű öntőcsarnokban 27 edzett ember dolgozik. A 60 fokos hő­ség, a 90 kilós kokillák cipelése,: az öntőformák emelgetése, a gá- j zos, poros levegő alaposan igény­be veszi szervezetüket. És amit a jelenlegi körülmények között produkálnak, az már szinte a lehetőségek határa, hiszen évi j termelésük 360 tonna öntvény,! ami értékben 5—6 millió forint- j nak felel meg. Ez az összeg fe-r j jezi ki leginkább a teljesítmé- j nyűket, mert szolgáltatási tevé­kenységüknél fogva alapvetően kis súlyú, sokszor dekás terme-! keket állítanak elő. Fő profiljuk a tűzcsapszekrény, csatornázási aknakeret és az alumíniumból öntött kulacstető. A dolog nyitja És hogy termelésüket évről évre fokozni tudták, nem kis szerepe van a 18 fős Dózsa! György Szocialista Brigádnak, j amely páratlan sikert mondhat i magáénak. De erről hallgassuk'< meg Takács Lajos csoportveze-1 tőt. aki egyben a szövetkezet el- j nökhelyettese is. — A brigád 1958-ban alakult > meg, hat résztvevővel. Akkor! még a Mezőhegyesi Állami Gaz­daság üzemeltette az öntödét.! Két évre rá óklevelet, 1965-ben1 pedig aranykoszorús jelvényt nyertünk. Ezután egy kínos idő-! szak következett. Hol a gazda­sághoz, hol a szövetkezethez tar­toztunk. Aztán 1966-ban rende­ződött a dolog: véglegesen szö­vetkezeti dolgozók lettünk. Az öntőbrigád 1968-ban alakult új­já és az idén másodszorra lett j ezüstkoszorús. Ilyen körülmények között ed-j ződött a Dózsa-brigád. s bár a létszáma változott néhányszor, I rangot, tekintélyt vívott ki ma-) gának a szövetkezetben és egész Mezőhegyesen. Ez évben például — gondoljuk csak el, az eszten­dő felénél tartunk — 400 óra tár­sadalmi munkát végeztek. Ki­válogattak 40 tonna hulladékle­mezt, kiástak egy 60 köbméteres emésztőt, segítettek rendbe hozni a község parkjait, a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium ta­nulóinak elkészítették névadójuk plakettjét. A rádió felhívására a! vidéki gyermekotthonnak olyan1 20 ezer forint értékű tűzhelyal­katrészeket gyártottak, melyet az országban egyetlen egy öntö­de sem vállalt el. Átadják ta­pasztalataikat brigádon kívüli munkatársaiknak, a fiataloknak, kímélik a termelőberendezéseket,’ egyszóval szocialista módon dőli goznak. Kezdeményezőkészsé­gükkel és találékonyságukkal —• és ez lehet a dolog nyitja — újra meg újra meglepik azokat, akik hosszú ideje közelről figye­lik a brigád fejlődését. Emlék és veríték Persze csak példálózhatunk, tizenhat év eseményeit nem le­het egy riportba sűríteni. Ezzel a megállapítással egyetért Si- monka György brigádvezető is, aki a következőket mondja: — Tudja, én 35 éve, hogy eb­ben az öntödében dolgozom. Itt voltam átképzős, itt ettem meg a kenyerem javát és itt hagy­tam a legtöbb verítéket is. Na­gyon sokat tudnák mesélni, mert ahol a veríték ottmarad, ott az emlék is. ötvenhárom éves. csendes be­szédű ember. Megfontolja, amit mond. Íme most is: — Hogy milyen erő hajt, mi­ért csináljuk? Ha kényszerből csinálnánk, kibírhatatlanul sok lenne. De mivel jó szívvel és kedvvel cselekszünk, talán nem is elég. — És, hogy rögtön alaj A Mezőhegyesi Vasipari Szövetkezet Dózsa György ezüstjelvé­nyes Szocialista Brigádja is támassza a mondottakat, el­újságolja, hogy a múlt hónapban kommunista műszakot tartottak a szövetkezetben, ahol az öntő­brigád is lelkesen dolgozott. Ke­resetük egy részét a mezőhegye­si óvodák és a battonyai gyer­mekotthon megsegítésére fordít­ják. A másik részéből több száz kötet könyvet vásárolnak, ezzel is segítve az olvasómozgalom ki­bontakozását. A közelgő XI. pártkongresszus és hazánk fel- szabadulásának 30. évfordulója tiszteletére vállalták: a termelé­kenység 10 százalékkal való nö­velését, az önköltségcsökkentést, szolgáltatási tevékenységük bő­vítését, a balesetmentes munkát, a nők és a fiatalok bevonását a brigádmozgalomba, a politikai oktatáson való 100 százalékos részvételt. — Ahhoz, hogy gazdasági vál­lalásaikat teljesítsék, nagy sze­repe lesz az újításnak is — for­dulok id. Hegyi Pálhoz —, aki nagy tapasztala to',_kal rendelke_ zik, hiszen 1962 óta a szakmá­ban dolgozik. — Én azt hiszem, minden em­ber szeretne valami olyat produ­kálni, amit más még nem csinált, ami másnák eszébe sem jutott. Itt vannak például az aknakere-1 tek. Mennyit törtük a fejünket: hogyan lehetne a gyártás ön­költségét csökkenteni. Aztán megcsináltuk mag nélkül az ön­tést... és sikerült, tgy 40 száza­lékkal kevesebbe kerül cgy-egy darab előállítása. És bennünket még az is serkeit — folytatja —, hogy bebizonyítsuk: nem érdem­telenül kaptuk a jutalmai, az elismerést. „Segílüuk egymásnak” — Az idén, április 4-én az ezüstkoszorús jelvénnyel együtt! kaptunk 3600 forint jutalmat is. Nálunk az a szokás, hogy nem osztjuk szét a pénzt, hanem a közös kasszába tesszük és abból gazdálkodunk. Májusban példá­ul Budapestre szerveztünk egy kirándulást. Megnéztük az ipari vásárt, ellátogattunk a Gábor Áron öntödébe. Olyan élmény volt, amelyet'sokáig nem felej­tünk el — mondja Simonka György. — És ha megszaporodik a csa­lád, ajándékkal kedveskedünk az újszülöttnek — toldja meg id. Hegyi Páll —, miközben Máté Istvánnéra mosolyog, aki a har­madik gyermekét várja. A fia­talasszony magkészítő és már hetedik éve, hogy közöttük dol­gozik. Most természetesen köny- nyebb munkát kapott, Zsiguli műszerfalat készít, de a brigád­tól nem akar megválni. — Vonzereje van ennek a kol­lektívának — mondja Petrucz László. — öt évvel ezelőtt, ami­kor idejöttem, azt hittem, két napot se bírok ki. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és engem el se tudnának zavarni innen. Egymás szavába vágva mesélik, hogy ta­valy meghalt az egyik munka­társuk, Nagy István. A családját rendszeresen támogatják. Leg­utóbb, ősszel a gyerek Iskolafel­szerelését ők vásárolták. Szabó József és Varga Gusztáv házépí­tésénél az egész brigád részt vett. — Nem mondtuk meg előre Józsinak, hogy megyünk segíteni — emlékezik a brigádvezető —, amikor meglátott bennünket, a meghatottságtól alig tudott meg­szólalni. Csak ennyit mondott: Gyuri bácsi, ezt nem gondoltam volna... Segítünk egymásnak, mert végeredményben ez tart össze bennünket, a munkában is — teszi hozzá határozottan. Azelőtt... most pedi"... Igen. tgy formálja, alakítja az embereket a közösség, sokak szá­mára talán észrevétlenül. Nagyot is néznek, amikor erről kezdek kérdezősködni. Máté Istvánná így vall róla: — Azelőtt engem csak a ru­házkodás, a gyerekek fejlődése érdekelt, most meg mindennap megnézem a tévéhíradót, elolva­som az újságokat. Nekem — persze ez egyéni do­log — ez a tétova válasz volt a legrokonszenvesebb, amit id. He­gyi Pál mondott: — Az ember több helyen meg­jelenik,. sok mindent hall és egyszer csak azon veszi észre magát, hogy ő is beszél, a nyilvá­nosság előtt fogalmazza meg gondolatait... Igen, már nem jö­vök olyan könnyen zavarba, mint valamikor. Ezt én is megállapíthattam. És most már az olvasók is. Seres Sándor A Békéscsabai Építőipari Szövetkezet (Békéscsaba, Vörös Október sor) FELVÉTELT HIRDET az alábbi munkakörök betöltésére: — faipari teljesítményelszámoló, — építőipari tel jesítményelszámoló, — faanyagismerettel rendelkező raktáros. 44 órás munkahét, minden szombat szabad. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: fenti címen, a személyzeti előadónál. 300290 (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents