Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-11 / 160. szám
Új §u^árkezelők, onkológiai o§ztálpk épülnek Fejlesztik a hasai onkológiai hálózatot Onkológusok és egészségügyi statisztikusok a közelmúltban értékes vizsgalatot végezték az egyik legpusztítóbb betegséggel, a rákkal kapcsolatban. A felmérések során egyebek között arra kerestek választ, milyen a tosszándulaitú daganatos megbetegedésekben szenvedők nem és életkor szerinti megoszlása. A rák elleni küzdelem számára rendkívül tanulságos, a szűrőhálózat tevékenységének. is irányt mutató vizsgálat megállapítása szerint a rosszindulatú daganatos megbetegedések napjainkban fiatalabb korban ■ támadnak, mint pár évtizeddel ezelőtt. Ugyanakkor más betegségekhez viszonyítva a rák az idősebb korosztályt kevésbé veszélyezteti, mint korábban. A 65 évesnél idősebb emlberek körében például a daganatos megbetegedések a halálokok között -— az elmúlt húsz évben a har-i madik helyre szorul tál-; vissza. | A nemek közötti megoszlást illetően az adatokból arra következtetnek a szakemberek, hogy a nők körében a jövőben lassul, illetve megáll a rákos betegségek előfordulásának növekvő aránya. Föltehető viszont, hogy a férfiaknál esetleg nő a rákos megbetegedés veszélye.. Mindez arra figyelmeztet, hogy a szűrővizsgálatok hatókörét a jövőben szélesíteni leéli, hiszen — mint ismeretes — az idejében fölfedezett rákbetegségek gyógyíthatók. A hazai onkológiai hálózat ebben a tekintetben széles körű tapasztalatokkal rendelkezik. Magyarországon évente átlagosan 20 ezer új rákos beteg gyógyítását, kezelését és egészséges ' ember rákszűrését, sejttani vizsgálatát végzik el. A nemzetközi viszonylatban is fej_ lett hazai onkológiai apparátus a területi kórházak speciális Otven év egy munkahelyen (Tudósítónktól) Nem sokan dicsekedhetnek azzal, hogy fél évszázadot egy munkahelyen töltenek el. Csuha István sarkadi postás viszont- ezt mondhatja magáról. Még 1924. július 1-én vette nyakaba a hatalmas postás-táskát az alig 12 éves fiú. s azóta ötven év telt el. Sok-sok családhoz látogatott el a fél évszázad során. Hol örömmel, teli levelet vitt, hol csalódást, bánatot okozott. Ee hát ez a postás munkája! Érdemes lenne lemérni, milyen hosz- szú utat rótt le ezalatt kerékpárján. s milyen hatalmas hegy- gyé tornyosulnának az ötven év alatt naponta széthordott levelek. egyéb küldemények. Az sem lenne mellékes, ha összeadnánk, hogy hány nyugdíjat, pénzküldeményt fizetett ki az ötven év alatt. Bizonyára milliókra rágna ez az,Összeg. Ötven év egy munkahelyen, ugyanabban a beosztásban... Ritkaság. Különösen a postásoknál. akiknek munkája sokszor nagyon fárasztó és bizony nem mindenki vállalkozik szívesen erre a posztra. Csuba István hűségesen kitartott választott hivatása, szakmája mellett. A ritka évfordulót méltóképpen ünnepelte ő maga és társai, felettesei is. Nemrég vette át a Posta Vezérigazgatóságán a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. A kitüntetést még külön is megünnepelték a helybeliek Sarkadon. július 1-én. amikor Vass András hivatalvezető meleg szavakkal üdvözölte a jubiláló Csuba Istvánt. Ötven szál szeg- . fűt és igen szép ajándékot adott át. A kitüntetéshez mi is gratulálunk és munkájához további jó egészséget, sikert kívánunk. M, Itt.. osztályain több mint 700 ágy- gyal rendelkezik. Debrecenben, Pécsett, Szombathelyen és Budapesten — s legújabban Miskolcon is — a kórházakban és a klinikákon korszerű gyógyászati eszközök, kobaltágyúk is vannak. Az Országos Onkológiai Intézet — e hálózat szakmai irányítója — kobaltágyúin kívül magasfeszültségű sugárforrással, egyebek között betat- ronnal is rendelkezik. Emellett az országban jelenleg számos sugárkezelésre is alkalmas onkológiai osztály épül. Az intézményhálózat teljes kiépítése a szakemberek szerint néhány éven belül az egész ország lakosságának kielégítő su- gárkezeléses ellátását biztosítani fogja. Emellett igen biztató perspektívát ígér hazánknak a KGST-országok nemzetközi rákkutatási programjában való részvétele is. A tavaly decemberben aláirt megállapodás alapján ez év januárjától magyar szakemberek látják el a program egyik legfontosabb feladatát, a daganatos megbetegedések kezelésére alkalmas gyógyszerek kikísérletezésének és gyártásának . nemzetközi koordinációját. (MTI) Ha nines takarmány9 nem lehet beosztani — Ha van9 lehet miből gazdálkodni Ha az emberek valamiért sorba állnak, ott bizonyára izgalmas dolgok történnek. Volt sorban állás cukorért, húsért, kenyérért. narancsért, citromért. sóért, sőt gyufáért is. Akkor ezt megértette az ember, mert kevés termett, nem volt gyufagyár, a sóbányák nem működtek. De egy olyan esztendő után. mint amilyen 1973. volt, szemes takarmányért vagy tápért sort állni kicsit elgondolkoztató . Tavaly 11 millió mázsa szemes termény termett a megyében, amennyi még soha az életben. S ebből a sokból ma már alig van valami a magtárak és a tárolók sarkában. Takarmány- búzából és árpából jóformán semmi nincs. Késik az aratás, lassan érik a gabona, így valószínű, árpából és takarmánybúzából csak a jövő hét második telében jut az új tételhez a gabonaipar. Kukoricából rendkívül kevés a készlet, noha majdnem 7 millió mázsát takarítottak be. Ilyen hamar, mint most. még egyik esztendőben sem fogyott el a termés, ám volt idő, amikor ennél kevesebbe) kellett gazdálkodni. Az emberben bizony kétség támad a 11 millió mázsa termés iránt. Egyáltalán megtermett? Valószínű, mert az állami gazdaságok mérlegbeszámolói és a tsz-ek zárszámadásai szerint az eladott kukorica árbevételét átutalták az egyszámlára. Tehát Ezerkétszáz vezetőt képeztek tovább az elmúlt tanévben az OVK-ban Szerdán az Országos Vezetőképző Központban sajtótájékoztatót tartottak. Dr. Bérei Gyula, az intézet főigazgatója elmondta, hogy az 1973—74-es tanévben 1200 vezető vett részt különböző szintű tanfolyamokon és egyre jobb együttműködés alakult ki a különböző minisztériumokkal a vezetőképzés területén. Az 1974—75-ös tanévben a központ a felső szintű vezetők politikai továbbképzésére és a vezető-utánpótlás képzés megindítására fordít különös gondot. (MTI) a kukorica meg a takarmányárpa és a búza, valamely más csatornán „tűnhetett” el. Valószínű, hogy*az a gazdasági egység, melyet azért hoztak létre, hogy ezzel gazdálkodjon, tárolja az új termésig szükséges mennyiséget — elszámította magát. A felvásárolt mennyiség egy részét megyén kívül értékesítette, jóllehet exportálta. Vajon eléggé átgondolt volt ez a folyamat? Aligha. A számításba valahol hiba csúszott, s emiatt a szemes terményt július első napjaiban kivonták a forgalomból. Most már takarmánytáphoz is csak sorbaállással lehet jutni. A korábbi hónapokra és évekre jellemző piaci egyensúly tehát megbomlott. A gazdasági élet valamely szintjén tévedtek. Ez a szint olyan, ahol a tévedés lehetséges, megbocsátható, legalábbis eddig úgy vélték. Persze, ha meg is bocsátják a tévedést, kukorica, takarmánybúza és árpa akkor sem lesz egyik napról a másikra az elárusító helyeken. Ez idő kérdése, nem Is néhány napé, néhány hété, hanem inkább hónapé, mivel a kukorica még a címerét se hányja. És most magyarázzák a bizonyítványt, hol csúszott be a hiba, s gondolják, hogy ezzel jóltarthatják a jószágállományi? Senkinek sem lehet megmagyarázni a takarmányhiány okát. Nem lehet, pontosan azért, mert tavaly szemes terményből bőséges volt a termés. Tehát a beosztással van a baj, a gazdálkodással, azzal a szemlélettel, amely a tárolás ellen, a mindent kiárusítani, eladni-ra sarkall! Ezen kellene valamit változtatni, mert a kereskedelemnek nemcsak az lenne a feladata, hogy felvásároljon és értékesítsen, hanem tartalékoljon is, úgy mint ahogyan a kenyérgabonánál már eljutott erre a színvonalra D. K. Pályázat ivóvíz magastárolók megtervezésére A Országos Vízügyi Hivatal, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Fővárosi Tanács Közmű- és Mélyépítési Főigazgatósága és a Magyar Hidrológiai Társaság országos pályázatot hirdet a nagy lakótelepek ivóviz-magastárolóinak megtervezésére'. Az érdeklődők július 15-től vehetik át a tervpályázati kiírást a Magyar Hidrológiai Társaság titkárságán, s a kész terveket legkésőbb október 21-ig' kell postára adni. A pályaművek díjazására és a legjobb tervek megvásárlására 340 000 forintot fordítanak. (MTI) K özeledett az aratás és annak rendje-módja szerint most is megtartották a határszemlét. Olyan aktus ez, mellyel „megméretik” a kaszára, pontosabban: a kombájn késeire érett gabong. De nem csupán az „méretik meg”, hogy a gépes brigád tanyáján katonás rendben álló kombájnokat mikor indíthatják a gépkezelők, akik újra és újra úgy járják körül azokat, mint a menyasszonyt az pltöztetője, hanem a szántás-vetés és az ápolás is: egyenletesek-fe a gabonatáblák, tiszták-e, nem vert- e bennük gyökeret a gaz. kövérek-e vagy silányak a kalászok? nak képviselőket. Mert az öröm, büszkeség akkor igazi, ha mások is tudnak arról. Miután befejezték a szemlét és ismét végigtekintettek a tengernyi gabonán, amoda, a tábla végtelenbe tűnő részén délibáb játszadozott a nyári napfény-1 ben. A szétszórtan nőtt akácok, akácbokrok koronái — mert csak azok látszottak — mintha lefelé fordultak volna. A kövér kalászok pedig meg- megrezzentek. mint csendes időben a tenger víztükre. — A messzeség hogy magtré_ tálja az ember szemét — mondta kedélyesen a gazdaságvezető. — Amikor a táblának azon a részién jártunk, akkor itt Az üresen maradt talpas poharak A határszemlén, részt vesz néhány hivatalos személy is, mert tudni akaf-ja, milyen termés várható. Hiszen nemcsak a végén 'szükséges számolni, hanem közben is, hogy előre lehessen igazodni a dolgokhoz. És ha egyenletesek a gabonatáblák, mint most ezen a határszemlén, a kövér kalászok pedig úgy állnak, akár a vi- gyázzban feszítő ^katonák puskáin a szuronyok, gaz meg keresve is alig található, akkor a ■szomszéd gazdaságokból is kuvcsillogott-villogott, Ezért jobb mindent tapintható közelségből látni. A többiek egyetértőén bólintottak. Amíg a határszemle tartott, bent a gazdaság központjában a kultúrteremben U alakba ösz- szetolták az asztalokat. Majd, amikor a határlátogatók a központhoz közeledtek, a két felszolgálólány a hűtőszekrényből zárt üvegű jaffát. kólát szedett ki és az asztalokra rakta. Miután pedig a natariaíoigatók körülülték az ü -alakba rakott asztalokat és lecsúsztattak egy- agy pohár hűsítőt, hogy fék frissüljenek az órákig tartó menet után, a két felszolgálólány harapnivalót rakott elébük. mindezt a főkönyvelő-helyettes a nyitott ajtóból irányította. Az ülésrend természetesen úgy alakult, hogy a helybeliek az U alakba rakott asztalok egyik szárnyát ülték körül, a másik szárnyát és az összekötő részt a vendégek, keveredve az első számú helybeli vezetőkkel, hogy a látottakról-tapasztaltakról kicseréljék észrevételeiket. Ennél, fogva a gazdaságvezető erre figyelt. nem pedig a íőkönyvelő- lielyettesnek a vendégelést irányító fogásaira. Az történt ugyanis, hogy a két felszolgálólány a hűsítők mellé vizes poharakat rakott és mindenki elé egy-egy decis talpast is tett. És miután a tányérokból fogyni kezdett a szeletelt kolbász, a főkönyvelő-helyettes intésére a felszolgálólányok a hűtőből hárslevelűvel telt üvegeket szedtek, ki, s azzal a húzóval, melyet a főkönyvelő-helyettes őrzött a zsebében, kirángatták a parafadugókat. Ezután egy újabb intésre, miközben valamit súgott a fülükbe, elindultak a telt üvegekkel, hogy megtöltsék a decis poharakat. Azon az asztalszámyon kezdték, ahol a vendégek voltak Az egyik felszolgálólány az asztalszámy belső részén, a másik a külső részen töltögette a decis poharakat. Így mentek végig a két szárnyat ösz- szekötő részen is. Csakhogy, ahol a másik asztalszárny kezdődött, mely körül csalt gazdaságbeliek ültek, kiürült a két üveg. És ezután a két felszolgálólány kisietett. Az üres talpas poharak mellett ülők pedig nézték őket, hogy majd csak visszajönnek, miközben a másik szárnyon és az összekötő részen ülők koccintgattak, sízopogatní kezdték a hárslevelűt. De a felszolgálólányok csak nem jöttek. Így aztán fejjel, szemmel adtak egymásnak jeleket, mintha azt mondták volna: No, mi nyugodtan ülhetünk a biciklire! De hamarosan lesütötték a szemüket, szégyenkezni kezdtek, mert az egyik felszolgálólány újabb hárslevelűvel lépett be a terembe. Nyilván most ők következnek. De hát másként történt. A felszolgálólány ugyanazon az úton indult meg, mint az elébb, és a kiürült poharakat öntötte újra tele. S közben biztatta azokat, akiknek még volt a talpas pohárban: „Tessék fogyasztani!” Azok aztán fogyasztották és a főkönyvelő-helyettes intett a másik felszolgáló- lánynak. hogy most már menjen ő' is. De hát annál is kiürült a borosüveg, amikor az asztalszárnyakat összekötő rész azon pontjára ért, ahonnan túl csak gazdaságbeliek ültek. Az egyik közülük most már megunta a várakozást, s a talpas pohárba 'kólát öntött és odaszólt a többi társának: „Egészségetekre!” Ideje is volt, mert a vendégek búcsúzkodni kezdtek és a felszolgálólányok nem vittek be több hárslevelűt. Cserei Pál
