Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-09 / 158. szám
Virág proletárjai egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1974. JÚLIUS 9., KEDD Ära; 1,— forint XXIX. ÉVFOLYAM, 158. SZÁM MA; NYOLCEZER FIATAL NEVÉBEN (3. oldal) ÉLETBE LÉPETT AZ ŰJ családjogi törvény (4. oldal) SPORT (7—8—9. oldal) Mindennapik kádermunkája Befejeződött a chilei szolidaritási konferencia Két egymástól különböző gyakorlatról hadd idézzek példát: úgy adódott, hogy egy napon ugyanabban a városban négy vállalatnál érdeklődtem KISZ- Uisztségviselők sorsáról. Mi történt a két évvel ezelőtti KISZ- titkárral, hogyan esett a választás a mostanira, ki törődik képzésükkel. — nemcsak a politikaival, hanem a szakmaival stb. Három üzemben „kapásból” mondta a párttitkár az adatokat, mintha készült volna a beszélgetésre, pedig nem készülhetett, nem. tudta előre a témát. Egyikük még háborgott is, hogy talán csak nem tételezem fel róla, hogy a tehetséges káderekről tájékozatlan? Természetesen nem tételezem fel. Csak ugye most éppen „holt-idény” van, nincsenek választások, aki tisztjét ellátja, arra még jó néhány hónapig számíthatunk. Valójában az érdekelt, hogy e „csendes” időszakban törődünk-e éléggé a kádermunkával. £szrevesszük-e az alkalmas embereket, oktatjuk, neveljük-e őket, hogy egykét év múlva ne legyen gond a megfáradt vagy előbbre lépő tisztségviselők pótlása. A negyedik üzem — s ezt nem. örvendezve közlöm — iga zalta aggodalmamat. Mert nem igen akarták érteni a kérdést. A jelenlegi KISZ-titkár nyilván tanul valamit, ahogy a felsőbb KISZ-szerv megkívánja, és a régiek? Ki ezt, ki azt. Ez a mostani titkár tetszik a gyerekeknek, bár elég nehezen sikerült rátalálni. Tavaly még visszahúzódó, szótlan ifjúnak ismerték, valami kiránduláson vétette észre magát Ha ügyesebb, beszédesebb, előbb is bizalmat adnak neki, hiszen „oly nehéz igazán áldozatkész fiatalt találni”. És jött a panaszáradat, hogy sokasodik a munka. Beszélgettünk tovább a szakszervezeti teendőkről, a pártmunkáról, a művezetők növekvő felelősségéről, s mindegyikből az derült ki, hogy nincs nagyobb csapás, mint a jól bevált emberek távozása. Milyen nehéz máról holnapra új embert találni. Mert a mostani KISZ-titkár a katonaságtól leszerelt ugyan, de most esti iskolás, hátha utána jobb helyet talál magának? Nincs okom kisebbíteni a gondot, karikírozni sem kívánom a panaszkodót. Nemegyszer megesik, hogy nehéz pótolni a hirtelen távozó gazdasági szakembert, a vezető beosztásban dolgozó mérnököt, a művezetőt vagy a társadalmi tisztségviselőt. De azért akad arra példa, hogy a nélkülözhetetlennek tartott ember utódját is sikerül megtalálni i viszonylag rövid idő alatt. Ha a kádermunkában nem ismerik a holt szezont. A gazdasági vezető, a párttitkár, a szakszervezeti titkár noteszába rendszeresen neveket jegyez föl. A nevek viselői hamarosan megbízásokat kapnak, esetenként tanulásra biztatják őket. S közük velük azt is, hogy belátható időn belül miféle új munkakör, társadalmi funkció ellátását remélik tőlük. Időrabló tevékenység? Látszólag az, bár úgy véljük, hogy a jó vezető mindenképpen kíváncsi beosztottjai képességeire. Nem is a notesz a legfőbb kellék. hanem a tájékozottság, és annak tudata, hogy a legjobban összeszokott gárda sem. dolgozhat együtt az idők végtelenségéig. A kiválasztás természetesen csak a munka egyik fele. A másik a tapasztalatok átadása. Aminek lehet iskolai formája, rendszeres beszélgetés, de lehet egy-egy feladat közös megoldása is. Nincs egyedüli üdvözítő módszer. Általánosságban és kategorikusan csak azt mondhatjuk, hogy melyik a rossz módszer — a kampányszerű kiválasztás. S ilyenkor hiába hivatkoznak a közösségre, hiába mondják, hogy a kollektívának is tetszett, ők is elfogadták. Feltehetőleg jóhiszeműen adták rá szavazataikat, hiszen hamarjában ők sem tudtak jobbat. De tudtak volna korábban ajánlani képzésre, felkészítésre alkalmas embert többet is. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a közösség nem tarthatja fontosnak azt a tisztséget, amelyet ötletszerűen megnevezett társuk elláthat. Hiszen, ha érne valamit, nyilván jobban vigyáznának rá... Az említett városban három— egyes arányt hozott a véletlen. Feltehetőleg ennél jobban állunk. Hiszen a különböző iskolákban, politikai körökben tanulók nagy többsége tudja, hogy miért képezi magát. Nem véletlenül került oda. A mai munkájához elegendő volna tudáséi, a holnapi teendők mérlegelése után a jövőre készülni küldték. Ez a jó, ez g megnyugtató. Ezt érdeméé követni mindenütt. Hogy az arány — lehetőleg — négyből négy legyen. A mindennapok kádermunkájá- ban ugyanis az optimális megközelítése elvárható. M. D. Uj gyógy-idegenforgalmi iroda nyílt a fővárosban A gyógy-idegenforgalom segítésére hétfőn iroda nyílt Budapesten, a Martinelli téren, ahol gyógyvizeink mellett működő szállodák szobáit lehet megrendelni. Az új irodahelyiség megnyitásának alkalmából Pável Jánosné, a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat vezérigazgatója sajtótájékoztatóján elmondotta: a gyógy-turizmus továbbfejlesztésére az idén és a következő években új szállodák épülnek az országban, többek között Hévízen és a Margitszigeten. Az iroda ezekben az új szállodákban is biztosít elhelyezést. (MTI) Egyhangúlag elfogadták a „Felhívás a nemzetközi című záródokumentumot Párizs A nemzetközi közvéleményhez intézett felhívás közfelkiáltással történt elfogadásával és Francois Mitterrandnak, a Francia Szocialista Párt első titkárának zárszavával ért véget vasárnap délután a chilei nép igaz ügyének támogatására Párizsban megrendezett kétnapos európai szolidaritási konferencia. Az értekezleten, amelyen Európa szocialista és kapitalista országainak számos poütikai, szakszervezeti és társadalmi szervezete képviseltette magát, jelen voltak a chilei ellenállási mozgalom prominens vezetői, köztük Beatriz Allende, a hősi halált halt néhai elnök lánya és Carlos Altamirano, a Chilei Szocialista Párt főtitkára, a chilei baloldali erők egyik kiemelkedő vezetője is. Az értekezlet résztvevői a plenáris üléseken elhangzott felszólalásaikban egybehangzóan megállapították, hogy csak az egységbe tömörült baloldali és demokratikus erők akciója képes lefogni a chilei fasiszta tábornokok véres kezét, gátat vetni a nemzetközi imperialista körök, a multinacionális monopóüu- mok manővereinek. Számos szónok rámutatott, hogy Chile tragédiája a fasiszta brutaütás újabb példája. A törvényen kívül helyezett Spanyol KP küldötte egyebek között leszögezte: „Pinochet, Franco és a görög ezredesek annyira hasonlítanak egymásra, mintha csak ikertestvérek lennének”. Bettino Grazzi olasz szocialista szenátor „ragályos betegségnek’’ nevezte a fasizmust, amelyet „csírájában el kell fojtani”. Mario Enriquez portugál szakszervezeti vezető követelte, hogy Chilében haladéktalanul szüntessék 1 be a demokratikus erők önkényes bebörtönzését, kínzását, számolják fel a gyűjtőtáborokat, vessenek véget a belső hadiállapotnak”. Beatriz Allende és Carlos Altamirano egyrészt hangsúlyozta, hogy Chilében elevenen él a belső ellenállás a juntával szemben, a nép, a munkásosztály „egyre inkább visszavág a rámért csapásokért”. Altamirano egyaránt hangsúlyozta: „Amerika történelmében a maga nemében példátlannak’ nevezte azt a „vérfürdőt”, amely Chilében a katonai junta hatalomra jutását követte. Aame Saarinen, a Finn KP elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a chilei fasiszta íunta elleni harc közös ügy . A vasárnapi plenáris ülésen emelkedett szólásra Földvári Aladár, a SZOT elnöke. A felszólalások elhangzása után a szolidaritási konferencia részvevői egyhangúlag elfogadták a „Felhívás a nemzetközi közvéleményhez” című záródokumentumot és elhatározták, hogy — a felhívás szövegét megküldik az összes kormányoknak, a nemzetközi szervezeteknek, — azzal a kérelemmel fordulnak Kurt Waldheimhez, az ENSZ főtitkárához, hogy minden eszközzel igyekezzék véget vetni a szabadságjogok lábbal tiprásának Chilében, — felkérik az összes népi tömörüléseket és szervezeteket, hogy a fasiszta junta hadbíróságai működésének kivizsgálására küldjenek jogászdelegációkat Santiagóba. A nemzetközi közvéleményhez intézett ünnepélyes felhívás bevezetőben rövid történelmi átközvéleményhez” tekintést ad a Chilében 1973 szeptember 11-e óta lezajlott tragikus eseményekről, majd rámutat: Chilében egjr képtelen jogi torzszülemény, az úgynevezett „belső hadiállapot” orvé alatt immár csaknem egy év óta folynak az önkényes letartóztatások^ a kínzások, a bírósági komédiák, a kivégzések. A könyörtelen elnyomás megszüntetése érdekében az 1974. július 6-án és 7-én Párizsban összeült, egész Európából érkezett küldöttek egy emberként ünnepélyesen követelik: — legyen vége Chilében r* „belső hadiállapotnak”, — az önkényes letartóztatásoknak, a szenvedésnek, a rögtönítélő bíráskodásnak, — bocsássák szabadon a Népi Egység pusztán koholt vádak alapján perbe fogott vezetőit, akiknek élete forog veszélyben, így Luis Corvalánt, Clomodiro Almeydát, Carlos Loralest, Fernando Florest, Pedro Felipe Ra- mirezt és az Anidad Popular összes többi vezetőjét, a fegyveres erőknek az alkotmányhoz hű tagjait, adjanak számot az eltűnt mozgalmi aktívák, így Gustavo Rous és Van Schouven sorsáról, bocsássák szabadon a népi ellenállás összes harcosait, a börtönök, az intemálótáborok, a börtönszigetek összes foglyait, — tartsák tiszteletben a menedékjogot és a külföldi nagy- követségek által befogadott ösz- saes menekülteknek adott szabad elvonulási jogot, — állítsák vissza az elemi jogokat. „Elég volt a gyászból, a vérontásból, a könnyekből Chilében. Igazságot és szabadságot a chilei népnek!” — hang súlyozza a felhívás. Az orosházi Béke Tsz-ben kilenc SZK—4-es és egy John Deere kombájn dolgozik. Képünkön az SZK—4-es az első hektárak termését üríti (Fotó; Somogyi)
