Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-28 / 175. szám
HADÜZENET HATVAN ÉVE — „Mindent meggondoltam 1849. Július 28. Az úgynevezett nemzetiségi törvényről „Mindent meggondoltam és mindent megfontoltam” — mondta I. Ferencz József, az „isten kegyelméből való” apostoli császár-király, s miután kiadta a Szerbia elleni hadparancsot, imazsámolyára térdepelt. Volt miért imádkoznia. Hosszú uralkodásának bűnlajstromát 1849-ben, a magyar szabadság- harc vérbe tiprásával kezdte és kétségtelenül ezzel a hadpa- ranccsál tetőzte be. Unokaöccsét, Ferencz Ferdi- nánd trónörököst 1914. június 28-án lőtték le Szarajevóban, ám a császár-király nem hirtelen felindulásában hozta mozgásba a bosszú gépezetét. A gőgös és korlátolt uralkodó a gyarmatokra fogukat fenő német militaristák sanda biztatására huszonöt nappal később indította el ■ az emberiség történelmében addig példátlan vérözönt, Július 23-án szándékosan teljesíthetetlen ultimátumot küldött Szerbiának, majd öt nappal később hadat üzent és csapatainak parancsot adott a határ átlépésére. Az ugrásra kész. á'lig felfegyverzett rablóhatalmak között a többi csak láncreakció dolsa volt. Oroszország, amelyet Franciaország és Nagv-Pritannia biztatott, 48 órán belül mozgósított „Szerbia védelmében”. Augusztus 1-én — „szövetséges! hűségtől indíttatva” — Németország hadat üzent Oroszországnak, két nap múlva Franciaországnak. Még epv nap. s Nagy-Brit,annia és mindent megfontoltam” szintén elküldte hadüzenetét Berlinbe, Bécsbe. Kezdetét vette a rabló szándékú öldöklés, amellyel egyedül a következetes marxisták, köztük az orosz bolsevikok léptek fel. Az I. világháború 1565 napig tartott, Európára, Ázsiára és Afrikára terjedt ki. Harminchárom állam vett részt benne, 1,5 milliárd lakossal. Ez a Föld akkori lakosságának 75 százaléka volt. A fegyveres erők összlétszáma elérte a 74 millió főt; ebből 48 millió az Antant, 26 millió a központi hatalmak oldalán harcolt. Az emberáldozat és az anyagi veszteség akkora volt, hogy túltett az előző 125 év ösz- szes háborúján együttvéve. Tízmillió ember esett el a frontokon — köztiük magyarok százezrei —, tízmillióan pusztultak el a járványok és az éhség következtében. A közvetlen katonai kiadásokat 293 milliárd akkori dollárban jelölik, ebben azonban nincsenek benne a háborús károk Ferencz József rosszul fonto)ta meg a dolgokat és hiába imádkozott A példátlan imne- •napcta tömegméc7árlás bűne részben visszaszáll ott kiagyalómat fe’ére: me"kezsdődött a kapitalizmus általános válsága és elpusztult a két legsötétpHb. legembertelenebb rendszer. a HabcViurg monarchia és az orosz, cári birodalom. 125 évvel ezelőtt, 1849. július 28-án, a túlerőben levő osztrák és cári seregek elől a kormánnyal együtt a fővárosból Szegedre visszavonult magyar nemzetgyűlés, Szemere Bertalan miniszterelnök indítványára határozatot hozott „a Magyar- országon lakó nemzetiségekre és a görög szertartásé vallásra nézve”. A határozat jelentőségét a miniszterelnök másnap, a kormánybiztosokhoz intézett körlevelében így méltatta: „A nemzetgyűlés a különféle népi- ségekre nézve oly politikának vetette meg alapját, mely a ki- engesztelődésnek teljes biztosítékát foglalja magában, oly politikának, melyet Európa követni fog, de példát reá még egyetlen kormány sem adott... A magyar politika az egyenlőség politikája, mind a szabadságra, mind a nemzetiségre nézve, amennyiben a státusegység érdeke megengedi. Ünnepet ülhetnek a népek.” A szegedi határozat ünnepélyes törvényhozói aktusban foglalta össze azoknak a hónapok óta folyó erőfeszítéseknek, diplomáciai politikai akcióknak az eredményeit, amelyek az ország népei között dúló véres testvérharc megszüntetésére, a békés együttélés és együttműködés lehetőségeinek megteremtésére irányultak. Kifejezésre juttatta azt a fontos változást, amely a magyar forradalom és szabadságharc vezetőinek a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontjában az események kényszerítő hatására bekövetkezett. Ismeretes, hogy a magyarországi polgári foradaloín egyik alapvető kérdése volt a nemzetiségi kérdés, vagyis a magyarok és az ország lakosságának több mint a felét kitevő nem magyar népek egymáshoz való viszonya, s e kérdés megoldatlansága egyik fő oka volt a szabadságharc kudarcának. A nem magyar nyelvű polgárok I örömmel üdvözölték az 1848. márciusi forradalom vívmányait, amelyek számukra is megadták a polgári jogegyenlőséget. Nem elégedtek meg azonban az egyéni szabadsággal, hanem a magyarral egyenjogú nemzetként való elismerést, nemzeti jogokat is követeltek. Mivel a magyar forradalom vezetői e kívánságok teljesítését megtagadták, fegyverrel igyekeztek érvényt szerezni nemzeti igényeiknek. Az ország népei között 1848 nyarán kirobbant véres küzdelem a Habsburg reakció malmára hajtotta a vizet, s elősegítette az ellenforradalom felülkerekedését. A testvérharc tragikus eseményei azonban az érdekelt népek vezetőiben megérlelték a felismerést, hogy polgári és nemzeti szabadságukat nem egymás ellen harcolva, hanem csak egymással összefogva és együttműködve vívhatják ki. E felismerés nyomán mindkét részről lépések történtek a közeledés äs a megegyezés irányába. s 1849 tavaszán biztató tárgyalások kezóőd ek a magyar kormány, valamint a román és A Volán 8. sz. Vállalat felvételre keres érettségivel rendelkező könyvelőket Munkába járáshoz ingyenes autóbuszbérletet biztosítunk. Jelentkezni lehet a munkaügyi önálló osztályon, Békéscsaba, Szarvasi út 87. ______________________Z a szerb vezetők között. Kossuth és a kormány tagjai e tárgyalásokkal kapcsolatos utasításaikban és határozataikban fogalmazták meg először azokat a politikai elveket és nemzetiségi jogokat, amelyeket a szegedi határozat is tartalmaz. A nemzetgyűlés 1849. májusában még Debrecenben megkezdte a.nemzetiségi törvény előkészítését. A tárgyalások csak román viszonylatban vezettek legalább elvi jelentőségű és előzetes megállapodáshoz: Kossuth és a román forradalmi demokrata N. Balcescu 1849. július 14-én Szegeden aláírták az ún. Békülési Tervezetet. Ez szolgált alapul ahhoz a határozati javaslathoz, amelyet Szemere miniszterelnök 1849. július 25-én a képviselőház elé terjesztett. A miniszterelnök a javaslatot) indokló beszédében hangsúlyozta, hogy a magyarországi polgári forradalom az új parlamentáris kormányforma és a polgári jogegyenlőség megvalósítása mellett még egy harmadik alapvető feladatot is meg kell oldania: az ország minden népe számára biztosítania kell a szabad nemzeti fejlődést. Mivel e téren eddig még kevés történt, legfőbb ideje, hogy a nemzet- j gyűlés e kérdésben is elvi nyilatkozatot tegyen, „Hadd lássa a világ, hogy mi nemcsak a szabadságot adjuk meg a polgároknak, de megadjuk a népeknek saját nemzetiségüket is. Mi minden népet testvérünknek tekintünk, s a szó él szívünkben, nem csak ajkunkon van. ... Ezek azon elvek, melyeket a kormány alapjául kíván letenni oly politikának, mely igazságos lévén áldást fog hozni a nemzetre, s alkalmasint Európa többi népeinek is politikául i fog szolgálni arra nézve, hogy a különféle népek kifejlődését a 6tátusegység fenntartásával miképp lehet párost tani amely fel_ adat eddigelé mindig némely nemzetiségek teljes elnyomásával és nem azok érdekeinek ki- egyenlítésével, jogainak méltánylásával szokott megfejtetni.’’ A nemzeHsécri kérdés végleges rendezése a kidolgozandó alkotmány és az azon alapuló törvényhozás feladata volt. A nemzetgyűlés határozata azonban addig is 17 pontban rögzítette azon elveket és intézkedéseket, „amelyekkel a magyar birodalom területén lakó minden népiségek nemzeti szabad kifejlődése biztosíttatik”. Eszerint a törvényhozás, közigazgatás és igazságszolgáltatás hivatalos nyelve a magyar, de a nem magyar nyelvű állampolgárok jogot nyertek arra, hogy anyanyelvükön szólalhassanak fel a községi tanácskozásokban, a törvényhatósági (megvei) gyűléseken. az elsőfokú bíróságok és esküdtszékek előtt, s anyanyelvükön intézhessenek folyamodványt bármely hatósághoz. A lakosság nyelvét tette a határozat a községi adminisztráció és a: nemzetőrség vezényletének' nyelvévé, s előírta az anyanyelvi használatát az elemi oktatásban, I az anyakönyvezésben és az egv- ! házi ügyekben. A görögkeleti egyház számára egyenjogúságot és önkormányzatot biztosított Igen fontos a határozat 16. pontja. amely felhatalmazza a kormányt a nemzetiségek késoob előadandó kívánságainak teliesí- tésére, sérelmeik orvoslására, s ezzel lehetőséget nyújt a nemzetiségi jogok további kiterjesztésére. A szegedi határozat gvakorlati végrehajtására már nem kerülhetett sor. hiszen két hét múlva bekövetkezett a világosi feewer- letétel Természetesen végrehajtása esetén sem eredményezhette volna a rendkívül bonyolult nemzetiségi problémák és ellen-i tétek azonnali és végleges megoldását, csupán az első, de fontos lépést jelentette volna a rendezés nehéz útján. A nem magyar népek nemzeti kívánságainak csak egy részét vélte teljesíthetőnek, de nyitva hagyta az utat a további tárgyalások, az újabb engedmények és jogok számára. A határozat nem is gyakorlati, hanem elvi politikai szempontból nagy jelentőségű. Mint Szemere később joggal hangsúlyozta: „e határozatban nem a szabályok a fontosak, hanem a szellem, mely a harc közepette is a béke zászlója felé mutat... Én e határozatban új politikát véltem megállapítani nemcsak Magyarországon, hanem Európában. A népiségek kérdése most van és lesz igazi alapjaira fektetve.” A szegedi határozat valóban új korszak kezdetét, új politikai irányvonal első szerény lépését jelentette mind a közép-kelet- európai népek együttélésében, mind az európai nemzeti problémák megoldására irányuló törekvések terén. A magyar politikát kiemelte a régi előítéletekből. Szakítást jelentett a régi rendi-nemesi szemlélettel, amely csak egy nemzetet ismert az ország határai között, a magyart, s elismerte az országban élő valamennyi nép jogát a nemzetté fejlődésre. Szakított a reformkor politikai megnyilatkozásaiban és nyelvtörvényeiben megnyilvánuló magyarosítási törekvésekkel, s az 1848-as törvények e téren mutatkozó sajnálatos hiányait pótolva, elismerte és szabályozta a nem magyar nyelvek használatának jogát a politikai, kulturális és egyházi élet különböző szintjein — bár a mai felfogás szerint kétségtelenül elég szűkre szabottan. Nemzetközi viszonylatban az első olyan törvényhozási aktus volt, amely nemcsak semmire sem kötelező általánosságban mondta ki az egy állam határai között élő népek nemzeti egyenjogúságát, (mint pl. a Habsburg birodalom népeire felülről ráerőszakolt 1849 márciusi alkotmány tette), hanem konkrét részletességgel megállapította a nemzeti kisebbségeket megillető nyelvi, iskolai és egyházi jogokat. A határozat előzményei, létrejöttének körülményei és szövege egyaránt azt igazolják, hogy a nemzetiségi kérdést nem erőszakkal, nem a nemzeti kisebbségek elnyomásával lehet megoldani, hanem kizárólag az együttélő népek szabad nemzeti fejlődésének biztosításával, az ütköző nemzeti érdekek tárgyalások, alkudozások, kölcsönös engedmények útján történő ki- egyenlítésével, a nemzeti kisebbségek jogainak törvénybe iktatásával, tiszteletben tartásával és foko7.atos kiterjesztésével. A szegedi határozat kezdeményezői és megalkotói — köztük elsősorban Kossuth — néhány évvel később az emigrációban jelentős lépéseket tettek előre a demokratikus nemzetiségi politika útién, a történelmi Magyarországon élő n~nek nemzeti önkormányzati. sőt önrendelkezési jogának elismerése felé. A RToaerli határozatot — kétségtelen hiányai és fogyatékosságai ellenére is — joggal tekintjük hagyományaink részének. a mai demokratikus és szocialista nemzetiségi oolitika szerves történelmi előzményének. ~'<ftus László IC műmss, 4974. JLLiUfe Hilf. a.) PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM BEVÉTELI FŐIGAZGATÓSÁG BÉKÉS MEGYEI HIVATALA pályázatot hirdet munkakör betöltésére Fizetés megegyezés szerint. Pályázhat: aki jogtudományi egyetemi végzettséggel rendelkezik Jelentkezés történhet írásban vagy személyesen. Cím: 5600 Békéscsaba, József Attila u. 2—4 Postacím: 5601 Békéscsaba. Pf.: 13 300575
