Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-28 / 175. szám
ae KORO STA J KULTURÁLIS MELLÉKLET Apáról fiára Kosa László és Szemerkényi Ágnes rve köny\ Magyar Néprajzi /m Társaság folyó- | irata, az Ethnographia — miután már tizenkettedik esztendeje rendszeresen folytatta a népi kultúfa értékeinek publikálását, arról panaszkodik 1901-ben, hogy „a magyar embernek nemigen van ethnographiai érzéke, mert az iskola, az irodalom nem ad hazai néprajzi szemléletet, képzetet a magyar gyermeknek.” Pedig az ilyen törekvés megtanítaná a gyermeket humánus, hazafias, művészi, igaz intuícióval látni azt, ami szép és jó, igaz és jellegzetes van körülötte. Azóta csaknem három, negyed század telt el, és ügy tűnik, az iskola ma sem képes ezen elvárásnak eleget tenni. Megváltozott életünk, megváltozott közművelődési lehetőségeink azonban nagymértékben hozzásegíthetnek egy — fentebb igényelt —ethnographiai szemlélet kialakításához, hiszen lehetőségeink az ismereteket befogadók életkorától függetlenül megvannak erre. E szemléletalakító szerepre és feladatra vállalkozott a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, amikor megjelentette Kosa László és szerzőtársa, Szemerkényi Ágnes könyvét, az azóta nagy sikert elért „APÁRÓL FIÍfRA” című népA legnagyobb fiú azt mondta, hogy ő katona lesz; a második mindenhez értő mesterember. A harmadik, aki már kisgyermek kora óta minden szabad idejében a könyveket bújta, fölsóhajtott: — Hej, édes apámuram, én addig meg nem állok, amíg a föld titkos mélységétől a csillagok járásáig mindent meg nem tudok a világról! így is lett. Kinek-kmek fontos elemeinek, a játéknak, a szórakozásnak, az ünneplő szokásoknak varázslatos szépségét idézik. Azokat a kollektív alkalmakat, melyek a mindennapok látszólagos szürkeségének állandó színezői, velejárói voltak — és amelyek közül nem egy még ma is él. Az utolsó fejezetet — „Népi kultúra — egyetemes kultúra” — azok emlékének szánták a szerzők, akik a magyar népi kulföltarisznyáltak, oldalukra túra felemelkedéséért és kötötték a győzhetetlen csodakardokat, fölnyergel- ték a táltos lovakat. Hárman háromfelé indultak. Az első királyfi vdlágbíró hadvezérként száz csatában győzött. A második olyan ügyes mester lett, hogy hetedhét országban nem akadt párja. A legkisebb sok országot bejárt. Legyőzte a hét-, a kilenc- és huszonnégy fejű sárkányt. Megszabadított három világszép hercegkisasszonyt. Ment, mendegélt gyalogo. san. lóháton, hajón és szekerén. Számtalan embert, népet és nemzetet, várost és falut ismert meg. De talán még ma sem tért haza, mert egyre hajtja olthatat- lan kíváncsisága, a tudás utáni vágy.” Mint minden más tudomány — folytatják a szerzők —, a néprajztudomány is régi és általános tulajdonságból fakad, a kívánrajzi kalauzt. A*könyv^ek «isáffból. A kíváncsiságból . amely mindig figyelemmel veszi körül a másik embert, különösen a - távolról ez az alcíme, hogy „néprajzi kalauz”. És ha valaki végigolvassa, valóban úgy érzi, hogy egy különösen varázsa», szép világban kalauzolták őt a szerzők. A varázsos, szép kifejezésekhez azonban hozzá kell értenünk a múltat megszépítő idő szerepét is, hiszen nemcsak a romantikába hajló, nosztalgiát ébreszteni képes ünnepek szánesséérkezőt. és abból a kíváncsiságból, amely magama- gáf fürkészi: ki vagyok én, kik voltak az elődeim? Miután a hagyomány fo_ galmát és társadalmi-kulturális funkcióját tisztázza az első fejezet, a továbbiakban végigvezeti az olvasót a honfoglaló magyarság útján — az őshazáitól a Kármegmentéséért a legtöbbet tették. Többek között Erdélyi Janos, Arany János, Móricz Zsigmond, Veres Péter, Szabó Pál, Erdei Fe. renc, Tamási Áron, Györffy István, Kodály Zoltán és Bartók Béla nevével találkozhatunk itt. Befejezésképpen pedig útravalót adnak: ajánló bibliográfiát; olyan művek jegyzékét, melyekből részletesebben megismerheti az érdeklődő mindazt, amiből e könyvben csupán ízelítőt kapott. A recenzensnek nehéz és könnyű dolga van egyszerre, mikor e könyvet ismertetnie kell. Nehéz, mert sokkal többet szeretne elmondani róla, mint az adott terjedelmi lehetőségek engedik. Könnyű, mert egyértelműen dicsérheti a művet, melyről nem túlzás azt mondani, hogy minden család könyvespolcára odakívánkozik, fiatalok és felnőttek olvasmányaként egyaránt. És azt sem kell elhallgatnia, hogy külön örömnek számít, hogy a szerzőket — rrpnt szűkebb pátria — Békés megye vall_ hatja magáénak. JÉ|: Rácz József Gyulai utca SEJDULLA Azerbajdzsán mese HOL VOLT, HOL NEM VOLT, volt egyszer egy Sejdulla nevű, nagyon lusta ember. Nagy családja volt, pénze meg kevés, alig futotta egy kis ennivalóra. Szerencsétlen felesége meg a gyerekei mindig éhesek voltak, ruhára meg gondolni sem mertek. — Térj már észre — szólt a felesége egyszer. — Láss valami munkához! — De Sejdulla nem akart dol_ gozni, a segítséget Allahtól várta. Várta, sokáig várta ezt a segítséget, míg végül elhatározta, hogy elmegy Allahhoz a segítségért:. A felesége összeszedett egy kis útravalót, aztán elbocsátotta. Ment, mendegélt Sejdulla három nap és három éj_ jel, míg találkozott az úton egy sovány, beteg farkassal. — Hová mégy, jóember? — kérdezte a farkas. géről tudósítanak, hanem Pát-medencéig, majd a hagyományos népi-paraszti életmódot mutatja be a „Szülőföldem szép határa”, „Tiszán innen, Dunán túl”, „Esteledik, alkonyodik, gulya, ménes takarodik”, „Az hogy nosztalgiát ébressze- elvetett magtol a kenyé. a kemény-keserves hétköz. napok dolgos erőfeszítéseiről is. És itt mindjárt meg kell jegyezni, hogy a szerzők szándéka sem az volt, nek a múlt iránt, hanem — • megoldásúk tanúsítja: modem történeti szemlélettel elevenítik meg könyvük fejezeteinek résztémáit. A könyv stílusa már az első oldaltól disztingvált, színes, elbeszélő, hiszen — mint kiadóvállalatának neve jelzi — elsősorban az ifjúság számára készült. „A vényesítve megtartó hagyomány” című fejezet így kezdődik: „A mesebeli király maga elé parancsolta három legény fiát. — Itt az ideje, hogy világot lássatok, szerencsét próbáljatok! rig”, Kendervetéstől a gyöngyös pártáig” és „A vásárban című fejezetekben. A sok képpel, fényképpel és rajzzal illusztrált szöveg plasztikusan, életszerűen állítja elérni a paraszti életet. az emberi környezeteket és közösségeket, a népi kismesterségeket, jól ér- a történetifunkcionális szemléletet. A következő fejezetek — „Csön-csön gyűrű, arany gyűrű”, Leánysors — asz- szonysors”, „Dolgos hétköznapok — jókedvű ünnepek", „Egyszer volt, hol nem volt..— az élet Kora ősz Gutái Magda Szeptember, augusztus vége. Koraősz. Várom, hogy bekövetkezzék az elmúlt évszak, záporaival. Szép kísérlet. Lehetetlenség. Tajtékzott a mező, örvénylett a rozs. Az, ami volt, most történjék meg. Elhagyhatlak. Láthatatlanul a rozstáblára csöpög a véred• Korszerű naplemente Vihar Béla Nézd ezt a fürge, égi csatárt amott, most fejeli be, a magasba vágva, az ívben hajló labdát, a Napot, az alkonyat kapuhálójába. — Megyek. Allahhoz, segítséget kérni. , — Említs meg engem is — kérlelte a farkas. — Már három éve a gyomromban szörnyű fájdalom kínoz. Sem éjjel, sem nappal nincs tőle nyugtom. Hátha megkönyörül rajtam és elküldi a halált, ha már meg nem gyógyulhatok. — Rendben van, megmondom — felelt Sejdulla és továbbment. Ment. mendegélt Sejdulla, ismét három nap és három éjjel, míg egy alma- fához nem ért. — Hová, hová jóember? — kérdezte az almafa. — Megyek Allahhoz, segítséget kérni. — Légy olyan jó, add áct az én kérésem is — kény örgött az almafa. — Még soha nem tudtam gyümölcsöt hozni. Növök, virágzóm, de a virágjaim mind lehullanak, nem hoznak termést. Hátha Allah megkönyörül rajtam. és elküldi a halált, ha segíteni nem tud. — Rendben van, átadom — felelt Sejdulla is továbbindult, MENT, MENDEGÉLT, megint három nap és három éjjel, odaér egy hatalmas tóhoz. A tóból egy nagy hal dugta ki a fejét. — Hová mégy, jóember? — kérdezte a hal. — Megyek Allahhoz, segítséget kérni. — Légy szíves, említs meg engem is — kérte a hal. — Már hetedik éve szenvedek, a torkomban van valami. Kegyelmezne meg Allah vagy küldené a halált, vagy nyújtana segítséget. — Jól van, elmondom a bajod — felelt Sejdulla és továbbment. Ment, mendegélt Sejdulla, ismét három nap és három éjjel. Végül elért egy rózsaligethez. A liget közepén egy hatalmas bokor állott, amelyet a legkülönbözőbb színű rózsák ékesítettek. Ebből a bokorból hirtelen egy hatalmas lángnyelv csapott ki, és beragyogta az egész ligetet. Sejdulla a csodálkozástól mereven megállt, még azt is elfelejtette, hová és miért indult. A lángnyelvból egy hang szólalt meg: — Mit akarsz, Sejdulla? — Hatalmas Allah, Te szóltál hozzám? — kiáltott fel az izgalomtól reszketve Sejdulla. — Szólj, mit akarsz! — csendült újból a hang. Sejdulla térdre ereszke- det a bokor előtt, és elmondta előbb saját, majd a farkas, az almafa és a hal kérését is. A bokorból harmadszor zendült a hang: — Jól figyelj, Sejdulla! A hal torkában egy drágakő van, attól fáj. Ha azt kiveszik, meggyógyul. Az almafa alatt egy korsó van elásva, tele aranypénzzel. Ha kiássák a korsót, az almafa gyömölcsöt fog hozni. A farkasnak pedig, hogy megszabaduljon a fájdalmától, meg kell ennie egy lusta, ostoba embert. íme, teljesítettem a kérésedet! Most pedig távozz! Sejdulla nagyon megörült, csillogó arccal távozott a rózsaligetből. A hazavezető úton meglátta a halat, aki türelmetlenül várta. Rögtön kérdezte is: — Megszabadulhatok a fejdalomtól? — Igen — válaszolt Sejdulla. — Vedd ki a torkodból a drágakövet. — Jóember! — kérlelte a hal. — Vedd ki ezt az átkozott követ! Engem megszabadítsz a fájdalomtól, magadat pedig gazdaggá teszed. — Szó sem lehet róla. Ez nem az én feladatom. Kérj meg valaki mást — szólt Sejdulla és továbbment, HÁROM NAP ES HÁROM ÉJ elteltével odaért az almaiéhoz. A fe már messziről sóhajtotta; — Nos, van remény? Sajdulla elmondta Allah tanácsát és indult volna tovább. — Segíts rajtam, jóember! — állítatta meg az almafa. — Emeld ki a korsót, és gazdag leszel, én pedig gyümölcsöt hozhatok. — Még hogy lehajoljak! Minek nekem a te aranyad, mikor Allah engem úgyis megsegít? — szólt Sejdulla és elment. Ismét három nap és három éjjel ment, míg végül a farkashoz ért. A farkas már türelmetlenül várta: — Mondd gyorsan, mit üzent Allah? — Könnyű az ügyed — szólt Sejdulla. — Meg kell enned egy nagyon lusta és ostoba embert, és a fájdalmad egyből elmúlik. — Köszönöm neked — hálálkodott a farkas. — Ez valóban egyszerű. De mondd el, téged mivel bocsátott el Allah? Sejdulla mindent részletesen elmesélt a farkasnak. — Ó! — kiáltott fel a farkas. — Még egyszer köszönöm neked. Allah! És ráugrott Sejdullára, hogy szétmarcangolja. — Köszönöm, Allah, hogy az orvosságom is elküldted. Mert ennél lustább és ostobább embert a világon nem találhattam volna __ k iáltotta a farkas és megette Sejdullát. Fordította; Sass Attila
