Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-26 / 173. szám

Éi légére 7 millió 980 méter szövetet gyártanak Kommunista műssak a PATEX mesöberényi gyárában Mezőberény egyik legrégibb és legjelentősebb termelőüzeme a Pamuttextilművek: helyi gyá­ra, amely a község szélén hú­zódik meg szerényen. Az elmúlt hét végén látogattunk el ide, megtudtuk ugyanis, hogy a XI. pártkongresszus és hazánk fel- szabadulásának tiszteletére a gyár 'kollektívája szombaton dél­után és vasárnap délelőtt kom­munista műszakot tart. — A múlt évben hatmillió 361 ezer méter különböző típusú és alapanyagú szövetet készítet­tünk. Az idei tervünket erede­tileg 15 százalékkal emeltük, de a munkaversenyben dolgozóink vállalták, hogy az 1973-as ter­melési eredményeinket 25 szá­zalékkal túlteljesítjük. Így eb­ben az évben mintegy hétmillió 980 ezer méter szövetet gyártunk — kezdte a beszélgetést Török György igazgató. — 1974-es többlettermelésünket úgy szeretnénk megvalósítani, hogy az első osztályú áruk rész­arányát 98 százalékban gyártjuk, s ez 0,2 százalékkal több az elő­ző évinél. Nagyon lényegesnek tartjuk az alapanyaggal való gazdálkodást és a fonalmentést, mert a világpiaci árak növek­szenek. Ezért azt is vállaltuk, hogy a fonalhulladékot a múlt évihez képest 2 százalékkal csökkentjük. Jelentős az üzem dolgozóinak társadalmi munkavállalása, ami mintegy háromezer 600 óra és 50 ezer forintnak felel meg. Ezt az összeget a vállalat üdülőjé­nek berendezésére, a szolidari­tási alapra és a battonvai Béke­park építésére fordítják. Hiányzik a kezdeményezés A fonalelőkészítő bejárata mellett balról két „irodista” bir­kózik a fonallal, jobbról hatal­mas motolla keveri a levegőt. A szocialista és a tőkés relációból beszerzett gépek jól kiegészítik egymást, s hasznos társai az em­bernek. Hőgye Lászlónétól, aki 10 éve dolgozik az előkészítőben, arról érdeklődtünk, hogy az előkészí­tő dolgozói mit vállaltak. — Az üzemrész együttesen tett vállalást. Az itt dolgozók meg­értették: a vállalatnak és a töb­bi üzemrésznek szüksége van a munkájukra. — Hogy miért nincs szocialis­ta brigád? Talán azért, mert nagy volt a mozgás az utóbbi években és talán az üzemrész vezetői sem fordítottak erre olyan gondot, mint másutt. Be nézze meg, dolgozik itt minden. ki! Sziráczy Emma 13 éve dolgo­zik a gyárban, s az üzemrész szakszervezeti bizalmija. Ö is osztotta Hőgye Lászlóné véle­ményét, de még kiegészítette annyival, hogy egy kezdeménye­ző magával tudná ragadni akár az egész műszakot. Aho! a jelszó: J vállaltakat túlszárnyald!” A szövődében fülsiketítő zaj­ban állandóan három műszak­ban termelnek a csattogó gépek. Néhány évtizede még korszerű­nek számítottak, de ma már ne­hezen tudnak lépést tartani a rohamos fejlődéssel. De működ­nek, engedelmeskednek az em­bernek. A hőség és a párás le­vegő még nehezebbé teszi az amúgy sem könnyű munkát. Földi Mária a szövök közt az egyik legfiatalabb, de máris ki­váló dolgozó. A gyárban volt ipari tanuló és 1971-től szak­munkás. Az elmúlt évben né­hány fiatal szövőnővel megala­kították a „Petőfi” ifjúsági bri­gádot, s most a szocialista cím elnyeréséért küzdenek. — Első gondolatunk az volt, hogy segítsük a termelést, mert bizony itt a mélyponton volt. S azóta? 102 százaléknál keveseb­bet nem termeltünk. — Megbecsülik a fiatalokat? — Ügy érzem, igen. Támogat­ják a továbbtanulásunkat, gond­jainkat meghallgatják, s ahol tudnak, segítenek. Ősztől én is textilipari technikumba megyek. — A brigád mit vállalt a mun­kaversenyben ? — Az első osztályú áru rész­arányát 0,2 százalékkal növel­jük. több gépen dolgozunk, ha valaki a brigádból szabadságra megy, s elvégezzük azt a kar­bantartást, amit tudunk. Akad olyan is, aki más mű­szakból jött be dolgozni, így például Szabó Rozália szövőnő, aki az „Április 4” Szocialista Brigád tagja. Rózával a KISZ-korosztályú j fiatalokról és gondjaikról be- ! szélgettünk, amikor belépett Sza- : bó István párttitkár. így most ■ már négyesben „boncolgattuk” ■ ezt a kérdést. Az a KlSZ-veze- j tőség megállapítása, hogy a tag- j ság nagyobb része aktív és : szívügyének tekinti azt, amit • csinál, a kisebb része viszont ; mindig kapni szeretne és csak j a jogokat ismeri. ugyanak- : kor a kötelességéről megfeled- • kezik. — Az igazi szervezeti életet még a „helyére kell tennünk”, és jobban segíteni a fiatalokat, annál is inkább, mert a gyár dolgozóinak fele 30 éven aluli. Számottevőbb eredményt csak így remélhetünk. A mostani KISZ-vezetőség eddig jól dolgo­zott, s ha munkakedvük nem csökken, akkor biztosan mások is felfigyelnek az eredményeik­re — mondta a párttitkár. A minőségre is Ogyelnsk A tíztagú „Béke” Szocialista Brigád vezetője a Könnyűipar Kiváló Dolgozója: Öllé Péterné. Tizenkilenc éve dolgozik a PA- TEX-ben. Brigádjuk az elsők között alakult, többségük törzs- gárdatag. A versenyvállalásukat akarják túlteljesíteni, terv sze­rint két százalékkal. — Nemcsak a mennyiségre, a minőségre is ügyelünk. Vállal­tuk, hogy a múlt évi 99,7 száza­lékos első osztályú arányt tart­juk. A brigád jól összeforrott az évek során. A munkahelyen kívül is összetartanak. — Járunk moziba, közösen ve­szünk részt vetélkedőkön vagy brigádon belül vetélkedünk — mondja mosolyogva, s közben már indul is vissza a szövőgé­péhez. Azt még az igazgató e1- mondta, hogy a vállalások tel­jesítéséért keményen kell dol­gozniuk. A PATEX mezőberé- nyi gyárában is gond a létszám- hiány, s ezt még tetézi, hogy majdnem egv műszaknak meg­felelő szövőnő gyermekgondozá­si szabadságon van, további 30 kismama a gépeken már nem dolgozhat. így a termeléskiesést a brigád többlettermeléssel igyekszik pótolni. Az üzem dol­gozói bizakodnak. Vállalásukat mindenképpen teljesíteni akar ják és szeretnék elérni az El üzem címet, amit az elmúlt év kivételével egymás után már há­romszor érdemeltek ki. Szekeres András Legyen szép a gyár Vállalatok szocialista brigád­jainak felajánlásai között la­pozgatva, vissza-visszatérő té­ma — .a mennyiségi és minőségi vállalások után — az üzemek, a munkahelyek szépítése. Álta­lában száz órákban mérhető az a társadalmi munka, amely- lyel a gyárak külső-belső ké­pét kívánják alakítani, változ­tatni. A gyárak szépítése kissé mellékesnek látszó törekvés. Az üzem termeljen sokat, jó minőségben, gondoskodjanak benne a munkavédelemről, az üzemi demokráciáról, de hogy egy gyár szép is legyen, ezt senki nem kívánhatja. Külön­ben is lehet szép egy gyár? A szépség fogalmába vajon bele- illeszthetőek-e a kígyózó cső­rendszerek, ‘ az óriás tartályok és a zakatoló szövőgépek ? Igaz, minden lehet a célszerűség mel­lett esztétikus is. de az a konst­ruktőrök, a formatervezők dol­ga. Az összképet azonban meg­határozza az utak rendezettsé­ge, a terep tisztasága, az abla­kok átlátszósága és az is, hogy a gépeiket megvédjék • a feles­leges szennyeződéstől. Mindettől lehet, hogy nem lesz azonnal több és jobb a termelés, de va­lami feltétlenül több és jobb lesz: a munkakedv, a munka­helyi közérzet. Néhány hónap­ja, mikor az új ajkai timföld- gyár avató ünnepségét tartotta, az ott dolgozók nem csak az üzem műszaki és gazdasági j^­lemzőiről beszéltek, sokszor megjegyezték: ugye, milyen szép?! A tiszta utakra, a gon­dosan gereblyézett terepre, a frissen festett ajtókra, ablakok­ra gondoltak. Olyan nagytaka­rítási lázban voltak, hogy sern_r milyen félmegoldást nem néz­tek el. Ez a különmunka senki­nek sem esett nehezére. A technológia által diktált szigo­rú, 6—8 órás munkaidő után vidáman, fütyörészve járta^ keltek a seprővel, lapáttal, ao_ laktörlő ruhával a dolgozók. És nagyon büszkék voltak arra, hogy uj gyáruk nemcsak az értelemnek, hanem a szemnek is tetszett. Félreértés ne essék, nem csipkefüggönyt kívánunk a szövődé ablakába és árvácskát a kohó- vagy műanyagüzem elé, ez nevetséges lenne és a helyhez nem illő. De kívánha­tunk rendezett terepet, tiszta műhelycsarnokot, fénybeeresztó ablakokat. És még valami. Az üzemek külleme és a célszerű­ség szoros egységet alkot, hi­szen a kopott külsejű gép nem­csak csúnya, hanem gyorsabban rozsdásodik, a rendezetlenül tá­rolt anyagok nemcsak a szemet zavarják, hanem nehezen átte­kinthetők és balesetveszélyt rejtenek, akadályozzák a mun­kaszervezést, éppen úgy, mint a szemetes utak, vagy a vas­forgáccsal. olajjal terített mű­helycsarnokok. Barta Éva Kétszáz lexikon A XVII. század közepétől napjainkig hazánkban körül­belül 200 lexikon jelent meg; ezeknek negyedrésze 1955-től napjainkig. A sort a tudós, Apáczai Csere János Magyar encyklopédiája (1653) nyitotta meg, s napjainkban csak a könyvesboltok kirakatát kell végignézni: egyszerre több lexi­kon kínálja gazdag tartalmát. A mindenki lexikonéval a legszélesebb olvasóközönség­nek használó művet akart ké­szíteni az Akadémiai Kiadó lexi_ kon szerk esz bős égé. A tapaszta­latokat felhasználva, a, közönség hozzászólásait meghallgatva, gondos válogatással azt a több mint 12 ezer szót dolgozták fel, amelyek a szerkesztőség meggyőződése szerint a min­dennapi életben a legkereset­tebbek. Ez az általános kislexikon 12 300 címszót tartalmaz, terje­delme két kötetben 1100 oldal, kéthasábos szöveggel, illusztrá­ció nélkül. Az anyag körülbelül 60 százaléka társadalom tudo- mányis, 40 százaléka természet- tudományis és műszaki tudni­való. A közönség kívánságát figyelembe véve a mű színházi, filmművészeti és sportanyaga az eddigi hasonló kiadványok­hoz képest gazdag. (MTI) AUTÓSOK FIGYELMÉBE! A KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰ FELELŐSSÉG BIZTOSÍTÁS 1974. II. félévi díja július 31 -ig pótlékmentes* befizethető. Felice Chilanti: Három zá Salvatore Gis iszló illan óoak 19. — Idehozatta a fegyvereket, és meghagyta, hogy hívják össze a fiúkat. Azt mondja, mindenki­nek lőnie kell, annak is, aki nem tagja a bandáinak. — Helyes. Hangos motorzúgás hallatszik a Cippibe vezető hegyi útról. Giuliano érkezik Pisciottával. Pisciotta köhög, tüdőbajos. — Ezúttal ne a magatok érde­kében „mókázzatok” — fordul Giuliano a maffiásokhoz. — Az ígéretek záloga különben itt van — és nyitott tenyérrel géppisz­tolyára csap. Villám Ciccio, Málészójú, Fe­hérfenekű és Bubu mind azt mondja: Csak akkor lövünk, ha a többi város is lő. A maffiavezér Giuliano vállá­ra teszi a kezét. — Sok város fog lőni a má­sik hegyről is. Most igazítsuk össze az óránkat: pontosan ne­gyed tizenegykor, ez a terv. És Giuliano hozzáigazítja órá­ját a maffiáséhoz. Gnazio bátyám az arcába néz, és ráncai közül rámosolyog. — Már nagyon sokat tettél a mi Szicíliánkért — mondja —, és megkapod majd érte a jutal­madat. A legnagyobb jutalmat is meg fogod kapni. Átnyújt neki egy levelet, és hozzáteszi: — A lány küldi, Monrealébam vár téged. Giuliano félrevonul, szótlanul leül egy kőre, és a csillagos eget nézi. Gnazio bátyám elmegy, rövidesen hallani a távolodó autó zaját. Pisciotta odalép Giulianóhoz. — Lázas vagyok, de veled me­gyek. Látom, hogy nem győz­tek meg, de melletted leszek mindhalálig. —• Ez nagy csata lesz — mond­ja a bandavezér —, és most nem leszünk egyedül. Ebben a vállal­kozásban sokan vesznek részt, tíz, száz ártatlan fiú is benne lesz: szekerünket az urakéhoz kötjük, s az egész népéhez, meg kell hozniuk az amnesztiareinde­letet, ha nem akarnak velünk együtt pokolra jutni. A közeli Carini városkából gi­tár- és mandolinszót hoz feléjük a szél az estébe merült házak közül. A zene Di Lorenzó borbély üzletéből jön, ahol esténként tánciskola van. Di Lorenzo gitá­rozik meg énekel, fiatal segéd­je mandolinon játszik. Tucatnyi fiú meg lány tanulja a háború utáni amerikai táncokat. Köz­tük Giuseppe Cucinella, a Giu- liano-banda vérengző , csapatka­pitánya, bátyjával meg szépséges barátnőjével, az alig húszéves Angela Bairruanóvai. Cucinella órájára néz, a zenészéknek kiad- pa a parancsot: hallgassanak el, aztán az üzlet mögötti szobából magához veszi géppisztolyát. Másik négy fiú is fegyveréért megy, köztük Cucinella testvé­re. " A bandita megparancsolja a lányoknak, hogy távozzanak, de hallgassanak. Néhány fiú is in­dulna, ám őket nem engedik. A lányok közül csak Angela Barru- ano marad. A fiúk félénk-ijedt tiltakozá­sára Cucinella durván odavágja: — Most mindannyiunknak együtt kell lennünk, banditák­nak és ártatlanoknak egyaránt. Giuliano parancsa! Cucinella a tánomesterré ved­lett borbélyt meg a segédjét is magával viszi a tragikus vállal­kozásra. A banditák meg az ár­tatlanok csapata keresztülmegy a csöndes városkán: Angela Cu­cinella mellett halad, vele akar maradni.

Next

/
Thumbnails
Contents