Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-26 / 173. szám

Kilenc lány és két fiú Gyulán nyaral a Győrök családi Ma, péntekem és holnap — 18 és 17 órakor — rendezik meg Békésen, a Járási Művelődési Központban a város szocialista brigádjainak szellemi vetélke­dőjét. Tíz békési vállalat 25 bri­gádja nevezett be a városi elő­döntőre, amelyen irodalomból, történelemből, művészettörténet­ből, valamint helytörténeti és politikai ismeretekből bizonyít­ják tájékozottságukat a brigád­tagok. Az elmúlt hónapokban két vállalatnál is tartottak üzemi elődöntőket, mivel csak korlá­tozott számú brigád jelentkezhe­tett a városi fordulóra. A Ve­gyesipari Vállalatnál hét bri­gádból három, míg a békési ME­ZŐGÉP Vállalat 22 kollektívá­jából hét jutott ei a mai vetél­kedőre. A mai és a szombati városi (közművelődési vetélkedő legjobb nyolc csapata a november 2-án megrendezésre kerülő döntőn méri össze a tudását. Cj szovjet fénymérő Színes ■ és fekete-fehér fény- képfelvételek pontos exponálá­sát biztosítja a Leningrád—6 nevű új szovjet fénymérő. A nagy érzékenységű, széles mé­rési tartományban használható műszer különféle megvilágítási feltételek mellett napfényben és mesterséges fényben, alkonyai­ban és rosszul világított helyi­ségekben egyaránt igen megbíz­ható. Az új alkalmazott foto- ellenállás csaknem százszorosá­Tizenegv gyerek. Kilenc lány, két fiú. A Győrök család. Jós­ka, Éva és Erzsiké már önálló. Az otthoniak — Ilonka és Zoli kivételével, akik Erdélybe utaz­tak — most együtt nyaralnak. Sose volt még ilyen. * Az első meglepetés akkor ér­te Győrök Józsefet, az AFIT j XIV. számú Autójavító Válla- J tatának szakoktatóját, amikor május végén Tardik Sándor! szb-titkár eléje állt és átnyújtot­ta a családi beutalót Gyulára. kor előállt a vállalati busz, hogy az alföldi fürdővárosba vigye a népes családot. Most a pompás üdülőben ülünk, Gyulán. Különben még sosem nyaral­tunk együtt, valami mindig közbejött. Nagyon boldog va­gyok, elhiheti. Micsoda nyuga­lom van itt, valóságos szana­tórium. Ne felejtse el megírni, milyen nagyszerű az ellátás. És micsoda tiszta ez a város, ké­rem! Az emberek pedig a zeb­rán mennek át a túloldalra. Mindezt igazán nem az udva­riasság mondatja velem. Györökné, az édesanya. A Pécsi Kesztyűgyár kézivarrója. — Jövőre lesz harminc éve, hogy összeházasodtunk. Csak jó kollégák. — Eddig nem panasz­kodhatunk. Marika. A legújabb divatú ] nadrágot hordja, a pécsi X-es I ABC-áruházban eladó. ra növelte a fénymérő érzékeny­ségét. Bővült a mérhető megvi­lágítási tartomány is. Az egy kézzel kezelhető fénymérő súlya 200 gramm. Az édesapa. — Negyvenöt óta vagyok szakszervezeti tag. ötvennyolc­ban már hat gyerekünk volt, de még senki sem kérdezte, mi van ... Mostanában egyre job­ban érezzük a gondoskodást. — Jövőre végzek az iskolá­val. Igazán klassz itt. Csák kár, hogy a Várszínházba nem kaptunk jegyet. Anna. Most végezte a nyolca­dikat. Ügyesen röpiabdázik és jobban szereti, ha Aninak szó­lítják. (APN) ibmMMBBBMMMM* samii — Veled más tervem van — mondja a bandita, és mosolyog. A nyílt terepen átljt parancsol a csapatnak emberei felügyele­te alatt kell várakozniuk, amíg a lánnyal (elvonul a mezőre. A csapat várj Montelepréban közben valaíki bekopogtat minden ajtón. Fegy­veres bandita lép be egy fiatal fiú, Gioacchino Musso otthoná­ba is; megparancsolja, hogy kö­vesse. Gioacchino az öszvér mel­lett alszik szalmazsákon. Anyja, aki szintén álmából riad föl, lá­zadozik, szeretné visszatartani fiát. Kiabálni azonban nem mer, csak sírva motyogja: — Mit akar még a családomtól ez a Giuliano: a múlt hónap­ban ölte meg Giovanni bátyá­mat. . • mórt akarja most még a fiacskámat is? — Azt akarod, hogy a fiad is úgy végezze, mint a bátyád? Egy másik bandita Pietro Lu- güllóhoz kopogtat be, ő a legfia­talabb a fiúk közt, tizenhat éves csupán. A bandita őt is magá­val viszi. Közben néhány fellár­mázott házból menekülni próbál­nak a fiatalok, például Domeni­co Pretti meg a Tinervia testvé­rek is, ám szökés közben Giuli­ano embereibe futnak. Giuliano maffiavezér barátjá­nak bátyja géppisztollyal kezé­ben rabolja el az egyik fiút, Giuseppe Sapienzát. __ Gyere — mondja —, Giuli­ano meg a testvérem Cippiben vár. — Miért éppen engem? — Azt csak ők tudják. Giuseppe Cucinella és Angéla Barruano még mindig ölelkezik, í a ■ közben a csapat az úton várako- ; zik. A bandita végül felpattan: ! — Most menj haza! A lány fölkel, átölelik és meg- j csókolják egymást. A lány ta- • nácsokkal látja el a fiút, aki ] odamegy embereihez. J — És most indulás, Cippiben • várnak bennünket — mondja. ; Megérkezett Cippibe a banda : zöme: a csapatkapitányok Giu- • liano köré gyűlnek, ott van Pis- ! ciotta, Candela, Palma Abbate, : Terranova, Mannino, Badala- j menti, Licari és a többiek. A ré- • mült fiúk a völgy mélyén vára- • koznak. Cucinella is megérkezik • csapatával. — A dzsip is megjött — mond- ; ja egy maffiás. Pisciotta Giulianóhoz fordul és • rákacsint. — Vigyük magunkkal! A javaslat mindenkinek tét- ! szik. Mannino és Terranova kar- • doskodik, hogy a maffiás is ve- « gyen részt a kétségbeesett vállal- ! kozásban. Giuliano meghallgatja ! embereit, aztán rövid csönd után : kiadja a parancsot: — Velünk jössz! ■ A maffiavezér ijedten könyör- ! gé9re fogja a dolgot: — De hát elküldöm veled a ; testvéremet: az én helvemreGiu- ; seppe Sapienza áll, őt én fize- * tem. Én nem vagyok már fiatal- I ember, nem bírok hegyet mászni, j Mannino és Terranova kegyet- len gúnnyal ígérik meg, hogy maguk viszik föl majd a vállu- : kon a hegytetőre. Pisciotta pe- ; dig odamegy a félelemtől rész- ; kető öregemberhez és dühösen ! fülébe dörgi: (Folytatjuk) : — Cukrász leszek. Már fel is vettek. ­A 12 éves Zsuzsi, a 10 éves Erika, a még kisebb Ágika és Andrea csak a fénykép ked­véért marad, es amikor elkat­tan a gép, már futnak is vissza hintaágyhoz meg a kuglihoz. A legkisebbik, Andrea valanyjt elfelejtett. — Anyu, holnap is megyünk a csúszdához? * Máskor négy kiló húsról, legalább három kenyérről kell gondoskodni a vasárnapi ebéd­hez. Meg a többi bevásárlásról, a takarításról, a mosásról. A ház körüli egyéb teendőkről nem is beszélve. Most ezekre csak elvétve gondol Györökné. Többet foglalkoztatja a várako­zás: a napokban átmennek Aradra. Ott született, 29 éve nem látta a várost.. Az utcán felgyúlnak a neo­nok. Az asszony a tévéhez készülődik, a férj inkább pihen­ni akar! Előbb azonban össze kell szednie az apróságokat. Ez itt sem maradhat ei. Három tekercs film fekszik az asztalon, hogy megörökítse a gyulai nyaralást. Biztosan em­lékezetes lapok lesznek a csa­ládi albumban. Fábián István R mUMMSSim, 1971. JÚLIUS 2«. Várszínházi arcok Caramanchel „Csücsökre kötött zsákkal há­tamon, indultam el a várva várt napon. Kenyér, szalonna, két font kalács, kísért a zsákban — s millió tanács.” Ahogyan egykor Soós Zoltán költő a hajógyárba indult, va­lahogy úgy ment Dégi István a Ganz Vagongyárba. A szerencse­próbálás első állomása persze nem ez volt. Először Almásfü­zitőn dolgozott kubikosként, az­tán az akkori Sztálinváros épí­tői közé állt be. Innen került Pestre, a Ganzba, kovácstanuló­nak. Három éven át számolta a ke­mény embereik között a pöröly­ütéseket, aztán váratlanul ott­hagyta őket. De akármikor is megy vissza közéjük, úgy adnak neki kezet, mint annak, aki so­sem távozott. Húsz éve lassan, hogy felvet­ték a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Az új filmlexikon a 244. oldalon jegyzi a volt kovács­tanuló nevét, Jászai-díját és filmszerep eit. Tulajdonképpen a film tette oly népszerűvé Dégi Istvánt. De ne vágjunk a dolgok elébe: men­jünk vissza a kezdetekhez. Ma­kón született és járta alsóbb is­koláit. Verseket már akkoriban is mondott egy amatőr együttes­ben, de nem gondolta, hogy ez lesz belőle. Holl Istvánnal, Pász­tor Erzsivel, Csűrös Karolával együtt végzett, a „Törőcsik és Bodrogi évfolyam” után. Négy évvel később megkapta a Jászai- díjat. A Szent Johanna, a Ka­kukk Marci szerepeiért. Akkor Debrecenben játszott. Közben filmezni kezdett, a „Sikátor” volt az első filmje. És ki ne emlékez­ne a többire!: Égre nyíló ablak, Gyalog a menyországba, Lássá­tok feleim!. Sziget a szárazföl­dön, Imposztorok, Isten hozta, őrnagy úr!, Tv-filmek, az Uta­zás a koponyám körül; és a többiek. Nehéz lenne számba venni őket. Sohasem tudta elhódítani a színpadtól a felvevőgép. A szín­házat tartja igazi alkotómunká- nak, mármint a színész számá­ra. Ott sem a lámpák, sem a gépek, sem a rendező nem tola­kodik elé. A színész a függöny után teljesen magára marad. 1968-ban a budapesti Madách Színház szerződtette. Emlékeze­tes maradt Rodolfója, Treplov- ja, Scapinja. Kirobbanó alakí­tása volt a Színész, Gorkij Éj­jeli menedékhelyében. De a leg­emlékezetesebbnek a Bodnár bá­csit tartja, hiszen akkor egy cso­dálatos emberrel, Kiss Manyival együtt játszhatott. Mint minden színészt, őt is megpróbálták besorolni valaho­vá. Azt mondták, komikus ka­rakter. Ezt nem vállalja. Min­dent játszani akar, amiben meg­található a tisztaság, szépség, egyszerűség és a humor is. Két­ségtelen, hogy ez/utóbbi műfaj hozta számára a legtöbb sikert, de ezzel nem elégedne meg. Szenvedéllyel mondja feladatá­ról: a színésznek úgy kell játsza­ni, hogy abból a paraszt bácsi (Fotó: Dcmény) ugyanazt érezze, mint a nézőté­ren ülő akadémikus. Figyelni kell a közönséget minden pilla­natban, hogy tudja, kit mi ra­gadott meg és ehhez kell for­málnia önmagát. A rendező csak a síneket rakja le, a többi már a színész dolga, a színpadon, es­téről estére. A karakterbe be keli építeni minden addigi élet­élményt. Nagyapámat, apámat, a makói szomszédokat, a verejté­kező kovácsokat. Egy rágyújtá­sukat, mosolyukat, derékfájásu­kat ... A legnagyobb élményéről kér­dezem: Szakonyi Károly Ördög­begyét játszották a Madách Kamarában. Kellett volna a da­rabhoz bizonyos mennyiségű csöves kukorica, de nem tudták Pesten beszerezni. Dégi mama küldött gyorsan 50 kilónyit Ma­kóról. És a fia az ő keze nyo­mán megtermett szemeket per­gethette esténként a főváros színpadán . . . Gyakran hazajár. Van otthon egy kis háza és szőlője is. Ott pihen, ha teheti. A makóiak úgy fogadják, mintha mi sem történt volna a húsz év alatt. Ennek igazán örül. Sokáig zavarta a népszerűség, nem tudta, hogyan igya a kávét a szeretetet tanin- tatlanui közlő szemek pergőtü­zében. A színészi mesterséget nagyszerű munkának tartja, és nem többnek, nem kevesebbnek. Motorikus, nvughatatlan, csu­pa tűz ember. Szenvedéllyel szá­molja ma is a Ganzban tanult, az emberért lendülő „pörölyüté­seket”. A kalanács most a szó, az üllő a gyengeség. Rcthy István Balaton fü red A 149. Anna-hál Balatonfüreden július 27-én rendezik meg a 149. Anna-bált. A híres bál iránt az idén is nagy az érdeklődés. A belépőjegyek többsége hónapokkal ezelőtt gazdára talált és a szervező irodában már a nyár elején ki­akaszthatták a „Minden jegy el­kelt” feliratú táblát. Balatonfüreden —, ahol ezek­ben a napokban a helyi lakos­ságnál kétszerte több vendég, tartózkodik — az utóbbi napok-1 ban tovább fokozódott az An- na-báli „láz”. A 149. Anna-bál programja ezúttal Is a hagyományokhoz Igazodik: a balatonfüredi városi láncegyüttes a díszpalotással nyitja meg a rendezvényt, majd az első bálozók tánca követ­kezik, s éjfélkor ikerül sor az „Anna-bál szépe” megválasztá­sára. A győztes ezúttal is Erisz aranyalmáját kapja ajándékul. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents