Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-21 / 169. szám

Békés megyei gyerekek balatoni üdülésen

Már hetekkel ezelőtt nagy izgalommal készült a megyében 270 általános iskolai kisdiák a kéthetes balatoni üdülésre. A Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa július 18—31-ig Fonyód- ligeten és Szántódon biztosított a szakszervezeti tagok gyermekeinek két vidám, boldog hetet. Az idén ez a második csoport a megyéből. Csütörtökön reggel a MÁV különkocsikat biztosított, így kényelmes körülmények között utazhattak a Békés megyei pajtások a magyar tenger partjára.

Nem kielégítő a lakossági szolgáltatás

Több kisiparos kellene — Kontárok dolgoznak

Békésszan tan drás a megyehatár egyik nagyközsége gondokkal küzd, hiszen, mint a tanács legutóbbi vb-ülésén, elhangzott, nem kielégítő a lakossági szolgáltatás. Bár a két termelőszövetkezet, a Zalka és Tessedik, több vonatkozásban igyekszik kielégíteni a lakosság ilyen irányú igényét, ez csak az építkezésre és néhány ipari szolgáltatásra — bognár-, kovácsmunka — vonatkozik. Az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet a szállításokba segít be, elvégez gépi favágást és óra javítást. De a munkák zömét az 59 kisiparos és jó néhány kontár végzi el. Többek között van cipész, férfiszabó, géplakatos, női szabó, gumijavító, bádogos, kőfaragó, s egyéb szakmával rendelkező kisiparos a nagyközségben. Azonban utánpótlás nincs, a fiatalok közül elenyészően kevés azoknak e száma, akik ezek közül valamelyik szakmát el kívánná sajátítani, s ha ezt meg is teszi, üzemibe kívánkozik. Az igény viszont nagy, hiszem a háztartások gépesítése, az egyre több televízió, gáztűzhely, hűtőgép, porszívó, és így tovább, szükségessé teszi az ilyen irányú javítómunkát is. Ezt részben a kunszentmártoni GELKA-szerviz megbízottja végzi el, eddig kifogástalan minőségben, azonban ez nem elég. Egyre nagyobb az igény és szükség lenne újabb szakemberek biztosítására. Működik a nagyközségben a Békés megyei. Szolgáltató Szövetkezet férfi- és női fodrászata. valamint a cipészt ktsz részlege. E területen a szolgáltatás kielégítő, munkájuk ellen panasz nem merült fel. A gond csupán az, hogy a fodrászműhelyekben nem a legkedvezőbbek a munkakörülmények. Ez különösen a női fodrászatra vonatkozik, nem felel meg a higiéniai követelményeknek, s a szövetkezet sem foglalkozik kellően az itteni dolgok megoldásával. Az ok, hogy a női fodrászat magánházban működik, s a tulajdonos a bérleményt felmondta.

A Békésszentandrási nagyközségi Tanács arra törekszik, hogy segítse a szakemberek utánpótlását, a tanulóképzést, hogy a szolgáltatási igényeket mind jobban ki tudják elégíteni.

Mi köti őket az öreg gyárhoz?

Asszonyok, lányok a Pamutszövöben

..................

l

andha főtörzsőrmester bekopogtatott Giuliano anyjához.

— A fia továbbra is öldösi a csendőröket — mondta —, ártatlanok vérét ontja az országutakon. Maria Lombardo, a fia érdekében kérem, hozzon ösz- sze vele.

Az altiszt természetesen azt a tervet forgatta fejében, hogy elfogja Giuüanót. Évekkel később, Viterbóban, a Giuliano- banda él Ve maradt tagjai^ ellen folyó perben Calandra főtörzsőrmester elmondta, hogy élve akarta elkapni Giulianót.

A bandita anyja meghallgatta, majd azt motyogta, hogy semmit se tud a fiáról, fogalma sincs, hol van, és hogyan lehetne elérni. Pedig a mon- teleprei csendőrök is tudták, hogy már hosszabb ideje Cippi, ben székel a banda vezérkara.

Ezekben a napokban motorizált katonai különítmények járták a vidéket aknavetőkkel, géppuskákkal felszerelve, még gépágyújuk is volt.

Ez is a titkok közé tartozik: a katonai parancsnokságok tudták, hogy Giuliano csapat- kapitányaival. Pisciottával, Pas- satempóval, Manninóval, Terra- novával. Ferrerivel, Candelával meg a többiekkel Cippiben tartózkodik? És ha tudták, mért nem támadták meg? Vereségtől féltek, vagy inkább Crozza Black keze volt a dologban?

Amikor a csendőr főtörzsőrmester visszament a laktanyába. rongyos parasztfiúcska kereste:

— Főtörzs, ő várja.

— Kicsoda? — kérdezte Calandra.

A fiúcska azonban már eltűnt.

És az altiszt elindult. Amikor kiért a városból, egy ismeretlen csatlakozott hozzá, és rövid járás után a Cippibe vezető magaslathoz vitte.

Giuliano és Gaspare Pisciotta a parasztház küszöbén várta; körülöttük fegyveres banditák látcsővel fürkészték az országutat és a völgyet

— Mért öldösöd még mindig orvul a csendőröket?

Az altiszt tüzelte magát: volt egy terve, nagy fogas lett volna.

— Lassan a testtel, főtörzsőrmester, itt én parancsolok! — Giuliano pökhendien és fennhéjázva beszélt. — Az irodádban hangoskodj, azokkal a szerencsétlenekkel, itt, mint látod, ezekben a hegyekben, ezen az egész részen — széles mozdulattal körbemutatott a láthatáron — Giuliano az úr.

Az altiszt évekkel később (a vüerbói perben) elmondta, hogy abban a pillanatban, amikor Giuliano befejezte szónoklatát, az országúiról teherautó zúgása hallatszott, és a bandita őrszemei leshelyre vonultak. Katonai gépjármű vonult az úton, Montéi eprébe vitt egy gyalogos szakaszt. Giuliano messzelátón nézelődött, Pisciotta pedig a főtörzsőrmesterre szegezte géppisztolyát. A teherautó elment a városka felé.

(Folytatjuk)

A Pamuttextilművek békéscsabai gyárában a szövőgépeken három műszakban termelnek. A csattogó masinák több évtizede kerültek ide. Elkoptak, megöregedtek, karbantartásuk igen nagy gondot jelent. De működnek, gépállás jóformán nincs, és bár az üzemcsarnokokban a nagy zaj és a meleg, párás levegő megnehezíti a munkát, a dolgozók mégis helytállnak.

Mitykó János, a gyár igazgatója örömmel közli:

— Az első félévi tervünket ismét eredményesen teljesítettük. A vállalat augusztus közepén tájékoztat majd pontosan bennünket, de az biztos, hogy a termelés értékben nem kevesebb, hanem több, mint tavaly hasonló időszakban volt.

A többtermelés pedig elsősorban a gépeknél 3 műszakban dolgozó asszonyoknak, lányoknak köszönhető. Közülük jó né- hányan 20—25 éve szőnek.

Elsők az egyenlők között

Vajon rni a titka annak, hogy a gyár dolgozói — a mai körülmények között talán a legnehezebbekhez sorolható munkát vállalva — évek óta becsülettel helytállnak a gépek mellett? Erre a kérdésre próbáltam választ keresni, miközben egy sor olyan megállapításra tettem szert, amelyet érdemes a nagy nyilvánosság előtt is elmondani.

Mindenekelőtt a vezetők embersége, szerénysége az, ami ebben a gyárban a kívülálló szemébe tűnik. Ebből ered, hogy a dolgozók bizalommal fordulnak hozzájuk, a különböző fórumokon őszintén elmondják a véleményüket, javaslatukat. A legfontosabb cél az eredményes munka. A vezetők és a dolgozók megítélésének egyetlen mércéje a tett. És hogy ez így legyen, a gyárvezető a párt-, a szakszervezeti bizottság, valamint a KISZ-alapszervezet titkárával minden fontosabb kérdést megbeszél. A műszakok (partik) vezetői sem „diktátorok”, hanem az üzemi négyszögben elsők az egyenlők között. Ez a tévedések, igazságtalanságok elkerülésének legjobb lehetősége. Mindez alapvetően fontos ahhoz. hogy jól érezzék magukat a dolgozók. Ráadásul a gyár vezetői a lehetőség keretein belül igyekeznek különböző kedvezményekben is részesíteni azokat, akik megérdemlik. A jó közhangulat eredményeként a XI. pártkongresszus és a fel- szabadulás 30. évfordulójának tiszteletére tett vállalását vala- mennvi üzemrész eredményesen teljesíti.

Teljesítik a felajánlást

Bencsik Pálné a cérnázó előkészítő 35 tagú brigádjának ez év februárja óta a vezetője. Azt mondják, hogy a határozottságáért esett rá a választás. Ezt pedig úgv kell érteni, hogy „le- és felfelé” is határozott.

A brigád 100 százalékon felüli teljesítést, hulladékcsökkentést és minőségjavítást vállalt a kongresszus, valamint a felszabadulási évforduló tiszteletére.

— Teljesítették a felajánlást? — kérdezem.

— Azt hiszem, igen. Itt naponta és havonta is kimutatják, hogy hány kiló kettőzött cérna készül. Az első fél évben a ha5

MtßJMgsg

1974. JÚLIUS 21.

vi teljesítményünk 96 és 105 százalék között változott, a minőséggel pedig nem volt baj. Az, hogy néha nem értük el a 100 százalékot, a létszámingadozásból ered. Előfordul, hogy az asszonyok szülési szabadságra, a lányok férjhez mennek. Más ok nincs, ami miatt valaki elment volna tőlünk.

— Mi köti ide az asszonyokat, lányokat?

Ben esik Pálné a fiatalok nyelvén válaszol:

— Jó kis társaság a brigádom, valamennyien szeretünk itt dolgozni. És kedves, megértő, de erélyes és igazságos ember a művezetőnk, Zsilinszki János.

Kissé meglepődik, amikor a felajánlásra visszatérve azt kérdezem :

— Jelent valamit a fiataloknak a felszabadulás? Hallott arról, hogy mi volt Magyarországon azelőtt?

A válasszal azonban nem sokat késik:

— Édesapám, Tóth Mihály géplakatos Kaszaperen. Nem fiatal már. Sokat mesélt a régi időkről. Azt is elmondta, hogy nemegyszer meggyűlt a baja a csendőrökkel. Mindig arra nevelt, és nevel most is, hogy érdemes a mai világért dől sózni,

A fiatalasszony felszólalt az ifjúsági parlamentben. Azokat a hibákat tárta fel, amelyek akadályozzák a brigád munkáiét. Mert szereti a gvárat és felelősséget érez magában azokért. akik brigádvezetőnek választották.

Harminc fokon felüli hőség

A szövődé egyik brigádvezetője Molnár László művezető. Hogy miért ő, azt Popovi cs Magdi szövőnő így indokolja:

— Mert érti a szakmát és tud szervezni. Aztán szigorú velünk, de önmagával szemben is. Törődik azzal, hogy legyen anyag és menjenek a gépek.

— Hogyan teljesítették eddig a felajánlásukat? — fordulóit Molnár Lászlóhoz.

— Részben. Minőségben igen, mennyiségben azonban nem. Talán egy százalék a lemaradás.

— Mi az oka?

— Nyáron, amikor 30 fokon felüli a hőség, a levegő tele van párával és száll a sok pihe, ráadásul nagy a zaj, a nőknek bizony emberfeletti a munkájuk. oiykor a létszámhiány okoz kisebb fennakadást, előfordul, hogy az anyagban van kifogásolnivaló és a gépek is elromlanák. Amit tudunk, megteszünk. Ősszel egy kicsit köny- nyebb lesz. és év végére remélhetőleg teljesítjük a felajánlásunkat.

Popovics Magdi egyetért vele. Ám bátorkodom megkérdezni tőle:

— Ha ilyen nehéz itt a munka, miért nem megy máshová dolgozni?

— Csinálunk valamilyen szép árut, amit meglátok az üzletben is. Lehet, hogy furcsán hangzik, de nekem ez nagyon jó érzés. És fiatalok vagyunk itt a legtöbben. Az Idősebbek — Hugyecz Mihályné, Unya- tinszki Mihályné és Hrabovszki Jánosné — is velünk tartanak. Molnár László szigorú, fegyelmet követel, és ezt is szeretjük. Keresni csak fegyelmezett munkával lehet. Mit mondjak még?

— Amit jónak tart.

— Hát akkor talán azt, hogy brigádgyűlésen. termelési tanácskozáson szinte kikényszerítik belőlünk, hogy mondjuk el a bajunkat, panaszunkat. És ml nem rösteiljük magunkat. A vezetők pedig nem engedik el a fülük mellett, amit hallanak. Ezért gém mennék máshová dolgozni.

Hadd tegyem még hozzá, amit már nem kérdés-felelet formájában hallok Magditól: Helyesli, hogy az üzemi négyszög „nyílt kártyával” játszik, és senkinek sem kell pirulnia — például jutalomosztás után.

Megértők,

tisztelettudók

Petneházi Ferencné fiatalaszszony, nemrég volt az esküvője. Ö a fonalelőkészítő üzemrész egyik brigádvezetője. Békésről jár át szívós kitartással. Talán közelebb is találna munkahelyet, de még soha eszébe sem jutott, hogy máshová menjen dolgozni.

— Mi vonzza a gyárhoz? — kérdezem.

— A körülmények, az emberek ... Mindig jó érzéssel lépek be á gyár kapuján. És hogy lássák mások is, hogy itt nagyrészt nők dolgoznak, mi ültettük és gondozzuk azt a sok-sok szép virágot, ami a gyár körül nyílik.

A brigád a pártkongresszus XI. és a felszabadulás 30. évfordulójának tiszteletére tett felajánlását eddig eredményesen teljesítette. Részt vesz a KISZ Békés megyei Bizottsága áltai meghirdetett — a IV. ötéves terv megvalósításáért elnevezésű versenyben. Más brigádokkal együtt Előre-műszakot is vállal és a munkabérét felajánlja majd a város Kórház utcai sportpályája bővítési munkálatainak befejezésére.

Babinszki Antalné a brigád egyik tagja. Ő már 25 éve dolgozik a gyárban. Tíz évig szövőnő volt, aztán a betegsége miatt a fonalelőkészítőbe került. Erről így beszél:

— A gyár vezetői maguk ajánlották. Emberségesek voltak hozzám. Emlékszem, a felszabadulás előtt — mert már akkor is dolgoztam —, ha megbetegedett valaki, azt mondták: fel is út, le is út!

Nagyon szereti a fiatalokat,

— Juliska (Petneházi Ferencné) aranyos kis asszony. De megértők, tisztelettudók a többiek is. És nagyon szorgalmasak. Megkövetelik önmaguktól, de a vezetőktől is, hogy haladjon a munka — mondja.

Példájuk követésre méltó

A gyár tanácskozótermének az egyik falán oklevelek sorakoznak egymás mellett, melyek a többszörös Élüzem cím elnyerését igazolják. Szemben, a másik falon egy tabló azoknak a nyugdíjasoknak a fényképét őrzi. akik munkájukkal külön elismerést érdemeltek ki. Ott van közöttük például Fekete János művezető, akit a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend r#any fokozatával tüntetett ki. Telep Mária szövőnő a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, Tomka Andrásné vetülékcsévelő a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntető jelvényt kapta meg.

A fiatalabbak követik a példájukat.

Az üzemben csattognak a szövőgépek, nagy a zaj, meleg, párás, fojtó a levegő.

— Mi a titka annak, hogy a dolgozók mégis kitartanak a gyár mellett? — kérdezem Ko- larovszki Marikától, a KISZ- alapszervezet titkárától.

— Törődni kell velük. Ha egészen apró dologról is van szó, azt sem lehet figyelmen'kívül hagyni, mert az az ő szemszögükből nézve talán óriásinak tűnik. És ne le-, hanem „el”- menjenek hozzájuk a vezetők. Ennyi az egész.

Pásztor Béla