Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-17 / 165. szám
n burzsoá ideológia korlátáiról A második világháború után a fejlett tőkésországok többségében bekövetkezett gazdasági fellendülés a nyugatnémet vagy akár japán „gazdasági csoda’’ s a gazdasági fejlődés kisebb- nagyobb visszaesésekkel tarkított folyamatosságé buzdítást, lendületet adott a burzsoázia ideológiai apostolainak. Természetesen a konzervatív „tiszta tőkéspárti” liberális-ind! vidualista elméletek is erőre kaptak. Felfogásukban a kapitalizmus és csak a kapitalizmus — Voltaire szavaival kifejezve — minden lehetséges világok legjobbika, a „Szabadság”, az „Egyéniség”, az „örök” emberi értékek egyedüli letéteményese. Az ilyen beállítottságú álteoretikusök egészen odáig mentek, hogy egy ideális, sosemvolt — a XIX. század tőkés egyéni szabadságjogai csor- bítatlanságának alapján álló — kapitalizmus nevében bírálták az állami monopolkapitalizmus új intézményeit, elsősorban az állami beavatkozás politikáját, a központi tervezés irányában tett lépéseket, a szociálpolitikai engedményeket, a — megalkuvó — szakszervezetek képviselőinek „szociális partnerré” választását, a békés egymás mellett élés politikájának kibontakozását. Jó példa erre az anakronizmusra az 50-es évek végén az Egyesült Államokban megjelentetett ..szerény” című „Kapitalista Kiáltvány”, amelynek mondanivalója mai napig visszacseng egyes burzsoá teoretikusok írásaiban. A ..kiáltvány” a nyugat-európai és amerikai „modernizálódó”, központosítást erősítő állami monopolista fejlődésről a leg- szörnvűbbet mondja, amit egy hithű kapitalista csak mondhat: „távolodunk az igazi kapitalizmustól. sőt szocialista állam felé ha'adunk”. Holott ezek pont olyan intézkedések és tendenciák. melyek bizonyős eredményekkel énben a burzsoá gazda- sás' és politikai uralom konzerválását. a változó köriitmánvek- hez való igazítását szolgáltak. A meg1ehetősen abszurd, de a szerzők által ieen komo'yan javasolt megoldás ..mindenki (????) tőketuln'jdona révén vegyen részt a termelésben, hogy ily módon a lehető legkevesebb munkával megfelelő életsz'nvo- nalat élvezhessen”. Igen bölcs szerzőink — Kelso és Adler— szerint a „Vegyes” vagv „szocializált” gazdaság helyére, sőt a kisbetűs kapitaliz.rhus helvére fffv léohet a nagv kezdőbetűvel írt Kapitalizmus. pmelvnek alapeive az. hogv ..az igazságosság és a szabadság, a személyi joaok és az egyéni «jogok szo-osan összefüggnek a magántulajdon intézménvével és az embernek azzal a jogával, ho«v abbé' élien. amit «piát. kizárólagos bírtokábnn levő tula ídona révén megkeres”. Ma. a tudományos-technikai forradalom világméretű kibontakozásának időszakában az állammonopolista kapitalizmus intézményeinek keretei közölt sokkal inkább, mint bármikor eddig a tőkés társadalom eddigi története során, a burzsoázia egyre nagyobb mértékben az egyéni tőkés mozgáslehetőségeit bár bizonvos fokig korlátozva, a monopo'isták. de egyáltalán a nagytőkés burzsoázia lehetőségéit viszont megsokszorozva — Engels szavaival —. mint „eszmei össztőkés” lép fel. A tőkés uralom — a lénveaet változatlanul hagyó — formaváltozásai kapóra jöttek a „modernebb” burzsoá ideológia tőkés rendet burkoltabban védelmező kéovi- seiölnek, akik szerint, ma Nyugaton már szó sincs holmi kapitalizmusról, ehelyett megszületőben van az osztálykülönbségeket feloldó „Nagy Társadalom”, a „megfogy asztás társadalma”, a „jóléti társadalom”, a „technetronikus társadalom” (technika és elektronika szóelegyítése) stb. stb. Magukat az elnevezéseket is több sorban folytathatnánk. Az ilyen típusú, a kapitalizmust látszatra defenzíven és körmönfontabban. kevésbé nyíltan vé delmező teóriák közül hatásuk bah és elterjedtségükben s egyúttal az antikommunista propagandában is az utóbbi évtizedben központi, mondhatni uralkodó helyet foglalnak el az ipari vagy egyesek szerint mar ipari-utáni (posztindusztriális) társadalomról szóló elméletek. Ezeknek a lényegét abban foglalhatjuk össze, hogy a modem ipar, a korszerű technika egységes „modern” társadalmakat hoz létre, amelyeket sem kapi talistának, sem szocialistának nem lehet nevezni, mivel úgymond — a mai nyugati társadalmakban a tőke nem hiánycikk, tehát nem is uralkodó té nyező. Az igazi hatalom, az igazi döntési jogkör a szakemberek, a menedzserek, a technokraták kezében van. (J K. Galbraith, a magyarul is megjelent „Az új ipari állam’ című könyv szerzője „technostruktúrának nevezi őket). Mi a7. igazság a modern bur- zsoé társadalomelméletek körül? Mindenképpen el kell ismerni, hogy a fentiekben tárgyalt „modernizált” burzsoá gazdaság- és társadalomelméletek nem egy részletben helytálló felismeréseket is tartalmaznak a mai kapitalista gazdasági au tomatizmusok működéséről. Nem egy helyen és nem egy szerzőnél eléggé bonyolult módon keveredik a tudományos igazság felismerése vagy részleges felis mérésé az osztálykorlátoknak megfelelő, félrevezető ideológiával. Eléggé primitív az olyan Igen általános érvelés, amely a tőkés kizsákmányolás és osz- télvuralom meglétét a nem tu- la'donog menedzserek — egyébként valóban tapasztalható — kiterjedt döntési lehetőségeivel próbálják tagadni, hiszen világos, mint az egyszeregy: egy társadalom uralmi rendszerét nem az határozza meg, hogy kik készítik elő a döntéseket vagy akár kik hozzák meg a döntéseket, hanem az: kiknek az érdekét szolgálják ezek a döntések. S a tények cáfolhatatlanok: a menedzserek növekvő döntési jogköre nemhogy gyengítené, hanem erősíteni hivatott a monopoltőkések államát. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy amikor a kapitalizmus társadalomtudósai már nem merik néven nevezni a kapitalizmust, amikor a tervszerűség — persze sajátos funkciójú tervszerűség — uralmáról beszélnek, akarva-akaratlanul beismerik: a kapitalizmus túlélt társadalmi-gazdasági berendezkedéssé válik, a termelés társadalma- sulása tendenciájában elkerülhetetlenül aláássa a magánel- tulajdonítás — a kapitalizmus — rendiét, s a tudományostechnikai forradalom megteremti a kommunizmus anvagl bázisa létrejöttének lehetőségét. A kapitalizmusnak ez a történelmi funkciója és ennek telie- sítése után értelmetlenné szükségtelenné. önmagát túléltté válik. ..Megszűnéséről” azonban helytelen beszélni: a továbbiakban „megszüntetéséért” kell szívós harcot, kemény nóHtikai, ideológiai küzdelmet folytatni. A világban ugyanúgy, mint az egyes fejekben. G. Márkus György jíliiis-aiipszlusi száma Gazdag és változatos tartalommal. dupla terjedelemben jelent meg a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat nyári száma. A szám élén Bertha Bulcsú új regényének részlete kapott helyet. A szépprózai írások so iában Czele György, Hernádi Gyula, Kampis Péter és Mészöly Miklós elbeszélését olvas hatjuk. Figyelmet érdemel Tűs kés Tibor: Nagyváros születik című munkájának a pécsi üze fflekről és munkásokról szóló fejezete, valamint Thiery Árpád: Emberek, sorsok... című riportja. A lírai rovatban többek között Bertók László, Fodor András, Galambosi László, Károlyi Amy, Kis Dénes, Makay Ida és Weöres Sándor költeményeit találjuk. A művészeti rovat élén ősz szeéllítással köszönti a folyóirat Martyn Ferenc festőmű vészt, 75. születésnapja alkal mából. Az összeállításban Bár- dosi Németh János és Csorba Győző versét, továbbá Hárs Éva tanulmányát olvashatjuk. Ismét jelentkezik az ú.1 számban Miklós Pál képzőművészeti krónikája, jelentős fővárosi kiállításokról számol be. A színházi Írások sorában Taxner Er nő a budapesti színházak új magyar bemutatóit, Futaky Hajna áz újabb pécsi prózai be mutatókat. Wallinger Endre a kaposvári bemutatókat. Peterdi Nagy László pedig a veszprémi színház Kőműves Kelemen-előadását elemzi, ismerteti. Az irodalmi tanulmányok közül kiemelkedik Vasy Géza írása Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét című regényéről. A szám gazdag illusztrációs anyaga Martyn Ferenc művészetéhez és a képzőművészeti krónikában tárgyalt kiállítások hoz kapcsolódik. Hogy időre elkészüljön -a hangár A MagyaT Honvédelmi Szövetség az idén két jelentős nemzetközi versenyt réndez hazánkban. Ezek közül az egyik a Szolnokon sorra lierülő ejtőernyős világbajnokság, a másik — amelynek Békéscsaba lesz a házigazdája — a szocialista országok motoros műrepülő bajnoksága. E megtisztelő feladat azért jutott megyeszékhelyünknek, mert a csabai ejtőernyősök és repülősök már hosszú évek óta eredményesen szerepelnek hazai és nemzetközi versenyeken. Az előkészületek már június elején megkezdődtek a nagy verseny sikeres lebonyohtása érdekében, ami nem kis gondot jelent a rendező szerveknek. Alapvető feltétel, hogy a szeptember 8-tól 15-ig tartó versenysorozatra érkező gépeket biztonságosan el tudják helyezni. A meglévő hangár erre a célra már nem megfelelő. Cfjai) kell építeni, amely várhat tóan több mint 3 millió forintba kerül. Ezt a jelentős összeget nem könnyű előteremteni? A központ mindössze az építési költség felét tudta biztosítani. Ekkor fordult az MHSZ a társadalmi szervekhez segítségért. A felhívás élénk visszhangot váltott ki és a békéscsabai, valamint gyulai vállalatok, intézmények, társadalmi szervek jelentős társadalmi hozzájárulást ajánlottak fel. Ám a viharsarki ejtőernyősök és repülősök nemcsak a társadalom segítségét várják, hanem maguk is a két kezük munkájával járulnak hozzá a hangár miewbbi felépítéséhez. A repülő- és ejtőernyős klub 80 tagja mintegy 100 ezer forint értékű társadalmi munkát vállalt. Ennek, s a társadalmi ösz- szefogásnak köszönhető, hogy az építés idejét alaposan megrövidítik, s így a versenyre már át tudják adni az új hangárt. Már áll a vasszerkezet Felice Chilanti* Három zászlót Salvatore Oiulianóoak íi. A Nemzeti Tanács közben le_ fektette a tartományi önállóság alapjait, és tanulmányozta már a jövendő önálló tartomány partikuláris alkotmányát. A szeparatizmus két politikai vezetőjét Finoccbtaro Aprilétt. és Varvarót 1945 októberében tartóztatták le. és Száműzték Ponzó szigetére. A vezérétől megfosztott mozgalom egybe jobban elsekélyesedetf; az EVIS átalakult GRIS-sé (Szicíliai For. radalmi Függetlenségi Csoportok). és terrorakciókat hajtott végre. Kelet-Szicihában szégyen ie_ tes összeomlással végződő meggondolatlan akciókat hajtottak végre. Csak Giuliano bandája tartót, tft még magát Nyugat-Szicíliában, talán mert sok tapasztalait •Trlnauria — Szicília egykori neve. tot szerzett már a bandltismus terén. Giuliano egy zászló védelme alatt működött, melyet csak. a „győzelem” után szándékozott bevonni. És neki meg az embereinek a győzelmet az jelentette, ha visszatérhetnek a szabad emberek világába. Vezérkara székhelyéül egy Montelepre környéki gazdaságot választott. Pénzben sosem szenvedtek hiányt. A váltságdíjjal járó emberrablások tekintélyes összegeket hoztak a konyhára Az egyik legtöbbet jövedelmező fogás Papé dl PraUmeno herceg, nagybirtokos elrablása volt. A herceget Giullanó később is rendszeresen megadóztatta. A többi emberrablás kétmilliótól harmincmillióig terjedő összegeket jövedelmezett, A grisi csendőrlaktanya meg- tár- ü'L-i erőfitogtatásra szolgált: Giuliano harminc fiatal • •nmumiMmniHinnuaunununw fegyveres élén személyeim Vezette eat az akciót. A csendőröket lerohanták, az épületet elfoglalták: a bandavezér betört a parancsnoki irodákba, legfőbb gondjB az volt, hogy felgyújtsa az irattárat, á nytlvántartókönyveket Eltörölni a múltat, bűrtei bizonyítékát — ezt akarta. Mielőtt embereinek kiadta a parancsot, hogy hagyják el a lángokban álló épületet, fekete festékkel a falakra festette térképét: az Olaszországtól elszakított és hosszú lánccal Amerlká- hozt csatolt Szicíliát. És két feliratot: Éljen Giuliano! Éljen a GRIS! Ez volt a fontos neki. Hogy a hatóságok megtudják: Igazi politikai eszméért dolgozik, egy „ügyért” öl, rabol; nem bandita már, hanem *a szeparatizmus fegyvereseinek vezetője. Másik komoly gérillaakeióját, mint mondtuk, Monteleprében, városkájának falai közt hajtotta végTe. Be akarta bizönyftanl az erejét, ezért nagyon kegyetlen csapdát állított. A helyi cséndőrőr- söt új emberekkel érősítették meg, vezetőjük Calandra törzsőrmester Volt. Glüliáno nem a mcmteleprei áltiszteket és csendőröket akarta elintézni, akik állandóan a városkában állomásoztak, hanem „a többi-
