Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-11 / 134. szám

NAPIRENDEM Á szakszervezeti politikai oktatás továbbfejlesztése Új tanfolyamok: a „Bejáró dolgozik politikai konzultációja” és a „Szakszervezeti A SZXRs'ZERVEZEn föaeg.1 ppiitikaii oktatás fontos segítőije j . « világnézeti nevelésnek és jól szolgaija a politikai munkát. Azi SZMT elnökség 197á. júliusi ha­tározata alapján — összhangba» i a SZOT állásfoglalásával — szer-i vezték meg és bonyolították le a politikai nictates, a szakszerve­zeti szervek. A tanfolyamokon feKMgcotíik * közrocmiti tematikában előirt témákat, s azokat a fontos párt-, SZOT es karrnanyltatärnzatoikat, amelyek az élműit időszakban jelentek meg. Az oktatási tartal­mában tovább fejlődött, nepsae- rőségé nőtt a dolgozok körében. Egyre irrkáfbb részévé vöt a munkahelyi reve’-ésnak, jelentő­sen segítette a közösségi élet és tevékenység erősödésót az idő­szerű politikai, gazdasága fel­adatok megértetéséit. A hamuin -szakszerveadtii tanfo­lyama formán és a bizalma tan­folyamok keretében a szervezett dolgozok 165 százaléka tanúit 07 2501, £ hallgatok 65—70 szá­zaléka szocialista bögádtag vwtt, s növekedett a nők és a fiatalok! szama. A fizikái dolgozok ará­nya is növekedett, az 1972—73.-j oktátáá évben 9400-an. azi| ' 19773—74. oktatni evben 10200- ' an tanultak. A POlXnkAi tanfköyamökl hsüasHraäl vaUanák a szoőabslal' brigádnaplók bejegyzései. A szo- -''lista brigádok vállalásaik ér-i té kelésénél kiemelkedik, hogy belső etetők fejtódésSiez, tartal­masabbá válásához nagyíjam; ho/.zaurr.íift a politikai tanfolya­mon való részvételűk is. Így ért­hetőbben szemlélik a nagyvilág­ban. a társadalomban és közvet-' len környezetükben zajlő esiemé— nyékét & csele kv őb ben vállalnak i réssZt a nnmkahetyii koltektwa. j a közösség ügyében is. A SZOT elnöksége Egyetemibe i vés® táasadalmiank szükségle­tet és a dolgozok pofitikaö ér­deklődése alfái támasztott igé­nyeket, 1974. jfeiuiár 7-í ülésén j határozatait hozótt a szakszer-i ifjúsági fúrum” alappontjában állő kiemelt femS* kát —, s a tanfolyamokon köte­lezően megtárgyalandó té­mákat. A többi viszont —, ame­lyek kiemeli központi témákra épülnek — választás lehetőséget ad az alapszervezetek és a hallgatók számára. A TANFOLYAMOKON tehát — a kötelező és a szabadon vá­lasztottakat együttvéve — 6 té­mát vitatnak meg a résztvevők. Ezenkívül a jövőben is a szak­szervezeték központi vezetőségei kijelölhetnek a politikai szükség­leteknek megfelelő önálló szakmai témát, de az alapszer- vezeteknek is lehetőségük van arra, hogy — a helyi igények .alapján — egy munkahely vo­natkozású témává] egészítsék ki i a tanfolyam tematikáját. Á SZOT elnöksége határoza- j fában kiemelte, hogy a bejáró dolgozók és a munkásfiatalok j körében hatékonyabbá kell ten-j m a politikai és a felvilágosító I nevelőmunkát. Ezért az 1974—75- I ös oktatási évtől kezdődően a 1 „Társadalmunk időszerű kérdé­séi'” és „ A munkahelyi élet idő­szerű kérdései” tanfolyamok ki­jelöli kötelező témáinak össze­vonásával önálló konzultációs jellegű foglalkozássorozatok in­dulnak. A SZOT elnöksége fele­lősséget érez a fiatal munkások, a bejáró dolgozók, az új szak­szervezeti tagok mozgalmi és a munkahelyi életbe való zökke­nőmentes bekapcsolódásáért. Ezért szükséges minden munka­helyen, hogy az oktatási évtől kezdődően a szakszervezeti szer­vek — a munkahelyi KISZ-szel együttműködve — megteremt­ek a mozgalom szerepéről, fel­adataira. a szakszervezeti ta­gok jogairól és kötelességeiről szóló ismeretek elsajátításának teltételeit. A „Szakszervezett If­júsági Fórum” sajátos ifjúsági témákkal segíti a munkahelyi fiatalok nevelését EZÉRT A SZOCIALISTA bri­gádok vezetői — a szakszervezett bizalmiakkal együttműködve időben — a jelenlegi oktatási év előkészítése során — tájékoztas­sák tagjaikat a tanfolyamok 1974—75. évi tematikájáról és segítsék az érdeklődésüknek, igé­nyeiknek megfelelő témakör ki­választását. Ahol a brigádtagok véleménye megosztó, ott is biz­tosítsák a témaválasztás demok­ratizmusát. Az egy brigád, egy tanfolyan csoportmegoldás nem mindig segíti az egyének politi­kai fejlődését. A résztvevők szá­mára akkor válik valóban hasz­nossá a tanfolyam, ha az egyén felkészültségéhez megfelelő szín­vonalon olyan ismereteket sajá­tít el, amelyeket vállalásai telje­sítéséhez felhasználhat. Ma már több munkahelyen tapasztalha­tó. hogy nagyobb politikai isme­retekkel és gyakorlati tapaszta­latokkal rendelkező brigádok külön csoportban kellően felké­szült propagandisták vezetésével magasabb színvonalon dolgoz­zák fel a politikai tanfolyamok anyagát. A SZAKSZERVEZETEK poli­tikai oktatási tevékenységének — a mozgalmi munka minden szintjén — szervesen kapcsolód­nia kell a pártoktatás egységes rendszeréhez. Ezért minden munkahelyi szakszervezeti testü­let az éves politikai oktatási ter­vek elkészítését a pártszervek­kel szoros együttműködésben és politikai mérlegelés alapján ha­tározza meg. Megyénk 310 alapszervezetében 750 propagan­dista és több mint 4500 bizalmi közreműködésével dolgoznak az 1974—75. oktatási év előkészíté­sén, szervezésén. Ehhez minden szakszervezeti bizottságnak ismét rendelkezésére állnak a tanfolya­mok 1974—75. évi témáit tartal­mazó röplapok, melyek segítsé­gével a hallgatókat megfelelő­en tájékoztathatják. Hajdú Antal az SZMT munkabizottságának vezetője q fev°ben íáfcfcuk Miért jobbak a hétköznapok? Nincs ikonnyű dolga a szom­bat-vasárnapot a televízió előtt eltöltő kritikusnak mostanában. Egy-egy tavaszi, most már in­kább kora nyári hétvége műsora olyan egyenetlen, olyan középsze­rű és válogatásra kevés alkal­mat nyújtó, hogy jószerével nem lehet mit írni róla. Persze ez csak abból a szempontból igaz, ha érdeklődést megmozdító ol­daláról vizsgáljuk: ha a kriti­ka mérlegére tesszük a két na­pot, bőven van írnivaló. De folyton csak kritizálni és alig elismerni, még ritkábban lelkesedni — nem hálás dolog, elhiihetik! Mit lehet hát tenni? | Vagy ragaszkodni a megszokott módszerhez és felsorolni — bi­zonyítani mi miért nem volt jó ( a tévedés lehetőségét is bele­számítva) —, vagy pedig ki­emelni a két napból egy-két mű- sorszerkezetileg fontosnak tűnő eseményt, és azokról írni. Válasszuk ez alkalommal ezt az utóbbi módszert, megjegyez­ve. hogy a két nap teljes prog­ramjáról írni sajnos most sem lehetne lehangol ódás nélkül. Ez most már hosszú távon nemcsak lehangoló, hanem bosszantó is, hozzávéve azt, hogy a vidéki té­vé-néző alkalmanként még azt sem teheti meg, hogy átkapcsol a második csatornára, ahol — a műsorújságban jól megfigyelhe­tő —. úgy tűnik, sokkal színvona­lasabb a program. Marad tehát az első csatorna ( a maga elég sűrű színvonalfog- híjaival, válogatásra, ha tehet­jük. Szombatom a „Szombat esté”- ben reménykedtünk, de aki vé­gignézte, nem lelkesedik. Elis­merésre is csak egy vagy két részletét javasolhatjuk, a többi újból és elég sokszor a könnyű érdektelenség, finoman terjen­gő unalom rubrikáiba kívánko­zik. Giardini: Éljenek a víg nők! című kórusműve a Budapesti Madrigál Kórus előadásában jó nyitány, kár viszont, hogy a ké­pi látvány elkedvetlenítő a szür­ke. világos és nomályos képrög­zítés miatt. A „Nők reflektor­fényben” Fekete Katalin film­összeállítása, megfelelő befeje­zés nélkül, egyenetlen minőségű filmanyagból. Egyetlen értékes színvonalas produkció ebben a mostani „Szombat esté”-bem Molnár Ferenc „Delila” cí­mű vígjátékanak tévéváltozata volt, Simó Sándor ren­dezésében. Ruttkai Éva okos és rafinált alakítására legalább annyiszor emlékezhetünk, mint Kállai Ferenc pompás Virág urá­ra, és Andai Györgyire, aki a luxus-életre vágyó fiatal cuk­rász-lányt játszotta tehetséggel és más lehetőségeit is bőkezűen ajándékozva. Értették a Molnár Ferenc-i légkört Paudits Béla és Balázs Péter is. Ezzel a közel egyórás tévéjátékkal aztán ki is merült a műsorbloíkk legfőbb lehetősége. Karinthy Frigyes „Hogyan kell bánni a férfiakkal?” c. szellemes jelenete unalmassá szürkült a képernyőn, főként Cáürös Karo­la hibájából, aki nem volt ké­pes sokszínű, izgalmas lenni, pe­dig öngyilkosságra készült egy fa alatt. „A „Hat nő, hat fran­cia dal”-ban ügyesen kiválasz­tottak az egyetlen Bencze Ilona mellé ötöt, akik lehetnek jó szí­nésznők, de sanzont énekelni képtelenek, következésképpen — az operatőr jóvoltából — egy-egy szép közeli profilkópben gyö­nyörködhettünk inkább. A ver­sek — szépek. Az előadók is hit­tel és tehetséggel mondták azo­kat, mégis furcsa volt ez a pár perc, és nem is találták meg a helyét. Ami még volt, már sem­mi nyoma nincs. A kérdés viszont megmarad továbbra is: miért nem sikerül­nék igazán ezek a „Szombat es­ték?” Nem elég korszerűek? Ér­tem ezen az izgalmat, a maisá- got is, meg sok egyebet, ami nem engedné, hogy közben a néző azon töprengjen: nem lett vol­na-e jobb moziba mennie? A vasárnap talán még keve­sebbet hozott. A ,J/liddlemarch” angol tévéfilm-sorozat halvány mása csak a régebben vetített si­kereknek, „A tekerőlant mű­vésze” a néprajz lelkes híveit érdekelte, este pedig „A gyanú­sított” című 1944-es amerikai film — a kitűnő Charles Laugh­ton játéka ellenére is avitt és lé­nyegtelen. Szűk kört érdekelt „Az építészet megfagyott zene* dr. Pogány Frigyes műsora, an­nak ellenére, hogy kiemelkedett a vasárnap műsorából. Újra arra gondolunk, anmt már többször megemlítettünk: a hétköznapok jobbak! Az is biz­tos, hogy nem jól van így. Sass Ervin viezeti pniVrttlwti oktatás "tortübb- fejtesztasérSL Ttekiiitsfik át iö­Vrden 3Z oktatás tartalmában , : módszErében be következő váltó-! zásokat, s azt, hogy mindez tbö- I Íven további segítségest ad a szer- j "wessHtt dojgnffisök képzéséhez. A* 1934—75. oktatási évtől kezdődően a jvitegigényeknek és a helyi poírtikai szükségleteknek megfelelő témaválasztás ílőeegL lésére a „Társadalmunk ickxsae- rő kérdése?” és „A munkahelyi éleit időszerű kérdései” tanfolya­mok tematikái 9—9 témát tar­talmaznak. A SZOT titkársága megjelöB az adott oktatási év­ben a tömegpolítikaí munka kö­A MEZŐGÉP Vállalat j Központi Gyáregysége, : Szarvasi út, felvételre keres j ■ vasipari ismeretékkel ren- 5 delkezó raktárost, raktári i segédmunkást, valamint ! villanyszerelő, eszterga, lyos, lakatos szakmunká­sokat és szakma nélküli munkavállalókat. Jelentkezés: a gyár­egység munkaügyi előadójánál- 1934, JÜNIUS 11, 31 — Barátaim vannak a ma­gyar vegyiparban. Akikkel kezdtem. ma vezetőik. Most még segítenek. Két év múlva már nem. Nem várom meg ezt az időt. Unom magam itt. — Ügy tudom, tulajdonkép­pen nincs főnöke. Szabadon dolgozik. — Kevés az nekem. Károm gyárat építettem. — Az egyikről már beszelt. — A másik kettőt rövidesen a felszabadulás után. Az első­ben, Rákospalotán, növényi olajait készítettünk. A másik­ban növényvédő szert. Negy­vennyolcban én államosítottam a vegyi üzemeket. A követ­kező évben a Martkó utcában ültem, vizsgálati fogságban. — Az volt a vád ellenem, hogy rossz csávázószert gyár­tottunk. A gabona megüszkö­södött. EgymiTlliárd forint kárt okoztam az országnak. Az ál­lamvédelmi hatóság emberei kihallgattak. Elém tették a jegyzőkönyvet. Felháborodtam. Nem írtam alá. Rendben van. Ujjal se nyúltak hozzám. Más­nap ismét elém tették a pa­pírt. Megint nem írtam alá. Visz­i szavittek a zárkába, amelyben » alig fért el két emiber. Társam, 3 dörzsölt bűnöző, ,.kioktatott”, Részletek a Gondolat. (Mádénál az Idei könyvhétre megjelenő riport- könyvből. LÁSZLÓ LAJOS, URÁNBÁNYÁSZOK írjam csak alá. majd az ügyész­ségen visszavonom. Megtettem. Az ügyész aztán olyan vádira­tot készített ellenem, amely­nek alapján négy-öt évet kap­hattam volna. De a tanúk be­vallották, hogy vetés előtt nem keverték össze a gabonáit a csávazószerréL csak ráöntötték. Siettették őket, hogy a tanácsok jelenthessék: befejezték a ve­tést, Karácsony előtt volt a tárgyalás, utána mindjárt haza­mentem. — Még egyszer volt dolgom az államvédelmi hatósággal. 1950-ben a vegyi gyárban ki­gyulladt az az üzemrész, amely­nek vezetője voltam. Éjfél le­hetett. Az irodában dolgoztam, amikor berohant a portás a hírrel. Nem volt más bénít, csak az üzemi rendőr, egykori Hunyadi-páncélos. Míg a tűz­oltókat riasztották, hárman eloltottuk a lángokat. Nem is gondoltunk arra, hogy a vegy­szer bármelyik pillanatban rob­banhat,. A tűzoltókkal egy te­herautó államvédelmi katona is érkezett. Mi ott álltunk kor­mosán, piszkosan, remegve. Vártuk, hogy megdicsérjenek bennünket. De hiába vártunk, tehát indultunk mosakodni. Aki­kor az államvédelmi főhad­nagy, a parancsnok megfogta a karomat: „Hohó, mérnök úr, maga velem jön!” „Hová?” „Az irodába!” — Mentünk fel a lépcsőn. Ci­garettára akartam gyújtani, de a kezem annyira remegett, hogy nem sikerült. A főhadnagy ne­vetett. Felkattintotta az öngyúj­tóját. Azt kérdezte: „Mérnök úr, maga miért reszket?” Nem tudtam válaszolni. Fent az iro­dában a tiszt felvette a telefon- kagylót, és bejelentkezett az il­letékes parancsnokságra; Azt hittem, megint bevisznek. De a főhadnagy azt mondta a kagy­lóba: A tüzet eloltották. Oka műszaki hiba. Felelősségre vo­nást nem javasol. Majd kezet fo­gott velem: „Mérnök űr, «saga ne remegjen!** — 1952-ben a felszabadulás óta végzett munkámért és egy vegyipari találmányért Kos- suth-díjra terjesztettek fel. Nem kaptam meg. Akkor bántott ez a dolog. Az a társam kapta a ki­tüntetést, aki később csatlakozott a munkámhoz. Viszont nem volt afférja az élelmezésügyi minisz­tériummal, mint nekem. 1951- ben ugyanis a minisztérium azt szorgalmazta, hogy Magyaror­szágon is kezdjék meg kukori­cacsutkából a szeszgyártást. Hü­lyeségnek tartottam. Javaslatom­ra a Minisztertanács elvetette az indítványt. —■ Az első házasságom felbom­lása után vittek először idegsza­natóriumba. A feleségem elha­gyott. kirúgatott a munkahe­lyemről. Akkor kerültem először Pécsre. Egyéves szanatóriumi kezelés után. Albérleti szobáim volt Repülővel jártam te Pest­ről. Fél év múlva megnősültem. A másik feleségemet rövidesen autóbuszszerencsétlenség érte. Alig tudták megmenteni. Me­gint megbetegedtem. Űj helye­men, a Vegyipari Trösztnél sem voltam teljes értékű ember. Azt hiszem, nem bánták, amikor is­mét Pécsre kívánkoztam. Az ércdúsító főmérnöke lettem. De nem jöttem volna, ha tudom, mi vár rám. fFolytatjuk}

Next

/
Thumbnails
Contents