Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-09 / 133. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS melléklet Kiállításról kiállításra Á valóság valóságos víziói Fali szekrény, önarcképpel Rövidnek tűnő az életem és kopott, öreg krónikákban kerestem vigasztalást. De nem találok csak olcsó kardpengecsöngést mosolygó királyok véres ujjnyomát lelem. (Kondor Béla: Boldogságtöredék) Amint teremről teremre Járunk Budapesten, a Nemzeti Galériában megrendezett Kondor Béla emlékkiállításon, mind erőteljesebben fogalmazódik meg bennem a Mondat, amellyel — úgy vélem — valami keveset ki lehet fejezni Kondor művészetéről: „A valóság valóságos vízióit látom itt,' egy tragikusan igaz világ nyílt és raffináció nélküli kitárulkozását, a kondori véleményt az Emberről.” Lehet persze, hogy másképpen is ki lehetne fejezni azt a megragadó és megdöbbentő érzelmi-értelmi hullámzást, melyet azonnal érez az ember, ha képei elé áll, nos, lehet; de senki soha meg nem kerülheti művészetével kapcsolatban azt, hogy tragikus, hogy nyílt, hogy kendőzetlen, hogy vízióiban is a legvalóságosabb, hogy egyetlen kiáltás a jóért, a nemesért, a könnyen fecsérelt szépségért, mely azért mégis legfontosabbként kell, hogy megállíthatatlanul, örökös folyamatként csiszolja-vésse minden ember személyiségének nyers gyémántját. Amikor arra hív fel, híigy milyen esendő az ember, hogy menynyire képes önmagát pusztítani, akkor is ott rejlik expresszív hatásában ezek ellenkezője: hogy mennyire nagy lehet az ember, ha önmaga is azt akarja, hogy mennyire képes felemelni magát, ha úgy akarja, hogy mennyire ura lehetne «6 egész világnak, a valóságnak, a jelenségek megszámlálhatatlan ságának, ha felismerné végre egyszer és mindenkorra:,képes erre! Kondor hősei legtöbb grafikai lapján a százak és ezrek. Soha nem egy, hanem a tömeg, az emberek sokasága. Mégis mind, akár száz, akár ezer, akár csak tucatnyi, az Embert példázza. Ügy is, ha lóg a bombán vagy valamiféle szörnyű, apokaliptikus gépezetet irányít, úgy is, hogy Szent Antalt kísérti és úgy is, hogy tömegével pusztulva hull le a magasból az Égi háború kegyetlen víziójában. Arcai ugyanazt tükrözik: vívódást, dühöt, töprengést esettsé- get és nagyságot. A Férfifej, az Önarckép 1967., az Esküvő emberpárja, a Virág emberpárja és Az öreg király — példák és megvalósulások. Dávid Katalin írja a kiállítás katalógusában: „Az az élmény, amelyet átélt, s • amelyen átvezetett bennünket, igazi művészetet teremtett, megragadta a dolgok egészét, hogy megnyissa a lét, végtelenségét. Műveiben az esztétikai élmény már egyben értékélményt is magába ötvöz: a dolgok megítélésének képességét, az ember világának vállalását.” Amit vállalt, és ahogyan vállalta, emlékkiállítása híven tükrözi. Negyvenegy éves volt, amikor elment, most, idén februárban lett volna negyvenhárom. Hatalmas lánggal, gyorsan élt, és rövid ideje alatt a magyar grafika meghatározó erejű művésze lett, olyan művész, aki hosszú időre magához ragadta a grafikai kifejezés szuverén formálását, önmaga arcához való igazítását. Az emlékkiállítás a Nemzeti Galériában nagy siker. Naponta több százan látogatják, erősödő képzőművészeti közérdeklődésünk ismeretében is nagyon sokan. Bizonyára, nem minden , látogatója érti, hogy miért? De, hogy valamennyien érzik, az bizonyos. És ez az a pont, ahol Kondor Béla művészetének lényegét a legjobban megsejthetjük. Sass Ervin Szalay Ferenc kiállítása Békéscsabán Nem egészen egy héttel azután, hogy Szalay Ferenc Munkácsy-díjas festőművész fontos képzőművészeti eseményt jelentő, sikeres kiállítása a Budapesti Műcsarnokban bezárta kapuját, első vidéki állomásként Békéscsabán, a Munkácsy Múzeumban került megrendezésre. A'mú- rewn egy nagy, impozáns terme nem tette lehetővé a műcsarnokbeli három te- remnyi anyag teljes bemutatását, viszont a rendezés jól választott, amikor az egységesség érdekében a festmények bemutatása mellett döntött. A kiállításban egységesen, világosan, határozottan követhetően jut érvényre Szalay Ferenc világképe, melynek alappillére mélységes hite az emberben és egyértelmű társadalmi felelősségtudata, elkötelezettsége. Hisz abban, hogy á XX. század harmadik harmada emberének is vannak érzései. A komputerek, a termonukleáris energia, a biológia forradalma és az űrhajózás korában is örülnek és szotnorkodnak, szeretnek és gyűlölnek az emberek. Ugyanakkor Szalay Ferenc nem felejti el, hogy tagja egy szűkebb közösségnek, a magyar népnek, sőt az is kitűnik munkáiból, hogy a természettel közvetlen közelségben, együttélő parasztság tiszta etiku- mú világa áll legközelebb hozzá. Művészettörténeti érdemű és értékű vállalkozása, hogy a hatvanas évek legjelentősebb társadalmi-történelmi változásának, a mező- gazdaság szocialista átszervezésének árnyalt és valósághű megjelenítésére vállalkozott. Megrázó erővel mutatja meg, hogy az életforma és lélekváltás nem volt majálisi felvonulás (Tsz-szervezés) és nyomon követi több művön is az új közösségben helyét kereső parasztember sorsát. A „Tsz-közgyűlés” kéz-erdeje, a bizonytalan arcok, a jogokat ízlelgető félénkség ellenére is a közösség sorsot, életet formáló erejét sugározza. Még ennél is tovább lépett azonban a legnagyobb igényű és gondolatilag is leggazdagabb, legösszetettebb művében „A történelem”-ben. Itt együtt van a múlt, jelen és jövő. A népi monda lovasa, az eltűnt katona, az írógéppel ismerkedő idős paraszt- ember és az új arcú mező- gazdaság géphez értő, okos szerelői, munkásai, a középsorban a táj által közrefogott új értelmet nyert Közgyűlésre épülnek. Társadalmi kérdések Iránti érzékenységét fejezi ki Vonaton című műve is. Ezt a nagyon élő problémát,vmely több százezer ingázót érint, szokásos harmonikus, nyugodt színvilágától eltérően erőteljes, élénk színekre hangszerelte. Az álomba ájult arc megformálásánál nem az esztétikai normák szolgálata, hanem az együttérző gondolkodtatás volt a célja. Nem idegen tőle azonban a líra sem. Másmás előjellel, de ezt érezzük az ölelkezőkben, a Télben és a B. F. portrén is. E megfestett líra azonban mentes a szélsőséges érzelmi töltéstől, sokkal inkább befelé néző és gondolati. Sűrítése és jelkép-teremtése a Kantátával alkotott remekművet. A ballada tömörsége öt tábla osztott egységében valósult meg. A pergamen arcú öregember, a kutató Szemek az erdő fáin, a kilenctányéros elárvult asztal tőmondatos tömörséggel fejezik ki a népköltészet ihlető forrását és a bartóki művet egyaránt. E tiszta, humanista világképet a tartalomból logikusan következően mind rajzban, mind színben világos, egyszerű, sallangmentes módon mondja el számunkra. Rajzi biztonsága tökéletes, formái mégis szerények és a vonalak jobbára halk, visszafogott színeinek szolgálatában állnak. Átírásai soha nem öncélúak, mindig a mondanivaló, az eszmei tartalom elsődlegessége és hangsúlya érdekében történnek. Évtizedek óta folyik a vita a XX. századi művészet. és a társadalom kapcsolatáról, a szakadékról, mely korunk művészete és a befogadók között* egyre mélyebb. Szalay Ferenc számára mindez álprobléma, mert nemcsak mint ember él együtt kedves, szeretett modelljeivel, hanem mint művész is csak a társadalom visszhangzó, segítő, bíráló közösségében tűd élni, létezni, dolgozni Ez a művészi magatartás az, amelyet a legközösségibb társadalom művészetpolitikájának kiemelkedően indokolt értékelni. Szalay Ferenc kiállítása az Alföldre, a Viharsarokba, Békéscsabára, a fentiek, bői is kitűnően, haza jött. Bemutatása tehát a múzeum művészetpolitikájának tervszerűségét, átgondoltságát bizonyítja. Dömötör János Faáeriee Garda Lerea MEMENTO Ha egyszer meg találok halni, temessetek gitárommal a homokba. Ha egyszer meg találok halni, temessetek ménta és narancsok közé. Ha egyszer meg találok halni, szélkakas forgó bádoglapjába temessetek eL Ha egyszer meg találok halni; Boldog Balázs fordítása m Hetvenöt éve, 1899. június 5-én született századunk legnagyobb *spanyol költője, akit 1936-ban, a polgárháború elején Granadában Franco fasiszta martalócai kivégeztek.
