Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-09 / 133. szám
TOLLAS LABDA Csoór látván novellája A mérnök tincs üvegből. . . Az eső kitartóan csepereg... A vízőr szívja a fogát. . . Tegnap kissé mátyás voltam. 02 mindenkivel megesik. A munkámat majdnem rendesen elláttam. Minden páros órában leolvastam a vizet, bevéstem a naplóba és telefonba bediktáltam a szőke hangú lánynak. Almosnak tűnt a lány hangja is. de viccelt. Tölt a kagylóba egy duplát, hátiba elcsurog eddig. . . Gabt. Gabriella. Még nem láttam. A mérnök ismeri. Azt mondja faros, begyet, de nem több ötven kilónál, mégsem zörög a csontja. . . A gondolatot nem tudja regülázni senki. Szabad az útja, zöldet mutat neki mindig a szemafor. A víznél meg nem tud mást csinálni az ember. Ul és bólogat. Füleli a telefont. Ügy emeli le a kagylót, hogy ne kattanjon. Kákád a másik barakban a másik vízőr is, unalmában az is hallgatódzik. A gátőr fejét előtt végigcsörget a vonalon. Mindig olyankor, amikor már kimosta a fogát hároméves szilvapálinkával. — Nem tögyelsz még? Ez a szavajárása, * • • A viz sötét árnyékot vitt a hátán. Ügy láttam, hogy a vízmérce oszlopában egyik-másik megakad. Rángatja magát, akár a menekülő hal a peccő damilját. Tókuszos lámpával végig- seprettem a vízmérce környékét, egyszerre ugrottak szét az árnyékok, nem maradt más, csak az iszapos víz. Az ilyen vízre mondta mindig nagyapám: megmosta benne a tapasztó cigány a lábát. , . ’ Elkattintottam a lámpát, az árnyékok még sötétéb- bek és még lomhábbak lettek. A csend is lustának tűnt. Gyenge hanggal löttyen a víz. Lehet, hogy vidra csapott a farkával, vagy dudvává ázott ólajtó koccant a híd vasbeton lábához. A hangot az éjszaka felerősíti. A víz meg úgy adja tovább, mintha labdázna. Ráér, neki ez a dolga. * * * A vízmércéhez betonjárda vezet és fehér-feke.te csíkű korlát. Itt az áradásnak is könnyebb, mert lépcsőn mászhat fel a rézsűn. Tegnap még csak négy foka volt a vízben, ma már nyolc. Ha. így halad, holnapra éléri az utolsót. Guggolva olvasom a vizet. A nyakamat előrenyűitom, hoay jobban lássam. Rossz volna melléfogni. A víz éjjel sem rest. Akkor is hordja a kotralékot és kuvacot rak a vízmérce tövére. Verem a fénnyel a vizet, ugrasztom az árnyékokat. Közben fütyülök is. vigye a vis azt is a másik partra, vagy arra a híd lábához. Ne potvázzon. Piszkálom a gezemicét .és engedem útjára. Buggyan a viz. Elébb csak a trikót mutatta, aztán a szandált és a fellendülő kart. A másikat nem láttam, mert azzal az oszlopba ragadt, mintha még most is élne. Gyereket hozott magával a víz. Szandálban, trikóban és fekete klottgatyában. • • * A piálás óta * mérnök beszüntette a haverfelvételt. Mosolyszünetet tart. A vaságyra gumimatracot küldtek ki. Beleveré- sedtem, míg felfújtam, mert a pumpáját a raktárban felejtették. Most az én szelemen fekszik. Becsukja a szemét és úgy tesz. mintha aludna. Nem alszik. A tüdeje csendesen tankol. A melle egyenletesen jár le és fel. Almában nem végez ilyen precíz munkát. Kapkodja a levegőt és nyugtalanul mocorog. Ügy sejtem, sakkozik magában. Semmi esetre sem ver át. • • • Tegnap kissé mátyás voltam. A húszórás vizet beírtam. Míg mentem és míg jöttem, a vízmércénél láttam a nyomokat A szandál sarkának és a kis kerek fenekének helyét Domokos bakancsa is ágyat csinált a sárban. A cseppeket sem itta fel a föld, amik a csíkos trikóból és a klottga- tyából hullottak le. A gáton a keréknyomok is épek maradtak. Ezen az úton fuvarozta be Domokos. Petróleumot lámpával babrálok. Feljebb szítom a belet, azután lejjebb, ne bántsa a mérnök szemét. Az ablakon bámulok ki a sötét éjszakába. Hatan vagyunk a bárokban. Az eső, a viz, a szél, a mérnök, a gyerek és én. Az idő csak mászik. A karórámat harmadszorra húztam fel az este óta. A rugóját már anyagira felspanoltam, félős, hogy szétveti magát. Tegnap ilyen idő tájt állt meg a kocsi, amikor visz- szajött a faluból. Domokos hangos szóval fékezte a lovakat. —Hó. . . .! Hóha. . : .1 Kimentem a gátra. Sötét volt. Csak a szekér lámpája világított'. ■ Mutatta a felvágott gátat és az izzadó lovak égnek szálló páráját. A kocsi derekában már fel- rázódott a szalma. Az ülés felől volt a gyerek feje, a lába meg a saroglya felé nyúlt. A kis szandál közeit teletömte a víz iszappal. Domokos úgy rágta a szót, mintha kavicsot rágna. — Az ilyen fuvarnak nincs taksája. ... A félliteres üvegből kirángatta a dugót és felém nyújtotta. — Az anyja a tejeskannát követelte rajtam. . . A lovakról a nagy semmibe bámult. — Tejért ment a gyerek. Az ostor nyelét szorította Domokos. Feszült a bőr a keze fején, az erek kipú- pnsodtak, úgy mutattak, mint a jóllakott giliszták. — Azután megkötözték. . , . De már nem a kanna miatt . , Domokos régi ember a gáton. Ismer minden zugot, Puszta kézzel kifogja a halat a padmalyból, a pézsmapockot zsákba csalogatja, egy lyukból sokszor ötöt is. Azt mondja ez a komoly napszám, mert negyven forintért mérik a bőrét. n- A kicsi szája tele volt iszappal... Rágta a kemény szavakat tovább. — Az apja még nem is tudja... Szombatonként jár haza... Egymásnak adogattuk az üveget. — Tollas labdát ígért neki, ütőkkel... Szombatra... Arrafelé azzal játszanak a gyerekek,.. — Tollassal? — Azzal. Nálam ürült ki az üveg. A dugót belepréseltem és úgy adtam vissza. — Üres... A szekér derekába lökte az üveget, odagurult, ahol a gyerek feje feküdt. — A távirat mehet a tollas labda elé... A lovak közé csergetett és felvágva ment az őrházig. A kerekek maguk mögé hányták a sarat. A huszonnégy őrás vizet is bevéstem. Egy centit megint áradt, 677-et mutatott a mérce. A két hetes ugrált a szemem előtt, úgy láttam, mintha az egyik le akarna az asztalról pattanni. Meg- nyálaztam a • ceruzát és jobban odanyomtam a papírhoz. Szétfutott a lé. kék vizű tengert • mutatott az egész. Mindegy. Nagyapám jutott az eszembe. Azt mondta, minden péntek éjjel útnak indulnak a boszorkányok. Meglovagolják a seprű nyelét, de nem igaziból, hanem másképpen. Látott olyant, amelyik guruló kocsikerék képében jött. A hegynek fel is szaladt, anélkül, hogy görgette volna valaki. Aki útjába került, abból palacsintát csinált. Fekete macska bőrébe is belebújt. Jobb kézzel agyon sem lehetett ütni. csak ballal. A háromlábú veszett kutya is sűrűn megjelent. Ha nem tanúit embert, akit megmarjon, megnyalta a kilincset. Hetednapra kitört a veszettség azon, aki leghamarabb megfogta a kilincset. Akadt erre orvosság is. Hét kőrisbogarat apróztak össze bal kézzel, fanyelű fakulival. A hét összevagdalt bogarat két korty borba keverték, azt kellett hét kortyra meginni. Hét napig az ilyen embert marhatta az oroszlán is, az se ártott. Ilyeneket mesélt nagyapám. A kék zománcú tejeskanna hangját is hallottam. Lötyögött a fedő és minden lépésnél zörgött. mint a ríídvégre akasztott lánc. Képzeletem azt is látta, hogy a szandálra sárpapucs ragadt. Rúgott a gyerek a lábával és repült a papucs bele a vízbe. Cubbant. mint a kecskebéka fejese. Á fülem töve melegedett, úgy éreztem lángot vet, A barak elé álltam es a sötétbe bámultam. A falu felől messziről lámpák világítottak és az ég alján a felhőkön hajszálrepedések kezdtek virítani. A csillagok elbújtak, pihentek, hogy műszakváltásra friss erővel láthassanak munkához. A telefondrót dünnyögött, a gátak között a víz folyt tovább hídtól hídig és azon túl is arra, amerre az útja vezette. A víznek nem volt hangja,- mégis úgy tűnt, mintha bugyborékolna és lassan telne a fedőt vesz-., tett tejeskanna. Visszahúzódtam a havakba és a keményre fújt gumimatracra leültem. Nyomott az álmosság, meg a törköly. Kavargott előttem a világ. Csattogott a szandál, repült a sárpapucs, csúszott a rézsűn a fekete klottgatya és zubbant a vízben. A tejéskanna űrtartalma két liter lehet, mennyi lehet a gyereké? Nem tudtam kiszámítani, mert gurult a kerék a gátra fel és a tollas labda szétterült szárnnyal repült utáDe még csak meg sem mocskolt. ... . Égett a gyomrom. Még mindig dolgozott a törköly. Kannafedő vizet bevágtam, de nem használt semmit, mert időközben meglangyosodott. Kitettem a b arak elé hűlni. Csepergett az eső, kavargott a szél. Belekapott a nyakamba és onnan végigszaladt a hátamon. Simogatott és hűtött, A gát kezdett már világosodni. Szétváltak egymástól a fűszálak és kimutatta ■magát a drótot cipelő telefonpóznák sora. A víz is lerúgta magáról a takarót, helyenként már csillámlott a tükre és továbbra is kitartó mosással mosta a partot, áztatta a töknyárfák repedezett kérgét. A kocsik kerekei szaggatott nyomokat véstek a gát bogárhátába. Köztük volt a Domokosé is. A gumimatrac sokat laposodott az éjjel. Ereszthet a. szelepje. Még ma fújok bele. Lesz arra is idő. A csend piszkálgat. Roppantok -a csizmámmal, hátha felém fordul. Semmi. A ceruzát leejtem a pallóra, kaparászok utána, mint egér a dió után. Semmi. Beletrombitálok a zsebkendőbe, szinte cseng bele a fülem. Meg se moccan. Feltankolom a tüdőt es egy szót eresztek az ágy felé: — Sakkozik? A szája sarkán megragadt a mosoly. — Esz a penész, nyavalyás...? Ügy látom kitűzhetem * fehér zászlót. — Nagyon... Nyikkan alatta az ágy es radíroz a gumimatrac. — Vékonnyá teszem a hangod legközelebb! — Kiherél? — Ki... Akaratlanul is összébbhúzom a lábomat. Nagyot kacag. — Mit akartál? Szalay Ferenc Kalásznézők Négy óra után öt perccel ébredtem. A kétórás és a négyórás víz is be volt írva a naplóba. A hátamon meg a mérnök esőköpenye. Nem lehetett valami leányálom, mert cudarul ébredtem. Csipásan pislogtam és a sáros padlón végigvezettem tekintetemet. Faku- lival piszkálta a mérnök a csizmáját. Eredetileg bordó színt mutatott a gumi, de a tegnapi és a régebbi sár rászáradt és olyannak hatott, mint a csonttá szikkadt szik. Restelltem nyújtózkodni is. Szóltam, hogy mondjak valamit. — Felpuffadt a kicsi hasa... Felnézett a gumicsizmájáról. Bele a szemembe. Ügy éreztem, még a hátgerincemet is látja és azon túl mindent, ami belül van. Arra a könyvre mutatott, amibe a napi jelentését irta. — Hatkor olvasd be a műszaki ügyeletnek... Kilépett a bő szárú gumicsizmából és végigfeküdt az ágyon. A fal felé fordult és a következő pillanatban már bedobta a szundit. Hgza sem zavart. A számból mosdottam. Keményen dörzsöltem az arcomat, nyakamat és szememből az álmosságot. Hat előtt néhány perccel csengettem. Két rövid volt a hívójele. Háromszori csör- getésre adta vissza Gabi a jelet. Nem viccelt, beleásított a telefonba. Jelentettem a létszámot és egy fuvart. Amivel Domokos bevitte a gyereket. egnap kissé mátyás voltam. A víz délelőttre megtérült. 780-nál kulminált és két óra múlva két centit apasztott. Sehonnan sem jelentettek , disznóságot, semmit sem. A mérnök az én szelemen fekszik. Nyugodt, pontos a légzése. Behunyja a szemét és markírozza a szundit. De nem alszik. Lehet, hogy sakkozik magában. Nagyon szereti, néha úgy bemattolja magát, hogy szinte jajgat bele. Úgy látom, még tart a mosolyszünet. De már nem tarthat soká. A esepergés megszűnt. A felhők még nem vonultak el teljes létszámmal, néhány férckihúzó még itt maradt, őszintén szólva a tollas labdát szerettem volna megkérdezni. Még nem láttam olyat. De fordítottam a soron. ! — Tényleg ötven kilós? — Ottan körül— — Szőke? — Tegnap még az volt. Most én kacagom tele » barakot. — Csinos? — Állation... Minden íze mozog... Reggel, délben, este parazsat eszik... — Nem felvágós? — Ü iá íja, a rágott szalon- ■ nabőrt... — Mennyit keres? — Ezerkettőt... Hallgattam. Az órát néztem, nehogy elkéssem a vizet. A mérnök fogta a drótot és húzott közelebb magához. — Ha most itt vóna, mii csinálnál? Szívre a mancs és őszintén... Nyeltem előbb és lehajtottam a fejemet. Ereztem, hogy működik a pumpa és nyomja a vért a fülem köré. — Megkérném, hogy hagyjon magunkra... Azt hittem, leugrik az ágyról. Teleszájjal nevetett, rezgeti az ablaküveg a drót alatt. En meg arra gondoltam, jó, ha van rés. amin az em ber át tud bújni a másik oldalba«, i
