Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-06 / 130. szám
»Búsnapokban a szent szabadságnak éltem. Százhetvenöt esztendeje született Puskin 99* v „Gyönyörű reggel volt, a nap beragyogta a harsak csúcsát, amelyek az ősz szelíd lehelle- tétöl már sárgulni kezdtek. A tó mozdulatlanul fénylett. Az épp akkor felébredt hattyúk inéltósáffteljesen úsztak elő a partot beárnyékoló bokrok közül," — így írta le a Kapitány lánya című regényében az 1770- es évek derekának Carszkpje Szelőjét Puskin. Bizonnyal azért, mert ilyennek látta a mai Le- ninigrádfól harminc kilométernyire fekéő város parkját negyven esztendővel később, amikor ott volt líceumi diák. S hogy joggal vetíthette vissza a maga élményeit 1770 tájára, arra bizonyság, hogy a park azóta sem sokat változott. Aki ma jár arra, annak is hasonló — legfeljebb a hattyúkkal megfogyatkozott — látványban van része. Legalábbis, ami a tavat, a fákat, bokrokat illeti. Mert a cárok hajdani nyaraló-pihenő palotájából, a nemesség kedvelt üdülő-, szórakozóhelyéből mára modern város, tízezrek lalkó-és munkahelye lett. És megmaradt — pontosabban szólva a fasizmus pusztításai után újjáépült — a Katalin-palota, a régi líceum, ahová az orosz költészet legnagyobbja járt néhány esztendeig, s megnyílt az állami Puskin Múzeum, a legjelentő, sebb közgyűjtemény, amely a Puskin rajza — ahogy önmagát látta marad, f Nem fordul el, visszhangot ad.” Velük mondja alig észrevehető szájmozgással az idegenvezető, pedig jó párszáz- szor végigjárta már a termek sorát — de hát neki is, mint annyi más kortársának az Anyegin a legkedvesebb Fuskin-mű- ve. Aztán kevésbé lírai hangú emlékek következnek. A carsz- koje szelői líceumban Puskin nemcsak költészeítant, irodalmat tanult. Látta a cári rendszer embernyomoritó igazságtalanságait is. Egyre inkább börtönnek érezte a líceum világát. Itt alapozódott meg világnézete, amelyek később nemegyszer az uralkodó rosszallását váltották ki. Pali tárlókban sorakoznak a dekabristák használati tárradt bútorok és a család tagjairól készített — köztük Hannibált, „Nagy Péter cár szere- csenót” ábrázoló — portrék adnak bepillantást a költő mindennapjaiba. Amelyek fájdalmasan rövid ideig sorakoztak egymás után. Jóval negyvenedik éve előtt oltotta ki életét a párbajhős Dantes fegyvere. Az utolsó napok emlékei azonban nem itt, hanem Lenin- grádbam, Puskin halálának helyén láthatók. A látogatócsoport tagjai azonban még így, a korai — s politikai meggondolásból legalábbis elősegített — halál közvetlen dokumentumai nélkül is levertem1 távoznak. Az orosz embereknek Puskin ugyanazt jelenti, mint nekünk Petőfi, aki még a hajdani carszkoje szelői diáknál is fia- talabban adta életét eszméiért. A múzeumból kijövet az azóta Puskin nevét felvett város parkját járva, a költő emlékművénél újra találkozom a benti látog'atócsoport egyik idős — később kiderült, hogy irodalom- tanár —• tagjával. Kérdezi, láttam-e Puskin moszkvai és le- mingrádi -szobrát is? S ha igen, melyik tetszett, tetszik a legjobban ? Aztán megígérteti, hogy itthon megkeresem Kor- nyej Csukovszkij tanulmányát és abban azt a részt, amelyik a költő moszkvai szobráról szól. Megkerestem. Az eredmény: a szobor talapzatára a forradalom előtt meghamisítva, forradalmas gondolataitól megfosztva vésték fel a költő „Áll már emlékművem ...” kezdetű versét. Azóta, persze, ' kijavították a téves szöveget. S ma már így olvashatja az évfordulón arra járó: „S féltett kincs maradok népem hálás szivében, / Mert a jó ösztönét szítottam benne csak, / Mert bús napokban a szent szabadságnak éltem, / S védtem az elkukottakat Danisa Győző Felkészültek a vakációra A gyerekeik már számolják a napokat, néhány nap és Itt van június 8., az utolsó tanítási nap. Mit is csinálnak majd a közel háromhónapos szünetben, és mi lesz a jó bizonyítvány jutalma ? Talán futball vagy egy kerékpár? Á közelgő' év végére gondolva mi is felikerestük Békéscsabán a játék- és a sportboltot, hogyan készültek fel a vakációra. Többek között 500 ifjúsági és 200 futball-labda áll a sport- szerető fiatalok rendelkezésére. Aki a horgászatot kedveli, az sem megy el üres kézzel, hiszen a diákok pénztárcáját, is elbíró orsók és horgászkészletek bő választékban vannak raktáron. Az eddig hiánycikknek számító görkorcsolyából. most mintegy 50 pár áll a gyerekek rendelkezésére. Néhány éve már nagy divat a tollaslabdázás. A sportboltban 600 tollasütő van rakta rom. A játékboltban jjiasonlő tájékoztatást kaptunk. A strandolni szerető kicsinyeknek most hatalmas gumicsónakok és bálnák érkeztek Németországból, igaz, korlátozott mennyiségben. Ezenkívül csaknem 1000 darab úszóöv és strandLabda vár a „kis gazdáikra”. A műanyag vízijátékokból és homokozókból is bő a választék. Kapható olcsó, kimondottan gyerekek számára készült tollasütő. Az a papa vagy mama sem keresi fel hiába a játékboltot, aki kerékpárt Ígért gyerekeinek, hiszen szebbnél szebb szovjet és magyar kerékpárok között válogathatnak. N. A. A battonyai úttörők késsülnek a 30, évfordulóra Battonya felszabadulásának 30. évfordulójának megünneplését készítik elő az elkövetkező hetekben. A nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága fel- szabadulási emlékparkot létesít, melyet az évforduló alkalmából adnak át. Egyébként Bat- tonya minden üzemében, vállalatánál, intézményében és más munkahelyeken tapasztalható a készülődés az évforduló méltó megünneplésére. A 2-es sz. általános iskola Mező limre úttörőcsapata is összeállította már a programját. A pajtások elhatározták, hogy műsoros tábortüzet rendeznek, melyet 5000 pajtás fog végignézni. Jelenleg próbálják és gyűjtik a különféle műsorokat, hogy szeptember 22-én egységes egésszé álljon össze, S maradandó élményt nyújthassanak az egész országból ide- sereglő pajtásoknak. A műsortervben többek között hareijáték is szerepel, melyben életre keltük a 30 évvel ezelőtti eseményeket. Este a tábortűznél a battonyai pajtások a község múltját elevenítik fel, A három legismertebb szobor közül Puskin-város parkjában van a költőhöz leginkább illő névadóra emlékezik a Szovjetunióban. A költő korát idéző dokumentumokba hívja fel először a látogatók figyelmét az idegen- vezető: metszetekie a XIX. századi Pétervárról, a napóleoni háborúkban használatban volt zászlókra, fegyverekre, a honvédő háborút vezető generálisok portréira. Es már az, első teremben a híres versevre- gény, az Anyegin első kiadásának felnagyított oldalaira s a puskini kéziratra. Igaz, a kéziratok nem eredetiek — árulja el később Nyina Krupszkaja, őszinte hevülettel magyarázó és mégis nagyon szerény, halk szavú kalauzunk —, hanem csak másolatok. Amelyek azonban Puskin-korabeli papíron idézik az eredetieket és azokhoz megtévesztésig hasonlítanak. Aki nem hiszi, megbizonyosodhat róla az épület alsó traktusában, ahol az eredeti emlékeket őrzik. Amikor Tatjána Anyeginhez írt hires levelének kézirat- másolatához érünk, a csoport szovjet tagjai szinte kórusban mondják — „fejből”, hiszen a kézirat nehezen olvasható — az első sorokat: „Én írok levelet magátiak — / Kell több? Nem mond ez eleget? / Méltán tarthatja hát jogának, / Hogy most megvessen engemet. / De ha sorsom panaszszavának l Szivében egy csepp hely gyai — tintatartők, teáscsészék, gyűrűk, díszdobozok. Némelyik megfordult talán a költő kezében is. Aztán egy hatalmas méretű festmény következik. Katonai parádét örökített meg a művész a pétervárj Mars-mezőn, s a parádét csodáló „civilek” seregét. A kor sok tucat Ismert közéleti alakját is megtalálhatja a képen a figyelmes szemlélő, köztük Puskint. Persze, hogy ott volt-e a poéta, ma már nemigen lehet teljes bizonyossággal megállapítani. Jobb adat van arra, hogy egyáltalában nem rajongott a cárizmus nagy ünnepségeiért. Maga írja naplójában, egy ízben azért utazott el a fővárosból, hogy ne kelljen részt vennie a Palota téren a cárizmus dicsőségét hirdető emlékmű avatásán. Mi vonja még magára azott járó figyelmét? A sok-sok rajz, amit Puskin önmagáról készített és vázlatok, feiéből-harma- dából kidolgozott rajzóik művei kaukázusi, mihajlovszkojei színhelyéről, hősei arcáról, ruhájáról, hajviseletéről. A kéziratok másolataiban figyelemre méltó a rengeteg javítás. — A bronzlovas, a Borisz Godunov, A bahcsiszeráji szökőkút alkotójára is vonatkozik az az igazság, hogy a tehetség, szorgalom, rendszeres munka, fáradság nélkül vajmi keveset ér. Puskin egykori lakásaiból megma27. t Fogadja el, majd egyszer fizet valamit, és kvittek vagyunk. -Most nekem sok van. Az apám- megvette, mielőtt még a pénzét elverte. Tizenkilenc éves vagyok, nem szeretnék bevonulni, bár az sem lehet olyan veszélyes, a haverok mondják ... De itt, mégis . .. szabadabb az ember. — Nagyon szeretem az apámat. Együtt járunk szórakozni. Csak az a baj, hogy kevés a pénzünk. De annyi mindig van, amiből egypárszor jól érezzük magunkat. Semmire se gyűjtünk. Ez a kabát, ami rajtam van, most került vissza a záriból. Bent van a télikabátom, az apámé is, az órámat pedig nem tudom, már kiadják-e. Kétszer meghosszabbítottam a határidőt. Hát ha nem, majd hűségjutalomból veszek újat. Ha addig nem vonulok be ... — Kerestem ag apját. Nagyon nehéz riiegtalálni. ' — Este nyolc óra körül szoRészletek a Gondolái Kladdnál a» Idei kon.v v beire megjelenő rlpnri- koii.y vboL kott inni a presszóban, onnan indul a nőhöz. De az npkem nem kell. A spiné harmincöt éves és csúnya, mert a kor még nem lenne akadály. Zsarnok, mindig kizsebeli az apámat, meg számon kéri tőle az idejét, a másik nőket. Pedig az apóm nem valami félős kis ember. Nem tudom, mivel fogja az a nő. — Talán feleségül akarja venni az apja. Nevet. A szeme könnyezik. —' Ne bomoljon már...! Az én apám? ! Van annak felesége! Nem mondta? — Dehogynem... — Én is meglátogatom néha, a múltkor is otthon voltam. — Otthon... — Ne szőrözzön, ez csak szó- használat. Nekem nincs otthonom. Az a keselyű arcú doktor szétrobbantotta. En meg majd a pofáját... Bár a fater jól elintézte. Az orvos menyasszonya, akit elhagyott az anyámért, és én kísértük a fatert Tudtuk, hogy a présházban vannak. Meleg éjszaka volt. A Gizi, a menyasszony,* becsengetett, aztán lebújt a tőkék közé. Kiszólt a doktor: „Ki az...?” s ennek a műsornak az összeállításához jól tudják hasznosítani a gazdag helytörténeti ismeretanyagot, amit a „Nem térkép e táj” — című akció keretében gyűjtöttek össze. A műsor felemelő pillanata lesz, amikor a szovjet hősök emlékművétől a szabadság lángjával érkeznek a fáklyavivő pajtások, őket három nyelven köszönti a nemzetiségi iskola szavalókórusa. Megszólalnak majd azok a 30 évesek is, akik a nagyközség felszabadulásának napján születtek. Közben a járások, kerületek képviselőd a magukkal hozott mécseseket a szalbad- ság lángjával meggyujtják, saz 1974/75-ös úttörőév fontos feladata lesz a láng megőrzése. •Érdekes lesz a műsornak az a része is, amelyben dallal, tánccal, jelenetekkel elevenítik fel a nagyközség életét felszabadulásunktól napjainkig. Ennek összeállításában a Mező Imre úttörőcsapat számít más megyék küldötteire is, akiktől azt kéri, hozzák el megyéjük táncait, dalait, s járuljanak hozzá az ünnepség sikeréhez. (Ménesi) ••••••••«•■■••■••••••••«■••a« „A rendőrség .....", válaszoltam. — Hallgatás. Néhány perc szünet után résnyire kinyílik az ajtó. Apám rögtön bedugta a lábát. Én meg nekifeszültem, és belöktem. Ott állt a vén taknyos félmeztelenül, a kar-. ján fejsze. Érezhette a büdöset. Az apám rákiáltott: „Tegye le azt a fejszét.” —• Persze, hogy nem tette le. No, akkor én a háta mögé kerültem, és rávágtam a karjára. Mindjárt leejtette. Apám folytatta: „Ugye tudod, ki vagyok...? Nem...? A szeretőd férje...!” — És már rá is ütött. Az orvos arca felrepedt, aztán megint, és a másik pofája is vérbe borult. No, akkor már megrészegedtünk- Én fogtam a fejszét, és ami csak volt abban a szép présházban, a szobában, mindent szétaprítottam: a faragott asztalt, a székeket, a festményeket. Apám meg az orvost. Kint a Gizi röhögött, sikongctt. De volt annyi esze, hogy nem jött be. Nagy elég„ tétel volt számára az is, hogy hallgatta az orvos jajgatását, anyám sikongatását a pince- sípból. A falat tsLefröeSköltük vérrel, piszokkal. Köptünk és leléptünk. A legközelebbi vonattal Pécsre utaztunk. Azóta apámmal vagyok. Együtt járunk mindenhova. Jobban szeretem a haverjaimnál, tizenkilenc év van közöttünk... — Aztán jöttek a nők. Az egyik nagyon szerette apámat. Még ágit is kijárta, hogy halasztást kapjon. Tudja, mik^r be kellett vonulnia a börtönbe, az egy év letöltésére. — Mari a neve, nem tudom LÁSZLÓ LAJOS: URÁNBÁNYÁSZOK
