Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-30 / 151. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Törekedni a teljességre Beszélgetés Csóki-Maronyák József festőművésszel ENSZ & szerves nyomor- enyhítő akciókat, de olyan ocsmányságokat, se produkált a történelem. mint amilyet a mai ember tett, mondjuk Vietnamban, vagy a náci gázkamrákban. i — Szóval, az ember által létrehozott technika az rohamosan. fejlődik, de maga az ember már nehezen tud lépést tartani saját eredményeivel. Ez talán bolygónk legnagyobb ellent, mondása! És mivel a művészetnek épp az embert kell ábrázolnia, ezért tiszavirág életűnek tartom a modemkedő festői torzulásokat. — Tehát a művészet- ben nem beszélhetünk fejlődésről? — Nem bizony ! Csak változásról! Mondom: a tudomány és a technika — azok fejlődtek csupán. Például, ma egy harmadéves műegyetemi hallgató jóval nagyobb tudásanyaggal bír, mint annak idején a fizika klasszikusai. De hol van az a festő, aki többet tudna Rembrandtnál? Persze van a régitől különböző, korszerű festészet ma is, amely korunk kifejezője. Ami jó viszonyban van az értelemmel, társadalmi felelősséggel bír, s tudatosan a jövőbe íát. Az embertől emberhez viszi tartalmát. Ez a modern művészet! Ez a festészet esetleg ma nem divatos, nem feltétlenül meghökkentő, nem csinnadratta, hanem talán látványosság nélkül munkál ma a hétköznapokban. — Én modem festőnek tartom A lexikon adatai szűkszavúak: „Csáki-M aranyak József Kossuth-díjas festő, 1910-ben született Orosházán. Arcképeket és szocialista tárgyú életképeket fest." Amikor a művész budai otthonában beszélgettünk, életre keltek a régi emlékek, a gyerekkor, a pályakezdés évei: — 12 éves koromig eitern Orosházán — mondja Csáki-Maronyák József. — Emlékszem, kótyagos kis srác voltam, mindig valami föltalálónak képzeltem magam. Akkoriban Orosházán még nem volt gimnázium, ezért addig könyörögtem a szüleimnek, amíg beírattak a szegedi középiskolába. Szegeden a Móra Ferenc által vezetett csodálatos múzeum és a könyvtár egyre inkább a képzőművészetek felé terelte az érdeklődésem. Már a kezdet kezdetén is a portrék izgattak a legjobban. Gimnáziumi rajztanárom jó érzékkel irányította az első lépéseimet: az órákon nem kellett a többiekkel dolgoznom, hanem modellt választhattam magamnak és külön festhettem. Tanév végére az egész osztály arcképcsarnokát kiállíthattuk — a fiúk legnagyobb örömére, hiszen amíg modellt ültek, addig se kellett az órán figyelni.. A gimnázium befejezése utáni nyarat egy müncheni festőiskolán töltöttem, majd rövid műegyetemi próbálkozás után beiratkoztam a Képzőművészeti Főiskolára. — Kik voltak a mesterei, a főiskolán kitől tanulta a legtöbbet? —- Elsősorban Rudnay Gyulától. 0 olyan szuggesztív egyéniség vélt, akinek a hatása alól nehezen szabadulhatott az ember. Pedig egy művésznél nagyon fontos, hogy a saját hangján szóljon. Mint ifjú festőpalánta, sokat tanulmányoztam a francia impresszionistákat, elsősorban Cézanne munkásságát. A főiskola befejezése után orosházi barátaimmal biciklire ültünk és egy kalandos nyáron át ismerkedtünk Olaszország kies tájaival. Tűi az impresszionizmus primőr varázsán, akkor találkoztam a nagy reneszánsz mesterek képeivel. Tintoretto. Tiziano és Rembrandt alkotásait látva rájöttem, hogy tulajdonképpen semmit se tudok, Orosházi reggel kezdhetem elölről vala_ mennyi tanulmányomat. — A ma embere számára mit jelentenek a reneszánsz művészi eredményei? — Főképp a humanitást, a teljességre való törekvést. És nem csak a ma emberének! Eehet, hogy konzervatívnak tűnik, de szerintem nincs lényeges különbség az ötezer évvel ezelőtt élt ember, és a ma emlbere között. Hiszen az alapvető megnyilvánulások, az öröm, a bánat, a szerelem, a halál, nem sokat változtak. Még az erkölcs se fejlődött szemlátomást. Az igaz, hogy van svájci Vöröskereszt, meg az Darab föld Kiss Dénes Tüdőmben gyárfüst szólőbilingje Vár tisztások csillámló csöndje Szívem dombjára kifekszem folyóim kanyar-mosolyához Vigyázok nehogy leheletemtől fuldokoljanak virágok A fákhoz járnék en Járnék hozzájuk iskolába szelíd madárkatedrák ala Darab föld vagyok hegyek és dombok kölyke ki hogyha moccan az egészet hordaná magam. — A festészet vélt „fejlődése” azért hamis illúzió, mert avval, hogy az* egyes elemek — a szín,, a folt, a vonal — önállósultak, evvel épp a teljességet zsi- gerelik ki a „modem” festők. A közönség jóhiszemű része pedig különböző értelmet magyaráz egy esetleges pacába, fél bevallani. hogy maga se érti az érthetetlent. És ne feledjük, a sznobizmus is nagyhatalom! — ön főképp portréival vált ismertté• Mi a véleménye a saját műfajáról? Hogyan választja ki a modelljeit? — Szeretném remélni, hogy a legkülönbözőbb témájú képeim is eljutnak a nézők szívébe. Hiszen abban az időben, amikor a polgári csendéletek csak különböző nippeket ábrázoltaik, én szerszámosládát és malterosvödröt festettem. (Természetesen a „hogyan” kérdése itt is rendkívül fontos.) Nagyon szeretem a természetet, kedvenc témáim egyike a Balaton. Mellékelten szeretettél küldöm a Köröstáj olvasóinak az Orosházi reggel című képem. — Ami a portrékat illeti: ez 'az egyik legősibb festői téma. A fáraók korától napjainkig a művészek mindig kaptak megbízatást, hogy különböző emberek arcképét megfessék. Kétségtelen, vannak önmagukban is érdekes, vászonra kívánkozó arcok, de szerintem mindenkiről lehet jó portrét festeni. Mert minden ember egy soha meg nem ismételhető csoda, amelynek az ábrázolása a egyik legnagyszerűbb feladatunk. Andódy Tibor A nagyvilágból Ssekó Magdolna A Nagyvilágból ha hazatérsz, összeérnek a hegye/; Az óceánon ha átrepülsz, másképp ver a szíved és nyelved újra regi szavakat ölel nem kell szabályokba korlátoznod magad kiálthatsz, vagy zokoghatsz a te hazád ez — otthon vagy. A 30. születésnapra Filmreneszáiisz Lengyelországban A TELEVÍZIÓ most vetíti a lengyel filmsorozatot, amely a Nobel-díjas Rey- mont klasszikus regényéből, a • Parasztokból készült. A sorozat jónak ígérkezik, s így nálunk ismét .téma a lengyel film. A kérdés többnyire így hangzik: „Hová lettek az utóbbi években a nagyszerű lengyel filmek, az olyanok, mint a Hamu és gyémánt, a Máter Johanna, a Kés a vízben és a többiek?” Itt van, megérkezett — mondhatnék. De e sommás válasz helyett talán hadd emlékeztessünk arra a tapsviharra, amely Locamó- ban. a legutóbbi filmfesztiválon tört ki, midőn fel- gyúltak a csillárok Krysz- tof Zanussi szép filmje, a Megvilágosodás végén. A filmben a középkori filozófia egy fogalmáról van szó, arról az állapotról, amikor az értelem egyszerre csak felismeri, felméri az igazságot. Ifjú fizikus a főhős, nyugtalan, kutató elme, aki a szokottnál is élesebben exponálja a nemzedékét izgató nagy kérdéseket. Zanussi a kérdésekre modem választ ad, méghozzá játékfilmtől szokatlan nyelven. A film frappáns dokumentumokat idéz, tudósokat szólaltat meg, és sok jelenetben rögtönzésnek ad helyet. A dokumentatív elemek maximálisra növelik a mű hitelét. A néző nem fel- dúltan, de feszítő intellektuális izgalommal távozik a moziból. Harminc év két hullámhegye és hullámvölgyé után miért, honnan e legújabb fordulat a lengyel filmgyárban? A választ alighanem a művészeti berkeknél- mélyebben kell keresnünk, Lengyelország utóbbi két-három évi fejlődésében. Amióta nőtt a társadalmi aktivitás, javultak az életfeltételek, s ezael együtt a művészi lehetőségek. A szocialista demokrácia ismét hatékonnyá vált. Ez azonban csak egyik oka a lengyel filmxene- szánsznak. A másik: felnőtt az új filmrendező nemzedék, sőt offenzívában van, helyet kér magának a nap alatt, s ez az ifjú gárda már új témát, új formát keres. Miért? Ök már nem ismerik a háborút, nincsenek a negyvenes-ötvenes évekből közvetlen élményeik, s a ma problémáit elébe helyezik annak, ami számukra ma már csupán történelmi emlékezés. NEM CSODA HÁT, ha a nagyvilágban feltűnést keltő többi új lengyel film témája, vagy megoldása szintén „rendhagyó”. Can- nes-ban Jerzy Has Víziórája hozta el a zsűri díját, Moszkvában a Petelski házaspár Kopernikuszának ítélték az ezüst díjat, San Rém óban Konwiczky Oly messze van és oly közel-je részesült a különdíjban, San Sebastianban Andrzej Wajda Menyegzője állítatta ismét előtérbe a nagy rendezőt. A kezdőknek, az elsőfilmeseknek, akik főleg a lodzi főiskoláról kerülnek ki, intézményesen teremtenek helyet a filmgyárakban. A filmek húsz százalékát ők rendtezhetik A lengyel film harmadik „új hulláma” tehát már jórészt az ő nevükhöz kapcsolódik. Persze nem minden kísérletük sikeres. Némelyik, főleg túl formalista film megbukott. Mégis úgy tűnik; ez az új nemzedék rendelkezik új, saját profillal, s a mát kutatja. Az 1966 és 1972 közötti hullámvölgyet tavaly, felváltó fellendülés., az új sikerek természetesen felvetik a kérdést: lesz-e folytatása mindennek? Követik-e az első filmeket hasonló értékű továbbiak? Erre ma még nehéz bármit felelni. De annyi már biztos, hogy a fiatalos hév új buzgalomra ragadta el a legnagyobbakat. Andrzej Wajdát. aiki a maga idején izgalmasan modern volt, de végeredményben mégiscsak romantikus-realista alkat, a fiatalok lendülete merész, új vállalkozásra késztette, Stanislav Wyspianski Menyegző című verses drámáját vitte vászonra — a filmet nálunk is bemutatták — tökéletesen a mai művészetnek megfelelő formában, szellemben. A szatirikus remekmű légkörét sikerült átültetnie a nézőtérre. ÓRIÁSI SIKER Lengyel- országban Henryk Kluba, A Nap napjában • egyszer kel fel; és Sylvester Szysz- ko A Sötét folyó című filmje. Ez a kettő, ellentétben a többiekkel, „di- rektben” politizál. Az ő filmjük valamint Bohdan Poréba Hubai című háborús története felülmúlta a várakozást: hónapok óta vetítik őket. Igaz, kemény vitákat idéztek fel velük, de azt senki nem vonja kétségbe, hogy a morális építőszándék, a megoldás igényével irányítják rá a társadalmi kérdőjelekre a reflektorfényt. Remélhetjük, ezek az új lengyel filmek az ország születésének 30. évfordulójára eljutnak a magyar mozikba is. Píron András
