Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-30 / 151. szám

wAr Mrt »ílhmfi: NÜh.

ke MSZMP Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján Lázár György, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, á Minisztertanács elnökhelyettese. az Országos Tervhivatal elnöke előadást tartott „A munka- és üzemszervezés kérdései” címmel. Az előadás rövidített szövegét az alábbiakban ismertetjük;

Ä vállalati üzeni- és munkai szervezés korszerűsítésének feladatairól 1971-ben közreadott Központi Bizottsági határozat szerves része a X. pártkongresz- szusoo megerősített gazdaságpolitika cselekvési programjának.

A határozat azt a feladatot tűzte elénk, hogy újítsuk meg és emeljük magasabb színvonalra az üzem- és munkaszervezést.

Szocialista gazdaságunkban lényegében teljessé vált a munkaképes népesség foglalkoztatása. A foglalkoztatottak számának és a társadalom munkaidőalapjának bővítésével — ami a múltban hosszú időn át a növekedés fő forrása volt — már a mostani ötéves tervben is «csak korlátozott mértékben számolhatunk. Ha azonban továbbra is tervszerűen és dinamikusan kívánjuk növelni a nemzeti jövedelmet — márpedig ehhez alapvető társadalmi érdek fűződik —, úgy a növekedés új forrásait kell feltárnunk és gyorsabban kell emelni a munka társadalmi terme íkenységét.

A gazdasági reform megteremtette az ehhez szükséges irányítási és közgazdasági feltételeket, gazdaságpolitikánk megfogalmazta, a IV. ötéves terv pedig előirányozta azokat a feladatokat, amelyeket meg kell oldanunk a hatékonyság növelése érdekében.

Az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésének rövidebb és hosszabb távra szóló tennivalóit — kiindulva a Központi Bizottság irányelveiből — a kormány 1972 elején határozta meg. A párt -és a kormány határozatai a társadalom egészében, de különösen a 'munkások körében helyeslő és egyetértő visszhangra találtak. Az érdeklődés azóta sem csökkent, sőt fokozódott. Ez annál örvendetesebb, mert bár a kezdeti lépések megtörténték és már van néhány figyelemre méltó eredmény is, a haladás ütemével még nem lehetünk elégedettek.

Lenin, mint teoretikus és mint forradalmár, már jóval az első proletárhatalom megszületése előtt felismerte és előre látta, hogy a munka tudományos megszervezése milyen fontos — és a tőkés viszonyokhoz képest menynyire más — szerepet tölt majd be a szocialista gazdaság építésében. Sokoldalú és beható elemzésére támaszkodva, elméletileg tisztázta azokat az osztályalapokon nyugvó érdekfcülönbsége- ket, amelyek a munkaszervezettség növelésének kapitalista és szocialista céljai, eszközei és társadalmi következményei közé elvi választóvonalat húznak. Megmutatta, hogy éppen az érdek- viszonyok gyökeres megváltozása áz, ami £*arancsolóan megköveteli a társadalmasított termelés szervezettségének szakadatlan fejlesztését, ezért nemcsak lehetségesnek, hanem egyenesen szükségesnek tartotta, hogy a proletárhatalom átvegye, kritikailag elemezze és a maga céljaihoz igazítsa mindazt, amit a tőkés rendszer a munkaszervezés gyakorlatában elért és a jövőben létrehoz. Mindig hangsúlyozta azt a történelmileg merőben új lehetőséget és egyben követelményt, hogy összhangba kerüljön a munka társadalmi méretű és vállalaton belüli szervezettsége.

Felismerte a tömegek aktivitásában rejlő hatalmas alkotó ' energiát, elméletileg és gyakorlatilag is meghatározta a verseny. szocialista tartalmát és legfőbb formáit, é\ a vezetők elsőrendű politikai feladatává tette a munkások bevonását a termelés, a munkaszervezés tökélete- ateseert folytatott harcba, ŰjQ munka- és üzemszervezés

kérdései

Lázár György előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján

ból és újból ráirányította a figyelmet a dolgozó kollektívák által szerzett tapasztalatok, az élő gyakorlat elemzésének, mint a haladás nélkülözhetetlen feltételének fontosságára. Tekintettel a feladat nagyságára és bonyolultságára, a tudomány fontos feladataként jelölte meg a munkaszervezés fejlesztését.

A történelmi fejlődés teljes mértékben Igazolta Lenint. A gazdasági növekedés, a munka termelékenységének emelkedése egyebek között éppen azért érhetett el példátlanul gyors ütemet a Szovjetunióban — és hozzátehetjük, a szocialista -országokban —, mert a tervgazdálkodás teret nyitott a tudományosan megalapozott munkaszervezésnek és a tömeges munkamozgalmaknak; S ma, amikor a tudomány és a technika újabb forradalmát éljük, nemhogy csökkent, hanem megsokszorozódott az a társadalmi érdek, ami ahhoz fűződik, hogy minél magasabb fokú legyen a termelőerők működésének szervezettsége A szervezéstudomány fejlődésében — a szocialista és a tőkés országokban egyaránt — új és mind meghatározóbb vonásként figyelhető meg a törekvés a komplexségre. Vagyis mindinkább az a felfogás válik általánossá, hogy a szervezés tudományának a gazdasági szervezetek egész működését és nem csupán valamely tevékenységi elemét kell optimalizálni, ésszerűsíteni ahhoz, hogy az eredmény összihangban álljon a tényleges követelményekkel. A tudományos munkaszervezés feladatának komplex értelmezését tették magukévá azok a szakemberek is, akik a KGST-tagorszá- gok munkaügyi vezetőinek megbízása alapján feldolgozták és összegezték a KGST-országok munkaszervezési eredményeit és tapasztalatait. Kiinduló alapként fogadták el, hogy a tudományos munkaszervezésnek át kell fognia a termelés teljes folyamatát — az egyes munkahelyektől a műhelyeken át a vállalat egészéig —, vagyis a dolgozók valamennyi kategóriájának munkáját. Ez teljes mértékben összhangban van azzal, hogy a tudományos munkaszervezés végső célja a munkamegtakarítás, a munka hatékonyságának javítása. a munka társadalmi termelékenységének állandó növelése.

A már említett szakértőcsoport a tudományos munkaszervezés feladatait a következőkben jelölte meg:

— A munka időbeli és térbeli elosztása (a dolgozók elosztása a termelés szakaszainak megfelelően, képzettségük és szakmájuk szerint, a termelőfolyamat megtervezése az egyes munkahelyek és műveletek alapján);

— A helyes kooperáció kialakítása (az egyes dolgozók és dolgozó csoportok közötti célszerű együttműködés létrehozása);

— A munkahelyek kialakításának és ellátásának megszervezése (berendezés, elrendezés és kiszolgálás);

— A munkamódszerek és munkafogások tökéletesítése (a munka végrehajtási módjának és a műveletek sorrendjének megállapítása, a munkamozdulatok elemzése és koordinálása stb,);

— A dolgozók képzése és továbbképzése (az általános és szakmai műveltség összehangolása a műszaki-gazdasági fejlődés követelményeivel);

— A munka normázása;

— A munka anyagi és erkölcsi ösztönzése;

— A munka körülményeinek és feltételeinek javítása (ideértve a pszichikai, az egészség- ügyi, balesetvédelmi, a kulturális, az esztétikai feltételeket, a munka és pihenés rendjét^

— Az alkotó aktivitás, a mun- kaverseny fejlesztése, a munka- fegyelem javítása.

Mindezek együttesen alkotják a korszerűen értelmezett munkaszervezés tartalmát, mindegyik szükséges ahhoz, hogy a tudomány és a legkorszerűbb tapasztalat felhasználásával a legkedvezőbb eredményt lehessen elérni a munkatermelékenység emelésében, a termelési ráfordítások csökkentésében.

A munkaszervezés korszerűsítésében bekövetkezett viszonylagos elmaradásunk egyebek között éppen azért vált szembeötlő fogyatékossággá, mert a növekedés extenzív tartalékai kimerülőben vannak és mert az intenzív gazdálkodás az eszközökkel még nem vált általános gyakorlattá.

Ezt annak ellenére hangsúlyozni kell, hogy az utóbbi években sokat tettünk a helyzet javítására. IV. ötéves tervünk végrehajtása jó úton halad. Jelentős eredményként könyvelhetjük el, hogy a nemzeti jövedelem tervszerűen, sőt az előirányzatot némileg meghaladó ütemben emelkedik és hogy az eddigiekben a növekedés fő forrása a hatékonyság javulása volt. Ebben az játssza a fő szerepet, hogy az utóbbi három évben kedvezően alakult a munkatermelékenység növekedése.

E jelentős eredmények láttán sem téveszthetjük azonban szem elől, hogy népgazdaságunkban még számottevők azok a tartalékok, amelyek pótlólagos befektetés nélkül, vagy minimális anyagi’ ráfordítással, de jobb szervező munkával feltárhatók és a növekedés szolgálatába állíthatók. Ez néhány általánosnak mondható példával jól illusztrálható:

A munkaidőalap kihasználása átlagosan mindössze 85—90 százalékos, esetenként és helyenként ennél is alacsonyabb mértékű A termelés ütemessége erősen ingadozó, nincs kellően biztosítva a termelési folyamat belső összhangja, gyakori a kényszerű várakozás anyagra,, szerszámra, korszerűtlen a technológiai folyamat elrendezése, rosz- szul szervezett a külső kooperáció, elégtelen az egyéni teljesítmények ösztönzése stb.

— Egyes területeken munkaerőhiány, másutt túlfoglalkoztatás van, egyszerűen szólva, nem egészen jól gazdálkodunk a munkaerővel. A kelleténél lassúbb a munka gépesítése. Erre mutat a kézi munka magas aránya — amely még a szakmunkások között is nemegyszer eléri vagy megközelíti az 50 százalékot, túlzottan nagy a kisegítő folyamatokban — főleg az anyagmozgatásban — foglalkoztatottak száma, túlzott az adminisztráció munkaerőigénye stb.

— Az állóeszközök kihasználása egyenlőtlen és átlagosan sem éri el a kívánt mértéket, az ipar legtöbb ágában alacsony a műszakszám. Viszonylag magas a nem gazdaságosan működő, de még üzemben tartott, elavult berendezések aránya, ugyanakkor más. nagy termelékenységű gépek kapacitása esetenként csak 50—60 százalékban 'van kihasználva.

— Az indokoltnál jóval hosz- szabb időt vesz igénybe a beruházások üzembe helyezése. Ez amellett, hogy növeli a megvalósítás költségeit és késlelteti a befektetett eszközök megtérülését, a kivitelező kapacitások szét- forgácsolásához vezet.

E tényék világosan jelzik, hogy a hatékonyság javítása érdekében tett eddigi intézkedéseink, bár sok tartalékot tártak fel, de még nem merítették ki azokat. Ezt azért is hangsúlyozni kell, mert a munkaerő és a beruházási eszközök viszonylagos szűkösségé nem átmeneti jelenség.

A közelmúltban széles körű felmérés készült az üzem- és munkaszervezésről szóló határozatok végrehajtásáról. Tekintsük át ennek tükrében, meddig jutottunk a Központi Bizottság határozata óta?

Az 1972-es év jórészt a felkészülés, a feladatok számbavételének időszaka volt. A minisztériumok kidolgozták az ágazati irányelveket, kijelölték a mintaszervezést végző vállalatokat, megkezdték a szervezési intézetek munkájának felülvizsgálatát. Előkészületek történtek a szakemberképzés kiszélesítésére és meggyorsítására. A gyakorlati munka megindításéihoz nagy segítséget adtak a területi párt- szervezetek, amelyek a határozat megjelenését követően azon. nal megkezdték a politikai mimikát. Cselekvőén támogatták — s alhol kellett, ösztönözték — a gazdasági vezetőket a végrehaj- tás megszervezésében. Elsősorban ennek köszönhető, hojgy mái

1972- ben egy sor vállalatnál fellendült a racionalizáló munka, és mérhető eredmények születtek a munkaszervezés megjavítása nyomán.

A vállalatoknak > első ízben

1973- ra kellett olyan programot kidolgozniuk, amely szervesen kapcsolódik évi tervükhöz és magában foglalja az üzem- és munkaszervezés fejlesztésének további, a XV. ötéves terv időszakára szóló feladatait is. Ez nagyrészt megtörtént és ennek megfelelően 1973-ban szinte minden vállalat a saját maga ál. tál kidolgozott és jóváhagyott program alapján végezte szerve, ző munkáját. A vállalatok dolgozói megismerték a gazdasági vezetés elképzeléseit és javaslatokkal segítették azok jobb és teljesebb megalapozását.

A tapasztalatok áttekintése azonban felszínre hozott néhány olyan fogyatékosságot is, amelyet ki kell javítani, illetve a jövőben el kell kerülni.

Elég gyakori hiba, hogy hiányzik a tervekből a komplexitás. a tartalmi kapcsolat az adott vállalat gazdaságfejlesztési tervével. Ez az oka annak is. hogy az ilyen szervezési tervek nem tartalmazzák az intézkedéseiktől elvárt gazdasági eredményt, holott a cél éppen az lenne, hogy a szervező munka mérhető módon járuljon hozzá a vállalat előtt álló feladatok hatékonyabb teljesítéséhez. Más esetekben a vállalatok olyan szervezési feladatokat is előirányoztak, amelyhez nem voltak meg a kellő feltételek. Valószínűleg ilyen és ehhez hasonló okoknak tudható be, hogy a tervbe vett feladatok teljesítése — a közelebbről megvizsgált, kereken 130 vállalatnál — 1973-ban nem haladta meg a 65—70 százalékot.

Kedvezőbbek a tapasztalatok azoknál a vállalatoknál, amelyek a szervezési Intézkedéseket megfelelő ösztönzéssel kapcsolták egybe. Ehhez — mivel a bérszabályozás adott rendszere eseten, ként és átmenetileg valóban fékezheti az ésszerű intézkedéseket is — a kormány kedvező lehetőséget biztosított azzal, hogy azok a vállalatok, amelyek létszámmegtakarítás, illetve létszámátcsoportosítás. vagy a n»ű. szakszám növelése céljából konkrét intézkedési tervet dolgoznak ki, indokolt esetben bér- preferenciát kapjanak.

A felmérésbe bevont vállalatok csaknem felénél — főleg a kisebb vállalatoknál — tapasztalható, hogy a szervező munka tényleges feladatai keverednek a napi, az operatív vezetési feladatokkal. Ezeken a helyeken

a szervezés jobbára zavarelhárító, napi összehangoló tevékenységben merül ki és nem iut el a megalapozott szervezési, racionalizálási funkciók tényleges gyakorlásáig.

Sok vállalat beiktatta programjába az irányítási, a nyalván tartási és a gazdálkodási folyamatok hatékonyságának javítását célzó szervező munkát. Ezek a tervek azonban nem mindig irányozzák elő a vállalati belső mechanizmus komplex elemzését és tökéletesítését, a különféle irodai munkahelyek munkamódszereinek felülvizsgálatát, a munka konkrét követelményeinek, feltételeinek pontosabb megfogalmazását. (Valószínűleg ez is közrejátszik abban, hogy az alkalmazotti létszám növekedése csak lassan mérséklődik.) A szervezési feladatok között a kelleténél kisebb súllyal szerepelnek a gépi adatfeldolgozás és a számítás- technika alkalmazásának előkészítésével összefüggő tennivalók is.

A korszerű vezetés és szervezés nem nélkülözheti a megfelelő munkamérési módszereket,, hiszen e tevékenységeket csak időtényezők ismeretében lehet összehangolni, különben nem biztosítható a dolgozók'folyamatos ellátása munkával. Jó nehány vállalatnál a munkaszervezési gyakorlat kimerül a munka mechanikus normázásá- ban, amikor is a munkamódszerek és a feltételek érdemi kritikája nélkül és kizárólag teljesítménybérezés céljából alakítanak ki vagy „korszerűsítenek” időadatokat, normákat. A normamunkát a munkaszervezés részének kell tekinteni. Mindaddig nem beszélhetünk korszerű munkaszervezésről, amíg annak elemi feltétele és egyben egyik eredménye területén nem érünk el kellő haladást.

A másik fontos terület az anyagmozgatás, amelyet a vállalatok ugyancsak nem mindig tekintenek a termelési rendszer szerves részének. Gépesítésének hatékonyságát többnyire csak közvetlen munkaerő-megtakarításként veszik számításba és figyelmen kívül hagyják a korszerűtlen, rendezetlen, szervezetlen anyagmozgatásnak a termelésre visszaható kedvezőtlen hatásait; azt példáül, hogy: az anyagáramlás ésszerűtlen útvonala és üteme miatt nehezen biztosítható a termelés rendje, fegyelme; a munkahelyek szervezetlen anyagellátása növeli az állásidőket, rontja a termelési kapacitások kihasználtságát, növeli az átfutási időt, és így tovább.

Az üzem- és munkaszervezés kibontakoztatásában, a legjobb módszerek kutatásában és gyakorlati elterjesztésében fontos szerepe van az ágazati szervező intézeteknek. Hazánkban jelenleg 40 olyan intézet van, amely szervezéssel is foglalkozik. Az intézetek tevékenysége azonban ma még nagyobb részében a gépi adatfeldolgozásra, a számítástechnika alkalmazására, illetve annak üzemeltetésére Irányul. Az eddigiekben jellemző volt az is. hogy az intézetek nem vagy nem szívesen kötnek olyan szerződéses «negállapodást, amelyben garanciát vállalnak szervezési munkájukért, javaslataik megvalósításában pedig többnyire nem vesznek részt. A vállalatok gyakran bírálják az intézetek szervező munkáját, mondván: javaslataik nem, vagy nehezen hasznosíthatók és drágák.

Ugyanakkor láthatólag az intézetek is nehézségekkel küzdenek. Egyrészt a személyi feltételek hiánya jelent súlyosbodó gondot, mert nincs elég megfelelően képzett szakember, másrészt a tárgyi feltételek, elsősorban elhelyezési gondok megoldatlansága miatt is akadozik az intézeti munka. Kissé jobb képet mutat a szakemberhelyzet a vállalatoknál, mert javultak a szervezés személyi feltételei, emelkedett azoknak a szakembereknek a száma, akik hivatásszerűen foglalkoznak szervezéssel.

(Folytatás a i. oldalon)