Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-30 / 151. szám
Lázár György előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján (Folytatás a 3. oldalról) Ami az általános tennivalókat illeti: a közvetlen cél most az, hogy az üzem- és munkaszerve, zési intézkedések az idei és a IV. ötéves terv még előttünk álló feladatainak minél eredményesebb teljesítését szolga'ják. Az üzem- és munkaszervezés alapvetően a vállalati vezetés funkciója. Minden vállalati vezetőnek figyelembe keli vennie azonban, hogy az üzem- és munkaszervezés nem légüres térben, hanem adott politikai és gazdasági környezetben megy végbe, és csak akkor érheti el célját, ha a gazdasági előnyökkel együtt jól szolgálja a vállalati kollektíva közvetlen érdekeit is. Kellő aktivitásra viszont csak akkor számíthatunk, ha megnyerjük az ügynek a munkásokat, a vezetőket, a műszakiakat, ha meg tudjuk értetni, hogy a szervezés fejlesztése minden dolgozó közös érdeke. A pártszervezetek időről időre ismételten tekintsék át és ellenőrizzék a szervezés helyzetét, támasszanak konkrét követelményeket a vállalati vezetéssel szemben, tudatformáló munkával segítsék az elhatározott intézkedések minél eredményesebb megvalósítását. A meggyőzésben és a megvalósításban nagy feladat hárul a termelés közvetlen irányítóira, az üzemvezetőkre, a művezetőkre, éppen ezért olyan helyzetet kell teremteni, ami a felelősséggel együtt megfelelő hatáskört is biztosít ahhoz, hogy munka- területük szervezettségének tényleges gazdáivá, továbbfejlesztőivé váljanak. A szocialista brigádmozgalom lehetőséget ad a dolgozóknak a közös véleményformáláshoz, az egységes cselekvéshez. A XI. kongresszus tiszteletére, hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára kibontakozó országos munkaver- . seny jó alkalom arra, hogy mind többen kapcsolódjanak be a szervezettség növelésére irányuló munkába, hogy az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése a szó igazi értelmében tömegmozgalommá váljék. (MTI) M | ég másfél évtized sem telt el azóta, hogy hazánkban tömegesen létrejöttek a termelőszövetkezetek. Ismeretes, hogy a párt helyes agrárpolitikája nyomán a rátermett szövetkezeti vezetők és a szorgalmas tagok erőfeszítéseinek eredményeként az új közös gazdaságok viszonylag hamar megszilárdultak. Sikerült elérni azt, amiben sokan nem hittek: az átszervezés éveiben sem esett vissza a termelés. A tsz-ek legtöbbje — a kezdéssel járó bajok, nehézségek ellenére — már az első J közös esztendőkben a parasztok i százezrei számára a gyakorlatban bizonyította be az összefo- I gás, a nagyüzemi gazdálkodás J előnyeit. A szövetkezetekben elsősorban a végzett munka, a megfelelő tudás és magatartás adja a rangot, a tekintélyt. Űj „paraszti” szakmák születésének is tanúi vagyunk. A tsz-en belüli munkamegosztás, a tudomány és technika térhódítása pedig elemi erővel igényli a szakmai ismeretek gyarapodását. Elég. ha csak a most meghonosodó termelési rendszerek és az úi komplex állattenyésztő telepek hatására gondolunk. Szövetkezeteink rövid idő alatt nagy utat tettek meg. Az. elért sikerekben nagy része volt annak, hogv az új belépők túlnyomó többsége viszonylag rövid idő alatt megbarátkozott-az Ú1 közösségi élettel. Szerencsére az alapító tagok a legtöbb esetben nem csupán a földiéi - ket, a gazdasági felszerelésüket vitték be a tsz-be, és nem is csak a dolgos két kezüket, hanem a hi+üket és reményüket is abban, hogy közösen többre vihot!k. ' udják, hogy saját boldogulásuk, családjuk sorsa a szövetkezet, eredményeitől függ. Nem közömbös tehát számukra a tsz helyzete; egyéni érdeküktől is sarkallva kell, hogy törődjenek a közösség ügyeivel, a vezetőség tevékenységével, tagtársaik munkájával. Hiszen ők — amint mon- dani szokták — együtt sírnak, egvütt nevetnek. Ez a tulaidonosi. gazdai érzés nagy lendítőle, ösztönző ereje a szövetkezeti gazdálkodás fejlődésének, a szövetkezeti életforma kiteljesedésének. Nem véletlen — a tapasztalatok ezt Nem hogy Chnsztóf Pél szava szent. Ha ö azt mondja a meósnak, hogy ez a száz alkatrész mehet, akkor az mehet, kell átvizsgálni. Biztos, nincs közte selejt. — Hány selejtes darab csúszik be egy év alatt? — Egy se. Az utóbbi hat évben legalábbis. Figyel az ember. Nagyon figyel. Már a keze is lát ennyi gyakorlat után. Zúgnak a gépek. Az esztergakések visítva hasítanak a formálódó gépalkatrészek aoélhúsá- ba. Baji Imre — Chrisztóf Pál brigádtársa — karjába törli gyöngyöző homlokát. — Tanuló is itt voltam. Úgyhogy már tíz éve dolgozom ebben a gyárban. Közben a katonaidőmet is letöltöttem. Tavaly szereltem le és hamar visszataláltam a megszokott mozdulatokhoz. Ma már rendszeresen 110 százalékot teljesítek. — Hogyan lehet a normát itt rendszeresen túlteljesíteni ? Annyira laza? Elmosolyodik. — Hát azt nem mondhatnám. A norma szorít. Az időn múlik minden. Miközben jár a kezem, az agyam is jár. Spekulálok, hogy lehetne gyorsabban. Melyik mozdulat fölösleges? Szabó István, a brigád harmadik tagja eddig csak hallgatta beszélgetésünket. Most közbeszól : — Az esztergályos szakma nem akármilyen szakma. Ehhez ész is kell, meg sok-soik év, míg az ember minden fogást elsajátít. Gyakran kapunk olyan feladatot, amelyik teljesen új megoldásokat követel. Erről Kun Lászlótól, a brigád vezetőjétől hallunk többet: — Mi heten, a békéscsabai forgácsoló Előre Szocialista Brigádjának tagjai már a brigád alakításakor, 1968-ban elhatároztuk, hogy segítünk az üzemvezetésnek a legnehezebb feladatok megoldásában. Eddig még nem volt panasz ránk. Esztergályosok 0 — Mi a véleménye az Előre brigádról — kérdem Kulik Andortól, a gyár IV. számú gépalkatrészgyártó üzemének vezetőjétől. T — Az Elérőről? Belevaló gyerekek. Ezt az első percben megállapíthatta, ha beszélt velük. Igaz, csak négyen vannak most itt. mert Nótáin István, Hricso- vinyi Lajos meg Molnár György délutánosok. Mit mondjak még? Ebben az üzemben ők alakítottak először szocialista brigádot. Még abban az időben, amikor ezt nem is támogattuk annyira, mint most. Hogy milyenek? Elvállaltuk egv új gyártmány prototípusának előállítását. Tízezer darabot kell legyártanunk az új termékből. Amikor vállaltuk, az Előre brigádra gondoltunk. De ez csak egy példa- Előfordul azután nemegyszer az is, hogy egy kicsit „rá kell hajtani”. Az Elő_ re brigád ilyenkor akár szabad szombaton és vasárnap is sorompóba áll. Ebből talán már meg tudja ítélni, hogy milyenek. Biztos, hogy a pluszpénz is jelent valamit, de vegye csak azt, hogy ennek fejében mennyit tesznek az asztalra. 1 Egyébként kérdezze meg Kiszelynét, a munkaverseny-felelőst, ő ezt pontosan meg tudja mondani. — Aranykoszorús brigád az Előre — mondja Kiszely János- né, a békéscsabai forgácsoló munkaverseny-felelőse —, tessék, olvassa el a XI. kongresszus tiszteletére tett versenyfelaján. lásukat. Vállalták, hogy 110 százalékra teljesítik az előirányzatot. A brigád valamennyi tagja csatlakozott a DH-munkarend- szerhez. Ketten, Kun László meg Chrisztpf Pál szerződésben vállalták az „önmeózást”. Vala- fnennyien részt vesznek a Vasas-sportpálya építésében. Ugyanakkor igyekszenek a munkaidőt minél jobban kihasználni. Mindemellett, pedig a brigád minden tagja politikai olt. tatásban vesz részt. Nótári István és Hricsovinyi Lajos eb'ben az évben fejezi be a Marxizmus—Leninizmus Esti Középiskolát. Szabó István most felvételizett ugyanoda. Kun László pe^Tfg a® iskola agit-prop. szakára jelentkezett. De hozzátehetnénk a felsői roltakhoz még azt is, hogy Kun László és Szabó István nemcsak a munkában és a tanulásban állt helyt, hanem a gáton is. Ott voltak az árvíznél. El is határozták, hogy ,a brigád társadalmi munkát végez az árvíz- károsultak megsegítésére. — Hogy tudnak ennyi mindennek eleget termi? — Azt hiszem, a választ erre csak ők adhatják meg. ök heten. ök (pontosabban nevükben a brigádvezetö): — A legelső, hogy a ránk bízott munkát a lehető legjobban elvégezzük. Ennek két oldala van. Egyrészt selejtrnentesen kell dolgoznunk. Másrészt pedig minél többet kell termelnünk, hiszen ebből van a pénz. Az államnak is, nekünk is. — És hogy tudnak többet termelni? — A munkaidő ugye adott.- A gép is. Csak az idővel meg az anyaggal lehet takarékoskodni. Legjobban persze az idővel. Ha el tudjuk éml, hogy a nyolcórás munkaidőből hét és felet valóban munkával töltsünk, már nyert ügyünk van. Utána- jöhet, nek a könyvek, a foci meg a kirándulás. — Mi kell eMiez az akaraton kívül? — Megfelelő munkakörülmé. nyék. És az, hogy az a munka, amit végzünk, valóban munka legyen, rjg „alibi”. — Vagyis jó szervezés kell. — Ha ezt annak nevezi, hát akkor az. Zúgnak a gépek. Az acél sír a kések alatt. Chrisztóf Pál munkaközben hátrafordul. Elnéz a gépek felett. Szeme találkozik Baji Imre szemével, ősz. szevillan a tekintetük. Nagy meccs volt az ott, Szentendrén. Csak így tovább. Hajrá, Előre! Kőváry E. Péter 48. — S alighogy dolgozott a dúsító, akadt egy konfliktusunk a csehszlovák partnerünkkel, ahol magyar ioncserélő gyantát használtak a feldolgozás során. Szakembereik azt állították, hogy nem jó a magyar gyana. Mi tudtuk, hogy világhírű. Kimentünk, és rájöttünk, hogy feltárási módszerük pontosságban, mélységben elmarad a mienktől. Megmondtuk. Nem fogadták el a véleményünket. Akkor ók jöttek el hozzánk. Itt elismerték, hogy igazunk van. Er próbáltam náluk is új technológiát alapozni. De azt mondták, sokba kerül, mert át kel építeni a gyárat Akikor nerr változtattak rajta. Hogy azután mi történt? Nem jártam náluk azóta. — Másutt? — Aki kielégítően dolgozik nem küldik külföldre. Akinek baj van a munkájával vágj kiegészítésre szarul, azt küldik • Készletek • Gondolat Kiadónál a Idei könyvhétre megjelent riport könyvnél. dolgozik, — Furcsa dolgokat mond. A labortgórium vezetője elkomorul. Gyorsan megkínál a cigarettámmal, maga is rágyújt. Ceruzájával az aszrtalt verdesi. — Így van ez, uram. S arm kiegészíti: nem tudok nyelveket. Tanyai gyerek voltam, s ha nem lettem volna gyenge fizikumú, lehet, hogy most valamelyik tsz-ben traktorosként dolgozom. így tehát, amikor tanulhattam, elég volt a hiányt pótolni. — A szakmáját jól megtanulta. Olyan intézetekben dolgozott. ahol nem kap létjogosultságot a képzetlen ember. — Egyébként itt a dúsítóbán, ahol produkálni kell, ahol gazdasági mutatóknak kell megfelelni, megbuktam volna. Csak a nyelveket már nem volt időm, energiám megtanulni. — Nincs még későn. — Én most megtanulok angolul és oroszul. Szükséges a kandidátusi fokozat elnyeréséhez. — Térni ■ — Még nem fogadták el. Nem is szeretem másoknak elmondani, most meg különösen. De .. Nézzen ki az ablakon! Innen messzire lát! Az a betonfal ott, a domb alján, a zagytó. Tőlünk folyik ki. Ahogy tudjuk, kivonjuk belőle a szennyező anyagot- Erre kötelez bennünket a vízvédelmi törvény. De még sok mangán1 marad a zagyban. Többféle tervet készítettek már, hogy valamiképpen ártalmatlanná' tegyék a mérgezett tavat. Rengeteg pénzbe kerülne bármelyik változat. Én most olyan kémiai megoldásra / törekszem, amellyel a mangánt teljes mértékben kivonjuk a zagyból. Kettős hasznot érnénk el. Egyrészt tisztítjuk a vizet, másrészt olyan ásványt nyerünk, amely a népgazdaságnak fontos. — Mennyiről van szó? — Mennyiséget nem mondhatok, s nem is mondanék. De a népgazdaságnak elég lenne. Lemegyünk az udvarra. A következő épület a Kísérleti Kutatási és Automatizálási Üzem. A szórakozott laboratóriumvezető ' villanydróttal befűzött bakancsával beletúr a frissen kaszált fű száradó rendjébe. —- Érzi? Én többre becsülöm az illatát, mint1 a francia parfümét. KISKÚT, SZÜRKEÁLLOMÁNY Ebben az „üzejnben” mérnökök és technikusok' dolgoznak. Tudományos fokozattal rendelkező kutatók, újítóik. Az a törekvésük, hogy a bányaművelést korszerűsítsék, könnyebbé, biztonságosabbá tegyék, hiszen a mélyszinti művelés az eddiginél is nagyobb erőfeszítést s új technológiát kíván. Perspektívájuk tehát van. LÁSZLÓ LAJOS: URÁNBÁNYÁSZOK bizonyítják —, hogy épp azok a tsz-ek vitték legtöbbre, melyekben a tagság valóban gazdának érzi magát, melyekben nem csupán egy-két vezető, hanem tettre kész tagok százai keresik az előrehaladás útjait. Törvényeink megteremtik a lehetőségeket arra, hogy a tsz tagsága élhessen jogaival. Nagyobb beruházásokban, lényeges gazdálkodási kérdésekben csak a tagság dönthet. A fontosabb tisztségviselőket a tagság választja titkosan. A tagok közül sokan tevékenykednek a különféle szövetkezeti bizottságokban. Megvalósul a szövetkezetek önkormányzata, a tagok tevékeny részvételével. T ermészetesen félreértés ne legyen — a termelés korszerűsítése egyaránt érdeke az egész társadalomnak, a szövetkezeteknek és ä tagoknak. Erre törekedni helyes és szükséges! De ezt a modernizálást is könnyebb úgy elérni, ha a tagság- értelmét látja, akarja és szíwel-lélekkel részt vesz a megvalósításában. Az élet azt bizonyítja, hogy a tsz-ek általában fogékonyak a korszerűség iránt: mernek észszerű kockázatokat vállalni a várható nagyobb eredményekért. Ugyanakkor képesek új munkaalkalmakat teremteni azoknak az idősebb tsz-tagok- nak, illetve női dolgozóknak, akik az egyre több gép és vegyszer miatt bizonyos mezőgazda- sági ágazatokból kiszorultak. Az önkormányzat útján járó tsz-ekben kialakult új emberi kapcsolatok — a tagok tulajdonosi szemlélete, jó közérzete, közösségi magatartása, egymás iránti segítőkészsége, felelősségérzete — egész társadalmunk nagy értékei. Kár lenne ezekről egy pillanatra is megfeledkezni. M ár néhány évvel ezelőtt határozottan felhívta pártunk Politikai Bizottsága a szövetkezetekben dolgozó kommunisták és az irányító pártszervezetek figyelmét arra, hogy a szövetkezetek nem egyszerűen gazdasági vállalkozások, hanem az emberi tevékenységnek olyan keretei, amelyekben a gazdasági eredményekkel egyidejűleg kedvező lehetőségek kínálkoznak a szocialista emberi közösség, kollektíva formálásának és a kölcsönös segítségnél! Is. A politikai munkában ezzel körültekintően kell számolni közösség ereje
