Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-25 / 146. szám
/ 1 é^^vüsi © I Rendhagyó hétvége meditációval Könnyű dolga lenne a kritikusnak, ha csak a mostani hétvége műsorát venné górcső alá Néhány sorban annyit tudna mindössze írni, hogy a főmű- sor ezúttal a labdarúgó világ- bajnokság volt, ez határozta meg a hét végi programot. A kivétel csak a szombaton, kora délután sugárzott A hamis Neró című tévéjáték és az éjszakai Lőj a zongoristára! című francia film volt. Mindkettőről több, jórészt elismerő kritika jelent már meg, amelyhez csatlakozhatunk. Az előbbi legnagyobb hibája, erénye fel nem ismeréséből eredt, a rosszul megválasztott időpontból. Ebbe azonban beleszólt a már említett világ- bajnokság, s itt mindjárt ismerjük is el a tévé rugalmas alkalmazkodását, amely — a labdarúgást szerető közönség örömére — e hétre is ezt ígéri. Ennyi lenne hát a mondandó a szombati műsorról. Használjuk fel azonban a lélegzetvételnyi szünetet egy kis meditációra, óvakodva az ezt kellene, azt kellene kibickedéstől, de nem nélkülözve a konstruktivitást. Miért nem éri el a hét végi műsorok színvonala a hétköznapiakét? Ügy tűnik, azért, mert •merev- görcsben szenved a hét végi műsorszerkesztési szemlélet. A szándékot alig lehet vitatni — bár néha úgy tűnik, hogy a nyári hétvégeken inkább kifelé engedi a nézőt a tévé, mint a készülék elé csalogatja —, a megvalósítással van a nagyobb baj. Vegyünk alapul két hét végi műsortípust. Az egyik, amikor a program gerincét egy- egy tévéjáték vagy tévéfilm alkotja. Tudatosan használjuk a televíziós produkció jelzőt, ugyanis egy színházi közvetítés vagy egy játékfilm esetén csupán e művészeti alkotások technikai közvetítéséről van szó. Az önálló tévéprodukciókban világszerte nagy a hiány, ám tartaléknak — dehogy is tartaléknak, első számúnak! — még mindig ott van az egyidejűség varázsát nyújtó élő műsor, a televíziónak ez a csodafegyvere. Fájdalmasan keveset élnek vele, pedig ebben nyújtott már néhány nagyszerű élményt. Gondoljunk a Jó estét, Magyarország, a Hazai esték keretében a legutóbbi Kecskemét—Szombathely vetélkedőre vagy az elmúlt hét csütörtökön látott Jó estét, Miskolc műsorokra. Vajon az ilyen nagy szellemi, technikai felkészülést igénylő műsort miért nem lehet a nagyobb nézőszámot jelentő szómbat estére tervezni? Akár a másik műsortípus, a Szombat este helyett, amely alig született meg, máris megmerevedett. A sokrétűségre törekvés szétdarabolta. megfosztotta gerincétől, viszont jó lehetőséget teremtett a kártyapartikhoz. Ha ez volt a cél. akkor ezt teljes mértékben sikerült elérni. Némi gyógyírt jelentett a vasárnap esti tévéjáték, Száraz György író és Haidufy Miklós rendező III. Béla című alkotása. Érdekes történelmi drámát láttunk, az egyes figurák közül különösen Béla király alakja volt jól kidolgozott, amelyhez nagyban hozzájárult a címszereplő, Kozák András élményszámba menő alakítása Kevésbé mondható ez el Géza alakjáról, túlságosan is direktre sikerült, s emiatt tanmese íze volt és a dráma hitelességét is csökkentette. Bár a cél nem is a történelmi hűség volt, hanem — az író szavaival — a felelősségvállalás drámája, s ennek ábrázolása sikerült. Csak. üdvözölni léhet a magyar történelem időszakait, 'jelentősebb alakjait bemutató drámákat — és várni a folytatást. Seleszt Ferenc A SZOT elnökségi ülésének napirendjén D kollektív szerződések felülvizsgálatának és módosításának tapasztalatai — A vállalati kollektív szerződések — csekély kivételtől eltekintve — összhangban vannak a jogszabályokkal, a szerződések végrehajtása azonban még nem mindenütt kielégítő — állapította meg hétfői ülésén a SZOT elnöksége. Egyes vállalatok megszegik a túlórát szabélyo. zó rendelkezéseket, több helyen tiltó t munkakörben foglalkoztatnak nőket és fiatalokat. A szakszervezetek a felügyeleti szervektől is hatá_ rozottabb fellépést sürgetnek a szabályok megszegőivel szemben, mivel e területen továbbra sincs komolyabb fellépés. Viszont örvendetesnek tartja a SZOT elnöksége, hogy a kollektív szerződések idei módosításakor egész sor vállalat fokozottan ügyelt a jó munka nagyobb megbecsülésére, a dolgozók élet. és munkakörülményeinek javítására. A megvizsgált 80 legnagyobb vállalatnál általában 4-5 százalékos bérfejlesztést terveznek erre az évre, a részesedési alapból pedig a tavalyinál átlagosan 1,6 százalékkal nagyabb hányadot kívánnak fordítani anyagi ösztönzésre. Több vállalatnál bővítették azoknak a nehéz munkaköröknek a jegyzékét, ahol a jövőben nőket, fiatalokat nem foglalkoztatnak. Sokhelyütt mentesítették az anyákat a kötelező túlmunkáktól. s egész sor vállalat fokozott segítséget nyújt a fiataloknak. A kollektív szerződések nagy része rögzíti, hogy a vállalat a lakásépítési kölcsönkeret 30—40 százalékát a 30 éven aluliak részére tartja fenn. Igen sok kollektív szerződés intézkedik az állami oktatásban, szakmai továbbképzésben résztvevők támogatásáról. A villarr.osszigetelő és műanyaggyár, a Budapesti Bútoripari Vállalat, a Budapesti Vegyiművek, az AFIT 4-es számú Autójavító Vállalat, a VIDEOTON. s több más vállalat pénzzel jutalmazza a képzésben eredményesen részt vevő dolgozóit. CMT1) Evr köxérdehű bejelenlén nyomán A kacsalábon forgó szolgálati lakás „Ne tűrjük, hogy az anyagiasság a szocialista eszmeiség és az elemi tisztesség fölé kerekedjen.” (Kádár János beszédéből) A pudina próbája az, hogy ehető. Ezt állítják az angolok. Hasonló következtetésre jutottak a Kettős-, Sebes-Körösi Vízgazdálkodási Társulat vezetői. Ám — és ez csak természetes — a pudingot összetévesztették a társadalmi tulajdonnal. Tagadhatatlan, kitűnő étvágyuk volt. A vizsgálat, melyet a békési városi Népi Ellenőrzési Bizottság egy közérdekű bejelentésre indított a társulatnál, ezt igazolja A bejelentés egy kacsalábon forgó szolgálati lakás építésével kapcsolatos visszaélésekről szólt. Első pillanatra hihetetlenig orszerűsíiett fonő-szövőgéppark — korszerűsítésre szoruló munkaügyi követelményrendszerrel Hogyan tés a dolgozóik hatott a korszerűsí- fonó-szövőüzemekben munkakörülményeire, terhelésére, keresetük alakulására? — E kérdésre kereste a választ a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége néhány rékonstruált üzemben végzett felmérésével. A textiliparban ugyanis már 1973. első feléig a fonóorsóknak 16, a szövőgépeknek 24 százalékát kicserélték. A fonodákban nagy teljesítményű csehszlovák, BD_ típusú orsó nélküli fonógépeket, a szövödékben automata berendezéseket és új rendszerű szövő, gépeket állítottak munkába. A szöveteknek ma még több mint fele ezeken a gépeken készül. A korszerűsítés a dolgozók számára csak részben jelentette a hagyományos textilipari munkakörülmények javítását. A gépek zajszintje nem vagy csak alig változott. Az új klímaberendezések sem tudják biztosítani a komfortos érzetet. A régi gépeknél kedvezőbb felépítő, sű berendezések azonban köny- nyítették magát a munkát. A kedvező változások ellenére Újabb gondot jelent az, hogy egy dolgozó most több gépet kezel — ha nem is annyit, amennyit a külföldi gyártók tapasztalataik alapján a prospek. tusokban ajánlanak. Ez utóbbihoz ugyanis még nem értek be 1 a feltételek, s a legtöbb hazai gyárban még kevesebb gépen érik el a kívánt termelési szintet; részint az anyag minősége, részint pedig a műszak- | szervezés hiányosságai miatt. A i több gép növelte a megteendő | utak hosszát, s a többgépes rendszerben végzett munka ma még megerőltetőbb, nagyobb terheléssel jár. További gondot okoz, hogy a teljesítménykövetelmények meghatározása ma is az 1962. évi — félautomata és hagyományos gépekre kialakított — központi normaalapok és se. gédtáblázatok alapján történik. A szakszervezet véleménye szerint napjainkban időszerűvé vált a normartevékenység egészének korszerűsítése; az új gépekre új normaalapok, egységes terhelés és teljesítménymérési módszerek kidolgozása szükséges. Néhány helyen már új módszerekkel próbálkoztak. En_ nek köszönhető, hogy például a magyar selyemipar szentgotthárdi gyárában körülbelül 1000 forinttal magasabb az átlagkereset az automata szövődében, mint a hagyományos gépeken. A HPS soroksári textilgyárában, ahol a pneumatikus szövőgépek képviselik a jelenlegi korszerű bb technológiát, a kj_- | alakulatlan és még nem megfelelő normázási körülmények el. lenére is a szövőnők szívesen dolgoznak az új gépeken, érzékelhetően jobb munkakörülményeik és a kedvezőbb bérezés miatt. Az új gépeken dolgozóknak eddig mintegy 80 százaléka vett ! \ részt különféle szervezett szakmai oktatásban. Egyébként a munkaerő-átcsoportosítás megle. hetősen sok problémát jelent. A régi dolgozók ugyanis nem szívesen cserélik fel megszokott munkahelyüket, s vonakodnak az új üzemrész kialakulatlan, nemegyszer szervezetlen körülményei miatt is. Általános tapasztalat, hogy azok a fiatalok és szakmunkástanulók, akik a régi gépeken még nem dolgoztak, sokszor hamarabb és eredményesebben sajátítják el az új munkamódszereket, mint a hagyományos gépekhez szokott legjobbak. Erre utal az is, hogy a BD fonodák létszámának mintegy 70 százaléka fiatal dolgozókkal cserélődött ki. A helyi szakszervezeti bizottságok időről időre rendszeresen foglalkoznak a dolgozók terhelésének, bérezésének alakulásé, val. Mivel a teljesítménymérés új> módszere még sok gyárban problémát jelent, a Textilipari Dolgozók Szakszervezete felkér, te a Könnyűipari Minisztériumot, hogy megfelelő szervek bevonásával dolgoztassa ki a korszerűsített textilipari géppark sajátosságainak megfelelő terhelési szinteket, új norma- alapokat. Ez természetszerűleg hozzásegít a kereseti aránytalanságok felszámolásához, az azonos munkakörben dolgozók bérének vállalatok közötti ni- vellálásához is. (MTI) , ___t n ek tűnt. A tények azonban megfellebbezhetetlenek Sőt, többet mondanak, mint a bejelentés. Békés, Epresköz 1/2 szám alatt áll a társulat legújabb szolgálati lakása. Egy szép villa. A láthatatlan kacsalábbal együtt egymillió 29 ezer forintba került. Az igazgató, Serb József lakik benne. Természetesen a társulat olyan lakást épít az igazgatójának, amilyet akar. Ez ellen senkinek sem lehet kifogása. Csakhogy a társulat közgyűlése, amikor 1972-ben és 73-ban 554 ezer forintot szavazott meg szolgálati lakás vásárlására, illetve építésére, nyilván nem erre gondolt. Ámbár az intéző bizottság még ennél is mértéktartóbban foglalt állást ebben a kérdésben, amikor a szolgálati lakás vásárlására 330 ezer forintot is so- ikallt. Az igazgató azonban egészen másként vélekedett. Neki még olyan lakás sem felelt meg, amely csak félmillióba került. Ha már lúd, legyen kövér. És miért ne? Így emelkedtek a költségek több, mint egymillió forintra. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Az építés költségéről háromféle számla készült. Hogy szó ne érje a ház elejét, egyik sem haladta meg a közgyűlés által meghatározott összeget. Ezeknek a számláknak csupán egyetlen szépséghibájuk van, némileg hamisak. A kacsalábon forgó lakáshoz kövesét is épült, mégpedig 103 ezer forintért. Természetesen az út építését sem a taggyűlés, sem az igazgatói bizottság nem hagyta jóvá. A visz- szaélések listája ezzel még nem zárult le. A társulatnak négy szolgálati lakása van. Az egyikben a főmérnök, a másikban a főkönyvelő, a harmadikban az építésvezető, a negyedikben, a kacsalábon forgó epresközi házban az igazgató lakik. A lakások kiutalásában viszont nem a közgyűlés döntött. A vezetők egymás között osztozkodtak, mint a diadalmas hadvezérek a zsákmányon. A lakbérfizetésnél azonban nem tanúsítottak ilyen nagy buzgalmat. Az igazgatónak mintegy hatezer forint hátraléka volt a vizsgálat idején. A főmérnök is hasonló cipőben járt. Jóllehet az igazgató havi jövedelme 1973-ban több mint nyolcezer forint volt, a főmérnöké sem maradt el sokkal többel mögötte Fizetésük emelését ennek ellenére indokoltnak látták Bizonyára a lakbérhátralék miatt. A taggyűlés 1973 decemberében az igazgató, a főkönyve-! lő és a műszaki vezető fizetését január 1-től visszamenőleg emelte. így fizetésük magasabb lett, mint amennyit a társulatokra vonatkozó bértáblázat engedélyez. önkéntelenül vetődik fel a kérdés, honnan vették a bátorságot a társulat vezetői a visszaélések elkövetésére? Erre maguk adnak választ a vizsgálat jegyzőkönyvére vonatkozó észrevételezésük során. Szemérmete- sen elismerik, hogy az epres- közi szolgálati lakás építésénél nem voltak eléggé előrelátóak. Ök csak egy szerény szolgálati lakást akartak. De hát vannak még csodák Békésen is. Igaz, a számlák készítésénél is itt-ott hiba csúszott be, mert hiszen az ördög sohasem alszik. A ház építési költségét szakértőkkel kellene megállapíttatni, s akkor bizonyára kiderülne, hogy csak némi százezerrel lépték túl a taggyűlés által megszabott határt. Azt pedig nem tudták, hogy a szolgálati lakások elosztásáról a közgyűlésnek kell döntenie. De ha ez a helvzet, hát legyen Semmi kifogásuk. A kö- vesútra pedig szükség volt. Mert a társulatnál az a szabály, ha az igazgatót keresik, „feltétlenül szükség van arra, hogy lakása a nap. az év bármely szakában gyorsan és könnyen megközelíthető legyen. De az út nem egyéni kényelmet szolgál, nem egyéni célt”... Nem és nem... El kell hinni, miként azt is, hogy a taggyűlésen mindenki tapsolt, amikor a vezető fizetésének emelése került szóba. És nincs olyan szabály, amely tiltaná, hogy a vezetők fizetését visszamenőleg egy évre ne lehessen felemelni. A lakbérhátralékot pedig rendezik. Sőt, már rendezték is! így hót minden rendben van a társulatnál. És ezek után az észrevételezési jegyzőkönyvet patyolattiszta lelkiismerettel írta alá az igazgató, a főmérnök és a főkönyvelő. A magyarázat helytálló. Az érvek ragyogó petárdákként világítanak Igen ám. de a tények feketék. A tisztesség, a becsületesség. a társadalom iránt érzett felelősség nevében vádolnak. (Serédi) simmms. 1974. JÜN1US 25. 5