Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-25 / 146. szám
UDOMÁNY ECHMKA 1 világ oráikészlete A földkerekség atomerőműve» jelenleg már 19 000 tonna uránt fogyasztanak el évente. A várt fejlesztések miatt ez a mennyiség 1980-ra valószínűleg meg fog b ar omszor ozódni. *5t 1985-*e meg fog ötszöröződni Ha azonban az energiaválság tovább fokozódik, akkor az atomerőművek építését még jobban meggyorsítják és így az uránigény ennél » nagyobb méreteket fog ölteni. Milyen meglevő készletekre számíthatunk ezeknek aac igényeknek a fedezésére? A Nemzetközi Atomenerg» ügynökség becslése szerint azok éc ugyanezen költséggé; kitermelhető. Ha egyszer az urán ám a fokozott kereslet folytán fontonként 15 dollárra emelkednék, akkor további 680 ezer tonna igazolt készlet és 632 ezer tonna becsült készlet válna feltárhatóvá. Ez tehát annyit jelent, hogy a jelenleg ismert uránkészletek a közeljövőben kialakuló fogyasztást nem nagyon sok éven át lesznek képesek fedezni. Természetesen időközben bekövetkező új feltárások ezt a képet még lényegesen megváltoztathatják. az igazolt uránkészletek, amelyek legfeljebb 10 dolláros fontonként! költség mellett kibányászhatok, 866 ezer tonnát tesznek W az egész földkerekségen. Ehhez járul még a becslések szerint 900 ezer tonna olyan uránkészlet, amely nem igazolt ugyan, de valószínűleg fennáll Űrtávközlés és műsorszórás A telefon-, rádió- és tv-köz- vetitésre alkalmas mesterséges holdak létrehozása óriási távlatot nyitott meg a nagy távolságok áthidalásában. A fejlesztés végsó célja az olyan rendszerek kialakítása, amelyek országnyi vagy földrésznyi területek felett lebegve, közvetlen műsorszórást, jelátvételt végeznék. Ilyen rendszerek napjainkban még nincsenek üzemben; egyelőre csak olyan változatok valósultak meg, amelyeknél valamely földi állomás parabola-antennája egy-egy nagyobb körzet számára fogja fel a műsort, és azt a szokásos földi adók útján sugározza szét. A Szovjetunió 1965-ben létesített és azóta fokozatosan továbbfejlesztett Orbita-hálózatában a Molnyija—1 típusú mesterséges holdak létesítenek állandó kapcsolatot több mint harminc földi állomással (Moszkvával, Lening rúddal, Murmanszkkal, Ar- hangelszkkel, Novoszibirszkkel. I Irkutszkkal, Vlagyivosztokkal stb.). Ez azt jelenti, hogy a ha- ■ talmas kiterjedésű ország csak- I nem minden pontjára egy időben jutnak el az információk. Kis gép, nagy teljesítmény Korunk ember» bajMne» rá, hogy a technika fejlődésében csak az egyre nagyobb méretekre és teljesítményekre figyeljen oda, így vagyunk ezzel a repülőgépek esetében is. Pedig a kisebb szenzációt keltőt ám a maguk kategóriájában mégis kiemelkedő helyet elfoglaló konstrukciók legalább olyan nagy figyelmet érdemelnének. Jó példa erre » szovjet Alexandr tokovtev tervezte jAK-40-as repülőgép, amely több bemutatón osztatlan világsikert aratott. A Szovjetunió e géptípussal tört be a fejlett tőkés országok piacára A JAK.-40 rövid távú utasszállító repülőgép a világ első olyan sugárhajtású konstrukcióját, amely az ötödosztályú. kis füves repülőtereken való te- és felszállásra is alkalmas. Az üresen 8500, teljes terheléssel 12 400 kilogramm súlyú gép orra és szárnyai alatt két-két kerék van, így érthetőén kicsi a talajnyomása. A JAX-40 három, egyenként 2300 kilogramm tolóerejű és 335 kilogramm súlyú kétáramú gázturbinával rendelkezik. Fedélzetén 27—33 utas 600—700 km/óra sebességgel 1600 kilométer utat tehet meg leszállás nelkük . A JAK.-1Q típusi szovjet repülőgép Helikopterek katonai alkalmasáén A heEkopterék; mint 58- légiközlekedési eszközök abban térnék el a különböző repülő- eszközöktől,, hogy függőlegesen tudnak fel- és leszállni, nincs szükségük épített leszállópályára, s előnyösen alkalmazhatók a teherszállításon túlmenően személyek szállítására is. Ezek az előnyös tulajdonságai, egyértelművé tettéle katonai alkalmazásukat, s a fentiekben felsorolt alkalmazási területüket kibővítették futárszolgálat, xa, tüzérségi tűz vezetésére, figyelőszolgálatra. mentési mun, Icák végzésére, sebesültek szál; Irtására, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A korszerű harciban azonban a helikopterek alkalmazást nyerhetnek a tengeralattjáró elhárításban, a harckocsik elleni harciban, valamint egyéb speciális feladatok megoldásában. E széles körű felhasználás egyértelműen szükségessé teszi, hogy a helikopterek tervezői megkülönböztetett figyelmet fordítsanak a bizton, sagos üzemelésre, más szóval ^ repülés biztonságára. A Szovjetunió, mint ismeretes a helikopter-gyártás területén világra szóló eredményekeit ért el, elvitathatatlan, minőségi és mennyiségi fölényt harcolt ki a nyugati nagyhatalmakkal szemben. Fölényét a legszembe_ tűnőbben az a számtalan világcsúcs fémjelzi, amelyet a szovjet helikopterek szerezték hazájuknak. E világcsúcsok zöme ma is érvényben van, s belátható időn belül nem is kerül sor minden bizonnyal meg. döntésükre. A helikopterek katonai alkaí, mazását illetően, nem alakult ki egységes álláspont a katonai szakértők körében, s ma sem kevés azoknak a szakembereknek a száma, akik a fegyveres helikopterek tömeges alkalmazását azzal indokolják, hogy a helikopterekkel földre tett csapatok harcát a nagy sebességű vadászbombázó gépekkel nem lehet megbízhatóan támogatni. A fegyveres helikopterekre vár tehát szerintük az a feladat hogy tűzesiziközeikkél biztosítsák leszállásukat, részt vállaljanak a lövészcsapatok harcában, csapást mérjenek a harckocsikra, sőt felvegyék a harcot az ellen, ség helikoptereivel. Jóval hevesebb vita merült fél a helikopterek sebezhetősége kérdésében, s a borúlátók már a helikopterek csődjét látták kialakulni. A „sebezhetők” tábora a vietnami háborút vet. te alapul, ahol az amerikai légierő helikopterei úgyszólván fogyóanyagként szerepelték an. *wdt dDtefiiSee, feo©' pétecéteKal való ellátásúkra az ameríkeo hadvezetés nem kis figyétmes, fordított. A „sébezheteüenék" tábora viszont azt állítja, ha a levegőből mozgó helikopter jói használja ki manőverezés képességét, a vadászgépek számára úgyszólván aebezhstetten marad, mivel a földközeli repülésen kívül sebességét a nullától 200 kilométeres éránként! értékhatár között képes váltóéi tátrai, oldalirányban lebeghet, sőt hátrafelé is manőverezhet. További szempontként hozzak fel, hogy a lövészfegyverek ha. tasoe tüzérnél magasabban repülő helikopterekben még több találat sem akozhat különösebb kárt, s ezt a koreai, az algériai,, majd a vietnami háborúk tapasztalataival bizonygatják. Anélkül, hogy a kCOönbözS nézetekben a legkisebb mérték, ben is részrehajlókká válnánk, megállapíthatjuk, hogy mindkét tábornak sok kérdésben igazai van. Ezt minden bizonnyal ma. guk a vitázók is belátták, mivel szemünk láttára, olyan megoldás kezd kialakulni, amelynél a helikopterek pilótaüléseit, tü_ zelőanyagtartál yait és hajtómű., vét páncélzattal védik, jelentéktelennek egyáltalán nem nevezhető mértékben. Annak ellenére azonban, a helikopterek alkalmazásainak, különféle és változatos forrná: kezdenek kialakulni, megítélésünk szerint kardi alkalmazásának nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani. Nincs szó ugyanis arról, hogy a helikopterék alkalmazása a szárazföldi csapatok harcászatait, harseljárását forradalmasítja vagy szervezésükben és felszerelésükben alapvető változásokat eredményezne. Végső következtetésként megalapozottnak tűnik az az állítás, hogy bár a dél-vietnami hadműveleti, harci és terepviszonyok közötti alkalmazásának eredményei pozitívak, ez azonban más hadviselési és terepfeltételek esetén, megfelelő lég. védelmi erővel rendelkező ellenséggel vívandó háború során másként alakulhat. Nem kétséges azonban, hogy belátható időn belül a különböző szakértők csak azt a hadsereget tartják korszerűnek, amelyik a szükséges menettávolságot légi úton, saját repülőgépeivel és helikoptereivel teszi meg s az arra fordított idő a töredékét sem éri eű a hagyományos. nemrégen még korszerűnek ítélt eszközökkel elért időnek. «. %
