Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-20 / 142. szám
Ahol tantárgy a helyes lélegzetvétel A békéscsabai ssónokképső tanfolyamról Szövetkezeti szakemberek találkozója Harkányban Második éve működik a szónokképző tanfolyam Békéscsabán. Természetesen nem csupán a megyeszékhelyen dolgozók számára, a hallgatók a megye minden részéből érkeznek a kéthavonképt tartott előadásokra. Többnyire községi, városi anyakönywezetők, de találhatók közöttük máshol, például termelőszövetkezetekben dolgozók is. Mindannyian olyan emberek, akik foglalkozásukból, társadalmi kötelezettségeikből eredően sokat szerepelnek ki- sebb-nagyobb nyilvánosság előtt, beszédeket mondanak, szónokolnak. Számukra és közönségük, hallgatóik számára egyaránt fontos, hogy á szónoklatok valóban jó szónoklatok legyenek, javuljon a beszédek színvonala. Hiszen egy egész esküvő hangulatát, ha elrontani nem is, de erősén befolyásolni tudja egy unalmasan eldarált, sablonokkal, közhelyekkel „tarkított” ünnepi beszéd. A hatásosabb, jó szónoklatok -megszerkesztésére, elmondására tanítanak a szónokképző tanfolyamon. Első az országban Szemenkár Mátyással, a békéscsabai Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda vezetőjével beszélgetünk a tanfolyamról, előzményeiről. A' szónokképzőt a TÜSZSZI kezdeményezte, mind ez ideig ez az egyetlen ilyen jellegű, eny- nyire nagyszabású tanfolyam az országban. Színvonalát már az előadók nevei is fémjelzik: dr. Grétsy László kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetője, Éder Zoltán és Wacha Imre, az Intézet tudományos ' munkatársai. A tanfolyam most jár a második év végén, jövőre ér véget. Befejezésekor vizsgát tesznek a -hallgatók, melyen felmérik a három év alatt elért fejlődést. A vizsgázók végbizonyítványt is kapnak, mely tudásuk alapján kategóriákba sorolja őket. — Minden beszédemet megőrzőm, és úgy veszem észre, hogy az újabbak változnak, javulnak. Mit tanulnak az elöadá»o:oii? — Kiejtést, hangsúlyozást, a helyes lélegzetvételt, megfelelő szóhasználatot, adatgyűjtést. Nagyon jó gyakorlati oktatás is van, ki kell állni a mikrofon elé s ott elmondani a beszédet. Egymás hibáit is megbeszéljük, nem sértődik meg senki, inkább megköszöni, mert legközelebb tudja, hogy mire figyeljen. A tanfolyam még csak kétharmadánál tart, de, 'az eredmény máris érzékelhető. A te- lekgerendási anyakönyvvezető- nő ezt így fogalmazta meg: — Most már tudatosabban állítjuk össze a beszédeket, míg régebben csak spontán, ahogy jött alapon csináluuk. Bak Imre Dévaványáról, az Aranykalász Termelőszövetkezetből jött, agronómus. Nagy jelentőséget tulajdonít a tanfolyamnak most, amikor egyre szaporodnak a társadalmi rendezvények Az itt tanultak a magyar nyelv helyes használatát is segítik, s a hallgatók megtanulják az önképzés módját is. (A dr. Grétsy László által tartott legutóbbi előadás éppen erről szólt.) Az említetteken kívül van a tanfolyamnak még egy — az eredeti céltól első pillantásra kissé távolabb esőnek tűnő — jelentősége. Az, hogy segíti a munkahelyi demokrácia kiszélesítését is —, amiről mostanában sok szót ejtünk;' A gondosabb, pontosabb fogalmazás, a helyes kifejezésmód elsajátítása — ha közvetve is — megkönnyíti a vélemények jobb, hatásosabb kifejtését. Máris hasznosiifák A tanfolyamon eddig tanultakat Bak Imre is tudja már hasznosítani a különféle rendezvényeken mondott beszédeiben, de hozzáteszi: — Az a baj, hogy nincs egy szerv, amely a társadalmi rendezvényeket a községben összefogná, koordinálná. A szónokképző résztvevői közül néhányan panaszkodtak, hogy otthon, munkahelyükön nem értékelik eléggé az ilyen irányú munkájukat, fáradozásaikat. Szemenkár Mátyás elmondta. hogy a tanfolyam befejezésével szeretnék elérni, hogy a sikerrel vizsgázók anyagi téren is érezzék munkájuk eredményét. Egy tanfolyam sikerét sokféle mércével lehet mérni. Az egyik az is lehet, hogy menynyire szívesen jönnek a tanulók, vagyis, hogy mennyit tudnak hasznosítani abból, amit itt tanulnak. A szónokképzöre szívesen járnak. Természetesen itt is van lemorzsolódás és itt is vannak „lógósok”, ahogy még az egyetemeken is vannak. De amint azt ( Rosenzweig Mihály - né mondta: Aki tényleg figyel és használni is akarja, amit tanul, az tudja is használni! Erőss Gy. Miniatűr kondenzátorok Nyugati piacokat hódított meg termékeivel — a miniatűr kondenzátorokkal — a Mechanikai Művek marcali gyáregysége. Az itt készülő nyolcvannégyféle mini kondenzátorból tizennégymil- liót gyártanak évente igen korszerű technológiával. Termékeik hetven százalékát — az amerikai Thomson céggel kooperálva — nyugati exportra készítik. (MTI Fotó: Bajkor József felv.) Az Országos Szövetkezeti Tanács támogatásával idén ötödször rendezik meg Harkányban a szövetkezeti szakemberek tapasztalatcseréjét 1974. augusztus 11—24. között. A találkozó alap- gondolata hagyományosan t,A szövetkezet az emberért, az ember a szövetkezetért” és az évről évre egymásra épülő előadások egyben a magyar szövetkezeti mozgalom egységének gondolatát is szolgálják. Az idei találkozó, a „Pannónia ’74.” fő témája: a szövetkezeti oktatás, nevelés és vezetőképzés lesz. A találkozó programjából kiderül, hogy a 14 nap alatt számos lehetőség nyílik a különböző munkakörben dolgozó szakemberek tapasztalatcseréjére, konzultációkra. Az is jelentős, hogy az előadásokat minden alkalommal gyakorlati bemutató egészíti ki. Az elméleti és gyakorlati program mellett a résztvevőknek lehetőség nyílik pihenésre is, a 2 000 éves Pécs kulturális és művészeti. értékeinek, Baranya megye legszebb tájainak, az itt élő emberek életének megismerésére. A ..Pannónia ’74.” szövetkezeti találkozót a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szervezi és 1974. július 20-ig fogadnak el jelentkezéseket a TIT Baranya megyei szervezeténél. A békéscsabai szónókképző- . nek híre futott az országban. » Sokan jönnek más megyékből ! tapasztalatcsereszerű látogatá- £ sokra. A csabai kezdeményezést £ rendszerint rövidebb, időszakos £ tanfolyamok formájában veszik £ át; ilyen hosszú, pontosan tér- £ vezett, mint nálunk, nincs egy 5 megyében sem. A tanfolyam szükségességé- £ nek, eredményeinek megítélé- £ sére a résztvevők a leghivatot- ■ tabbak. Lássuk tehát az ő véle- • menyüket. Rosenzweig Mihályné telek- j gerendási anyakönywezető már • hosszú ideje végzi ezt a mun- j kát. Mezőtúr—Lökösh áza vasútvonal villamosítási ■ munkáihoz (telephely: Békéscsaba ál- | lomás) felvételre keresünk: ■ * vasipari szakmunkásokat, ■ ”érfi segédmunkásokat. Jó kereseti lehetőség, 44 órás munkahét, állandó szabad szombat. ■ ■ Díjtalan szállás és utazás. ■ ■ Jelentkezés levélben: Q MÁV Villamos Felsővezeték Építési Főnökség 1102 Budapest Kőbánya-felső pu. ■ ___________________________* : 3 9. — A kémiának van jövője. A mi speciális kutatásainknak, hisszük, hogy szintén van. De, hogy ilyen összetört embernek, múnt én, milyen jövője van, azt nem tudom. — Negyvennyolc éves. Az a kor, amikor az ember már képes a szintézisre. Kutatóknál a legtermékenyebb időszak. Felugrik, elém áll, összeveri a bokáját. — X. Y. elvtárs, jelentem, a mai érckihozatalunk megint nem érte el a tervezettet... ! Így kellett csinálnom hat éven keresztül, mint egy gonosz mesében. És nem volt egy nyugodt éjszakám. — Üljön le — nyugtatgatom. — Elmúlt. Az, aki előtt boká- zott, elment, maga a bányánál van. Megbecsült ember, tudományos kutató. — Igaza van, hajtja le a fejét. Ne haragudjék. Ügyis hallott már valamit az ón dolgaim, ról, akkor engedje meg, hogy úgy mondjam el, ahogy megtörtént. — Az üvegekkel kezdem. Abból a sok kis üvegből én ittam meg a tömény szeszt. Nem bírtam másképpen. A hatvanas évek legelején, de még inkább az ötvenes évek végén, nálunk elég sok képzett ember megfeneklett. Mondhatnám, tönkrement. — Két vegyészt vettek fel 1957 januárjában, az egyik én voltam. Senki sem ismerte a berendezéseket, amelyeket a gyárak szállítottak, viszont azt szerették volna, ha minél előbb • Részletek a Gondolat KiartőnáJ tm idei könyvhétre megjelent riport, könyvböL LÁSZLÓ LAJOS: termelünk. Érthető. De az nem, hogy miért nem kaptunk elegendő segítséget. Járt hozzánk egy főosztályvezető a minisztériumból, .de az is csak fenyegetőzni tudott, a szakmához nem értett. Az akkori igazgató szintén azt akarta, hogy azonnal termeljünk. így ketten másztak ránk, ne haragudjon, hogy így fejezem ki magam. Az igazgató szintén félóránként telefonált, a főosztályvezető pedig éjszaka vert fel a lakásomon. hogy mi az, már megint baj van? Én megértem, kellett az urán, akkor különösen, de embereket ennyire zaklatni... Ügy se lett előbb dúsítás, semmivel se haladt jobban az érc- kinyerés. Sőt, a sok idegeskedés miatt, késett a munka. Én •el akartam menni,* de nem engedtek. Meg éreztem is. hogy mi most olyat csinálunk, amit előttünk senki. Tudja, hogy van ez... — Mikor már dolgozott a dú. sító, inni kezdtem Reggelenként vettem négy-öt féldecis üveget, s ahogy jártam ellenőrizni az üzemrészeket, felhajtottam egy-egy üveggel. Amint látja, a szívizomgyulladásig szép gyűjtemény jött össze. De a cigaretta végeket nem gyűjtöttem. Naponta kétJhárom csomag Kossuthot szívtam el. A családom is kezdte már unni. Ruhám bűzi ott a dohány és a szesz szagától, éjszaka és mámorosán mentem haza. Már a feleségem szemrehányó tekintete is Idegesített. — Egyszer, váratlanul, este nyolckor értem haza. A feleségemnél idegen férfit találtam. Fél év múlva elhagyott. Akkor őszültem meg. S akkor kezdett emberibb körülmények között dolgozni az üzemünk. S akkor dőltem én ágynak. Egy évig voltam kórházban. Aztán vettem ezt a kis gyümölcsöst, hozzátartozik pár tőke szőlő. A házat az egyik barátom segítette összeverni. Megtanultam főzni. Azóta a hét végét, hacsak nincs zimankós idő, itt töltöm. Leginkább a pacsirtákat szeretem. Kár, hogy hideg van, ilyenkor elbújnak. Az Idén már hallgattam pacsirtafüttyöt. — Kellemes a pacsirtafütty a bányagépek robaja után. •, — En a bányagépek robaját nem hallom. Mindössze kétszer voltam lent. Igen, hiába néz rám, nem járok a bányába. Nekem Ott semmi dolgom. A két leszállás közül az egyik még > 1944-bein történt. Tudniillik az apám is bányász volt. Aknász. A háború alatt kezdtem az egyetemet. Negyvennégy őszén tagja lettem Pesten az egyetemi zászlóaljnak. A főváros „védelmére” szántak bennünket, de a németek és a nyilasok ellen dolgoztunk. Támadásokat intéztünk a laktanyáik, a lőszerraktáraik ellen, aztán bevonultunk és jelentettük, hogy sikeresen „harcoltunk” a bolsevisták el_ len. Négy hét után rájöttek, hogy .kik vagyunk, össze akartak terelni bennünket. Mindenki igyeke_ zett megszökni. Legtöbbünknek sikerült. En a tatai bányákba mentem, ott több ismerőse volt az apámnak. Beöltöztem bányásznak. A német parancsnok még örült is, hogy eggyel több a munkás, és hogy olyan kipróbált em/ber kerül a bányába, aki majd ellensúlyozza a kommunista agitaclót. Behí. vattak az irodáiba és megbíztak: jelentsem, ha ellenséges tevékenységet vagy beszédet tapasztalok. Természetesen, vállaltam. Csakhogy az első leszállás alkalmával ismerőssel találkoztam. Az egyik nyilas egyetemi tanársegéd, szintén bányásznak öltözve, meglátott a felolvasóteremben. Nem tudom, felismert-e, de én annyira megijedtem, hogy a legközelebbi műszakra már nem jelentkeztem. Visszamentem Pestre, bujkáltam, cigarettát árusítottam, végül az egyik professzorom vett magához, aki a műszaki egyetem neves tanára volt, de a németeket gyűlölte. Ott ismerkedtem meg a lányával. fFolytatjuk) URÁNBÁNYÁSZOK
