Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-20 / 142. szám

\ Elei volt ott, ahol most csónakok úsznak... Csónakra száüunk. Aki­kötő: a Fehér-Körös gyulai híd­ja és a remetei vasúti megálló közötti útszakasz egyik korlát­ja. Imbolyog a vízi jármű. Szo- dorai Kálmán, a békési kikötő egyik munkavezetője beindítja a motort. Mellette ül dr. Márki- Zay Lajos, a vízügyi igazgató­ság jogtanácsosa, Bécsi János kerületvezető erdész. Elindu­lunk. Könnyeken úszunk. A mo­tor habzsolja a vizet, tarajos hullámot ver. Néhány méterre megközelítjük a remetei gyer­mekintézményt. Minden víz alatt van. Az új építkezés is. A régi mellett itt most már az új, a tízmillió forintnál is nagyobb értékű ázik. Megszakadt az összeköttetés távbeszélő vonala Sarkaddal. Nem csoda. A víz olyan iram­mal ömlött, hogy a combvas­tagságú távírópóznákat ketté­törte. Olyan aprók a szilánkok, 'mint a fogvájó. A huzalok a vízben. Csak avatott csónakve­zető tud felettük elladikozni. A csoport vadmentésre indul. A vízben vergődő őzeket, nyula- kat szedik össze. Kis kerülőt teszünk, mert a Pikó-gát irá­nyába tartó csónakot Gyulavá­riban kikötjük, Űtközben az er­dész mondja, hogy eddig még minden árvizet megúszott egy tanya a nevelőintézettel szem­közt. Partra építették. Most azonban ezt is derekánál nyal­ja a víz. Iszonyatos mennyiség. Számolünk. Mennyi lehet? Tíz-, húsz-, ötven-, nyolcvan-, száz-, s'zázhúszmillió köbméter? Ez utóbbi a valószínűbb. Bődüle- tes mennyiség. Mihez is lehetne hasonlítani? Mintha ' a csabai határ felét két és fél, három méter magas víz fedné. iutoti vo na belőle bőven Gy uianak, Békéscsabának, Bé­késnek, ha az emberek nincse­nek résen. Csakhogy a víznek van egy másik partja is. Sar­kad, Sarkadkeresztúr, Doboz, Tar hős, Vizesfás ... Ha elszökik, hajaji Emlékezzünk csak a Sza- mosközre, ahova négy évvel ez­előtt éjszaka alvó emberekre rontott. Mi sem kerültük volna el. De a töltésen már a múlt héten pénteken este tízezernél is többen dolgoztak. Kemény munka volt. Megmenekültünk. Tulajdonképpen sírnunk kelle­ne, és mi nevetünk. Vannak, akik sírnak, azokkal mélyen együttérzünk. De nemcsak együttérzünk, segítjük is őket. Emberi kötelességünk. A Fehér- és a Fekete-Körös közötti terü­leten száznál több család él, s a víkendtelkek száma is számot­tevő. A kár óriási. Százmillió forint körüli. Ez szubjektív szám. Majd, ha elvonul a víz, jönnek a szakértők, s megálla­pítják, pontosat csak akkor tu­dunk: hány tanya, mennyi ap­rójószág, mennyi bútor, meny­nyi takarmány, hány hektár búza, kukoricavetés, zöldséges- kert ment tönkre, melynek ter­mésére számítottunk. fi csónak fut, ‘ száguld. Pil­lanatok alatt Gyulavárihoz érünk. Bennünket partra tesz­nek, s- utunkat egy billenőput­tonyos ZIL-en folytatjuk to­vább. A községbe tartunk. Ba­logh Sándor gépkocsivezetőtől megtudtuk, hogy a gyulavári körtöltést erősítik. A víz már ennek támaszkodik. Hogy ez a mesterséges védvonal ne Mao­5 8ÉKÍS MlCmSzn 1374. JÚNIUS 20. nyúljon gyengének, hátulról megtámasztják. Az ember szem­behelyezkedik az árral. Ez így természetes. Küzd, dolgozik, menti az életet! Naponta negy­venszer is fordulnak az agyag­bányagödör és a töltés között. Az esőtől felázott út, fnelyen a ZIL-ek járnak, olyan, mintha vastag gumiszőnyegen lépkedne az ember. Morognak a motorok, nyisaog a puttony a teher alatt Benne néha összeáll a föld, mert nedves, s amikor a hid­raulika felemeli a puttonyt hogy kiürítse, az egész kocsi hátravágódik, mint a megtál­tosodott ló. S akik a közelben vannak, visszafogott lélegzettel nézik, vajon mi lesz? Felborul vagy úgy marad? És aztán va­laki pdaszól Kis Gábornak: — Te a magaslati levegőt sze­reted? — Nevetés hallatszik. Az meg tehetetlenül ül. a vo­lán mellett ég és föld között. Várja, hogy a kocsi orrát ismét a földre húzzák. De ez a vára­kozás nem azonos a szó teljes értelmével, mert neki is vala­mit tennie kell. — Nincs tériszonyod? — Nincs. — Akkor lépj föl a motor­ház tetejére, akaszd a kötelet a horogra, s lehúzunk. És Kis Gábor elindul. Felkúszik a mo­torháztetőre, beakasztani a kö­telet. A félelemnek semmi jele. Mintha a földön járna, úgy mo­zog ott, mint az űrhajósok. Ismerősük jönne’*. azúí­kígyósi Arnykalász Tsz-ből szá­zan serénykednek a gyulavári körtöltésen. Homokzsákot he­lyeznek a fóliával pelenkázott vizes oldalra, hogy a hullám­veréstől megvédjék a töltést. A Fehér-Körös felrobbantott védőtöltésén magas állványzat csalogatja a kíváncsiskodót. Va­jon mit csinálhatnak ott? A töltéscsonkot szeretnék „bevé­deni”, hogy a be- és kiáramló Víz további kárt ne tehessen benne. Az állványzatot azért ál­lították fel, hogy a szádlemezt arról verjék a töltésbe légkala­pácsokkal. A gát kemény, még nem ázott át. A gyulai ÁKSZ beosztottairól csorog a víz. Hűs szél.fúj, a nap csak néha bújik elő a gomolyfelhők mögül és itt a munka hevíti, izzítja az embereket. Fényképezni aka­runk A munkavezető leszólítja a légkalapácsról az embereket. Ezt így ne örökítsük meg. Sza­bálytalan. Munkaegészségügy ; tiltja, hogy a légkalapácsra rá- álljanak és úgy verjék be a szád- t lemezeket. Az ízületek elrázód- nak. Nem fényképezünk közel­ről, így nem marad dokumen­tum arról, hogy a feladatot, melyet időre kell teljesíteni, mi­lyen hősies helytállással való­sítják meg az emberek. A kala­pácsok pattognak, szót alig le­het érteni, s a lemezek lassan nyomulnak az emberek lába alatt a kemény földbe. Ha nem állnak rá a kalapácsra, akkor az úgy táncol, mint ahogyan a matróz szteppel. A Fekete-Körös jobb partján Solymosi Istvánrié a védelem- vezető. Talán ő az első asszony, aki az árvíznél egy szakaszért felel. Történetesen azért, hogy a Fekete-Körös és a Kettős-Kö­rös ne a jobb parton hágja át a töltést. Bőven volt munkája. Az embereket dicséri, akik Sar­kadról, Dobozról és még más­honnan jöttek, hogy ezen a vo­nalon küzdjenek a vízzel, ment­sék a családot, az otthont, a termést Az arcán széles mosoly ül. A védelem teljesítette fel­adatát. 0 Feke'e-^rös5*!! árvízi ! ..béke” honol. Mérséklődött a víz szintje, s így a közerő hoz­zálátott a védekezéshez felhasz­(Fotó: Gál Edit) Fodrozódó hullámok nált anyagok visszanyerésére. Kiürítik a homokzsákot, tisz­tára mossák, szárítják, össze­szedik a nyúlgátépítéshez igénybe vett faanyagot is. A hídfő bal oldalán a védelem- vezető kocsija áll. Benne Gi- lányi Sándor technikus és Kon- czos Pál megbízott szafcaszvé- delemvezető-helyettes beszél­get. Arcukon a szakáll néhány napos. Péntek óta nem voltak odahaza. Aligha ismernek rá­juk Gyulán. Gilányi Sándor már részt vett az árvédekezési munkákban. Konczosnak ez az első alkalma. Fiatalok mindket­ten. A vezetők távollétében ők irányítják a munkafolyamato­kat. A Fekete-Körös hídjánál a budapesti árvíz-belvíz készen­léti szolgálat gépesített osztaga ••■•■«■■«••■■■■•■•«•■a» Kéri Tibor a Magyar Acél­árugyárban segédmunkás, G. Miklós a Láng Gépgyárban be­tanított marós. Mindketten ha. vi kétezer forintot keresnek és piliscsabai lakosok. Miklós agyában született a gondolat: világot kellene látni. Menni — menni, csavarog­ni, kevesebb munkáért több pénzt keresni, hancúrozni. — De hogyan juthatunk ki például Olaszországba? Útle­velet sajnos nem kapok, mert fiatalkorú vagyok — morfondí­rozott magában Miki. Illegáli­san viszont# máris nekivágha­tok, s nem kell várni a nagy­korúságot — csillant fel a re­mény Miki fejében. Miklós nem mert egyedül ne. kivágni a . szökésnek, társat keresett. Tibi — akit odahaza tejben, vajban „fürösztöttek” a szülei — vállalta a kockázatot. — Felkeressük az ismerős ha­verokat és felvilágosítást ké­rünk a határ megközelítésére vonatkozóan — adj,a elő a ter­vet Miki. A két hosszú hajú néhány napig Miki ismerőseit látogat­ta, a határ megközelítésére vo. natkozóan azonban senkitől sem kaptak konkrét tájékoztatást. Személy vonattal, autóstoppal, készül vízre szállni, hogy a Fe­kete-Körös töltésszakadását, szaknyelven mondva, a töltés­csonkot elzárja a további pusz­tulástól. Vasszerkezetekből úszó munkahelyet állítanak össze. Daru emel be mindent, de hogy a szerszámok a helyükre kerül­jenek, bizony meg kell fogniuk az embereknek. Rövid a daru gémje. Vasgörgőkön csúsztat­ják helyére a csörlőt. Felettünk repülőgép húz el, a távolban megfordul, a víz útját figyeli. Merre sodródik még a deltába rekedt hullám? Az osztag elindul a munkahely­re. A töltés védelmével az éle­tet alapozzák, mert ha az ár elvonul, a vízláda kiürül, itt újra élet lesz, de már nem ta­nyákkal, hanem gazdag termést adó táblákat ringat majd a szél. Dupsi Károly majd gyalog vágtak neki a ha­tárnak. * * * Imre bácsi a. szokásos reg­geli munkát végezte a tanya körül. Az állatokat megetette és a portájával határos tóhoz bal. lagott. A ladikját akarta ellen, őrizni. A tanyáját őrző kutyák csaholására megállt, s alaposan körülnézett. Sejtette, hogy ide­genek érkeztek, hisz olyankor szoktak oly kibírhatatlanul ugat. ni a kutyák. Hajnalodott. Az ébredő nap sugarai megtörték a párás hori­zontot. Imre bácsi, kémlelő sze­mével a nádas szélén fcéf alakot látott. Közelebb ment és job­ban szemügyre vette a jövevé­nyeket. — Szép jó reggelt kívánok — köszöntötte Imre bácsi, a ta­nyai embertől megszokott mó­don a fiatalokat. — Magának is bácsikám — viszonozta a köszönést a nyurga termetű. — Keresnek valakit? — ér­deklődött az idegenektől Szécsi Imre. . • * — Nem keresünk senkit sem, csupán a csajokat kisértük ha­za és eltévedtünk -*• hazudta a fiatalabbik­— Von személyi igazolva­Patika a földeken Hazánk gyógynö vén y -nagy ha. talom — állítják a szakembe­rek, nem minden alap nélkül. A vadon termő medicinákból ugyanis tekintélyes mennyisé­get exportálunk a világ külön­böző részeibe. Előkelő posztunk elvesztésétől egyelőre nem kell tartanunk: adottságaink kiemel, kedően jók, s az ír-választék is rendkívül gazdag. Dr. Tété­nyi Péter, a Gyógynövény Ku­tató Intézet igazgatója így be­szél erről: — Hazánk klímája, a sok napsütés, viszonylag rövid tél és a talajadottságok változatos, sága nagyon kedvez a nem minden országban honos gyógy­növény-kultúrának. Nálunk a vadon élő növények mintegy 200-féle faja terem meg, s 30 körül van azok száma, amelye. két különböző termelőszövetke­zetek és állami gazdaságok tea-, melnek körülbelül 15 ezer hek­táron. A magyar gyógynövények kö­zött még mindig a kamilla a sztár, kitűnő minősége miatt. A második helyre a csipkebo­gyó sorolható, harmadikra pedig a hársvirág. Népszerű és kere­sett azonban sok másféle nö­vény. így például a maszlag és többfajta csalán is. — A felhasználás skálája rendkívül változatos. Gyógynö. vényekkel „él” — hogy csak néhányat eml ítsek — az élel­miszeripar, a konzervipar, az édesipar, a bőripar, a li­kőripar és a kozmetikai ipar. A bodzából nyert ki­vonat egyenesen a gépek egész­ségét őrzi: a finommechaniká­ban használatos precíz fémal­katrészek zsírtalanítására szol­gál. A csalánikivonatot az élei. miszeríparban „zöld-dúsító” (zöld színező) tulajdonságáért tartják nagv becsben. — A már említett éllovasok közül a csipkebogyó C-vitamin. tartalma tízszer annyi, mint a citromnak. Ráadásul található benne A, B, K, P vitamin és különböző ásványi sók is. A csipkebogyóból készült és mag­néziummal dúsított Viroma a magas vérnyomás, és vérkerin­gési zavarokban szenvedők or­vossága. nyuk? — kérdezte emel > hangon Imre bácsi. — Nincsen semmilyen igazol, vényünk — válaszolta Tibi — Tulajdonképpen hol vagyunk: Romániában vagy Jugoszláviá­ban? — játszották a tájékozat­lanságot a fiúk. Imre bácsi a tanyájába tes­sékelte a fiatalokat. A konyhá­ban hellyel és borral kínálta őket. Persze akkor még nem tudta, hogy határsértőkkel van dolga, de ugyancsak gyanúsnak vélte a csapzott fiúkat. * * * A szobában Szécsi Pityu be. tegen feküdt az ágyban. De amikor a nagybátyja — Imre bácsi — elmondta, hogy hajnali „vendégek” érkeztek a házba, rögvest ruhát kapott magára és Simson motorjával rövid idő múlva az őrsön volt. * ♦ * Az őrs gépkocsija hatalmas porfelhőt hagyott maga után. A gépkocsi vezetője maximálisra fokozta a sebességet, s a külső abroncsok „sírva” hagyták ma­guk mögött a kanyarokat. Riadócsoport érkezett a ta­nyába. Bokros János határőr, gerlai lakos, a határőrség két­szeres Kiváló katonája, Szabó Ferenc határőr, a dabasi Petőfi Tsz gyakornoka, Kiváló és Egy­ség élenjáró katona és Pikó Gá. bor vésztői határőr, az egység kétszeres Élenjáró katonája a tanultak szerint hajtották vég­re a harci feladatot. A kaland­vágyók beismerték, hogy Olasz­országba, majd Ausztráliába akartak szökni. Gazsó Béla Losonczi Anna Hajnali vendégek

Next

/
Thumbnails
Contents