Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-18 / 140. szám

I

Csali korsok, buléliák, tányérok

Fazekat készít-e a fazek?

A fazekasság is azon ősi mesterségek közé tartozik, amely — úgy tűnik — utánpótlás hiánya, ban hassú halálra ítéltetett. Az országban már nem sokan űzik es Tiszántúlon is csak Mezőtúron és Hódmezővásárhelyen van még néhány ősi fazekas dinasztia. Megyénkben ketben-hárman tevékenykednek, közülük az egyik Ombódi János Körösla- danybam.

Falu széli háziban van a műhelye. Az udvar hátuljában a kút mellett agyagos gödör. Az •ajtónak, amely a műhelybe nyílik. fából van a kilincse. Bent félhomály van, nem ég a villany. Az ablak melletti korongnál ül. a mester. Vékony szemüveges ember. Cipő nincs rajta. Nylon zokniban, pörget egy- egyet a gyors járatú nagykeréken, amitől a fenti kisebb egyenletesen forog. Rajta alaktalan nedves agyagtömb. Mindenütt, amennyire látni a félhomályban, félig kész kancsók, tálak, korsók, tányérok.

— Még látok, — mondja, de azért felkattintja a feje felett lévő neonvilágítást. Megállítja a simára kopott korongot. — Negyven, éve hajtom — törli meg agyagos kezét — tizennégy éves voltam, amikor apám ide ültetett. Miért ő is fazekas volt. Nem akartam én ezt a szakmát örökölni, szobafestő szerettem volna lenni. Apám azt mondta, itt maradsz a korong mellett. Elvitt Vásárhelyre Búza Ferenc mesterhez. Három évig tanultam nála, aztán ottragadtam még hét évig segédnek. Amikor haTársadalmi munka a bölcsődében

Az elmúlt napokban levelet kaptunk Soós Júliától, az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium XI. osztályos tanulójától:

„Ez évben már két alkalommal jártunk Orosházán a Székács József utcai bölcsődében, ahol osztályunk állandó társadalmi munkát vállalt.

Az egyik alkalommal kerítést, kaput festettünk, legutóbb pedig az udvaron felszerelt hintákat és egyéb felszereléseket. Kedves jelenet volt. amikor a kicsik kijöttek az udvarra és kíváncsian nézték, hogyan festjük az autógumikat pirosra, zöldre, fehérre, hogy a beleültetett virággal színesebbé, barátságosabbá tegyük kis otthonukat. Legutóbb 12-en vettünk részt az óvoda szépítésében.

Mezőtúr—tók őshaza vasútvonal villamosítási munkáihoz

(telephely: Békéscsaba állomás)

felvételre

keresünk:

vasipari szakmunkásokat,

férfi segédmunkásokat.

Jő kereseti lehetőség,

44 órás munkahét, állandó szabad szombat.

Díjtalan szállás és utazás.

Jelentkezés levélben:

MÄV Villamos Felsővezetők Építési Főnökség 1102 Budapest Kőbánya-felső po.

z

zakeveredtem. megnősültem, aztán letelepedtem az örökségként rám maradt műhelyben,

— Milyen áruk kelendőek manapság?

— Mikor milyen. Most mintha egy kicsit újra divat lenne a cserép. Sokan megállnak itt az átutazók közül. Bejönnek, válogatnak. Tetszik nekik a csali korsó. a cseréptányér, a butélia, a faldísz meg a különböző formájú virágcserepek, virágtálak. Időnként elmegyünk a szeghalmi meg a ladányi piacra, de ott leginkább a csirkeitatókat keresik.

Beszélgetés közben, megérkezik a család. Ombódiné a két fiával. Az asszony szokta festeni a mintákat, kikeverni a színeket; Elővesz valahonnan a gerendákon keresztbe fektetett deszkákról egy kapcsos könyvhöz hasonlító butéliát.

— Ezt a kisebbik fiam csinálta — mondja egy kis anyai büszkeséggel hangjában. Van érzéke hozzá, de hát sem ő. sem a bátyja nem folytatja az apa mesterségét. A nagyobbik gyerek kőműves, a kisebbik géplakatos; Ombódi Jánossal megszakad a mesterség folytatása. '

— Nem egy biztos szakma ez már ma. Nem nagyon kell sem a tejesköcsög, fazekat pedig nem is igen csinálok. Olcsóbb is meg tartósabb is az üveg. Pedig az aludttejnek, a szilvalekvámak is más az íze. ha cserépedényben tartják. A múltkorában csináltam a debreceni múzeum részere dombo rmű vé két. régi-régi minta alapján. Megpróbálkozittam Jókai, Petőfi cserépből készült, kisméretű domborművével' is. Egy debreceni ember készítette el a negatívokat, úgy gondoltuk, a hidi vásáron, elkapkodják. Kérem szépen, a fele sem kelt el. Az adó is elég magas, az össz■ jövedelem 25 százaléka. Nem ‘ panaszként mondom mindezt,.

S

37.

— Akkor ugyanis szinte órák alátt tönkrement a fémszelep, máskor elakadt benne a folyadék, s kicsapott az oszlopokbóL Szinte mindennap, minden műszakban volt olyan eset, mikor bokáig jártunk a zagyban. Már működött a gumiüzemünk, ahol a kádak, a szivattyúk béléseit készítettük. Töprengés közben megzavart az egyik munkatársam: „Tönkrement a keverőberendezés kereke...*?

— Vagyis a forgórészt elefte a sav; Rohantunk kicserélni. A raktárban új ládákat találtunk. Amerikából érkeztek, a Denver- cég töniörgumi kerekeivel. Miközben a ládákat feszegettük, eszembe jutott: ez a cég nemhiába csinálja gumiból a keverőlapátot, s mi sem hiába béleljük gumival a szivattyúkat, a kádakat. Akkor miért éppen a tömlőszivattyút készítik fémből? Munkatársammal meditáltunk néhány napot, aztán a gumiüzemünkben megszerkesztettük az első tömlőszelepet lágygumiból, kordszövet betéttel. Formája is különbözött a régitől, nem kanyargóit benne a folyadék, hanem iránytörés nélkül átsurrant rajta. Néhány napig használtuk, majd szóltunk a főmérnöknek. „Hagyjon minket nyugton, mondta dühösen, elég bajom volt már nekem az újítókkal.”

— Mérgemben elrohantam az üzemi pártirodára. Meghallgattak. bár elég savanyú képpel. Akkoriban nálunk sok baj volt az újítókkal. Mindenféle ócskasággal gyötörték a vezetőket. Másrészt volt ebben a magatartásban némi irigység is. De eljutottam az üzemvezetőhöz, aki

* Készletek a Gondolat Kiadónál aa Idei könyvhétre megjelenő riport- könyvből.

q fejben láfcbuk

Szürke műsor újra csak

hiszen szeretem csinálni, gyönyörűségét okoz a kezem, alatt formálódó agyag. Tíz-tizenkét órán át lesem a tüzet az égető- kemencében. A cseréptörmelék — amellyel letakarjuk az éget- nivalókat — színéről, amely egész fehér izzásig hévül, lehet meglátni kiégett e már a cserép. Léchulladókokkal a legjobb fűteni. Ezer—ezerkétszáz fokra hévül, a kemence hőfalca, ettől ég rá jól a máz. ettől lesz fényes.

Az asszony a kisasztalkára teszi a festenivalókat. Kikeveri a festéket és az ecset nyomán hajlékony színes ágak, virágok rajzolódnak a száraz agyagra. Ami, kor összegyűlik egy égetésre va_ ló, sorjában elhelyezik az öreg kemencében, — az is lassan fél évszázados már, — s amakor elhamvad a parázs, újjászületve csengő hangot adón kiszedik a szebbnél-szebb formájú edénye, két. Aztán elkerülnek az ország legtávolabbi vidékére is. dicsér- J ve Ombódi János és családja ügyességét, ragaszkodását az ős} mesterség iránt j

B O. I

A közömbösség — amely mindig visszavezethető a gyávaságra — a legmegvetendőbb tulajdonság. És a legkárosabb, a legembertelenebb is. Ezt erősítette meg a televízió szombat délutáni első műsorszáma, a Hát ön? című. Húsz percen át egy tükröt tartottak elénk: ilyenek is tudunk lenni. Közömbösen, nevetgélő tömegként bámuljuk végig, hogyan verik egymást, hogyan fullad bele a folyóba (vagy bányagödörbe?) egy embertársunk, de lehetne folytatni tovább, a riportfilmben nem is említett példákat is sorolva: például csak a cserbenhagy ásos balesetre gondoljunk... Mert megdöbbentően kegyetlenek tudunk lenni, S hogy menynyire hasznos a film? Ha elérték a készítők azt, hegy egy- egy hasonló jelenetnél az áldozat helyébe képzeli magát a közömbös, bámuló, passzív tömeg: elszégyelljük magunkat, esetleg még segítünk is, akkor már nem volt hiába. S hogy az alakoskodókat .megnyugtassuk: nem „vertek át” senkit, mert aki a beavatottaknak segített, az máskor is, a „valóban” bajba kerülteknek is segíteni fog. A probléma „mindössze” annyi: túl kevés segítőkész emibert láttunk... S hogy elkészült ez a film, köszönjük a televízió stábjának! Várjuk a folytatást!

Este egy parádés színre- vitelű nagyoperettet, egy őszinte „vallomások prózában”-*, majd pedig egy jellegzetes francia filmet láttunk: aki nem nézte a tv-*, ne is bánja.

A vasárnap délutáni műsor száraz volt és unalmas. A midd- lemarchi polgárok tovább pufi- fogtatták közhelyeiket unos-un- talan. A korszerű matematikatanítás* a közönséggel is megfeleltetni akaró beszélgetés minden erőfeszítése ellenére megmaradt szűk szakmai jellegűnek, titkolt szándékát; nem sikerült valóra váltania. A Telesport közel, két és fél órában foglalta össze a VB két napját. Tény, hogy igen nagy jelentőségű a labdarúgóvilágban ez a seregszemle.

Nem maradtunk felügyelő nélkül sem, és Keller felügyelővel csak nyertünk a cserém; a maga nemében igen jó bűm- ügyi filmet láttunk az NSZK- filmsorozat újabb epizódjában.

Magyarországon igen sok jó zenész él, kiváló együttes dolgozik. Voltak idők, amikor elsődleges feladat az ország helyreállítása volt A háború után három évvél alakulhatott csak meg a rádió tánczenekara, amely évek alatt igen sok hiányt műfajt és stílust pótolva tette dolgát Persze abban az időben sok-sok művészünk volt még a zene örök műfajában: hegedűművészek például. Ma már megbecsülünk minden olyan értéket amely valóban képes az újat vállalni. Az Én és a trombita... portréfilmnek indult. Zsoldos Imre negyed- százada vezeti az MRT Tánczenekarát, s ez nagy szó. Mondhatnánk nyugodtan azt is, ő a legidősebb zenesz a könnyű- műfajban.

Portréfilmnefc indult, aztán egyszerre átváltott a film nosztalgikus palettává, amelyen minden szín van — válogatás nélkül. A tuoatfestő palettájának színei is. Az elandalító színibemutató hirtelen szakadt meg. Akaratlanul is kérdeztük a film után: most mit láttunk? Portrét? Támcdalegyvéleget? Időtöltő műsort-?

(Nemeri)

megígérte, figyelni fogja a szelepünket Másfél hét után részletes rajzot kért, és engedélyt adott, hogy tizenötöt elkészítsünk.

— Ma már minden vezetéken ilyen szelep van. És nemcsak nálunk, valamennyi vegyi üzemben, erőműben ezt használják. Nem győztünk eleget gyártani. Hat országnak szállítunk belőle, a legnagyobb fogyasztónk a Szovjetunió. Most kértek Indiába, az orisszaí erőműhöz is. Az újítás évenként másfél millió forintot jelent a cégnek. Húszezer forintot kapu tunk érte a barátommal.

— Világszabadalom lehetett

volna belőle. ha valamivel előbb kihozzuk, ha nem zavarnak el az ötletemmel, mert a sorozatgyártás megkezdése előtt érkezett hozzám egy nyugatnémet cég prospektusa, amelyben közölte, hogy megoldották a tömlőszelep problémáját.

Ugyanazzal az eljárással, mint mi. A különbség talán az. hogy a betétjük nem kordszövetből, hanem műselyemből készül. Mikor a prospektust elolvastam, megbetegedtem. Ké* hét után felkeltem, és államvizsgáztam.

— Ez előtt is volt kellemetlen esetem az üzemben. S nemcsak nekem, hanem több műszakinak és valamennyi vezetőnek. 1962-ben megkezdtük »

vegyi dúsító próbáját A törő június végére már annyi ércet adott, amellyel őrlési kísérleteket is folytathattunk volna. Ekkor derült ki, hogy az „érc” annyira agyagos, hogy nem lehet kiüríteni a tárolöbunkert. Sokféleképpen próbáltuk megmozgatni. de csak vízágyúkkal sikerült Ekkor viszont a bunkerban felboltosodott érc olyan hirtelen megindult, hogy nem tudták továbbítani a szállító- szalagok. Elárasztotta az egész környéket, elterült, folyott, amilyen halmazállapotban éppen a bunker szélére került.

— Mit tehettünk? Riadót rendelt el az üzemvezetőség. Aki mozogni tudott, lapátot, talicskát ragadott, és rohant az érccel az őrlő felé. Azóta is emlékezetes ez a tragikomikus eset. A munkások ezt a napot úgy emlegetik, hogy legalább a műszakiak és a vezetők is megtanulták a „lapáttechnológiát”.

—• Persze, abból sohase csináltunk mj problémát, ha fizikai erőt kellett adni azért, hogy végre zavartalan legyen a feldolgozás. Az viszont nagyon bántott, ha értetlenséggel, vas- kalapossággal és irigységgel akadályozták a továbblépést azok, akiknek éppen az lett volna a feladatuk, hogy minél jobb feldolgozási körülményeket teremtsenek.

— Mindez a múlté, most már jól bejáratott üzemben dolgozik.

— Míost is tele vagyok méreggel és csalódással. Munkai társaimmal hosszú kísérletezés után gumizott felsőrészt szerkesztettünk a szorpciós oszlopokhoz, ami megakadályozza a kádak folyását, a feldolgozás alatt levő uránzagy kicsapódását Az urániparban ez még a tömlőszelepnél is nagyobb jelentőségű újítás. Hónapokig fektették a javaslatunkat. Végül megengedték a gyártását. És bevált Ma már valamennyi szorpciós oszlopnál alkalmazzák. A több millió forüi^ értékű újításért pár ezer forintot akartak adni. Az ügyből üzemi, vállalati vita lett, majd. bírósági tárgyalás. A vállalat megnyerte a port. Azzal az indoklással. hogy az újítás munkaköri kötelességünk teljesítéséből fakad.

— A felajánlott összeget ugyan nem fogadtuk el, s mégis mindenütt hallom; anyagiasak vagyunk. Csak újítási díjért dolgozunk. Ügy tudom, külföldön jobban felkarolják a kezdeményező embereket. Még ha nem látnak sok fantáziát a javaslatukban, akkor is elfogadják. És több kisebb újításból ötvöződik össze egy nagy

— Olvastam, hogy az ércdúsító mérnökei, technológusai tíz év alatt ezer újítást nyújtottak be a vállalat vezetésének. Ön szerint ezt mind el kellett volna fogadni?

— Biztosan sok olyan volt, ami előbbre vitte az ügyünket S még előbbre lehetnénk, ha a féltékenység és a kisszerűség egyeseket nem akadályozna a megvalósításban.

*— Ezek után?

(Folytatjuk!)

i

LÁSZLÓ LAJOS:

ÜRflNBflNYÜSZOK