Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-16 / 139. szám

HARMINC C^ESZTENDEÍE 11. Üdüljön bombabiztos óvóhelyeinken Alábbi szemelvényeink az Orosházi Friss Hírek 1944. jú­nius 19-i számából valók: „A késő tavassá pompába öl­tözött Budapest készen áll a belső idegenforgalomra. A fő­város eseményei, fürdői és ter­mészeti szépségei várják' a ven­dégeket. Bombabiztos óvóhelyek biztosítják a turisták testi, ép­ségét.” Aztán egy kellemetlen hír: „Szó, mi szó, a kömyvnap nem sikerült úgy, minit tavaly. Ezt be kell vallanunk. Nem si­került annak ellenére, hogy a piacra csak keresztény könyv, került és csak keresztények vá­sároltak könyvet.” Persze,, az alapvető optimiz­musod ez mit sem változtatott, legalábbis az derült ks egy ha­ditudósító cikkéből, amit a nagyváradi hadosztály körleté­ben irt, a hadosztályparancs­nok érkeztekor: „A figyelőállásban fiatal szá­zados jelentkezik. Szeme ra­gyog az örömtől, amikor hozzá­fog a helyzet és feladata ismer­tetéséhez. Először térképen mu_ tatja meg a legpontosabban a saját vonalat, aztán a távcsövé­hez nyúl és a térképen felvá­zolt vonalat megmutatja a te­repen.” S a lelkes hangulatnak még nincs vége: „Kormányzó Űr 76. születés­napja virradt ránk, sanyarga­tott, de hittel, hősiesén küzdő magyarokra. A nemzetnék ezen az ünnepnapján fellobogózott házak hirdessék örömünket, templomok megszentelt falai között áldjuk a magyarok Is­tenét és adjunk hálát neki, ami­ért Kormányzó Űr Öfőméltósá- ga erőben, egészségben, frisse­ségben megérte ezt a napot és Istenünk különös kegyelmét lát_ jUik abban, hogy a világégés ide­jén megtartotta a hivatott ve­zért a nemzetnek, a vezért, akinek magyarsága példát mu­tat, akinek bölcsessége irányt szab, erélye lenyűgözi, hite ma­gával ragadja, lelke magához öleli az egész nemzetet és könnyei elsiratják mindannyi­unk gyermekeit, akik ma szen­vednek, megcsonkulnak, vagy éppen hősi halált halnak a ma­gyarság, a keresztény magyar­ság szent ügyéért.< Végül egy nappal későbbről a szegedi dSendörkerület vezető­jének utasítása: „A partizánt rejtegetőkkel szemben a lakosság nyugalmá­nak feltétlen biztosítása, a köz- biztonság védelme érdekében komolyabb, súlyosabb — szük­ség esetén halálos — ítéletek meghozása látszik szükségesi- nek.. Ily módon, ha nem is lesz kiirtható, de minden bizonnyal jótékonyain lecsökkenthető az alattomos pahtizánrejtegetések szánra. Konkrét esetekben a nyomozásnak módjában áll annyi bizonyítékot összegyűjte­ni. ami elegendő a rejtegetővei szemben a bíinrészesség meg­állapításához. ezáltal súlyosabb — szükség esetén halálos s- íté­let alkalmazásához.” (d antes) Tejipari Szállítási, Szolgáltató és Készletező Vállalat Kirendeltsége, Gyula, Mártírok u. 3. sz., egy fő érettségizett adminisztrátort vesz feL 153036 \ : I • fi : Az ezüstjelvény is fényesen csillog (Tudósítónktól) Nem minden arany, ami fénylik — ezt tartja az ismert régi közmondás. Ám e kétes értékű kicsengést hordozó ki­szólás nem mindig így igaz. Sőt, van rá eset, amikor a fé­nyesen csillogó szimbólum — ha nem is arany — vetekszik az arany bűvöletével Érzékletesen példázza ezt a Békéscsabai In­gatlankezelő Vállalat ezüstko­szorús szocialista asztalos­brigádjának esete is. A har­mincegy éves, sudár termetű, halk szavú brigádvezető, Lovas György így vélekedik: — Mai kollektívánk elődje, az 1973. április 2-án történt új_ jáalakulásunkig, a nyolctagú Dózsa Szocialista Brigád volt. s így adódik, hogy négy tagunk már 1970 óta a szocialista cím viselője. A mostani 12 fős kol­lektívánkban az asztalos, kár­pitos és épületüvegező szakma van képviselve. A szükségszerű kisebb belső átszervezés nem zökkentett ki bennünket e ko­rábbi lendületből, sőt úgy ér­zem, azóta szakmailag és lelkű- letileg egyaránt még inkább összeforrtunk. Ügy élünk, dol­gozunk, vállvetve a közös cé­lokért, mintha egy családhoz tartoznánk. Persze, problémá­ink azért vannak, például olya. nők, hogy olykor gondot okoz a késedelmes anyagellátás vagy éppen az alapanyagok nem megfelelő minősége. E nehézsé­geket azonban igyekszünk meg­felelő anyagválogatással, a j munka kedvezőbb összehango­lásával áthidalni. Ügy hiszem, mindez hozzájárult ahhoz, hogy május 1-én méltók lehettünk a megtisztelő Ezüstkoszorús Szo­cialista Brigád címre. És még sok minden közreját­szott ebben — ez már a króni­kás véleménye. Egyebek között az is, hogy a következő, válla­lati szempontból igen fontos kö­telezettségvállalásaikat sorra, rendre teljesítették, illetve szá­mottevően túlteljesítették, pél­dául: — az anyagtakarékosság fo­kozott érvényesítése. — a gépek, védőberendezések rendszeres karbantartása, — a balesetelhárítási óvó rendszabályok pontos betartat sa, — részvétel a szakmai és po­litikai oktatásokon. — aktív és széles körű tár­sadalmi tevékenység. Brigádnaplójuk meglehetősen szűkszavú, mégis sok minden egyébről is „árulkodik”. Meg­tudhatjuk belőtte, hogy a kis kollektíva négy taggal képvi­selteti magát a pártban, egy brigádtag elvégezte a marxizr- mus—leninizmus esti egyetemet, hárman a Kiváló Dolgozó cím birtokosai, egyikőjük éppen e napokban érettségizik, egy má­sik pedig a közgazdasági tech­nikum másodéves hallgatója. Tavaly /novemberben ketten kapták meg a törzsgárdajel- vónyt, ketten viselnek vállala­ton belüli társadalmi funkci­ót. Gyakran látogatják kollektí­ván a különféle rendezvényeket, olykor fehér asztal mellett, is megvitatják eredményeiket, te­endőiket. Naplójukban például az MSZMP Békéscsabai városi Bizottságának emlékbélyegzője tanúsítja, hogy májusban meg­tekintették az MSZMP Központi Bizottsága gondozásában bemu­tatott „Változó falu” c. doku- mentumkiállítást. Kállai János átképzős tanfolyamot végzett, tavaly pedig az NDK-ban üdült, s hazatérte után élménybeszá­molót tartott társainak. Ami pedig a 'brigád társadal. mi tevékenységét illeti, hét ar­ra sem lehet panasz. Vállalati és szakszervezeti felkérésre pét­idéül pingpong- és biliárdasz­talt, hirdető- és kiállítási táb­lákat készítettek, együttesen 115 társadalmi munkaórában. A vállalati dolgozok hétvégi pihenöházán-ak építéséhez pe­dig további 195 társadalmi mun­kaórával járultak hozzá. Tucat­nyi embertől nagyszerű telje­sítmény. Azért mégiscsak a szakmai munkájukra, annak minőségi színvonalára a legbüszkébbek. Méltán feljogosítja erre őket a megrendelők, bérlők sok-sok di_ csérete. elismerő naplóbejegyzé­se is. Ezekből — érzékletes szemelvényként — hadd idéz­zünk itt csupán egyetlen töre­déket: „Köszönet a figyelmes, pon­tos, jó munkáért, amit a szo­cialista brígádirriozgaloim szelle­mében végeztek és ezzel válla­latuknak is jó hírnevet szerez­ték. — Siklódi Jenő sk., ör u. 14.” Kazár Mátyás Serény munka ?-z asztalosműhelyben. A képen: Gyeraj László és Szabó András brigádtagok (Fotó: dr. Gabnai János) Év vége a dolgozók iskolájában Békéscsabán Az elmúlt héten, pénteken vizsgáztak a békéscsabai dolgo­zók iskolájának hallgatói az 1. számú általános iskolában. Mint. egy félszázan fejezik be a nyolc általános iskolai osztályt, kap­nak bizonyítványt A 35 tanuló­csoport hallgatóinak átlagos élet. kora harminc évnél magasabb. Az előző évhez képest sokkal többen iratkoztak be az iskolá­ba. Az okok között kutatva a legelső dolog az üzemek, válla­latok érdekeltsége, tanulni vá­gyó dolgozóik támogatása. A ta­nulmányi szabadság, az egymű- szakos munka, anyagi elismerés igen nagy segítséget és ösztön­ző erőt jelent De a dolgozók, az ..iskolás” munkások is sokat megtesznek azért, hogy tanulni, minél jobb eredménnyel vizs­gázni tudjanak. Van, aki szabad szombatjait áldozza fel, van, aki évi rendes szabadságát veszi ki a vizsgák előtt. S mindemellett lemondással, a szabad idő csök­kenésével is jár, bár az ered-1 mény megéri: a nyolc osztály elvégzése után elóbb-utóbb a bo_ ríték „vastagodásával kárpótol­ja” a dolgozót vállalata. A Békéscsabai Hűlőházban például június 5-én kis ünnep­ségen fogadták a végzős kollé­gákat. megvendégelték őket, s a vállalat Igazgatója pénzjutalma, kát adott át a legjobban vizs­gázott dolgozóknak. A KISZ- szervezet védnökséget vállalt a felnőttoktatás felett: ígérik, hogy két éven belül mindenki elvégzi az általános iskolát A szóbeli vizsgákon —amely, nek vizsgaelnöke Fekete János- né. a városi pártbizottság osz­tályvezetője volt — igen jól sze. repeltek. A sikeres eredmények a további feladatoknak is ala­pot biztosítanak: a város vala­mennyi üzemét és vállalatát megnyerni a felnőttoktatás ügyé. nek, hagy mihamarább a lehető legtöbben megszerezzék az álta. láruos iskolai végzettségét. ■ sala sasi ■MiiuiMiiamiaBaaiUKS 36. — Miért kérte magát alacso­nyabb beosztásba? — Két okból. Az egyik, mert elfáradtam. Másrészt szakmailag jobban érdekel engem a gép, mint az adminisztráció. Az üzemvezető viszont nem mene­külhet el a papírmunka elől. — Azt mondják, elpolgárosod­nak itt az emberek. Házat építe­nek, szőlőt vesznek, az autójuk­kal bütykölnek. — Még mindig jobb. mintha valami hülyeséggel foglalkozná­nak. Mikor üzemvezető voltam, azért is újítottam mindig, hogy ez kösse le az emberek gondol­kodását. Mert hajlamosak a heb- rencskedésre, a hőzöngésre. Fi­gyelje meg a bányászokat, most is totyognak, mert normarende­zés volt. — Én nem szégyellem, ha azt mondják, hogy elpolgárosodtam. Romos házat vettem, újjáépítet­tem. Berendeztem magamnak egy műhelyt a szuterénban, ott barkácsolok. Van egy öreg Sko­dám. minden javítást elvégzek rajta. Tavasztól őszig szomba­tonként felpakoíom a családot, sátrat viszünk magunkkal, és le­telepszünk valami szép helyen. Két nagy gyerekem van és egy kicsi. A kicsi hétéves. — Kései gyerek. — Állami gyerek. Az egvik patronáló szocialista brigáddal * Részletek a Gondolat Riadónál a* Idei könyvhétre megjelenő riport- könyvböL LÁSZLÓ LAJOS: URÁNBÁNYÁSZOK kijártam a csertői állami gyer­mekotthonba. Már az első alka­tommal feltűnt nekem egy feke­te lányka. Vacsoráztunk az ét­kezdében. Odajött hozzám, evett a tányéromból, az ölembe ült. Nem beszélt, csak szemezett ve­lem és simogatott Amikor má­sodszor mentünk, megint meg­keresett. Az egyik gondozó el­mondta, hogy a gyerek félci­gány, s szépen énekel. Addig biztattam a kislányt, hogy végül is elénekelte a „Maros vize fő­ijük csendesen”-t. 'Harmadszorra elkértem egy hétre. A feleségem is megszerette, a nagyfiam, aki most katona, megtakarított pén­zéből szandált, vett neki. Sírt a kislány, mikor visszavittük. Az­tán megint elhoztam. Egy hó­napig volt nálunk. Utána már hiányzott. Legközelebb bemen­tem a megyei főnökségre és megmondtam, örökbe vállalom a gyereket. Egy éve van nálunk A mj gyerekünk már. ÜJlTÁSOK Kopaszodó, alacsony férfi fut hozzánk Öt vártam, de az újító most siet a régi műszaki főis­kolára. A lakására hivott. Más ­nap meglátogattam. A kis ház meglapul a villák között, gazdája csak azzal tudta szalonképessé tenni, hogy sok rózsát, virágot, bokrot ültetett köréje, hogy azok eltakarják ko­pott vakolatát, szokványt* kül­sejét. A bejárati ajtón nincs csengő. Mielőtt kopognék, hangokat hal­lej... — ... Ezt még nézzétek meg. Ha fölmegyünk, a valóságban is láthatjátok. Ez a Parlament­Vékony gyerekhang kérdez valamit, de nem értem. Kopo­gok. A zaj elhalkul. Világosság gyűl. Kijön a kopaszodó, ala­csony férfi Vékony, < fekete asz- szony áll mellette. — Elnézést... Házi mozielőadá­sunk van... Mikor a szemem megszokja a világosságot, felfedezem a két gyereket. Az asztalnál ülnek és csodálkoznak, A házi mozin vagy a kései vendégen, nem tu­dom. Nézneik megilletődötten. vé­gül az egyik nyel egyet, és meg­rántja anyja kezét — Ez a bácsi most itt alszik nálunk...? Az anyja elvörösödik és roeg- simogatja a fejét: „Hallgass...” Az apa a másik szobába invitál. — Sok diaképem van. Estén­ként ezzel szórakozunk. Szenve­délyem. — Másik szenvedélye az újí­tás. — Kétkezi munkásként kerül­tem a vállalathoz. Technikumot végeztem, hamarosan ‘ művezető lettem, három fúrótorony mun­kájáért feleltem Hajnalonként fogtam a kis táskámat és felül­tem az üzemi buszra. Jó élet volt, jól fizettek. Nem törtük magunkat. — Másként lett, amikor az ércdúsítóhoz kerültem. Ott any- nyi baj akadt, hogy akinek volt valami lelkiismerete, újított va­lamit vagy megszökött. Azt az üzemet, uram, a kínlódás hozta létre. Nincs még egy olyan ke­servesen kezdő gyára az ország­nak. Én akkor kezdtem az egye­temet. amikor legtöbb volt a baj. Azt hittem, rámegy az egészsé­gem. A feleségem, mire haza­jöttem a műszakról, a tankönyv­ből a magnóra olvasta az anya­got. Fejhallgatóval tanultam, hogy a családot ne zavarjam. Az egyik gyerek már megvolt, a má­sikkal terhes volt az asszony. Könyvből nem volt erőm tanul­ni. Egyébként is atlditív típus vagyok. Mikor megkaptam a gépészmérnöki diplomámat, már kiforrt bennem az újítás is. A töimlőszelep. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents