Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-26 / 121. szám
n HARMINC ^ESZTENDEJE Hitler rendet teremt" Magyarországon Május 27-én Hitler ezt mondta a berlini japán követnek: „A keleti fronton sikerült Magyarországot és Romániát erőteljesebb részvételre kényszeríteni, miután Magyarországon rendet teremtettünk. Most mindkét országnak 16—17 hadosztálya van a keleti fronton. Ezeket a hadosztályokat ellát-, tűk páncéltörő fegyverekkel, közéjük német alakulatokat he_ lyeztünk, így ezeknek az egységeknek már van bizonyos harci értékük". ’ Egy nappal előbb, 1944. május 26-án kelt az a levél, amellyel a Szociális Misszió Társaság Gyulai Szervezete fordult a város polgármesteréhez: „Missziótársulatunk június 3_án a bombakárosultak javára zongorahang versenyt és süteményvásárt rendez. Az utóbbi előállítására égetően szükségünk volna vajra. Az volna tisztelet- teljes kérésünk, szíveskedjen odahatni, hogy erre a fontos célra mi elsején egy-másfél kilogramm vajat s vagy két kilogramm cukrot kaphatnánk. A többi hozzávalót örömmel adják össze missziótagjaink, de ezek a tételek máskülönben beszerezhetetlenek, viszont föltétlenül nélkülözhetetlenek sütemény vásárunk sikeréhez s így jótékony célunk eredményéhez.” Hitler „rendcsinálása" nemcsak vajhiányban nyilvánult meg. Ugyanerre ad példát Békéscsaba polgármesterének a német városparancsnokhoz intézett május 25—i jelentése: „Tisztelettel értesítem ■— írja a m. kir. kormányfőtanácsos a StandortSlteste-nek , hogy a circa 2200 főt kitevő zsidóságot 100 különálló és igénybevett házba tömöri tettem össze, s így nevezett zsidó háztömböket és házakat létesítettem... Ezeket a házakat zárt területté nyilvánítottam." Az Orosházi Friss Hírekben gyászkeretben az alábbiakat olvashatták a lap vásárlói: „Súlyos veszteség feletti fájdalmunk, ban tudatjuk, hogy a felejthetetlen drága jó apa, a jó férj. hosszú időkön keresztül özvegy édesanyja kenyérkeresője, legjobb egyetlen testvér, a hű sógor, a jó nagybácsi, rokon, jóbarát, a lelkiismeretes munkás, Poór János honvéd életének 37-ik évében, április 16-án a mosuri harcokban hősi halált halt, bajtársai április 17-én a hősöket megillető kegyelettel a mosuri hősi temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékére az orosházi ág. evang. templomban, május 21-én gyászukén ti sztélét lesz.” (daniss) BOLDOGSÁGCSINÁLÓK Az újság segített Ida: — Akkor jól kerestél, igazán. Imrus: — Négy állást felfogtam, kisegítő, mellékállásokat, a pénzt hordtam másfél évig, mégse legyünk elesettek, hiszen született a gyerek. Jól meglakta a klinikát, kinyithattam volna a szoptatós asszonyoknak a bukszámat, de nem az anyatej a legjobb ital a világon. Kapaszkodtunk nagyon az életbe, pedig össze-vissza állt a szénánk. A téeszben, az elejétől csináltam, havi négy munkaegységért, én voltam a jogász, a pénztáros. A háromkerekű, kézi meghajtású biciklit 1959-ben kaptam, köny- nyebb lett, komisz időkben úgy tologattak az úton, értem szaladtak a szövetkezetből sürgős esetekben. Miska bácsival, aki elnökösködött, szív szerint megértettük egymást, egyszerű, négycsaládos ember volt, hány. szór félrehúzódott, amikor a többiek eszegettek, mert nem tellett tisztességes kosztolásra, szőlőt szemelgetett. Év végén kiosztotta a pénzt, zárszámadást se várva, borzasztó nehéz időket éltünk. Az egyesülést javasolgatták másik téeszszel, makacsul hajtogattam, nem közösködünk, szembeszegültem Miska bácsival is, jóakarómmal. A másik szövetkezet teljesen úri emberekből állt, villa- és földtulajdonosokból. Egyesültünk. Miska bácsi elnök- helyettes maradt, nekem kitelt a szolgálat, nincs szükség irodai erőre. Nagyon bántott. A legmagasabb képesítést zsebben hordtam, és munkát sem adtak, nemhogy jogászkodjak Miska bécsi pátyolgatott, de kisebb lett már a sízava. Szorítottak engemet a szövetkezetből. A munkahelyem odalett lassan, mert letelt a helyettesítés a tanácsnál. Ida: — Az újsághoz fordul, tál. Imrus: — Az újságíró firtatta erősen, miért -nem vesznek fel az irodába? Piszkáltak to. vább, munkát nem kaptam, újra megérkezett az újságíró, t főnöke iskolatársam volt és segíteni akart. Megtettek raktár, írnoknak. Anyagokat könyvel, tem, méregettem, mindig ne hezteltek rám valamiért, meg. alázó volt nagyon. Tűrtem Nem boldogultak vélem, akadt aki pártfogolt. Harcoltam 'a kenyérért. A m águnk fajtának ma választása nemigen marad csak a konok, kitartó küzde lem, ha el akar érni valamü Az iktatás gazdájának tettek Egészségem romlott, siettem a élettel, ráadásul, ha remény kedtem, bíztam valamiben, a: biztos rosszra fordult. Mégi megvethettük a Velorex gép kocsit, szinte nemzeti gyűjtés rendeztünk. A piszkálódás nen szűnt, két út kínálkozott, ki harcolom a jogászi beosztási vagy nyugdíjba megvek. El lenem játszottak az irodát ellenőrzésre a megyétől hívta! szakembereket, hogy hibát fon janak a nyakamra. Nem sike rült. A vendégek figyelmeztet tek, mert látták, hogy jól dől gozom. — A négyórás munkáid 1964-tól 1968-ig tartott a szc vetkezetben, mellette a kultúi házban négy óráztam, lgyekes bálytalan, először nekem szóljál, ne az orvosnak. Feljelentett a moziüzemi vállalatnál. Ép ésszel elképzelhetetlen; a segíteniakarást. a munkát büntetik azok, akik italozásban, cimboráskodásban tündökölnek. Színjózanul se tudná ellátni a funkcióját, nem így, hogy leitatják, és semmi bért nem kell fizetni a termekért. Ez fáj nekem. A takarítónő fizetését felemelte 700 forintra, az enyém meg ősállapotban maradt. Kétszázzal kevesebb, és én vagyok a gazdasági vezető. SZENT-ISTVÄNI BŰCSÚ — A fiatalokban nagy örömöm van. A sportban fogom őket. Anyagilag gyengén vagyunk eleresztve, évi 20 ezer forintot kellene a téeszeknek összeadni, de helyette 1500 forintot löktek. Pénz az? Gépkocsit egyik sem ad, járhatunk mérkőzésekre, vasárnaponként, ahogy tudunk. A mai korban.. Mj a következménye? Elmentek focizni a közeli faluba, nyolc kilométert bicikliztek, a félidőben döntetlenre pihentek, utána kaptak nyolc dugót. Máshová saját költségükön vonatoztak, az állomástól a pályáig öt kilométert gyalogoltak és döntetlent értek el. Be- mondták az unalmast; sportoljon már az úristen. — Szent Istvánkor búc«^ tartottak. Csináltunk kupáT, beneveztünk két csapattal, vacsorát adtunk a játékosoknak, utána híre kelt, milyen részegesek voltak a gyerekek, grund. focit játszottaik, nem kell az ide. mi értelme? Vége az általános iskolának, semmi se foe-ía őket össze. a sport mégiscsak formálja az embert. Vétek, ha csellengenek. A sportkör támogatását mégis megtagadták a tóesz-nagy- hatalmak, a helyi urakkal megint szembekerültem. Csinálnám szíwel-lélekkel, kevesen állnak mellém. Három-négy ember, akinek összefut kezébe a hatalom, dönthet életre-har iáira. A sportot szeretem, hasznosnak tartom. Sakkozga- tok, legnagyobb sikeremmel, két falu játékosainak versenyét nyertem. Sz Lukács Imre ! Kerámia ■ ■ I áruk ■ MMMIIIIlllKOedXB* IBIIIHIHIBIIIB tem. Kértek tőlem egy iratot és elfelejtették visszaadni. Szándékosan. Tűvétettem érte mindent, kutattam, eltűnt szőrén- szálán. Közben támadtak; hová lett az a bizonyos jegyzőkönyv. hogyan veszhetett el? A főkönyvelő hivatott időnként, gorombáskodott, követelte a jegyzőkönyvet. Emésztődtem, másból se álltam, csak a kutatásból, zsörtölődésből, nem hányhattam el semmit, végül megszánt az egyik könyvelőnő és az előttem zárva tartott szekrényből kivette a jegyzőkönyvet. ahová nekem nyúlni pissz volt. KÜZDELMES HÉTKÖZNAPOK — A kultúrháznál gazdaság- vezetőként dolgozok, főnökömmel megértettük egymást. Értelmes fiatalember, de megírták az ítéletét, másnak kellett a helye, gyengébb tudású, jel- lemtelen egyénnek. Az új főnök egyből ki akart tenni. Gondoltam, ne siessük el, _a fiam nő, egyszer talán bejár, es akkor megsokszorozódik az én örömöm. Irányitgattam az ifjúságot, mire kifizetett a főnököm; nem a te asztalod. Pénzügyi szabálytalanságokat követett el, összekaptunk. Bár akkor az öregnek engedtem, hogy tévézzenek, kártyázzanak, nem zavartam ki őket, csúnyán nekem esett alkoholista mámorában; — én parancsolok, nincs itten ellenvélemény, hajtogatta. Ida- — Az énekes sem segített az állapotodon. Megijedtem, sírtam kétségbeesésemben, kirúgnak, szent isten, miből élünk? Miket üvöltözött részegen az - Igazgatód, józanságában hallaná, biztosan elsüllyedne a föld alá. Imrus: — Híres énekessel és zenekarral szerződtünk, eljött a menedzserük, megkötöttük az alkut, akkor nap két helységben szerepelnek, délután és este. Az útiköltség közös. Elsőosztályú vonatjegy árát kérjék, borsos felléptidíjat. A másik faluban nem gyűlt össze közönség, az egész útiköltséget tőlünk követelték, 1500 formtot. Tiltakoztam. Az lgaa- gató fia zenész, azt varta, hogy felfedezik a pesti hírességek. az ékesszólású menedzser ígérte, de hirtelen berúgott a társaság. Ordítozott velem az igazgató, kirúgat. ha nem fizetek azonnal, a feleségem zokogott, indultam az aj- ' tóhoz, ott támaszkodott a plás táncdalénekes-csillag, elzárta a kijárást, káromkodott, szidott, mint a záporesőt, nem engedett, amíg nem fizettem. Visszaélt nyomorékságommal. Panaszt tettem a tar csőn, szabálytalanságot követtem el, egy hónap múlva válaszoltak; nem tekintik szabálysértésnek. Kész cirkusz volt , és ráfizettünk piszkosul. Ida: — A feljelentés se jóakaratra vall Hogy tehetett ilyet? Imrus: — Besegítettem feleségemet a mozihoz 1962 februárjában, vállalt takarítástól kezdve pénztárosságig mindent csak növekedjék a keresete, i nyugdíjalap. Megesett, hogy mentünk mind a hárman, dolgoztunk, takarítottuk a mozit a székeket emelgettük, akkoi volt legnagyobb jövedelmünk az ezer forintot elérte a feleségem keresete egy hónapban Amikor a mozi bezárt, és c betegen feküdt, a táppénze 60( forintra rúgott. Pénztárosként ugyanott, 400 forintot kap. Cé. cót csapóit a főnök, aki mel. lékállásban igazgatója a kul. túrháznak, a mozinak, mer Ida délután esett össze, kéri tettem orvost, é$ már menten nyitni a mozipénztárt, a felesé gém helyett, ne legyen fennakadás, árusítottam a jegyeket A diri oda tántorgott, kiabált hogy mersz ide ülni, ez sza. If ff Kőműveseket és segédmunkásokat azonnalra felvesz a Békés megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezet „Fészek” Lakáskarbantartó Részlege, Békéscsaba. Csaba u. 2. Ékes, érdes anyanyelvűnk fíánffy György műsora Gyulám A Munkácsy Mihály nevét viselő gyulai iparitanulö-in- tézet gondoskodása a jövő szakmunkás-nemzedékéről nemcsak az otthonos, hangulatos klubszoba kialakítására terjed ki, de alkalmat ad a munkásmüvelődés elősegítésére is. A gyulai Mogyoróssy Könyvtárral évek óta fennálló jó munkakapcsolat már több ízben adott alkalmat irodalmi műsorok, író-olvasó találkozók közös szervezésére az intézetben. Május 22-e sokáig emlékezetes marad az intézet tanulóinak, mert Bánffy György színművész _ kiváló tolmácsolásában a Halotti beszédtől napjainkig olyan áttekintést kaptak a korok zenéjével aláfestve, ami édesanyánk nyelvének megbecsülésére ébresztett minden jelenlevőt, korkülönbség nélkül. Az „ékes” mellett századonként változva „érdes” voltára is ráébredtünk, felfedezve Bánffy tolmácsolásában anyanyelvűnk zeneileg értékelhető dallamosságát is. Az intézet klubjának tagjai az előadás után marasztalták vendégüket, aki szívesen tett eleget a feléje áradó szeretetnek. Ki is nyilvánította, mindig örül az olyan vele együttérző hallgatóságnak, akik most is körülülték s irodalmi problémáikat beszélik mag együttesen. Különös öröm volt a művész számára, hogy a jövő szakmunkásaival beszélgethetett Dr. Námedi Endre 18. Megindulok. Ügyetlenül rákom a gumicsizmámat a vasfogakra. Rakom, rakom, és egyre nagyobb a félelmem. Megcsúszom és... De csak tovább. Felnézek, az üzemvezető már messze jár, mintha felülről is emberi hangokat, hallanék. Vagy mégsem? Es egyszerre, mint a gépfegyver, kattogni kezd a műanyag kobak a fejemen. Megállók, Kezdem felemelni a fejemet, de felülről rámordítanak. — Csak maga elé nézzen, se le, se foil Egyre kevesebb az erőm, a kattogás most már teljesen bevette magát az agyamba, mást nem is hallok, csak ezt, közben, a lábam dermed, merevedik, s aztán megáll. Lenézek. Alattam- imbolygó fény.-j- Csak felfelé lépjen, ne féljen... De én már nem tudok továbbmenni. Arra gondolok, ha visz- szalépnék és megcsúsznék, lesodornám az alattam levőt. Itt • Részletek a Gondolat Kladőtiál az Idei könyvhétre megjelenő riportkönyvből. pedig nem maradhatok. Nem marad más hátra, én Is orditok. — Ha nekem adják az egész bányát, akkor se tudok tovább... Már indulok Is vissza, csökönyös. konok elszántsággal. Az aknász kénytelen hátrálni. Sehova se nézek, csak a lábam na- kom. a tömegvonzás törvényei szerint egyre lejjebb nehezedek a vasfogakra, mígnem a botorkáló csizma biztos talajra lép. Kobakom alól csurog a verejték. a hátamon is izzadtság csiklandoz. Az aknász áll, és maga elé néz. Tudom, hogy csak a jólneveltség tartja attól visz- sza, hogy kinevessen. Megvárjuk az üzemvezetőt, és aztán is_ mét előre. Egy darabig mindhárman hallgatunk, én szégyenemben, ók udvariasságból. Aztán mégiscsak szólnom kelL — Nincs olyan feltörés, amihez nem kell létrát mászni? Megállnak, egymásra néznek, aztán az üzemvezető diplomatikusan megszólal. — Nine», mert olyan nem is lehet, elvégre azért feltörés, hogy felfelé haladva bányásszuk tudjuk majd, hogy milyen. Elmegyünk egy olyan munkahelyLÁSZLÓ LAJOS: URÁNBÁNYÁSZOK
