Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-24 / 119. szám

/

Megsúgom j BOLDOG$ÁGC$Ii\ÁLÓK

Házasság a betegházban Q

Magának

i . hogy rosszul vannak megkonstruálva ezek a mai kerékvárok. Szerkezetük hiányos, nem, felelnek meg a kor diktálta, pillanatnyilag magasabb követelményeinek. Erről maga is köny- nyűszerrel meggyőződhet, feltéve, hogy nyitott szemmel és rendszeresen közlekedik az országutakon, városokban és falvakban.

Hogy mi hiányzik a .forgalomban jelenleg részt vevő biciklikről? Majd erre is kitérünk.

Nem, nem az első vagy hátsó lámpa, meg a macskaszem, a kézifék és a csengő, bár ezek sincsenek meg mindegyiken, főleg nem tökéletesen formálható állapotban. De ezekkel lassan fel lesznek szerelve a kétkerekűek. így elmondhatjuk, hogy a bicikliket lassan ellátják mindazokkal a szerelékekkel, melyeket az ide vonatkozó szabályok kötelezően előírnak.

Mégis hiányzik valami. Igaz, ez a tartozék nincs paragrafusokba foglalva, de azért nem ártana rendszeresíteni.

Megsúgom Magának — de talán Maga is észrevette már —, hogy sokan a kerékpárral közlekedők közül valahogyan KRESZ-en kívülieknek képzelik magukat. Méltóságos nyugalommal hajtanak keresztül a zebrán átkelő gyalogosok között, fordulnak a kereszteződésekben minden különösebb irányjelzés nélkül, tekernek lassan és gyorsabban a forgalmas és kevésbé forgalmas gyalogjáróban, hogy csupán néhány jellemzőbbet említsünk. A szabálytalanságokkal persze — és szerencsére — nem okoznak minden esetben balesetet, de lassítják, zavarják a forgalmat. bizonytalanságukkal nyugtalanítják a gépkocsivezetőket. Ap pedig cseppet sem örvendetes, ha például egy kamionsofőr nyugtalankodik a volán mögött.

Megsúgom Magának, hogy egy roppant egyszerű módon meg lehetne szüntetni a fentiekben említett bonyodalmakat. Kézenfekvő és világos intézkedésről van szó, azt hiszem, a kerékpárosok többsége el is várja, már csak saját érdekében is. Meglehet eleinte berzenkednének ellene, de utána magszoknák, főleg mert a kerékpárosok kényelmét is nagymértékben szolgálná. Hosszú évek tapasztalatai alapján fogalmazható meg a következtetés: úgy lehetne a szabályok betartását a legjobban szorgalmazni, ha minden kerékpáros mögött egy közlekedési rendőr ülne. Ehhez hiányzik még egy ülés a bicikliről.

Mindazonáltal míg a biztonságosabb közlekedés érdekében nem gyártják a bicikliket erre is alkalmas üléssel, valami más megoldás után kell nézni. Hamarjában csupán az jut eszembe, hogy meg lehetne talán próbálni a KRESZ betartását is.

Esetleg afféle szükségmcgol- | dásként.

(Bross)

Ida: — Eljöttem hozzájuk,

ebbe a házba, láttam rögtön, hogy mindkettőnknek jobb a házasság. Az élettársa leszek, gondoltam, megpróbálöm majd szeretni, becsülni. Szétnéztem a lélektelen házban, egyedül be se mertem volna talán jönni, de Mária nénivel ketten kopogtattunk. A család éppen együtt volt, a feszélyezettség nem múlt el. Irmussal pár szót válthattunk, már nem emlékszem, miről. Ki tudna úgy vezetni egy beszélgetést? Gondoltam, otthont teremtek, szépen élünk, komoly házasság lesz, megértjük egymást, már a nyavalyánknál fogva is. November elején történt a látogatás, január 9_én meg házasságot kötöttünk. Két család lakott itt, meg a férjem, betegesek, még a háznak is olyan betegház kinézete volt.

Imrus: — Mindenki ismer a faluban, józan életmódot folytatok, de a bátyám mégse ment el a könyvelőnőhöz, nem tudom, miéit. Ahogy láttam először Idát. tudtam, hogy anyagilag roppant nehéz lesz. a szülei nem törődtek vele, nem értem. milyen apja van. Gondoltam részemről igen, vihetjük a batyunkat. Se kedvünk, se időnk nem volt arra. hogy becsapjuk egymást. Pár szót váltottunk, a vizsgákról beszélgettünk, aztán kértük Idát. hogy jöjjön el a disznótorba. Levelet írtam neki. érthető utalással, hogy részemről helyeslem. a köszönő virággal elküldtem. November 18-án. Erzsébetkor disznótoroztunk, eljött és láttam rögtön, mennyire házias, igyekvő, beteg lábbal és beteg kézzel dolgozott, akkor még kedvesebb lett én- előttem. A férfi és nő viszonyát mi az egymás segítésén mértük. Megbeszéltük, hogy mi. kor kötünk házasságot., december első vasárnapjára terveztük, ám elhúzódott.

Ida: — Az első látogatáskor a sógornőm kezdte emlegetni;

tak, hogy a részemet megkapják utánam. Látták, hogy Idával házasságra lépek. így szóltak: — Nem lesz jó házasság, ne okoskodj, szép nőt kaphatsz, aki dolgozik, érdeklődjél tovább, akárhány lányt feleségül kérhetsz a faluban. Megmondtam nekik: — döntöttem. Idát választom, elveszem feleségül, ne legyen ellentét azért közöttünk. Karácsony első napjára összehívtuk a testvéreimet, lehettünk harmincötén a családtagokkal együtt és Mária néniékkel. Szendvicses vendéglátás volt, megtekintettük egymást, bejelentettük az esküvőt, kinek mikor indult a vonata, elköszönt.

ÖREG ESKÜVŐ

Ida: — Mentünk ' Szeged re

gyűrűt venni, kétszer is. Tört aranyat adtunk, azért szereztük a karikagyűrűket. Még édesanyámtól kaptam egy négyzet alakú aranyérmet, azon vettem meg férjemnek a &> űrűt. írtam levelet a faluba, fényképet küldtem, tudattam, hogy az eljegyzésünkre meghívom a mostohaanyámat, és édesapámat. Senki se jött el. Talán arra számítottak, hogy a klinikákról hazamegyek, az édesanyám után járó örökségemet, ház. és földrészemet megkaparinthatják. De amikor velük éltem. mostohaanyám megvert, kizárt a házból, azért jöttem el végképpen, mert féltem, any- nyira csúnyán bánt velem és agyonvert az az asszony, aki pedig a mostohaanyám volt. Sírhattam az esküvőn is mert nem jött el a családomból csak az öcsém. Keserítették, az életemet. A lakodalmat a nagyházban megrendeztük szépen, csillogóan. a szomszédok, a régi. igazi barátok eljöttek, talán hetvenen lehettünk, hoztak csomagokat, tyúkokat, a szülőfalumból rengeteget küldtek, még. a lakodalom után is.

— Harminckét éves voltam, sötétkék ruhát vettem, édesapá- mék készpénzt küldtek Körös- tárcsáról, ezer forintot. Késő délután elmentek a vendégek,

leültünk a szobában, egymásra néztünk Imriskével, és tudtuk, nem lesz leányálom az életünk. Berendezkedtünk, Bátran vállaltam az eletet, ha beteg nem vagyok, kötök, horgolok, fél kézzel, a kevés földet megkapálom. a szomszédok csináltak kis kapát, horgolót, szatyrokat készíthetek rajta. Téesz- ben családtag voltam. Négy munkaegységet kerestem a közösben. Fél kézzel répát egyeltem napokig, fejfájás gyötört de megcsináltam a rövid nyelű kiskapával, csak cukrunk le. gyek. Aztán nyolc munkaegység get kerestem, háztájit kaptam, könnyebbedé tt a helyzetünk.

— Először akkor gondoltunk rá, jó tenne, ha családunk születhetne. Tudtak, hogy képtelenség, két nyomorék embernek egészséges gyereke hogyan le. helne? Elmentünk, hogy örökbe fogadunk egy fiút. Nagy gond volt, ki tudjuk-e majd elégíteni. magunkhoz vehet- jük-e. gondviselőnkké válik-e? Éjszakánként ez forgott fejemben. Rosszul tettem. Szegedre utaztam orvosi vizsgálatra, végül nőgyógyásznál kötöttem ki, aki csodát mondott; gyereikem születik. Annyira örültem, hogy az nem igaz, csak sírtam sokáig. Aztán elfogott a kétség, mit csinálják, hogy megmaradjon? Jöttem le a lépcsőn, mór messziről kiabáltam: Imriske,

Imriske, gyerekem lesz! Később azt mondták: elveszik tőlem,

azt hajtogatták, megmondtuk magának, férjhez mehet, de gyereke nem születhet. Az asztalt is verték előttem, nem engedhetik meg, értsek már a szóból. hiszen a javamat akarják. Csak néztem és bőgtem állandóan. amíg nem hajoltak. Ha maga akarja a gyereket, nincs az a hatalom, amelyik elvegye — vigasztaltak végiül. Anyagilag jó helyzetbe kerültünk, átvészeltük az áldott állapotot, három hónappal a szülés előtt befektettek a kórházba.

Imrus: — Egyszerű, tiszta,

küzdelmes az életünk. Tehát boldogok vagyunk.

Sz. Lukács Imre

Fehér Klára varázslata Gyomán

(Tudósítónktól)

Nagyon furcsa érzés volt felnőtt fejjel gyermeknek lenni, de egyben nagyon szép is. Ez az érzés mindenkit elragadott, aki eljött a gyomai művelődési ház klubtermébe Fehér Klára írók) élménybeszámolójára. ,

Ha egy író és egy nyomdász találkozik, fő témaként akaratlanul is a hosszú átfutási idő szerepel. Nem így történt ez Fehér Klára és a gyomai nyomdászok találkozóján. Az írónő május 17-én látogatott el Gyomára a Kner Nyomda meghívására. Délelőtt megnézte az üzemet és a múzeumot. Délután az íróolvasó találkozón mindkettőről elismerően nyilatkozott. Aztán élménybeszámolót tartott gyerekkoráról, utazásairól, beszélt az irodalom szerepéről és műveiről. Több kérdés szorongott bennünk, de mire rákerült volna a sor, bizony néma maradt a kíváncsi társaság. Valahogy gyereknek éreztük magunkat, s vártuk, hogy az óvó néni beszéljen tovább. Fehér Klára beszélt is. Éreztük mi őt szülőnknek, barátunknak, tanítónknak és nem is alaptalanul. Minden volt ebben az író-olvasó találkozóban, ami emlékezetessé tette számunkra.

Másnap újból átéltük ezt az egy órahosszát, amikor elmeséltük a többieknek élményeinket. Mikor elhagytuk a klubhelyiséget, újra felnőttnek éreztük magunkat, felnőttebbnek és gazdagabbnak.

Beinschróth. Károly

— ugye Ida. eljön vasárnap ?

....... un,,,,,...........................................*...................................................................

V

árjuk. — Igen, mondtam, mert olyan természetesnek tűnt. Éppen ebédre érkeztem, takarítottak és segítkeztem. Szeretettel fogadtak, mintha mindig náluk laktam volna. Megstoppoltam gyorsan egy pulóvert.

A sápadt arcú fiú rendbe tette magát. Apja a derekán csüngő nagy bőrtárcába nyúl- kált pénzért. Kiló kenyeret, tíz deka sajtot, nagy kockatésztát. rendelt. Hatodikos gyereke engedelmesen elment.

Imriske: — Hat fiú- és egy lány+estvérem van, ennyi a család, azaz csak volt 8 régebbi időkben. A házból részetek.

1949-ben meghalt a papa. tiszteletben élt, elszegénj'edve, hiába ügyvédeskedett, nem tudott meggazdagodni, A mama. amikor érezte, hogy meghal, gondolt rám, ki viselte volna a sorsomat, a nővéremnek fél tüdeje, és cukorbeteg, vérszegény, szóval a marna kedves szüntelenül mondta; — mi lesz Im- riskével, ha én meghalok?

Csinálok végrendeletet. Az anyai jussot felerészben rám hagyta, a többit' meg hat testvéremre. Megsemmisítették

testvéreim azt a végrendeletet, a háznak csak a hetedrésze maradt a javamra. Erre-arra dolgozgattam, s a sógornők ápolga t4

sulis mg.

'ptHUSKk

1974. MÁJUS 24.

16.

Az étteremben reggel hat órától éjfélig váltják egymást az emberek. Három műszak önti a bányászokat, s ez a szálló nagyobb, mint Pécs patinás és egyetlen szállodája, sőt annál is nagyobb, amilyent építeni terveznek. A presszós se unatkozik. Cigarettát vettem, s pillanatnyilag nem tudott százast váltani, mert mindenki azzal fizetett. Nem keltett sokáig várnom, kiadta a jelszót, hogy csak tízest fogad el. Néztem az órámat, két és fél perc alatt összegyűlt a visszaadni való kilencvenöt forint.

A vegyesboltban sok friss felvágott, de Pick szalámi is állandóan kapható, ha pedig valaki karórát, olcsóbb ékszert és bármilyen inget akar venni, kaphat. Persze nem havi elszámolásra, mint a régi bányaboltokban. Kint a tábla: hitelt nem adunk. De ez nem mindenkire érvéRés/letck * Gondolat Kiadónál hí Idei könyvhétre megjelenő riport- köny vből.

nyes. A törzsvásárlók fizetés előtt már kapnak kontóra is árut.

A cipészműhely nagyon csendes. Nemigen javíttatnak a bányászok. Ki talpaltat cipőt havi öt—hatezer forintos kereset mellett? Legfeljebb akkor keresik meg a susztert, ha leválik az új cipő sarka vagy talpa. És ez is előfordul néha.

A fodrásznál sem ülnek. Jobban bíznak a városi borbélyokban. A fiatalok nem maradnak szabad idejükben a szálló falai között. Az öregek meg? Ki tudja? Talán ha hazautaznak a falujukba, o(t adják át magukat az ollónak. Borotválkozni meg ki jár ma már borbélyhoz? Vannak azért egypáran. Főleg a rokkantak, akik nehezebben indulnak el városportyára.

Eddig jutottam, amikor jött egy fiatal szállólakó, hívott: menjek a szomszédba, a klubba. Az ifjúságiba. Klubdélutánra. De ez egyszer nem találó a kifejezés, mert délelőtt tartják, állítólag délután más célra kell a terem. Sivár terem. Aztán rájöttem, hogy becsaptak. Nem

klubdélután ez, se nem klübdél- előtt, hanem beszélgetni akarnak velem.

Kiderült ez mér az első mondatokból.

— Miről akar írni? Csak a bányászokról vagy a vállalatról, átfogóan?

— Engem a bányász érdekel, de az ember és a környezete

együvé tartozik. Nem érthetjük meg az embert, ha nem ismerjük a körülményeit, a munkáját, az otthoni helyzetét, a szórakozását.

— Értjük. És reméljük, hogy nem kerüli el a fiatalokat.

— Sőt, övék a fő hely a műben. Mint ahogy a bányában is. Ez a fiatalok bányája.

— Ne higgye — szól az egyik hosszú hajú, nagy orrú fiú, „KISZ-titkár”, súgja a fülembe a szomszédom. — Van elég öreg is. A fiatalok nagyon mozognak. Főleg az új aknán, ahol nagy mélységben és nehéz körülmények között dolgoznak. Nem örülök én ennek, de a fiatal keresi a könnyebb életet, az öreg meg úgy van vele, ha már kihúztam itt tíz—tizenöt évet innen megyek nyugdíjba...

— Már aki megéri — jegyzi meg a szomszédom. — Meg ha bírja szufléval... A KISZ-titkár a szemével int, hogy hallgasson. Még nem fejezte be.

— Mert azért akad ám sok emberi probléma nálunk. Hogy csak egyet említsek. Két cigány bányász jár az üzemünkbe. Messziről, a hegyekből. Putriban laknak, távol a közlekedéstől, a

LÁSZLÓ LAJOS:

URÁNBÁNYÁSZOK