Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-19 / 115. szám
Harmincnéqyszer ot eoyenlő ezerre? Konzervgyári vetélkedő szovjet városokról, földrajzról, művészetről Lapunk csütörtöki számában adtunk hírt arról, hogy a Magyar—Szovjet Baráti Társaság a közeljövőben országos vetélkedőt hirdet, amelynek témája: hazánk felszabadulása, a szovjet történelem, művészet, gazdasági és politikai élet. Bár a felhívás még csak ezután lát majd napvilágot, a témához kapcsolódó vetélkedőik sorozata máris meg- jndult a megye MSZBT-tagcso- portjainál. Legutóbb a Békéscsabai Konzervgyárban mérték össze erejüket a szocialista brigádok ötfős csapatai. A verseny a vetélkedőnek a konzervgyáriak — mint ahogy ugyanezt mutatta a helyes válaszok nagy száma Végül is a Karazin brigád lett az első — névadója a szovjet konzervipar egyik nagy tudósa —, a második helyen a Viktória brigád, harmadikon a tank-műhely Kandó Kálmán brigádja végzett. Mindhárom brigád tagjai vásárlási utalványt kaptak, s a legjobbak elnyerték a jogot, hogy a vállalati autóbusszal elmenjenek Budapestre, a Szovjet Tudomány és Kultúra Házába. A további három brigád Sok korábbi vetélkedőn szerepelt sikerrel, ezúttal harmadik lett a tmk-műhely Kandó-brigádja. Képünkön jobbról balra: Gyeb- nár Károly villanyszerelő, Gál Imréné mérőleolvasó, Kajtor Sándor villanyszerelő, félig takarva Tóth János villanyszerelő és Varga István munkavédelmi előadó szervezéséről, lefolyásáról Papp Károlynétól, az MSZMP konzervgyári csúcsbizottságának titkárától kaptunk tájékoztatást. * * * Elmondta, hogy februárban hirdették meg a versenyt, amelyre a várt 15—20 brigáddal szemben több, mint negyven kis kollektíva nevezett be. A felkészüléshez az MSZBT kiadásában megjelent, A Szovjetunió tizenöt köztársasága című könyv- sorozatnak az OSZSZSZK-t bemutató kötete szolgált alapul, amely kézről kézre járt a brigádok, brigádtagok között. Az orosz földrajz, történelem, irodalom, képzőművészet, film, zene, színház története és jelene voltak a főbb témakörök, ezekkel ismerkedtek beteken át a benevezett brigádok. Amelyek közül végül is harmincnégy csapat indult el a versenyen. A vetélkedő előtt lemezről, magnószalagról orosz népzene szólt, a döntőben szamovárduru- zsolás hangjánál orosz teát szolgáltak fel a versenyzőknek. A csapatokon kívül a brigádok többi tagjai is tanúi voltak a küzdelemnek sót végignézték, -hallgatták a versenyt a város más tagcsoportjainak képviselői is. A válaszokat a gyár gazdasági és társadalmi vezetőiből alakult zsűri értékelte — tagjai közül többen a személyes tapasztalataikból is jó ismerői a témának, lévén, hogy nagyobbrészt a Szovjetunió különböző városaiban végezték egyetemi tanulmányaikat, A versenyzők, érdeklődők nagy száma, s a zsűri összetétele is bizonyította, milyen nagy fontosságot tulajdonítottak 1974. MÁJUS 19. házilag, az üzemben készült ajándéktárgyakat kapott : a negyedik helyezett a Vályi brigád, az ötödik a Magyar—Szovjet Barátság brigád és a hatodik a Béke brigád, amelynek tagjai a gön- gyölegraiktár dolgozói. Mindehhez egy kis matematika: harmincnégyszer öt szocialista brigádtag — nagyrészt fizikai dolgozó — vett közvetlenül részt a küzdelemben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vetélkedőből csak százhetvenen „profitáltak”. Nemcsak ez a harmincnégyszer öt csapattag ismerte meg jobban a baráti ország múltját és jelenét. A verseny lebonyolításában, szervezésében tevékenykedők úgy vélik, legalább ezren kerültek közelebb a Szovjetunióhoz a felkészülés, s a verseny ideje alatt: az érintett brigádok nem versenyző tagjai, otthon a férjek, nagyobb gyerekek feleségek, testvérek, s a szurkolók százai. Ennyien kaptak mélyebb bepillantást az orosz művészet százados hagyományaiba. Moszkva, Leningrád, Kujbi- sev, Novoszibirszk, Gorkij műemlékeibe, mai életébe, gazdasági és tudományos sikereibe. Ennyien lettek jobb barátai a testvérnépnek — s ez nagyobb eredmény a tárgyi tudás gyarapodásánál is. * * * A vetélkedők sorában — amelyek beilleszkednek az országos vetélkedők helyi, városi, megyei, majd országos döntőinek folyamatába — a konzervgyári versen csak egyetlen volt. Az első. Amelyet a többi tagcsoportok versenyei követnek majd. A legközelebbit a BARNEVÁL-ban rendezik június 8-án. A felkészülést segítő könyv példányait pár napja küldték tovább a konzervgyári küzdelem rendezői a Baromfifeldolgozó Vállalat szocialista brigádjainak. msjmsMs,'■ A legnagyobb és legerősebb osztály A munkásosztály vezető sze- I repe, erre való alkalmassága I napjaink társadalomtudományi | és politikai vitáinak egyik fő I kérdésé. Sokakban felmerült a kérdés, hogy a proletariátus úgynevezett felhígulása (vagyis volt paraszti és kispolgári elemeknek nagyarányú beáramlása az osztály soraiba) hogyan hatott a munkásosziály vezető szerepére. Más szóval egyáltalán eljutott-e a munkásosztály túlnyomó többsége történelmi hivatásának felismeréséig. Mégis, a munkásosztály vezető szerepének további erősítésére irányuló törekvéseknek reális lehetőségei vannak. Ezek az objektív viszonyokban, s a munkásság szubjektív tudatának fejlődésében találják meg biztosítékukat. S nemcsak és nem is főleg azért, mert ma már a munkásosztály fejlődését nem a „felhígulás”, hanem az osztály egységesülése, modernizálása, általános és szakmai fel- készültségének növekedése jellemzi, hanem azért, mert a munkásosztály a termelés társadalmi rendszerében elfoglalt helyénél fogva társadalmunk élenjáró osztálya. Vezető szerepe tehát objektív helyzetéből következik és ez természetesen visszatükröződik szubjektív tudatában is. Mitől függ a munkásosztály vezető szerepének érvényesülése? Erre a kérdésre válaszolva, Lenin négy tényezőt sorol fel: „1. a létszámától; 2. az ország gazdaságában játszott szerepéről; 3. a dolgozók tömegével való kapcsolatától; 4. szervezettségétől”. Mi a helyzet nálunk? A munkásosztály a foglalkoztatottak 58 százaléka, mintegy 2,9 millió fő. A nemzeti jövedelemnek számarányánál jóval nagyobb részét, kb. háromnegyedét állítja elő. A szocialista építés időszakában erősödött szövetsége a szocialista útra lépett parasztsággal és értelmiséggel. Élén a marxizmus—leninizmus eszméit az ország sajátos viszonyaira alkalmazó, harcokban edzett, tapasztalt élcsapat, az MSZMP áll, s csaknem az egész munkásságot összefogja az immár évszázados szakszervezeti mozgalom. A munkásosztály tehát társadalmunk legnagyobb és legerősebb osztálya. Vezető szerepe ma is azon alapul, hogy a leg- érdekelUebb a szocializmus eddigi vívmányainak védelmében, hiszen további felemelkedésének egyetlen útja a szocializmus építése. A munkásosztály a szocialista fejlődés során jelentős mértékben modernizálódott. Ebből a szempontból a legfontosabb, hogy a bányászatban, gyáriparban, építőiparban foglalkoztatott fizikai munkásság aránya a munkásosztályon belül mintegy 60 százalékra növekedett. A mezőgazdasági munkások aránya 8 százalékra csökkent. A szállítás és hírközlés területén a munkások több mint 10 százaléka a kereskedelemben. 11,5 százaléka az egyéb szolgáltatási ágakban, 6,5 százaléka és 3 százaléka a nem termelő ágakban dolgozik. Mintegy 200 ezer fő a munkásosztály legképzettebb rétegének, a termelés közvetlen irányítóinak (művezető, csoport, vezető, technikus) a száma. Derékhad: a nagyüzemi munkásság A munkásságon belül tehát nemcsak politikai öntudat- ha- . nem az egyes munkásrétegek objektív helyzetében, munlca- és életviszonyainak tekintetében is jelentős különbségek vannak. Ezért a párt, a munkásosztály vezető szerepének megvalósításában a legtipikusabb munkáscsoport, az ipari munkásság, azon belül is az állami szocialista ipari nagyüzemek dolgozóinak helyzetéből indul ki. Ennek a munkáscsoportnak az érdekeiben jut legáltalánosabban kifejezésre az osztály egészének érdeke, s ennek a murikáscso- portnak a munka- és életviszonyai fejlesztik leginkább a munkásosztályra jellemző tulajdonságokat. A nagyüzemi munkásság ipari munkásságunk döntő része. Egy 1970-ben végzett felmérés szerint az állami iparvállalatok átlagos munkáslétszáma 1340 fő. Különösen magas az egy vállalatra jutó munkáslétszám a bányászatban és á kohászatban, s iparunk technikai fejlődésének fontos mutatója, hogy legmagasabb a híradás, és vákuumtechnikai iparban (3170 fő). Iparunk és ipari munkásságunk nagymértékű koncentráltságát azonban még jobban mutatja, hogy az MSZMP KB 1972. novemberi határozata alapján kiemelt 50 nagyüzem foglalkoztatja az ipari munkásság kb. 40 százalékát, adja &z ipari termelés értékének mintegy felét és az ipari export kétharmadát. Feltűnő ez az erőteljes koncentráció, különösen, ha összevetjük a felszabadr’ás előtt; helyzettel, amikor az ipari proletariátusnak mintegy 40 százaléka kisüzemi munkás volt. Több, mini típus: Milyen ez a nagyüzemi munkásság? Átfogó adatok hiányában az 1970—1971-ben a Csepel Vas- és Fémművek munkásairól végzett vizsgálatra hivatkozom, amely behizonyitotta, hogy a „Vörös Csepel” (és a nagyüzemek általában) politikai arculatában, felszabadulás előtti önmagához viszonyítva, s a jelentősen megnövekedett magyar iparon belül is megőrizte kiemelkedő, élenjáró szerepét. Hazánk munkásságának országos átlagban 36 százaléka paraszt-, 58 százaléka munkásszármazású. A Csepel Művekben az előbbiek aránya 23 százalék, az utóbbiaké pedig 62 százalék. A gyáróriás munkásságának összetétele tehát a szoA sorozó bizottságok megszokott körültekintéssel, gördülékenyen végezték munkájukat. A bizottságok elnökei tapasztalt katonák. Lázár Lajos főtiszt katonai pályafutása alatt sok ezer fiatalt sorozott már a fegyveresekhez. Kiválóan ismeri a követelményeket, amelyek alapján a különböző fegyvernemhez válogatják a fiúkat. Amikor a közelmúltban Orosházára érkeztünk, Molnár István nagyszénás! fiúval foglalkozott a sorozó bizottság. — Egészségi állapota? — kérdezte a fiútól dr. Pap János, csorvási körzetorvos. — Kitűnő — szólt a válasz, Dr. Kovács András, a helyi kórház belgyógyásza is alaposan megvizsgálta a fiatalembert és megállapította: Pityu egészségileg alkalmas katonának. — Melyik fegyvernemhez szeretne bevonulni? — érdeklődött Lázár főtiszt — A határőrséghez — válaszolta határozottan Pityu —, ciális eredet szempontjából is jobb az átlagnál. Ami a szakmai képzettség szerinti összetételt illeti, a szakmunkások aránya megfelel az országos átlagnak, a betanított munkások aránya 44 százalék, míg az országos arány 38 százalék. A segédmunkások aránya alacsonyabb Csepelen, mint az országos átlag. A Csepel Művekben a dolgozók közel 22 százaléka párttag, s mintegy 94 százalékuk tagja a szakszervezetnek, a munkás- fiatalok 33 százaléka KISZ-tag, a 10 évnél régebben a gyárban dolgozó törzsgárda az összes dolgozóknak kb. a felét teszi ki. 1970-ben közel 2000 brigád indult versenyre a szocialista címért, és több mint 1200 el is nyerte azt. A szocialista' brigádokban dolgozók száma meghaladta a 19 000-et. Csepelre — de bizonyára más nagyüzemekre is — jellemző a munkás-dinasztiák kialakulása, amelyek tagjai mindig magasabb fokon, új elemekkel gaz. dagítva hordozták, vitték tovább az apák, nagyapák forradalmi tradícióit, a legjobb munkáshagyományokat. Lenin — a nagy francia forradalom példájára hivatkozva — írta egyik művében, hogy a jakobinus diktatúra „csak úgy dobálózott a széles körű rendszabályokkal, de ezek megvalósításához nem volt meg a kellő támasza, még csak azt sem tudta, hogy az egyik vagy másik intézkedés megvalósításánál me. lyik osztályra kell támaszkodnia Lenin figyelmeztetése azt jelenti, hogy amíg az osztályok megmaradnak — tehát a szocialista építés egész időszakában —, az egész nép érdekeit kifejező közös cél megvalósításában, a szocializmus építésében egy meghatározott osztályra, a munkásságra kell támaszkodni egyértelmű osztálypolitikát kell folytatni. Blaskovits János az MSZMP KB Politikai Főiskolájának tanszékvezető tanára nagyszénás! barátaim közül Csonka Jancsi meg Simon Pityu is a határőrségnél teljesít szolgálatot. Csonka határőr gépkocsivezető, Siimon segéd-útlevél- kezelő. A sógorom pedig — fűzte a gondolatokat a regruta — az eleki őrsön volt sorkatona. Az elbeszélésükből sok mindent megismertem a határőrök életéből — mondta a nagyszénása fiatalember. Pityu egészséges, talpraesett fiú, a határőrséghez sorozták. Vele együtt masíroznak majd: Kiss István, a békési ABC-áruház vezetője, Molnár Ferenc sütőipari munkás, Zahar Pál Zoltán békéscsabai villanyszerelő —, aki három évig vendégmunkás volt az NDK-ban —, Sáfrány István, a nagyszénási Dózsa Tsz dolgozója, Kotroczó László kevermesi üzemmérnök. S rajtuk kívül mindazok, akiket államhatáraink őrzésésére alkalmasnak minősített a sorozó bizottság. Gazsó Béla Sorozás