Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-19 / 115. szám
I Sailed Lajos Vázlat Honoré de Balzac: A HIVATALSZOLGA* „A kispolgár természetrajza bőr nnak az em- berpiramis- nak az alján. amelynek tetején a miniszter trónol, találunk egy boldog embert, megbújva kuckójában, kriptájában, spanyolfala mögött, szines-paszomán- tos sötétkék libériájában. Ez az ember a hivatalszolga! Esténként könnyen átváltozhat színházi jegyszedővé, rácsos ablak mögött ülő pénztárossá vagy egy esti lap kihordójává. Nem emelkedhet magasabbra a portási, illetve kapusi rangnál, de mivel kevés a portás manapság, s a miniszterek, főigazgatók még bizonyos testalkatot, megjelenést, modort és lábikrákat is megkövetelnek, ez a hely a hivatalszolga marsallbotjával egyenlő — vagyis rendkívül ritka. A hivatalszolga a minisztérium pillére, a bürokratikus szokások főszakértője. Szükségletei szerények, ruházkodása költségeit az állam viseli, jól fűtött helyiségben ül, igénytelenségében gazdag, nincs egyéb dolga, mint elevenen boncolni a hivatalnokokat. Nincs is egyéb szórakozása, mint megfigyelni őket. Ismeri rögeszméiket, tudja, mekkora a hitelük, s tapintatosan bonyolítja le diszkrét megbízatásait. Elviszi a zálogházba a hivatalnokok értéktárgyait, kiváltja őket, zálogjegyeket vásárol, s kamat nélkül ad kölcsönöket, mégpedig a következő okból: soha hivatalnok úgy nem kér tőle kölcsön, s úgy nem fizeti vissza a legcsekélyebb összeget sem, hogy ne toldaná meg némi kis borravalóval; a köcsönkért összegek nem nagyok, a visszafizetés határideje igen rövid, az üzlet tehát fölér a legszebb uzsoraköl- csönnel, rendkívül biztos és nagy haszonnal jár. Szolgának szolga, de gazdája nincsen; öt órakor leveti libériáját, dolga addig is kevés, fizetése hét-nyolc- száz frank. Újévi ajándékkal, borravalóval, miegymással jövedelme felmegy ezerkétszáz frankra, és abban a helyzetben van, hogy még egyszer ennyit megkeres a hivatalnokoktól. Esti mellékfoglalkozása pedig mintegy . háromszáz frankot hoz a konyhára. A hivatalszolga félesége ápolónő, foltozónő, csipke- javítással, tisztítással foglalkozik, divatárusnő, néha dohányárudét tart fenn, vagy házmesternő egy gazdag bérházban, és ugyanannyit keres, mint a férje. Mindezek után nem ritkán találni olyan hivatal- szolgát, aki választójoggal bír és háza van Párizsban. Harmincévi szolgálat után hatszáz frank nyugdíja van. de a nyugdíjasok lajstromában olyan nyugdíjas hivatalszolgát is ! találunk, akinek ellátmánya ezerhá- romszáz-ezernégyszáz frankra rúg. E legalsóbb rangú hiva- talnoktipus érdekesebb, semmint az ember hinné, mert az igazi bölcs mindig ritka jelenség; márpedig a hivatalszolga (aki kivétel nélkül mindig házasember) a közigazgatás bölcselője. Mindent lát a hivatalban, megvan a maga véleménye, a maga külön politikája; és a közönség előtt is megvan a tekintélye, ő e hatalmas szeráj eunuohja; minél kevesebb a dolga, annál többet panaszkodik. Ha történetesen tízszer szólítják a délelőtt folyamán, ha háromszor megy át egyik minisztériumból a másikba, ha egyik osztályról a másikra küldik, mint a tollaslabdát egyik ütőről a másikra, már panaszkodik, s kijelenti, hogy az ember elveszíti a fejét ebben a hajszában. íme a hivatalszolga eszményképe. Amikor 1830- ban az a nagy nemzeti megmozdulás történt, melyet csak ezzel a mélyen- szántó politikai mondással foglalhatunk össze, hogy: „Kotródj innét, hadd üljek a helyedbe!” —. mert ez vezérelte a liberálisokat kivétel nélkül —, a hivatalokon is végigszántott a vihar. temérdek áthelyezés történt a felső régiókból a legalsókig. A forradalom különösen közelről érintette a hivatalszolgákat, akik nem szeretik az új arcokat. Egy barátunk, jókor reggel érkezvén a minisztériumba, a következő párbeszédet hallgatta ki két hivatalszolga között: — No, mit csinál a tiéd? Egy új osztályfőnökről van szó. — Ne is kérdezd, nem KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Az iskola és a könyvtár „A könyv az iskola lelke” — mondotta Comenius, a híres pedagógus, aki 1650Jben tartott sárospataki székfoglaló beszédében a könyveket „néma oktatóknak” nevezte, amelyek a „sokágú műveltség kincseivel” gazdagítják a tanulókat. Nem véletlen, hogy rajta kívül még nagyon sokan felismerték a könyv szükségességét, s mindent megtettek az iskolai könyvtár fejlesztéséért, állományának növeléséért. így alakultak ki nagy múltú iskoláink ma már nemzeti értékét képviselő gyűjteményei, mint pl. a szarvasi Vajda Péter Gimnázium és Szakközépiskola muzeális anyaga. melyből olykor még a külföldi könyvtárak is kölcsönöznek. Sajnálatos, hogy a könyvtár megfelelő elhelyezése eddig még nem oldódott meg, bár az elképzelések megvalósítása megkezdődött. E könyvtárak gyarapításában jelentős szerepet játszottak az iskolák volt tanárainak és tanítványainak az adományai, s a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és S zakkö zép iskola könyvtárának alapját is egy pedagógus ajándéka vetette meg. Ennek az iskolának egykori igazgatója, Horváth János már az 1868/69. tanévben — több mint 100 évvel ezelőtt — tudom, mit kezdjek vele. Csönget, és megkérdi, nem láttam-e a zsebkendőjét vagy a burnótszelencéjét. Mindenkit tüstént fogad, nem várakoztatja az embereket, nincs benne semmi méltóság. Néha már muszáj neki megmondanom: De uram, elődje, a gróf úr, a hatalom érdekében toll- késével farigcsálja a fotel karfáját, hogy azt a látszatot keltse, mintha dolgoznék. Ez meg mindent összezavar! Minden a legnagyobb összevisszaságban van nála. Nem konyít semmihez. Hát a tiéd? — Az enyém? Óh, azt megneveltem! Már tudja, hol van a levélpapírja, a borítékja, egyszóval a holmija. A régi szitkozódott, ez meg szelíd. . ., de azért nem igazi úr, nincs kitüntetése. Én nem szeretem, ha a főnöknek nincs kitüntetése, valaki még közénkvalónak nézhetné, ez megalázó. Hazahordja a hivatal papírját, és megkérdezte, nem men- nék-e el hozzá felszolgálni, amikor estélyt ad. — Hajjaj, micsoda kormány ez, öregem! — Az ám, mind krajcá- roskodnak. — Csak minket ki ne kezdjenek! — Félek, arra is sor kerül. A parlament szörnyen a körmére néz mindennek. Még az ágast is megfejné! — Eh! Nem is tarthat ez sokáig, ha ilyen kukacosan akarják csinálni a dolgokat. ‘Az író születésének 175. évfordulója alkalmával közöljük írását. szükségesnek latta, hogy az iskolai évkönyvben az olvasás szerepéről értekezzen. A könyv korábban az oktatásban mint szemléltetőeszköz vagy a tanulók kötelező ill. ajánlott olvasmánya játszott szerepet. Ez a funkciója ma is megmaradt, de napjaink gyors tudományos-technikai fejlődése más szerepet is szán a könyvnek és a könyvtárnak. E feladatokat minden érvényben levő Rendtartásunk is körvonalazza, meg- . határozza azzal az egyértelmű követelménnyel együtt, hogy minden iskolában könyvtárat kell működtetni, s ennek fejlesztése, gyarapítása, a megfelelő könyvtári helyiség biztosítása az igazgató feladata. Közismert és sokszor hangoztatott igazság, hogy ma már minden ismeretet elsajátítani nem lehet, nem is szükséges. Meg kell azonban tanítani tanulóinkat az önképzés eszköz- rendszerének elsajátítására, a könyv munkaeszközként és a könyvtár szellemi műhelyként való helyes használatára. Ennek ismerete nélkülözhetetlen a szellemi munkához. Ezekre a célkitűzésekre utal az oktatás- politikai határozat és a tananyagcsökkentéssel kapcsolatos MM-intézkedés is. „A tananyagcsökkentéssel egyidejűleg erősíteni kell a tanulói tevékenységet a tanulás-tanítás minden folyamatának minden szakaszában.” Példaként a megfigyelés, gyűjtés, kísérletezés mellett a könyvek önálló használatát említi meg. így válik az iskolai könyvtár az oktató-nevelőmunka célkitűzéseinek támogatójává, az önművelés, az önálló tájékozódás információs központjává, s így tudja a tankönyv szükségszerűen zárt világától a tanulók figyelmét a megismerés nyitott területére irányítani. Természetesen korszerű iskola nincs korszerű könyvtár nélkül. Hiszen a könyvtár nem külön intézmény az iskolán belül vagy azon kívül, mely párhuzamosan működik az iskolával, mint ezt a téves szemléletű» olykor a lehetőségekkel nem élő kényelmes iskolavezetés vagy helyi irányítás elképzeli, hanem az iskolának épp olyan szerves része, mint például a szertárak és az előadótermek. Az utóbbiak azonban egy-egy szaktárgy, míg az előbbi viszont minden tantárgy oktatását szolgálja. segíti elő. A tanulók olvasóvá nevelése pedagógiai, a könyvek ajánlása tantestületi követelmény. Ez a szerep, célkitűzés teszi különösen fontossá napjainkban az iskolai könyvtárügyet, s e felismerés vezeti megyénk mind több iskoláját abban, hogy anyagi, tárgyi és egyéb lehetőségüknek megfelelően igyekezzenek könyvtárukat az 1971 végén megjelent „Irányelv a 18 éven aluli ifjúság könyvtári ellátásának javítására” c. MM-doKumen- tum útmutatásai alapján fejleszteni, korszerűsíteni. A korábban kialakított gyulai (Erkel Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola) és orosházi (Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközép- iskola) iskolai könyvtárak mellett megemlítem — korántsem a teljesség igényével — a következő intézményeket: Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközép- iskola Battonya, Ady Endre Gimnázium és Szakközépiskola Sarkad, 611, sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet Békéscsaba, Román Általános Iskola és Gimnázium Gyula és 2. sz. Általános Iskola Békéscsaba, Sorolhatnám a terveket (Békéscsaba 4. és 9. sz. Általános Iskola, Szlovák Általános Iskola és Gimnázium) és ezek — ha még nem is mindig eszményi — megvalósulását. Ügy tűnik, nehezebb előrelépni az általános iskolákban, ezért is kiemelkedően szép, követendő példa a gyomai 1. sz Általános Iskola minden igényt kielégítő, 80 négyzetméteres alapterületű korszerű könyvtára, mely jelentős társadalmi erők (szülők, szocialista brigádok stb.) megmozgatásával az egykori fáskamra helyén épült fel. Hivatkozhatunk arra is, hogy Békéscsabán a Kemény Gábor Szakközépiskola tanulói maguk készítették el a könyvtár polcait és a lemeztartókat A fenti kezdeményezéseket segítve és ösztönözve készíttette el a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya a szakfelügyelettel minden iskola könyvtárának 15 éves távlati fejlesztési tervét, mely a megfelelő elhelyezés biztosítása és az állomány tervszerű és fokozatos növelése mellett a személyi feltételek biztosításával is foglalkozik. A tervek megvalósulása után joggal remélhetjük, hogy minden iskolai könyvtár be fogja tölteni a tanulók olvasóvá nevelésében azt a fontos szerepet, mely reá hárul. Ha így lesz. elérhetjük, hogy nemcsak azok a tanulók járnak majd a közkönyvtárba,, akik az iskolai könyvtárat is használják, mint ahogyan ez eléggé általános jelenség, hanem azokat is sikerül olvasóvá nevelni, akik eddig a könyvtáron kívül maradtak. így könnyebbé válik a könyvtárak közötti együttműködés, melynek azonban az is feltétele, hogy nagyjából azonos lehetőségek mellett egységes szemléletet képviselve működjenek az egyes hálózatok könyvtárai, és ugyanakkor gyűjtőkörüknek megfelelően különböző állománnyal rendelkezzenek. Ennek eredményeként mind több olyan diák hagyja el majd az iskolát, aki nemcsak az iskolás korban, hanem azt követően is olvasója lesz valamilyen könyvtárnak. Palotás Ádám szakfelügyelő
