Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-19 / 115. szám

HARMINC ^ESZTENDEJE 7. Búzaegysc^ és pusztító görgő A tízkötetes Világtörténet időrendi táblázatában az 1944. május 13—i dátum mellett ez áll: „A szövetséges hatalmak felhívást intéztek Magyaror­szág, Bulgária, Románia és Finnország kormányához: lép­jenek ki a hitlerista blokkból és szüntessék be a háborút.” Ezekről a napokról a német vezérkar és politikai vezetés több tagja a reménykedés leg­csekélyebb jele nélkül így vé­lekedett: „Ütött az óra, ami­kor fizetnünk kellett a né­met főparancsnokság elvi téve­déseiért” (Manstein): „A há­ború elveszett” (Model): „A német katonai ellenállás már csak egy évre elegendő” (Zeitzler). És egy. halálra ítélt háborús bűnös, Ribbentrop vallomása Nümbergben: „1944- ben katonai eszközökkel már nem nyerhettük meg a hábo­rút.” Bevetettek tehát más eszkö­zöket. A. Werth, a BBC és a londoni .Sunday Times Szovjet­unióba küldött tudósítója pél­dául így ír: „1944 tavaszán a németek, érezve, hogy vissza kell vonulniuk Belorussziából, elrendelték az őszi vetés fel­szántását és megpróbálták megakadályozni a tavaszi ve­tést. Sőt. különleges görgőket eszeltek ki a vetések megsem­misítésére.” Te az. ezt a módszert nem mindenütt alkalmazták. Ma­gyarországon, éppen ellenkező­leg. a minél nagyobb termés­eredmény kikényszerítése volt a céljuk. Természetesen a né­met hadigazdaság érdekében, amelyet készséggel szolgált ki a magyar kormány. 1944 nyará­ra ió termés ígérkezett — ám ebből éppen a föld népének jutott a legkevesebb. Égy négy. ho’das vésztői kisbirtokosra ebben az évben az alábbi ter­mények beszolgáltatása várt, méghozzá maximált áron: 617 búzaegységnyi kenyérgabona, 817 búzaegységnyi zsír, 1851 búzaegységnyi szabadon válasz­tott termék. Ehhez azt kell tudni, hogy egy búzaegység egyenlő volt egy kilogramm búza áréval. Az akkori termés­átlagokat számítva, az összes beszolgáltatandó tennék értéke együttesen azonos volt a négy hold várható hozamával. És akkor miből tudott élni Nagy Zsigmond?! Végezetül emlékezzünk visz- sza a május 13—i felhívás lé­nyegére és emlékezzünk vissza a német vezérkar nyilatkozata­ira. S ezt vessük össze a tény­nyel, hogy az 1943-as hat had­osztállyal szemben 1944 áprili­sában, májusában, júniusában, júliusában tizenhét magyar hadosztályt küldött a frontra a németeknek behódolt magyar katonai és politikai vezetés. Ebben az időszakban, ponto­san május 19-én. harminc esz­tendeje írta Radnóti Miklós a Töredék-et: „Oly korban él­tem én e földön, / Mikor az ember úgy elaljasult, / hogy önként, kéjjel ölt, nem csak pa­rancsra /... mikor a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős...” (daniss) A Ú!&JM3i 1974. MÁJUS 19. TULAJDONOSOK Izgalmas termelési tanácskozás a vasas szövetkezetben Izgalmas és tanulságos terme­lési tanácskozásra „csöppentem” be pénteken délelőtt a Békéscsa­bai Vasipari Szövetkezet Bartók Béla úti telephelyére. Azért „csöppentem”, mert egészen más, úgyszólván „maszek” célból I menteim oda. s csak amikor több társammal együtt jó félórai vá­rakozás után sem akartak been­gedni a portán, akkor néztünk utána, hogy mi ennek az oka. Termelési tanácskozást tartott a szolgáltatórészleg. Ott marad­tam a tanácskozáson (ha már másként nem lehetett bejutni). Nem bántam meg. A szövetkezet tagjai vasasokhoz illő, kemény, néha nyers, de megfontolt és a gazda felelősségéhez méltó okos szavakkal szóltak mindarról, amiben okát látják a jelenlegi, első negyedéves tervlemaradá­suknak. Mert Koródi elvtárs, a szövetkezet főkönyvelője az év első három hónapjának munká­ját értékelve, sajnos ezúttal le­maradásról, a motorszerelő-rész­leg kivételével, valamennyi mun­kahely viszonylagos visszaesésé­ről beszélt. Sok számot, mutatót sorakoztatott fel, de valamennyi egyet jelentett, azt, hogy a nagy beruházások után nem kielégítő a helyzetkép, mert mint ahogyan Róta Ernő főmérnök fogalmazta: padláson a bér, kapuszélén a ter­melés és valahol az újkígyósi ku­tak mélyén a nyereség az első negyedévben. De ő mondta azt is, hogy a megoldás, a nehézségeken való túljutás módja a szövetkezet tagjainak a kezében van. Nos, ennek tudatában csaknem húsz felszólaló fette le a garast a termelési tanácskozáson, keres­ve a jobbat, javasolva az éssze­rűbbet, egyszóval segítve a veze­tőséget az üzem- és munkaszer­vezés finomításában. Mondom, sokszor keresetlenek voltak a szavak. De igazak és szívből jövők, amikre oda 'kell figyelni. Marik István, a bádogo­sok vezetője még szelíden mond­ta: Koródi elvtárs súlyos százez­res munkák elhúzódásáról szólt. Ez igaz. Nálunk is van ilyen. Egy kettőszázhatvahezres meg egy másfél százezres munkánkat nem tudjuk hónapok óta befejezni.. De miért? Mert nem kapunk * hozzá anyagot. Ugyanerről a té- ■ máról szólt Feiner László ka- E rosszériás. Kicsi az előkészítő mű- E helyünk, három kocsinál többet : nem tud befogadni, kint a sza- ; badban, esőben festeni nem le- S hét. Ezért is nagy az átfutási 5 idő. Meg azért is, mert egyszer i van, egyszer meg nincs alkatrész. ; Ha van, sok esetben „árazva” ■ nincs ilyenkor az ár megállapí- ! tása miatt kell egy hónapig is 5 várni a kiadására. Erről Lipták János is beszélt. ! Sőt, javaslatot is tett a raktári E munka koordinálására. Néha a : délután jövő rendelőket, akik ■ húsz-harminc perces javításokat « vennének igénybe, elküldjük az- ! zal, ma már nem tudjuk kivenni f az anyagot, mert egyig van nyit- 5 va a raktár. Ezen változtatni kel- ; lene. \ Sok pénz gurul el emiatt a szövetkezet zsebéből. A rak- ; tár nyitva tartását összhangba ; kellene hozni a részlegek tény- • leges munkaidejével. Duna Já­nos motorszerelő erről, s másról már ingerültebben, de azzal a szándékkal szólt, hogy előre tud­jon lépni a szövetkezet. A tv, a rádió, a sajtó naponta foglalkozik .a munka termelé­kenységének javításával, a ha­tékonyság fokozásával. Jó sza­vak. szép szavak. De a szavakat tetteknek kellene követniük! Nálunk is. Nem úgy mint sok esetben. Néha csak szavalunk, aztán semmi sem történik. Már a múlt évben megtiltották, hogy benzinben mossuk az alkatrésze­ket, majd kapunk benzinpótlót. Jó. Ez eddig rendben is volna. De azóta fél év eltelt, benzinpótló meg sehol. A kezünk pedig meg­betegszik, elszárad közben, mert valahogy azért meg kell tisztítani azt az alkatrészt. Nem? Így van ez a rak­tári dologgal is. Két ember elment onnan. Miért nem pótol­ják őket, ha egyszer szükség van ott munkaerőre, méghozzá olyan­ra. aki ért is a raktári munká­hoz. Két hónapja üres a helyük. Ezt is kértük már. II melós érdekelt a termelésben A raktáros Is legyen, de az anyagbeszerző is. ök havidíja­sok. Hozzák összefüggésbe a mi termelési eredményünkkel a premizálásukat, mert úgy tu­dom, ha szereznek anyagot ne­künk, ha neon. havonta megkap­ják a prémiumot. Skumát János hűtőgépszerelő hasonlóképpen vélekedett. — Három hónapja kértem illesztő- lemezt. Papír is van erről, az ad­minisztráció rendben van. Csak lemez nincs még. Itt kell kínlód­nom a kivágásával, amikor be­szerezhető. Harminc percet ka­pok rá, mi az? Mások hanyag munkájának én iszom meg a le­vét. Itt is. Meg otthon is, ami­kor az asszony nézi a borítéko­mat és azt mondja: szégyellő ma­gad, te" szakmunkás, hiszen a be­tanítottak is többet keresnek máshol. Godó János, a karosszériások csoportvezetője javaslatot' tett a szolgáltatás anyagbeszerzésének ésszerűsítésére. — Két mikrobusza van a szö­vetkezetnek, amelyek anyagért járkálnak szerte az országban. Elképzelhető, hogy a kis pitiáner alkatrészeket időhiány vagy felületesség miatt nem keresik megfelelő helyen, ahol azokat meg lehet kapni. Ugyanakkor ar­ra is hivatkoznak. velünk szem­ben, hogy most a készáru-rész­legnek van sürgős szállításuk. Elképzelhető hogy ott meg arra hivatkoznak, hogy a számunkra van sürgős szállításuk. Nem aka­rom bántani őket. de az az igaz­ság. hogy nincs felelős gazdájuk. Ezért javaslom, hogy a szolgál­12. Int, töltsék magamnak. Nem kívánom. Az újságokat nézege­tem. Megkezdődött a tavaszi munka, földben a borsó és a mák, vetik az árpát és a zabot, fénykép arról, hogy az üvegház­ban paprika-, paradicsom-pa­lántát ültetnek. Csupa élet, csu­pa zsendülés, tiszta levegő, üde- ség — s itt, előttem egy közép­korú férfi tönkrement tüdővel. Lenn, a mélyben szerezte a bajt, ahol a csákány, a fúró a szén és a kőpor miriádjait szabadítja fel, a megszerzésére törekvő ember vesztére. Csodálnivaló, hogy az ember, aki a mélyben megszenvedte há­rom élet kínjait, most a szabad levegőért próbál élni? Csoda, hogy az ember, aki a kas. a váj- vég szűk falai közé zártan töl­tött éjszakának illő nappalokat, százat, ezret, tízezret, most a világosság, a szabad levegő után vágvódik, a természet tágas ha­tárai közt akarna lebegni? * Részletek a Gondolat Kiadónál ar Idei könyvhétre megjelenő riport- könyvből. tatórészleg kapja meg saját ren­delkezésére az egyik mikrobuszt anyagbeszerzés céljából. Meggyő­ződésem szerint ez javítani fog alkatrészgondjainkon és hatéko­nyabbá teszi a munkánkat is. Ezt a javaslatot egyöntetűen el­fogadták. Hozzászólásában a fő­mérnök is támogatta és ígérte, hogy a vezetőségi ülés elé ter­jeszti a kérelmet. Sok közös gond, észrevétel, ja­vaslat hangzott még el. Néhá- nyan az új, modem fürdő „piszkosságát” kifogásolták, hogy nem takarítják megfelelően a ta­karítónők. Ebben is azonban a közös felelősség hangja volt az erősebb. Magunk hagy­juk piszkosan, mocskosán. Ez nincs így rendjén! A mienk, ma­gunknak kell megbecsülni, és erre nevelni a fiatalokat. Javas­lat született az öltözők haszná­latának rendjéről is, hogy ne le­gyen munkakezdéskor, befejezés­kor olyan zsúfolt. Ezt a tanu­lók lépcsőzetes munkakezdésé­vel oldják majd meg. Szó esett arról, hogy akik négy-öt emeletes épületeken dolgoznak, miért nem kapják meg a veszélyességi pót­lékot, valamint arról is, hogy természetesen ki kell fizetni azt a munkaidőt, amit nem önhibá­jából tölt el dologtalanul a dol­gozó. Szabó Mihály, a szolgáltató­részleg vezetője és Róta Ernő főmérnök a tanácskozáson el­hangzottakat összefoglalva azt fejezték ki, amit mindannyian éreznek a vasasok szövetkezeté­ben: igen, tele vagyunk nehéz­séggel, de mint azelőtt, ezekkel is megbirkózunk majd lépésről lépésre. Én ezenkívül mást is láttam. Azt. hogy jó, nagyszerű a mun­kahelyi légkör a vasasoknál. Va­laki ezt így fogalmazta meg: a főnökök meghallgatják a melóst, adnak is a szavára, a kollegák segítik egymást, a pénzzel pe­dig — bár az mindig lehetne több — nagyjából meg vagyunk elégedve. ... Varga Dezső | Elmúlt a roham. Bocsánatké- rően rámnéz, tölteni akar. Rá­teszem a karjára a kezem. Ne! — Inkább pihenjen. Ülünk csend­ben, szótlanul. A felhúzott re­dőny szabaddá teszi a kilátást a kertjére. A jázminok, orgonák bimbai duzzadnak, a szőlő és barack metszésre érett. Az ut­cán motorbiciklik berregnék, ke­rékpárok csöngetnek. Tavasz van? Vagy csak a küszöbön áll? Mindegy. A tél már visszavo­nult. Az ég kivilágosodott. — 1955-ben a Parlamentben találkoztam a volt bányaigaz­gatómmal. akkor már visszament Pestre Komlóról — hörög a nyugdíjas hangja. — „Na, azt mondta, maga még mindig olyan nagy ember?” „Hogy érti ezt?” kérdeztem tőle. „Ügy, hogy' még mindig sikerül elkápráztatnia az embereket azzal a vágathajtás­sal? Mondja meg őszintén, foly­tatta, hány ember segített ma­gának titokban azért, hogy nagy teljesítménye legyen?” — Szerencsére csöngették, be­mentünk a folyosóról, egyébként lehet, hogy botrány lett volna a Új folyóirat: . a „Szabad idő” A Táncsics Szakszervezeti Könyv- és Folyóiratkiadó Vál­lalat — a SZOT titkárságának határozata és a Tájékoztatási Hi­vatal engedélye alapján — az 1974. évi júliusi próbaszámtól kezdve havonta megjelenteti a „Szabad idő” című folyóiratot. A folyóirat alapvető célja, hogy elősegítse a szabad idő kulturált, hasznos és szórakoztató eltölté­sét. Nem akarja sem megszer­vezni, sem beosztani az olvasók szabad idejét, de ötleteivel az embereik különböző irányú ér­deklődését figyelembe véve, se­gíteni kívánja azt. A lap feladata a munkások önművelődése jelentőségének felismertetése, továbbtanulásuk, képzésük formáinak, módszerei­nek rendszeres ismertetése. Foglalkozik a laip helytörténe­ti, munkásmozgalmi gyűjtések­kel, turizmussal, a tudomány és technika új, érdekes vívmányai­val. tömegsporttal, kulturális ajánlásokkal. Tanácsokkal szolgál barkács- munkához, modellkészítéshez, szabás-varráshoz, hétvégi ház- és kertépítéshez. Felöleli a hasznos időtöltést szolgáló gyűjtósaert- vedélyek megismertetését. A szerkesztő bizottság — mint írják — olyan lapot kíván ké­szíteni, amely a munkásaknak, a dolgozó családoknak, munkás- kollektíváknak, köztük szocia­lista brigádoknak szól. A „Szabad idő” folyóirat 32 oldalas, a „Brigádéletihez” ha­sonló formátumú lesz. Ára: 3.50 'forint. Éves előfizetése 42 forint, féléves 21 forint. Kizárólag szak­szervezeti munkahelyi terjesztés útján jut el az olvasóhoz és így is fizethető elő! Parlamentben. Pedig, tudomá­som szerint, a népi demokráciá­ban ilyen nem létezik. Az ülés alatt azon gondolkodtam, oda­megyek Rákosihoz és megint el- panaszkodok neki, mint három évvel korábban. De aztán más­ként határoztam. Majd elhall­gatnak azok. akik nem hisznek, ha már országszerte általános lesz az én módszerem, ami per­sze nem nélkülözte a szervezett­séget, de arról szó se volt, hogy százak dolgoztak nekem, csak azért, hogy mondhassuk: íme... tizenhárom fős csapattal értem el a száz métert. A kétszázat is ennyivel, de már jobb gépeink voltak. Fúrótámokat is kaptunk, rakodógépeket, az egésznek a tit­ka a szervezettség volt, az én csa,patámban senki se tett fö­lösleges mozdulatot, mindenki tudta a beosztását, a munkáját, szó nélkül dolgoztunk. De fizi­kailag nem fejtettünk ki több erőt: mint azok akik felét se érték el a mi teljesítményünk­nek. — És, amint az előbb is látta, rajtam is beteljesedett a bányász végzete, ez a baj nem gyógyít­ható. A tüdőm tele van csillámló kvarekristálvokfcal. Nem olyan egyszerű dolog ez, mint sokan gondolják. A vizes fúrás sokat segít, de még így is kerülhet kvarc a testbe. Én azért nem sze­rettem a bányában a fölösleges beszédet, a dohányzást, a tíz­óraizást. mert tudtam, hogy úgy könnyebben a testbe jut a ká­ros anyag. (Folytatjuk) LÁSZLÓ LAJOS: URÁNBÁNYÁSZOK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents