Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-12 / 109. szám

Balfogás -1974.

Szép, komoly játék Szeghalmon

Hazánk soflc száz középiskolájának sóik ezer diákja búcsúzik iskolájától. Tegnap délelőtt utoljára szólalt meg a végzős negyedik osztályosokat terembe, padba szólító iskoiacsangő, hogy némi nosztalgiával figyelve utólszor jelentsen létszámot a hetes, tartsák meg az utolsó órát osztályfőnökökkel.

A ballagó diákok közül sokan ősszel ismét padba ülnek, főiskolai, egyetemi előadótermek padsoraiba. Mások munkahelyeken : üzemekben és intézményeknél foglalják el helyeiket. A diákévek legromantikusabb, legszebb napjai mégiscsak tegnap érték véget: a hátralevő napokban már a komoly felkészülés időszaka kell, hogy következzék: felkészülés az első erőpróbára, az érettségi vizsgára.

A BÉKÉSCSABAI ROZSA FERENC GIMNÁZIUM ÉS SZAK- KÖZÉPISKOLA

öt gimnáziumi — egy kémia- fizika, két nyelvi tagozatos és két általános tantervű —, vala. mint a nyomdaipari szakközépiskolai osztály közel kétszáz negyedikese vett búcsút a 129 éves iskolától. A ballagó osztályok termeit fénykép- és karikatúra- tablók, vitág díszítette, a padokban a hagyományos kis tarisznyával, az ajándékkönyvvel. A negyedikesektől az igazgató, Kruchió Gábor meleg szavakkal búcsúzott az udvaron megrendezett, bensőséges ünnepségen, 3—1 ezer vendég jelenlétében.

A SZARVASI VAJDA PÉTER GIMNÁZIUM ÉS SZAKKÖZÉPISKOLA

Zászlódíszbe öltözött tegnap a szarvasi iskola is. A ballagás meghitt órái már pénteken megkezdődtek: a negyedikesek szertartásos külsőségekkel vidám, maskarás ballagást rendeztek. Az általános tantervű és a mezőgazdasági szakközépiskolai osztályokból 171 nappali és 24 levelező tagozatos végzős diákot'

re, » munkásszállóra, amely most kilencszáz személyes, de lehet eaerhatszázr—ezerhétszáz személyes is. És ha, tegyük föl. megszűnik a szálló jellege, garzonlakások százait alakíthatjuk belőlük azoknak a bányászoknak, akik esetleg szolgáltatásként veszik igénybe a lakást. Ez már nem a tervezők, az építészek dolga. A mienk az, hogy várossá formáljuk Űjmecsekal- ját És van már patinája is; idestova két évtizede kezdték meg az alapozást, és az itt lakók egyre jobban el városi ásódnak. A falusi származásúak is. Ismerik egymást és ismerik már a régi várost is.

Tanácsi vezető. Néhány éve felmérést végzett itt a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatócsoportja. Akkor azt állapították meg, hogy az új lakótelepek közül itt ragaszkodik leginkább a régi életvitelhez a lakosság. Itt van a legtöbb falusi származású, aki alig jár szórakozni, aki kevés könyvet vásárol, aki nem igényli a színházat, a mozit magyarán: otthon ülő ember. Ez öt éve volt Ma érdemes lenne új felvételt készíteni, szerintem alapvetően megváltozott a helyzet. És nemcsak szórakozni járnak többen, hanem a felmérés óta három új könyvesboltot is nyitottak, a növekvő keresletre alapozva. Mindháromnak jó a forgalma. Színházba is mennének, de ugyanaz a gond, mint a mozival, mire az előadás befejeződik, fél 11—11 óra, már csak ritkított autóbuszjárat van. Az úaemj étteremben étkezők száma azóta megkétszereződött, az

búcsúztatott el Árvái Pál igazgató tegnap délelőtt.

SZLOVÁK TANNYELVŰ GIMNÁZIUM ÉS KOLLÉGIUM, BÉKÉSCSABA

Az osztályökon, a folyosón végigballagó 18 negyedikes diák szlovákul, anyanyelvűn énekelte a dalokat Békéscsaba nemzetiségi középiskolájában. A Szlovák Kollégiumiban pénteken este rendeztek ünnepséget: 33

középiskolás búcsúzott el a közösségtől, a hálótermektől, a nevelőtanároktól, a szakköröktől, a négy év alatt megszeretett kedves zugoktól, termektől. A búcsúzok nevében Bojtos Sándor meleg szavakkal adta tovább az eddig becsülettel megőrzött zászlót Séllei Mária harmadikos kollégistának.

AZ OROSHÁZI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM

Kora délelőtt küldöttséget fogadott a város párt. és KISZ- bizottsága, a városi tanács. A hagyományokhoz híven a ballagó diákok mentek megköszönni az intézmények négy éven át tartó támogatását, segítségét. A ballagok egy csoportja a szovjet hősi halottak temetőjében koszorúzott, majd az iskola névadójának, Táncsics Mihálynak szobrára helyeztek koszorút. A ballagási ünnepségen ott volt a „Táncsics-család”: diákok, tanárok, szülők, barátok egyaránt.

A GYULAI ROMAN TANNYELVŰ GIMNÁZIUM

A nemzetiségi iskolában reggel megkoszorúzta a 28 végzős diák a névadónak, Nicolae Bal_ cescunak az udvaron álló szobrát. A harmadikosok szalagot tűztek fel a elballagok blúzára, majd a ballagási ünnepségen a Román Szövetség képviseletében Márk György titkár köszöntötte a fiatalokat, román nyelven, Budai István igazgató pedig meleg szavakkal búcsúzott a ballagó diákoktól. Délután — utoljára „egymás között” — szalonnasütésen emlékeztek meg a négy év eseményeiről, emlékeiről a végzősök és tanáraik.

(Nemesi)

érettségizettek száma húsz szá- : zalékkal emelkedett, a dolgozó { nők aránya pedig tizenkét szá- • zalékká] nőtt. Ez a mi helyi t felmérésünk, a fejlesztésünk i alapja.

A tervező és építész elköszön. 5 A tanácsi vezető marad. Né- • hány szóra. :

— Én akkor már a tanácson j dolgoztam, amikor még nem « tudták, hol épül fel az urán- • bányászok lakása. Napokat, he- j teket vitatkoztunk az expedí- ; ció, majd a bánya vezetőivel. ; Nekik az volt az elgondolásuk, ■ hogy kint Kővágószöllős és ■ Bakonya között épüljön Urán- 5 város Igaz, a bányák közelebb : vannak ehhez a területhez. ; mint a mostanihoz, de a kü- • lönbség alig néhány kilométer. ; Az pedig már nem távolság, g Tervezték, hogy az Urán város ; nyugati oldalát határoló völgy- ■ bői mesterséges tavat csinál- | junk, és a Kővágószöllős felé : vezető út mellett jobbról-balról ; családi házakat építsünk. Szép ■ lett volna, de nem praktikus 5 hiszen pár kilométerre ott van • a százezres Pécs, amelynek már j valamennyi városi intézménye : megvan. Sokkal inkább helyes ; volt szerintem, és most már | mindenki ezt mondja, hogy a » régi várost és az építendőt ősz- ! szekössük. A megyei és minis*- • tériumi vezetők is ezt fogadták ! el végül. Még egy aggály volt: S mélyen fekvő a talaj, vizes, : síippedős. Mi azt mondtuk: ala. : pót kell csinálni, és akkor nem g lesz semmi baj. És most már g majdnem két évtizede állnak a ; házak. Nem süllyednek, nem S repednek a falak.

(Folytatjuk.) !

Nem szeretek általánosítani, mert ritkán igazságos. Azt sem szeretem, ha egynémely dologból valami nagyobb egészre következtetünk, mert nagy lehet a tévedési százalék. Más azonban a helyzet, ha a dolgok alaposabb ismeretében egy-egy még erőteljesebben kirajzolódó vélemény, értékítélet, álláspont aláhúzza a nagyobb részről alkotott állításainkat.

Elmondom, miről van szó.

Az ifjúságról beszélni manapság nemcsak divatos, hanem kötelező is. Életüket formálni, egyengetni, a felnőttek tapasztalataival segíteni, oktatni, nevelni őket: ezen áll vagy bukik a jövő nemzedék sorsa. Nem lehet nem látni, hogy ezernyi hatás éri a fiatalokat. Sok rossz is, de sok jó is. Ez sem csoda persze, mert egyszerűen ilyen az élet.

Néha megállni azonban, és mérlegre tenni az ifjúság egy- egy csoportját, ismereteket szerezni ismereteikről, belső tartásukról, alakuló világlátásukról — mindig izgalmas vállalkozás. Ha aztán megfelelő értékítéletet alkotunk ezek alapján, és általában is ismerjük az Ifjúság életét, mindennapi gondjaikat és örömeiket — nos, akkor hasznos munkát végezhetünk, és elgondolkozhatunk azon, amire jutottunk.

Valami ilyen ügyben kerestem fel a napokban a szeghalmi 2. számú általános iskola VIII/a osztályát A huszonöt tanulóból hat igazoltan volt távol, tizenkilencen vállalkoztak arra, hogy egy óra alatt válaszolnak négy nagy kérdésre, és tíz villámkérdésre.

Már a bevezetőben említettem, hogy egy-egy megnyilatkozásból nem lehet távoli következtetéseket levonni, de annak a kis csoportnak az állapotát, tudásszintjét, ismeretanyagát azért a valóságoshoz megközelítő módon tükrözi.

Szép, komoly játékot játszunk, állapodtunk meg a tizenkilenc szeghalmi nyolcadikossal. Éppen ezért jelszavunk: a teljes őszinteség, a villámkérdéseknél nincs súgás, mert akkor értelmetlen az egész.

A megállapodást végig betartottuk, és azt hiszem, tanulságos feljegyzések birtokába jutottam.

Ria példakép?

Az első „nagy kérdés” ez volt: „Ki a példaképem a családban, és miért?“

Hosszan írtak erről, már amennyire az 5 perc idő engedte És szépen okosan, meghatóan is. „Édesanyám a példaképem, nagyon szorgalmas volt, sajnos, korán meghalt” — írja Macsári Ágnes. „Bajunkkal bizalmasan fordulhattunk hozzá, mindig jóra nevelt. Soha nem volt nagyravágyó.” Elek Margit: „Az én példaképem az édesapám. Már sokan mondták, hogy rá hasonlítok. Nemcsak külsőleg, hanem jellemre is. Olyan szeretnék lenni, mint ő.” Szigeti Zsuzsanna : „Édesapám nővére. Mert nagyon jó ízlése van, öltözködésben szoba, virág stb. elrendezésben. Nagyon szereti az embereket, jószívű, kedves, barátságos.” „Az én példaképem: anyu. Azért, mert minden körülmények között elmegy dolgozni a gyerekeiért. Minden hónapban pénzt ad nekünk, nem ver meg. Ilyen anya szeretnék lenni” — írja Molnár Júlia. Somogyi Sándor: „Az én példaképem a bátyám, aki letette a szakmunkás- vizsgát. A gyárban, ahol dolgozik, a munkáját rendesen végzi, és így becsülik, tisztelik.” Szabó Sándor: „Az édesapám, mert a munkáját rendesen végzi, segít édesanyámnak, és nekem a tanulásban. Most végezte el a 7—-8. osztályt, mert régebben nem tehette. De most sikerült neki!” „A nagyapám, mert a munkában öregedett meg, és mindenben helytállt. Azt szeretném, ha olyan lennék, mint ő,

pedig én lány vagyok ” — írja a kérdésre Tóth Ida. Berényi Mar- git: „Példaképem az édesapám. Technikumi képesítése ellenére ma már műszaki vezető, munkálat elismerik, anyagilag és kitüntetésekkel egyaránt. Kedves, megértő, humoros és a családja, munkája mellett a tanulásra is marad energiája.”

Üttii/önek lenni jó ?

Igen, ez volt a második kér- dés. „Szeretted-e az úttörőéletet?>y Soltot írtak erről. Általában lelkesen és örömmel emlékeznek vissza az úttörőéletre, amelytől lassan elbúcsúznak. De megfogalmazták azt is — csak őszintén, pajtások! hogy bizony néha unalmas volt az összejövetel, a gyűlés, főleg akkor, ha nem csináltak semmit.

Gyöngyösi Eszter szerint: „Az T1®rt],.tftszett, hogy az osztályunk otodikben-hatodikban még nem ertette meg egymást. Hetedik óta azonban nagy az egység, és amit szervezünk, jól sikerül.” Czeg- ledi Gizella: „Versenyeken szerettem részt venni. Rossz volt hogy tagpénzt kellett fizetni ezt szívesen elfagyiztuk volna' ” ÄBf fr/-?ébet: ..Közeli ki- rándulásokról szó sem lehetett mert Szeghalmon nincsen olyan nely ahová elmehettünk volna.” Azt hiszem, nincs igaza Erzsinek Hát a Berettyó-part? Vagy a hatar egy-egy érdekes része? Mind-mind kitűnő hely! Berényi Margit a honvédelmi napokért lelkesedik, de azt is megállapít- ja hogy „az őrsi foglalkozások lehetnének kissé érdekesebbek. Tóth Ida .sem szerette azt, ha őrsi órákon csak unatkoztak. Nagy András kifogásolja, hogy mindig azt játszották, amit a lányok akartak. És Itt nem mondhatom azt. hogy; ejnye fiúk, hát udvariasság is van a világon' Szigeti Zsuzsanna: „Az volt a J°, amikor a KlSZ-esekkel együtt tartottunk őrsi órát.” Elek Margit elesebb: „Az őrsi órák unal- massága miatt sokan el se jöttek. Az a baj, hogy minden fog- 8 tanterarnben tartótBaráfitöm:

Jefceie Borbála... Állványozd leszek Budapesten

j.Ki « legjobb barátod, barátnőd, es miért át választottad?“

k(^Tr klderü1' ho*y » gyere- icak szamara nagyszerű kérdés, íme egy csokorra való a vála- Sb°B * barátnőm1 Feicete Borbála, vele meeértiük egymást, segítünk egymásnak Joszivu. Könyveket hoz nekem es az iskolában is mellette üST- T „Ja .Macsán Ágnes. Arany Ágnes. „Az ón barátnőm Szigeti Zsuzsika. Szerény, rendes, bármit elmondhatok neki nem

Gulvájf r*-3 mkot senkinek.” Gulyas György írja: „Somogyi

Sándor a barátom, sokat segí- de ő is nekem. Mi együtt jól tudunk focizni!” Fur- S**"* ”A legjobb barátom

Sdte n’vé Vegjobb barátnőm pedig lives Margit.” mit f.

,'g° Zoltán? „Nekem a legjobb barátom Furka Ferenc, m^ na

fr'S.k^toegít' ^ nem értem a lecket. Czeglédi Gizella- _A

legjobb harátnőm Fazekas Margit. Szereti a tánczenét és a verseket. Nem a legjobb tanuló, de azért szorgalmas. A jó könyveket gyűjti és olvassa is.”

Az utolsó „nagy kérdés” így szólt: „Milyen életpályát választottam és miért?

Kardos Sándor röviden ír: „A Budapesti Építőipari Vállalathoz megyek ács-állványozónak. Ed- dig még nem kaptam választ a vaUalattól.” Csak azt nem ártom t*ndor, hogy miért Budapestre? Békésben nem lehet? Osrtályfő- _ eligazítana ebben. Más- „Kőműves leszek — írja Nagy

András. Már eddig sikerült is az orvosi vizsga, és nagy örömöm volt, amikor felvettek. Amikor építkeztünk, még egészen kicsi voltam, és már akkor elhatároztam, hogy kőműves leszek.” Rigó Zoltán autó-motorszerelőnek jelentkezett, de nem vették fel. Ezért a helyi Csepel-üzembe megy. Ha a katonaidőt letölti, megnősül, családot alapít. És: „Nagyon szeretnék a Szeghalmi MEDOSZ-ham focizni, és ha lehetne, más klubcsapatban is.” Furka Ferenc víz- és gázvezetékszerelő lesz, Somogyi Sándor mechanikus műszerész.^ Gulyás György az orosházi mezőgazdasági szakközépiskolába készül. „Édesapám is mezőgazdasági dolgozó” — írja. Szigeti Zsuzsa gimnazista lesz. Elek Margit is. Arany Ágnes óvónő szeretne lenni, Mucza Margit testnevelőtanár. Egyszóval: a zöm dolgozni készül, kisebbik rész tovább tanulni., Vágyaik, elképzeléseik, úgy tűnik reálisak, élénhetök. Határozottságuk szembetűnő, ez feltétlenül az osztály egyik jó vonása.

Ki a miniszterelnök és ki volt Szebé Pál?

A tíz villámkérdés már inkább ismeretanyagukat, tájékozottságukat méri fel. Legalábbis annak egy részét, mégis érdekesen és jellemzően. Arra a kérdésre, hogy ki a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke,

I2-en azt válaszolták, hogy Kádár János, 4-en, hogy Fook Jenő és 3-an, hogy Losonczi Pál. Nagyfokú tájékozatlanság, erről — azt hiszem — más véleménye senkinek sem lehet. Azt. hogy ki a szeghalmi pártbizottság titkára, mindössze egy (!) tanuló tudta. A többség Kozák Sándort, a nagyközségi tanács elnökét gondolta párttitkárnak. Szeghalmi Gyula tanítóról és országos hírű tudósról általában tudják, hogy községükben élt, és „sokat fényképezett.” Somogyi Sándor még azt is hozzáteszi, hogy „forradalmi szellemű tanár volt.* Szinte kivétel nélkül tudták, hogy a legutóbbi VIT 1973-ban Berlinben volt, viszont azt, hogy a Sárrét merre terül el, a Sárrét fővároséban”, Szeghalmon is csak öt-hat nyolcadikos tudja a VIII'a-ból „Hol született Szabó Pál, és ki volt?” kérdésemre a tizenkilencből egyetlen tanuló válaszolta, hogy író, azt, hogy az alig huszonöt kilométerre levő Biharugrán született, senki sem tudta. . . öt szovjet űrhajós neve volt a következő feladat, általában kettőt vagy hármat felírtak. Tizenhatan tudták, hogy az SZKP főtitkára Leonyid Brezsnyev, Kun Béláról többen is, hogy a Magyar Tanácsköztársaság .kiemelkedő harcosa volt.” Mindenki beírta viszont, hogy a „Hosszú forró nyár” című tévésorozat muszkli- hőse Ben Quick.

Változatos a kép, és valahol jó tükre tizennégyéves ifjúságunknak. Az, hogy néhány egészen alapvető dolgot nem ismernek maguk körül, nem az ő hibájuk. Mert azért manapság, egy nyolcadikos diáktól elvárhatjuk, hogy ismerje miniszterelnökünk nevét, és azt is. hogy községében ki a párttitkár. Szabó Pált egyszerűen nem tudták hová tenni, ez szomorú.

Nem fűzök az „őszinte, komoly játékhoz” többet. Tegye meg az olvasó, ha sikerült ezekkel az alig kommentált válaszokkal gondolatokat, véleményeket ébreszteni.

Néha ezért is érdemes megállni rövid időre.

Sass Ervin