Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-04 / 79. szám
I GEORGIJ HOLOPOV: Ballada a gellérthegyi emlékműről E alahányazor Budapesti« jövök, felmegyek a Gellérthegyre. Talán a háborús napok emlékei vonzanak oda? Onnan, a hegy csúcsáról zúdítottak tüzet Pestre a németek, a Citadella vastag falai mögé húzódva, amikor Budán dúltak a harcok. Vagy talán mint turista szeretek gyönyörködni a város panorámájában, mely a hegyről elém tárul? Igen, szeretem körüljárni a Citadellát, megkopogtatni a háromméternyi vastag falakat, s ezredszer is elcsodálkozom azon, hogy katonáink milyen rövid csata után semmisítették meg itt a fasiszták helyőrségét. Szeretek ttt üldögélni, s nézni lentről Pestet es Budák De úgy érzem, mindennél jobban vonz a Gellérthegyre a Felszabadulási Emlékmű — Kisfalud! Strobl Zsigmond lenyűgöző alkotása. Magas talapzaton egy nőalak, feje fölé emelt kezében a béke pálmaágát tartja. Alatta pedig egy szovjet katona áll, zászlóval a kezében, Budapest vendégeit most nem a hegyről dühöngő ágyúk torka fogadja, hanem a város fölé magasodó pálmaág — a béke jelképe. 1965 áprilisában egy háborús veterán küldöttség tagjaként érkeztem Budapestre Magyarország fel- szabadulása 20. évfordulójának megünneplésére. A második vagy a harmadik napon kezdtem felfigyelni arra, hogy az egyik veterán — Vaszilij Mi haj lövi cs Golovcov — néha eltűnik. Hol maga megy el, hol gépkocsival jönnek érte. Előfordult, hogy kora reggel a szálloda halijában újságírók gyűrűjében lehetett látni — interjút kértek tőle a lapok, a rádió és a televízió számára —, máskor meg úttörők vagy idö- % sebb emberek vették kö- rüL Kiváncsi lettem, mi ez a nagy érdeklődés Golovcov körül. Gyorsan megtudtam, hogy Magyarországon Go- lovcovot évek óta várták— Kisfaluéi Strobl róla mintázta a Felszabadulási Emlékmű szovjet katonáját! Azt mondják, Golovcov felkutatása sem volt mindennapi. A szobrász emlékezett a keresztnevére! de vezetéknevét elfelejtette. Valaki ehhez hozzátette, hogy Vaszilij vezetékneve katonai rangra emlékeztet. (Golovcov „fejest” Georgij Holopov ismert srov. jpt iró. Elbeszéléseinek és regényeinek fő témája a Honvédő Háború, a szovjet katonák hősiessége. Haditudósítóként megfordult a hadszíntereken, Magyarországon Is járt- itteni emlékeiről, élményeiről Magyar regény címmel önálló kötete jelent meg. Az Idén éppen hatvanéves az Íré, a leningrádi irodalmi-művészeti folyóirat, a Zvezda fő- szacfcesztóje. jelent — A fordító). A szovjet rádió felhívást tett közzé: „Jelentkezzen az a Vaszilij keresztnevű katona, aki Budapesten harcolt s katonai rangra emlékeztető neve van”. A felhívásra 30 ember' jelentkezett, de sajnos, nem volt köztük az, aki modellt állt a szobrásznak. A „bronzkatona” Golovcov volt Golovcowal egymás melletti szobákban laktunk. Az egyik szabad estén bementem hozzá. Fáradtnak tűnt Kiderült éppen akkor mentek el tőle az egyik ifjúsági lap munkatársat Amikor előhúztam a jegyzettömbömet szemrehányóan pillantott rám. De azért barátian elbeszélgettünk. Vaszilij Mihajlovics ma Tejkovóban él, a pamutfeldolgozó kombinátban dolgozik. Sose hallottam még Tejkovóról, de pontosan magam elé tudtam képzelni Golovcov elbeszélése nyomán. Csendes kisváros, sok parkkal. Milyen volt Golovcov katonai múltja a háborúban? Harcolt a Volgánál és a Donnál, a Baltikumban és a Dunánál. Csapatteste a háború után egy ideig Budapesten állomásozott. Itt találkozott Kisfaludi Strobl Zsigmondijai. Jól szemügyre vettem Golovcovot: valóban fel kellett, hogy keltse a szobrász érdeklődését. Arca nyílt, egyszerű, tekintete egyenes, és ami a legfőbb, a harcolni és dolgozni egyaránt jól tudó ember magabiztossága sugárzik róla. Azután pillantásom az ablakon keresztül messze Budára, a Gellérthegyre tévedt, ahol fényözönben lebegett a pálmaágat tartó nőalak. „Jó volna tudni, vajon őt kiről mintázta a szobrász?... Ki is lehet ez a nő?” — tűnődtem. Sajnos, másnap el kellett utaznunk Budapestről. Négy év múlva, 1969 márciusában újra Magyar- országra látogathattam, ez alkalommal szakszervezeti küldöttséggel. Bár a március hideg és esős volt, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóját szerte az országban nagy tömegek ünnepelték. Küldöttségünk tagjai különböző városokba látogattak. Én a Győrbe és Sopronba tartó csoportba kerültem. Találkoztunk veterán forradalmárokkal, a volt nemzetközi brigádok katonáival, közülük sokan harcoltak Oroszországban a polgárháború idején a szovjethatalomért, majd hazájukban, Magyarországon. Győrből Sopronba utaztunk. Itt meglátogattunk egy szanatóriumot. Amint az egyik folyosón mentünk, a röntgenszobából egy szép szobortermetű nő lépett ki fehér köpenyben. Valamennyien felfigyeltünk rá. A nő felénk jött, és az orosz beszédet meghallva, sorra megölelte küldöttségünk nőtagjait. A főorvos sietve megjegyezte: — Ö a röntgentechniku- sunk, Turánszki Erzsébet. Róla mintázta Kisfaludi Strobl a' pálmaágat tartó nő alakját.. Most meg a ml asszonyaink kezdték ölelgetni Turánszki Erzsébetet. Felismerték őt; Így ' ismerkedtem meg, számomra is váratlanul, Turánszki Erzsébettel!.., Aztán, amíg társaim megnézték a kezelőhelyiségeket, leültünk az ablak alatti pacira, s beszélgettünk. Turánszki Erzsébet sok- gyermekes családból való, korán megismerte a szükséget és a bánatot. Sok rosszat átélt a fasiszta ura. lom és a német megszállás idején. Megpróbáltatások vártak rá az 1956-os ellenforradalom napjaiban is. Nem bocsátották meg neki, hogy modellt állt Kisfaludi Strobl Zsigmond- nak. Azzal fenyegették, hogy megölik. — Engem csak kővel dobáltál! meg, többre nem szánták rá magukat, bronz hasonmásomra azonban mar kötelet vetettek, megkísérelték ledönteni talapzatáról. De ehhez nem volt elég erejük!.» Én ott óriás vagyok. 30 méter magas. A bronz Erzsébet szilárdan áll a lábén! — mondta nevetve. — Akárcsak az élő Erzsébet, igaz? Igen, Turánszki Erzsébet nem hátrált meg, szilárdan kitartott a népi hatalom mellett, amely lehetővé tette, hogy tanuljon, es munkát adott számára. A régi Magyarországon mindezt nem kapta volna meg ilyen magától értetődően egy parasztlány!... Tudta, várta, hitte, hogy a segítséget 1956-ban hazájának nehéz óráiban csak a szovjet emberek hozhatják. — Olyanok, mint Vaszilij Golovcov, a katona — mondta —, aki az emlékmű talapzatánál zászlóval és géppisztollyal áll. Emlékszik? — Igen, emlékszem. Sőt Golovcovot személyesen is ismerem. A sors véletlenül összehozott Vele is. Turánszki Erzsébet elbeszélését hallva, újra Kisfaludi Strobl Zsigmondra gondoltam. Arra, hogy szeretnék megismerkedni magával a művésszel is. Ezt a találkozást következő magyarországi látogatásom idejére terveztem. Másnap visszatértünk Budapestre. Egy késő estig tartó fogadás sűrűjében, a Parlamentben, tolmácsom bemutatott a művelődés- ügyi miniszternek. Nagyon szívélyes volt, megkérdezte, lehetne-e valamiben a segítségemre, nem szeretnék-e még valahová utazni az országban. Beszélgetésünk közben odajött hozzánk egy középmagas, idősebb férő, borospohárral a kézében. Az ismeretlen pompás hangulatban, széles mosollyal köszöntötte a minisztert. Kisfaludi Strobl Zsigmond volt. Különös érdeklődéssel figyeltem, mert a sors vele is véletlenül hozott össze. Tiszteletre méltó kora ellenére energikus, erős embernek tűnt. Borospoharakkal teli tálcával egy pincér lépett hozzánk. Kisfaludi Stróbl Lemiru grúdra mondott pohárköszöntőt. Megköszöntem a szobrász szívből jövő szavait, kifejeztem elragadtatásomat a gellérthegyi emlékmű iránt, és sok sikert kívántam következő munkájához. Felhajtottuk borunkat. — Az új munkám — Petőfi Sándor. A költő! Megformálása régóta izgat, s nem először próbálkozom vele. Kisfalud) Strobl hirtelen megfogta a könyökömet és meghatva mondta: — Ó, Leningrád!... Tudja-e, hogy egy régi. kedves szobrom, az Íjász az Ermitázsban látható... Ha arra jár, köszöntse majd. Kisfaludi Strobl Zsigmond Íjásza az Ermitázs udvarán áll, s az íj húrját megfeszítve a palota áttört kapuján keresztül a számunkra láthatatlan célra szegezi tekintetét. Fordította: Lova,ss Paine Naptár gyógyuláshoz VERESS MIKLÓS Február március április szabadság — táguló tüdő gyógyulok ámulok te telíts hóevő vízevő szélevő • április március február fagyfaló jégfaló múltfaló remegő országgá operált lebenyeim megújító február április március betegség-vagó villanás a mellkasomban Is okos mindennapos honfoglalás hegedő seb a hátamon múló kardvirág-hatalom hej te télsápadt fűsereg pusztaszer-hangyák győztesek mezsgyehazányi nagy hitek földhöz gyökérhez kössetek április április április hajtásod vagyok magam it Március BESZE IMRE Fütyülve fut a szellő — rügy fakad lépte után fosztó, aranyló felhő versenyt lép vele sután. Pilláit nyitja az ablak, kémények füstje bodor. Özek rügybe harapnak; zöld fátylat vált a bokor, árnyékból friss napozásra indul egy régi szobor. lTT)" Jeney István Eazalrakók
