Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-04 / 79. szám
Száz halállal szembenézve A T9, gyalogezred 1943 tavasza« megszálló csapatként került a Szovjetunióba, a Pripjaty- mocsarakhoz Zahorán Andrást, az X. zászlóalj katonáját szakaszával vasútbiztosító őrségbe osztották be. Kezdetben békésen teltek a napjai. A partizának kerülték a magyarokkal való összetűzést, csak a németeknek nem kegyelmeztek. Először érthetetlen volt előtte, hogy az oroszok miért tesznek ilyen megkülönböztetést. De hamarosan rájött arra, hogy alapos okuk van rá. Szemtanúja volt, amint a német SS-katonák egy falu lakosságát válogatás nélkül, szinte teljesen kiirtották és a házukat felgyújtották. Vérengzésüknek semmi sem szabott határt Pedig otthon egészen mást írtak az újságok. A vörös veszedelemnek harsogtak. Arról, hogy a szovjet katonák mindenkit legyilkolnak, akik elébük kerülnek és lerombolják a kórházakat, az iskolákat, a templomokat... Zahorán Andrást megdöbbentette a németek szörnyű kegyetlensége. Töprengeni kezdett: vajon bármi módon is segédkezet nyűjthat-e tisztességes ember az ilyen gaztettekhez? És milyen érdek fűzi őt ehhez a háborúhoz? öt, a napszámos fiát, a nincstelen cipészsegédet, az otthon „kegyelemkenyéren” élőt? Semmi Katonatársai többségét sem. Nemsokára megismerkedett egy orosz emberrel, aki a németeknél telefonkezelőként teljesíA terv sikerült Megadott időpontban odaérkeztek a partizánok, akikkel együtt csendben lefegyverezték a 16 pihenő katonát. Aztán velük együtt elvonultak az erdőbe. Magukkal vitték az összes fegyvert és lőszert. a támpontot pedig felgyújtották. Akkor egy Csernus nevű katona szökött meg csupán. Később még négyen hagyták ott a partizánokat. Zahorán András a Szuvorov partizánegység egyik robbantócsoportjába került Közreműködésével jó néhány lőszerszáL Utó német vasúti szerelvény repült a levegőbe a szeme láttára. Ilyenkor mintha az erdők is visszhangozták volna: Halál a fasizmusra! De a halál ott járt a partizánok között is és szedte áldozatait. A Vörös Hadsereg 1943 karácsonya előtt az egész erdőséget bekerítette. A németek menekültek. A partizánok itt is, ott is rajtuk ütöttek-» Ezekben a harcokban esett el többek között a békési származású Szerencsi András. Zahorán András 1944 elején a Vörös Hadsereg kötelékében mint lövész vett részt a további harcokban, később pedig őrségbe osztották be. Szeptemberben Krasznogorszkba, antifasiszta iskolába került. 1945 januárjában hazajött Magyarországra és Debrecenben közreműködött a magyar hadsereg megszervezésében, majd BudaMoszkvában. 1971-ben a szovjet háborús veteránok arany emlékérmével tüntették ki Zahorán Andrást. Képünkön az ünnepség résztvevőit láthatjuk: jobbról a harmadik I. F. Kuc nyugalmazott vezérőrnagy, negyedik A. P. Mereszjev reoiilő- ezredes, a Szovjetunió Hőse, balról a második (elöl) Zahorán András. tett szolgálatot. Szlovák és orosz nyelven elég jól megértették egymást. És egyszer beszélgetés közben megjegyezte: — Elegem volt. A legszívesebben ezeket lőném — mutatott egy csoport német katonára. A telefonkezelő egy szót sem szólt. Néhány nap múlva azonban átadott egy levelet. Ezt írták: „Magyarok! Ne harcoljatok ellenünk! Fordítsátok meg a fegyvereteket. Gyertek közénk, velünk együtt harcolni a németek ellen, akik a ti ellenségeitek is”. Először Such Mihály tizedesnek mutatta meg a levelet, aki azonnal vállalkozott az átállásra. Sikerült megnyernie Kiss Gyula hadapródőrmestert, a sza_ kaszparancsnokot is. Hárman mentek az erdőbe tárgyalni a partizánokkal, akik azt kérték tőlük, hogy próbálják meg az egész szakaszt „átvinni”. Tervet készítettek. Az átállás időpontjában az a kilenc katona legyen szolgálatban, aki tud az átállásról. A pihenőben levők aztán majd art teszik, amire parancsot kapnak. pesten a kormányőrség tagja lett. Távolléte alatt semmilyen hírt nem kapott a családjáról. Csak itthon tudta meg, hogy mennyit szenvedett a felesége és két gyermeke. De végre ismét együtt lehetett velük! És dolgozni kezdett. Nemcsak önmagáért és a családijáért, hanem mint a kommunista párt tagja, a közösségért is. Hosszú évekig a Körösvidéki Cipész Szövetkezet párttitkára volt és 1958 óta munkásőr. Számos kitüntetésben részesült. Megkapta a Magyar Szabadság Érdemrendet és a Magyar Partizán Emlékérmet is. A Pripjaty-mocsarak erdőségeiben száz halállal szembenézve harcolt hazánk felszabadulásáért és a népek szabadságáért. Ó azonban nem kérkedik a tetteivel. Szerényen él Békéscsabán, ma már mint nyugdíjas. Csak néha-néha jutnak eszébe a régi nehéz idők. Feledteti vele az a nagyszerű fejlődés, ami hazánkban eddig is végbement. S tudja, nem volt hiábavaló a szovjet partizánok oldalán való küzdelem. 1974-ben 670 lakás épül a megyeszékhelyen. Képünk az állomás mellett épülő lakótele' pet mutatja be A hősök emléket nemcsak a temetők feliratai őrzik; őrzi és emlékezőn a jövő számára is felmutatja minden szocialista alkotás. Az ezer és ezer lakás, a biztos megélhetést nyújtó üzem, melynek gazdái ma a munkások. A változás lenyűgöző: két kezünk munkájával épített új ipar és a korszerű mezőgazdaság alkotásai. E néhány kép csupán szimbóluma annak a hatalmas fejlődésnek, melyet felszabadulásunk csaknem 30 esztendejében elértünk. Ezért jelent egyet népünk tudatában április 4-e a szabadulással és a szabadsággal élni tudó nép eredményeivel. Háromszázötvenmillio forintot költöttünk a Kner Nyomda felújítására a harmadik szakaszban. 1973-ban 420 millió forint volt a nyomda termelési értéke. Iliiig UsS** A jövőt mutatja minden alkotás E hónap 15-én adják át Békéscsabán az iparltanuló-inté zet korszerű forgácsoló tanműhelyét (Demény Gyulai felvételei)
