Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-21 / 92. szám

így látta a hetet kommentátorunk, Réti Ervin A kibontakozás járható útjai saigoni támaszpontot, amely a Varsora, a lengyel Miniszter- tanács épületére figyelt a héten a világ. Itt tartotta meg ülését a szocialista csúcs, a Varsói Szerződés tagállamainak Poli­tikai Tanácskozó Testületé. A tárgyalt témák egyúttal progra­mot is jelentettek, hiszen a részt­vevők az európai biztonság erő­sítésével és a nemzetközi fe­szültség további enyhülésével összefüggő kérdéseket vitatták meg. A VSZ mind a hét tagállama európai szocialista ország, ért­hető tehát, ha különös hang­súllyal foglalkoznak kontinen­sünk helyzetével. Érdemes visz- szaemlókezni, pontosan öt esz­tendővel ezelőtt a Politikai Ta­nácskozó Testület hazánk fővá­rosából bocsátotta szárnyra a budapesti felhívást, egy európai biztonsági értekezlet összehívása érdekében. Azóta jelentős vál­tozások történtek földrészün­kön, tért hódított a békés egy­más mellett élés gondolata, s eljutottunk az összeurópai pár­beszéd második szakaszához, most erre van szükség, hogy le­küzdjék a mesterségesen emelt akadályokat, s a legmagasabb szinten, sikeresen. gyakorlati eredményekkel befejeződhessék az a tárgyalássorozat. Ez — ál­lapította meg a varsói közle­mény — fontos mérföldkő lesz szerződések megszegésével a DIFK-területbe ékelődöt, s ál­landó fenyegetést jelentett a szabad övezet számára — Thieu légiereje súlyos bombázásokat hajtott végre Loc Ninh térségé­ben. A saigoni fél változatlanul visszautasítja a Párizs közelében folyó politikai tárgyalásokon való részvételt, a dél-vietnami fővárosban pedig gyakorlatilag blokád alá vették az ott-tartóz- kodo DIFK képviselőket. Chilében 1254 oldalt tesz ki annak a pernek a vádirata, amelyben ötvennél több katonát állítattak bíróság elé. „össze­esküvéssel”, sőt „puccspróibál- kozásokkal” vádolják őket, pe­dig „bűnük” mindössze annyi, hogy szeptember 11-e után meg­tagadták a munkásnegyedek el­leni légitámadásokban való részvételt. A chilei junta „diplomáciával” is próbálkozik, Brazília, Uru­guay és Bolívia közreműködésé­vel reakciós szentszövetséget szeretne alakítani Latm-Ameri- kában. A közép- és dél-ame­rikai kontinensen azonban biz­tató átalakulások is zajlanak. Erre mutat, hogy a héten tar­tott külügyminiszteri értekezle­teken először Washingtonban, azután az amerikai államok KfiTO-közlemény a varsói dokumentumokról Brüsszel A NATO állandó tanácsa —a tagállamok brüsszeli állandó képviselőiből álló testület — pénteki ülésén megvitatta a Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének üléséről kiadott közleményt. Mint vár­ható volt, a NATO képviselői igyekeztek megkerülni a közle­mény legfontosabb javaslataira adandó választ, különböző ürü­gyeket találni arra. hogy eluta­sítsák a katonai tömbök felosz­latására vonatkozó javaslatot. Az ülésről kiadott közlemény megállapítja, hogy a katonai tömbök feloszlatása ..nem je­lentene megoldást” és arra hi­vatkozik. hogy a katonai prob­lémákat a bécsi haderőcsökken­tési tárgyalások segítségével le­het megoldani. „Reméljük. h'igy a haderőcsökkentési tárgyalások a fegyveres erők és a fegyver­zet kölcsönös és kiegyensúlyo­zott csökkentéséhez vezetnék” — hangoztatja a közlemény. A Golan-lrnntrél jelentik szervezetének keretében Atlan­táiban ismét erőteljesen sikra- szálltak ezéknek az országok­nak igazi nemzeti érdekeiért. Kényszerűen új magatartás bon­takozik ki Washington részéről Kuba irányába is, első ízben ve­tődött fed reálisan Havanna részvétele az Amerika-közi meg­beszéléseken. Így zajlottak az eseményeit világunk három „forró” térsé­gében, g az antiimperialista front harcosainak ösztönzés, tá­mogatás érkezett Varsóból. A Politikai Tanácskozó Testület állásfoglalásaival újra megmu-| tatta a kibontakozás járható út- j jait, s egyúttal fontos kezdemé­nyezéseket tett az egyetemes 1 nemzetközi biztonság érdekében. A Hermon-hegység oldalán egész éjjel folytatódtak a tüzér­ségi összecsapások — közölték egy szombaton reggel kiadott damaszkuszi katonai jelentésben. A közlemény szerint az ellen- segeskedések a reggeli órákban átterjedtek a front többi szaka­szára is. Tel Avivban délelőtt azt a hírt tették közzé, hogy izraeli harci repülőgépek a pénteki lé­gitámadás során Damaszkusz közelében lebombáztak egy ra­darállomást. Ezt a jelentést szíriai részről nem erősítették meg. Lenin a gyakorlatról Oktober előestéjén Lenin a következőket írta: „Nem állít­juk, hogy Marx vagy a marxis­ták valamennyi konkrét vonat­kozásban ismerik a szocializ­mushoz vezető utat. Ez képte­lenség. Ismerjük ennek az útnak az irányát, tudjuk, milyen osz­tályerők vezetnek ezen az úton, de a konkrét gyakorlati utat majd csak a milliók tapaszta­lata mutatja meg, ha majd mun­kához látnak.” Lenin tehát felülemelkedett az ortodox dogmatizmuson épp­úgy, mint a minden forradalmi romantikától mentes prakticiz- muson. És nemcsak szavakban. Jó példa erre a szovjet állam ; külpolitikai irányvonala a geno­a hatalmon lévő pártban nen voltak kevesen) megalkuvás nél küli, elvi álláspontra kell helyez kedni, nem szabad feláldozni ; kommunista eszméket a kapita ■lista országokkal kötött egyez ményékből származó, ideiglene anyagi előnyökért. A konteren cián megsemmisítő beszedekre kell fellépni a polgári pacifis tákkal szemben, hangsúlyozn kell a burzsoázia erőszako megdöntésének, az újabb impe rialista háború elkerülhetetlen ségének tételét. A másik olda Ion viszont olyan párttagok i, akadtak, akik — még messze menő engedmények árán is —•, „megbékélést” hirdették az el lenséges világgal. Európa békés jövője megterem­tésének útján. Európa fontossága nem jelen­ti és jelentheti Európa kizáróla­gosságát. Varsó üzenete azt is tartalmazza, hogy az enyhülést ki kelj terjeszteni valamennyi földrajzi övezetre. Mindenek­előtt földünk aggasztó válság- területeiről van szó, a Politikai Tanácskozó Testület ezért szen­telt külön nyilatkozatot a közel- keleti, vietnami, illetve chilei problémáknak. S a hét távirati jelentései mintha csak alá akar­ták volna támasztaná ezeket az állásfoglalásokat. A Közel-Keleten, elsősorban a G olan-fennsfk körül minden­napossá váltak a fegyveres osz- szeütközések. Nem egyszerűen járőrök esatároznak, hiszen a pénteki légiharcban mintegy száz szuperszonikus repülőgép vett részt. Ügy tűnik, hogy izra­eli részről számítanak a szuezi arcvona] mozdulatlanságára (köztudomásúlag egy hét—tíz kilométeres ENSZ-övezet vá­lasztja el egymástól az alaposan lecsökkentett izraeli és egyip­tomi erőket), s bízik abban, hogy egyedül Szíriával szemben, katonai fölényt tud biztosítani. A veszélyes elképzelésekre az Asszad elnök moszkvai tárgya­lásait lezáró szovjet—szíriai közlemény is felhívta a figyel­met. A szíriai—izraeli csapatszét­választás ügye valójában holt­pontra jutott, de a közel-keleti képet további fejlemények is bonyolítják. Izraelnek változat­lanul ügyvezető kormánya van, s nem tudni, vajon elkerülhető­ek lesznek-e a rendkívüli vá­lasztások. A szélsőjobboldali él- lenzék, a Likud párttömörülés erőteljesen készülődik, s meg­van a reális veszélye annak, hogy a jelenlegi koalíció megpróbál „jobbról előzni”. Sajnos az olyan terrorakciók, mint a pa­lesztin „öngyilkos brigád” tö­meggyilkossága, jó ürügyül szol­gálhat a terror további eszka­lációjára, lásd az indokolatlan Libanon-ellenes támadásokat. A térség kiegyensúlyozatlanságát kétségkívül fokozza, hogy Egyip­tomot főként saját belső ügyed foglalják el. méghozzá különös ; módon, a néhai Nasszer elnök 5 örökségének felülvizsgálata. Vietnamban új erőre kaptak ! a saigoni rendszer területrabló jj akciói. Miután a felszabadító: erők felszámoltak egy olyan • S vai es hágai nemzetközi konfe- ; rencia idején. 1922 elején Szovjet-Oroszor- i szág meghívást kapott a geno- ! vai konferenciára, amelynek ; célja a háború utáni Európa 5 helyzetének és fejlődési távla- ; fainak megtárgyalása volt. Ilyen ■ körülmények között természete­sen felmerült a kérdés, milyen irányvonalat képviseljen a világ első munkás-paraszt állama az őt körülvevő ellenséges, erős, de egyáltalán nem egységes orszá­gokkal szemben, A „baloldaliak” szerint (akik Lenin másképp gondolkodott. „Természetesen megmaradunk a kommunizmus alapelvein. És rossz kommunisták lennénk, ha megfeledkeznénk a munka és a tőke összeegyeztethetetlen ellen­téteiről. Az imperializmus mint egész, természetesen reakciós és agresszív, s a pártprogram ezen elemi igazságairól megfeledkez­ni teljesen megengedhetetlen. De miért hunynánk szemet az előtt, hogy a burzsoázia táborá­ban is van egy szárny amely békés megoldásra, bár a mi kommunista szempontunkból A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1974. május 1-s felszavai 1. Világ proletárjai, egyesüljetek! 2. Éljen a proletár internacionalizmus, a kommunista es mun­káspártok összefogása! J. Éljen május I-e! 4. Érien korunk diadalmas eszméje, a marxizmus—lenlnizrmis! 5. Éljen a kommunizmust építő szovjet nép! 8. Éljen a megbon.hatatlan magyar—szovjet barátság! 7. Éljen és erősödjék a szocialista országok egysége! 8. Erősödjek a világ dolgozóinak összefogása az imperializmus ellen! 9. Biztonsagot Európának! 19, Békét Vietnamnak! 11. Igazságos rendezést Közel-Keleten: 12. Le a fasiszta diktatúrával Chilében! 13. Éljen a magyar munkásosztály ! 14. Éljen a termelőszövetkezeti parasztság! 15. Éljen az alkotó értelmiség! 16. Éljen a szocializmust építő magyar nép! 17. Éljen a munkás-paraszt szövetségi Éljen es erősödjék a szocialista nemzeti egység! 18. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! 19. Élőre a X. kongresszus határozatainak végrehajtásáért, a IV. ötéves terv teljesítéséért! 20. Munkások! Parasztok! Értelmiségiek! Jó munkával köszönt­sük pártunk XI. kongresszusát, hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját! 21. Forró üdvözlet a kongresszusi, a felszabadulási munkaver­seny kezdeményezőinek és résztvevőinek! 22. Éljen és virágozzék szeretett hazánk, a Magyar Népköz­társaság! 23. Éljen a szocializm.us és a béke! (MTI) VDK-nyllaikozaf Hanoi A Vietnami Demokratikus Köztársaság Külügyminisztéri­uma nyilatkozatot tett közzé a párizsi egyezmény szabotálásá- nalk fokozására irányuló saigoni és amerikai lépésekről, s köve­telte ezek beszüntetését. A nyilatkozat, miután felsorol­ja a szabotálás tényeit, hangoz­tatja: A VT>K kormánya erélyesen elítéli az Egyesült Államokat és a saigonj kormányzatot, mara­déktalanul támogatja a DIFK március 22-j hatpontos javasla­tát, valamint április 18-j nyilat­kozatát. ezekben az okmányok­ban kifejtett álláspontját, Köve_ meglehetősen szegényes és fenn­tarthatatlan pacifizmusra törek­szik. Talán bizony mindegy ne­künk, hogy polgári pacifisták­kal, vagy nyílt ultrareakciósok­kal van-e dolgunk? Miért ne próbálhatnánk meg kettéosztani Genovában a minket körülvevő tábort, kiugratni annak pacifis­ta szárnyát, és tárgyalásokat kezdeni vele? Tehát jogunk van- e nem kipróbálni ezt a — am­bár problematikus — lehetősé­get, miként lelhetnénk meg a kiutat a zsákutca­bál, melybe az emberi séget az imperializmus kergette? Va­jon jogunk van-e tudatosan vál­lalni azokat a véres áldozatokat, amelyeket egy háború okozhat, ha csak egyetlen lehetőségünk is van elkerülni? Nem. Erre nincs jogunk. Mindent megte­szünk, ami erőnkből telik, hogy ezt a szerencsétlenseget elkerül­jük.” Leninnek az a tézise, hogy a kapitalista rendszer különböző elemeihez differenciáltan kell állást foglalnunk, teljes mérték­ben vonatkozik a szellemi szfé­rákra is. Hiba volna valamiféle egységes .burzsoá” kultúráról beszélni, nem kiválasztani abból a progresszív, humanista és de­mokratikus áramlatokat, hanem az anarchista erőszak módszere­ivel elutasítani az emberi érte­lem valamennyi múltbeli vív­mányát. Lenin mint tudós, forradal­már, államférfi szilárd, meg- rendíthetetlen eszmei alapról, de teli. hogy az Egyesült Államok végérvényesén szüntesse be ka­tonai és egyéb beavatkozását Dél-Vietnam ügyeibe, ne adjon katonai segélyt a Thieu-kor- mányzatnak, ne szállítson fegy­vert, lőszert és egyéb hadianya­got Dél-Vietnamba, haladéktala­nul vonja ki onnan polgárinak álcázott teljes katonai személy­zetét. Követeli, hogy a saigoni kormányzat térjen le a háború útjáról, szüntesse be a tárgya­lások szábotálását, újítsa f®l a dél-vietnami felek politikai kon­zultációit. ne korlátozza a DIFK. illetve a VDK katonai küldött­ségéinek mentelmi és előjogait. mindig rugalmas módon fogott hozzá a történelem áramlatai ál­tal felvetett, előre nem látott feladatok megoldásához. flz elméletről Lenin határozottan szembehe­lyezkedett a valósággal szembe­ni fatalizmussal, a történelmi szükségszerűség eszméinek olyan értelmezésével, amely csökkenti az emberi tudat, akarat és kez- deményezes jelentősegét. Sokol­dalúan és konkrétan világította meg azt az ismert marxista té­telt, hogy az elmélet nem dog­ma, hanem vezérfonal a cselek­véshez. Ha lehet, még plasztikusabb Leninnek ez a magatartása a breszt-litovszki béke körüli vi­tákban. Történelmi közhely ma már. hogy „reálpolitikailag” Le­ninnek volt igaza a baloldali kommunistákkal szemben, akik forradatmi háborút követeltek és ezzel kockáztatták az orosz ta­nácsköztársaság fennmaradását. A helyes gyakorlati megoldás Leninnél azon alapult, hogy el­méletileg mélyen elemezte a forradalmi fejlődés összfolya- matának pillanatnyi állapotát. A világforradalom minden rész­eseménynél előbbrevaló, de ez — mondja Lenin —, csak akkor lehet valódi (tehát gyakorlati) igazság, „ha nem hagyjuk figyel­men kívül, hogy milyen hosszú és nehéz út vezet a szocializmus teljes győzelméhez.” S az akkori konkrét helyzetet tekintve hoz­zátette: „Minden absztrakt igaz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents