Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-19 / 90. szám

Megsúgom Magának ...hogy véleményem szerint a: legszebb ajándék, bármilyen al- ■ halomra egy csokor virág, hi-; szén élve a találó magyar köz- ! mondással: „aki a virágot sze- 2 réti, rossz ember nem lehet”. S Megsúgom., hogy a virágüzle- ; tek ebben az évben is felké- • szültek a tavaszi psúcsforga- '■ lomra és bőséges választékkal 2 kínálják a tavasz első hírnöke- j it. Segítségükre sietett a korai • tavasz is, hiszen ilyen rügyfa- • kasztó március már régen nem 2 volt. Mindezek ellenére eg^-egy ; virágcsokor között „konkoly” is ■ akad. És én ebből kaptam egy \ egész csokorra valót. Vidéki lakos léveri — a ta- 2 vaszi csúcsforgalmat ismerve —,: jó előre megrendeltem egy vi- ■ rágkosarat nagyszüleim arany- 2 lakodalmára. Bízva az ÁFÉSZ ! jó áruellátásában és a rugal- 2 más kiszolgálásban, a 29. szá- ; mú virágboltot kerestem fel, ■ ahol a kért megrendelésemet az 2 igényelt időpontra elfogadták 2 és üzletkötésünket 200 Ft be- 2 fizetésével meg is erősítettem. ; Megsúgom Magának, hogy ■ nyugodt lelkiismerettel mentem 2 a megbeszélt időben virágo- jj mert. Az elárusítónő — miután jj kérésemet előadtam — megle- ; petten közölte, hogy kicsit ko- jj rán jöttem (pedig ekkor már 2 a megbeszélt idő is elmúlt), jj mert a kosár csak néhány perc jj múlva lesz kész. Ügy látszik, ; napjainkban a virágüzletek is 5 átveszik a „borbélyötpercek” j gyakoriságát, mert az ígért : percek negyedórákba nyúltak. ; Idegesen és tehetetlenül to- ; pogtam a bolt kövezetén, mert \ orrom előtt áz utolsó busz is : elsuhant az állomás felé. Tü- j relmetlenségem felső fokán vég- ; re feltárult a „műterem” sely- j mcs függönye és kezemben érez- « hettem a virágliosár fülét. Csak 2 futtában néztem meg az egy hé- j íigf készülő „remekművet”, és • megállapítottam, hogy az én í ajándékom nem tekinthető a j virágkötészet csodálatos alko-! fásának, pedig véleményem: szerint 20 szál szegfűből már ; egy kis ügyességgel ás kevés ; szakmai tudással is lehet az al- ; halomnak megfelelő csokrot ke- jj szíteni. Pedig higgye cl, becsülettel ■ megfizettem a munkadijat is, S sót még azon is gondolkodtam, 2 hogy „borravalói” is adok. De már felocsúdni sem volt ; idom, inert az állomásról hallót• lám induló vonatom dübörgését • és mint egy száguldó virágker- 2 tesz, rohantam a kattogó kére- ; kek után. És tudja ön, hol ér- ; tern utol, Gyula-Jánoszugnál, • ahol erőltetett mosollyal nyúl- « tam pénztárcámba és fizettem, 2 mint egy „földre szállt millió- 2 mos”, SO FL-ot a kellemes utOr ■ zásért. 2 Mit gondol ön, talán én hi-! báztam el valahol, vagy a vo- jj itatnak kellett volna megvár- jj ma? Vagy javasoljuk talán, > hogy ezután azt a slágert dúdol- : ják az elárusítónók, hogy „meg- : all az idö”I? Én úg-y gondolom, az lesz a ■ legjobb megoldás, ha mindenkit 2 meghagyunk a saját asztalánál 1 és a „konkoly” bokrétába fond- ; sa helyett homlokunkra írjuk jj azt a bevált közmo'ndást, hogy jj az „ígéret szép szó, ha betart- ! jak. úgy jó”. Vigh Imre 5 Sarkad 5 Mi a. véleménye a négyesztendős békéscsabai Műsorkalauzról? Negyedik' éve. minden hónap első napjaiban jelenik meg Bé­késcsabán, a városi tanács se­gítségével, a megyei Lapkiadó Vállalat kiadásában a szín borítójú, tetszetős küllemű bé­késcsabai Műsorkalauz. A kala­uz első számának megjelenése előtt a város közművelődési in­tézményei, szervei azt a célt tűzték maguk elé: Békéscsaba; lakossága rendszeresen megje­lenő havi kiadványból tájéko-1 zódjom mindazokról a kulturá­lis. művelődési programokról, alkalmakról, amelyek figyelmet érdemelnek. A kalauz a havi közművelő­dési programok időrendbeli köz­lése mellett arra is vállalko­zott. hogy rövid írásokban fog­lalkozzék egy-egy kiemelt fon­tosságú eseménnyel, mozgalom­mal. A közelmúltban megkérdez­tük a kalauz kiadóit és olvasó­it, mi a véleményük a Békés­csabai Műsorkalauzrcl? Ifjúsági és úttörőház, Pál Miklós politikai mun Ica társ: — Jónak, hasznosnak, jól fel- használhatónak tartom. Mégis két dolgot kifogásolok. Az egyik az alacsony póldányszám. Sok­szor hiába keresik a fiatalok a kala/uzt — sokszor iskolákból nagyobb mennyiséget kémek —. nem tudunk már adni. A másik az. hogy az utazási iro­dáik miért nem közölnek tájé­koztatókat párhuzamosan az ál­taluk szervezett külföldi és bel­földi „slágerutakról”? Ha ez meglenne, az olvasónak, illetve az utazni vágyónak lenne vi­szonyítási alapja arra, hogy számára melyik a kedvezőbb feltétel. * * * Huszonéves lány, a TIT-szer- vezet adminisztrátora: — Szinte minden csabai ese­ményről tájékoztat, ezért tar­tom jónak. Igen. a táskámban hordom. Persze, ha több ese­ményt, vagyis mindegyiket kö­zölné a kalauz, még jobb len­ne... * * * A Kner Nyomda műszaki könyvtárának vezetőnőjét helyet­tesíti Vaszkó Mihály. Az üzem munkásai között a könyvtár terjeszti a Műsorkalauzt. — Ha szabad időm van, az1 ifjúsági ház klubjaiba járok. A 1 kalauzban mindent egy helyen, szinte „zsebben hordhatóan” i megtalálok. Csak fel kell la-! pozni. Az üzem dolgozói Is I resdk. Sajnos kevés, amit k*»-. punk. Több kellene. « « • A Megyei Könyvtár igazgató­helyettese, Várhelyi György: — Szinte percek alatt el­kapkodják a Műsorkalauzt» A könyvtár munkájában, forgal­mában meglátszik a város töb­bi közművelődési intézményé­nek jó munkája is. Hiszen, ha egy klub műsoros estet szervez, irodalomért bennünket keres fel. Ha valaki látott egy szín­házi előadást, utána többnyire a dráma szövegét is olvasni akarja. A kalauzt még jobban kellene arra is használni, hogy a csabai klubok, a művelődési házak, az intézmények. látva egymás programját, jobban ösz- szehangolják az eseményeket. Ne fordulhasson elő olyan, hogy egy este egy időpontban há­rom—négy nagyszerű műsor, hangverseny, előadás, klubfog­lalkozás legyen. Ez mindannyi­unknak — intézményeknek és a közönségnek — egyaránt az érdeke. * * * Szarvasi agrár főiskolás, a hétvégeket, sokszor a péntek estét is itthon, Békéscsabán tölti. A Szabadság mozi előtt találkoztunk. — A legbiztosabb a mozimű­8£1< ESCS4B4 I S íp MŰ50RKMUZ sor, ez a program nem szokott változni. Csak az a baj, hogy nagyon nehezen tudok egy-egy számhoz hozzájutni. Hogy hová megyek hétvégén, ezt általában a kalauzból döntöm el, hiszen benne minden együtt van. Vé­leményem szerint kitűnő kezde­ményezés. Megéri a ráfordított pénzt • • • A megyeszékhelyek és a na­gyobb városok közül igen ke­vés dicsekedhet azzal, hogy havi közművelődési programfü­zettel rendelkezik. A városi ta­nács és a partnerek áldozatos összefogásával kiadott kalauz kü­lönleges szerepet tölt be Bé­késcsabán, a művelődni vágyó emberek örömére. ... . c—y*—I Rákóczi-emlékek gyűjtése II. Rákóczi Ferenc születésé­nek 300. évfordulójára készü­lődve, a Szabolcs-Szatmár me­gyei Vaja községi Vay Ádám Múzeum felhívással fordul a városok, községek pedagógusai­hoz Rákóczi és vezéreire vonat­kozó emlékek és hagyományok gyűjtésére. Az emlékek utón kutató mú­zeum keresi a szabadságharc vezéréről elnevezett intézmé­nyeket, vállalatokat, érdeklődik a névválasztás miértjéről, a névválasztáshoz kapcsolódó eset­leges dokumentumokról. A pe­dagógusok segítségét kéri arra is, hogy ezek az intézetek ho­gyan ápolják a névadó emlékét, van-e a községekben, városok­ban a szabadságharc vezetőiről elnevezett utca, tér, található-e a helységekben emléktábla vagy szobor? Található-e kör­nyékükön kuruckori emlékeket őrző magángyűjtő? Az 1976-ban megrendezendő jubileumi emlékünnepség sike­réért várja a vajai Vay Ádám Múzeum a Békés megyeiek se­gítését; adatait is. Harmat Endre: Gyilkosság Rt. (Dokumentírás 16 részben) 10. filbert bácsi halála Másodperceken belül kitűnt, hogy mind a felhajtott gallérra, mind a kesztyűre nagy szüksé­gük volt. A jövevények német gyártmányú géppiszolyt húztak elő a kabát j”k alól, és minden különösebb sietség nélkül szitá­vá lőtték a gyilkoskülönítmény sebezhetetlennek hitt parancs­nokát. Joseph Bocchino fodrász- segédből a FBI egy szó vallo­mást sem tudott kihúzni. Annyi azonban bizonyos, hogy amikor a két ismeretlen belépett, Boc- cliino „véletlenül” feléjük for­dította a forgó fotelben ülő kli­ensét. Az igazság az. hogy kevés em­bert öltek meg a világon, akiért ennyire nem sírt volna senki. Számtalan áldozat hozzátartozó­ja gyűlölte Anastasiát. Igen, nagyon sokan tudták, hogy fér­jük, fiuk vagy testvérük meg­gyilkolása „Albert bácsi” műve, de bizonyítékuk nem volt Az sem vitás, hogy — ne felejtsük el: jobbára szicíliaiakról van szó, akiknél egy kis vérbosszúért különben sem kell a szomszédba menni — a tömeggyilkossal már sokan végeztek volna, ha nem őrzik olyan jól a testőrei. Egy bátor ifjúmunkás A meggyilkoltak rokonain túl azonban az egész becsületes amerikai közvélemény forrt a dühtől Arnold Schuster esete miatt. A következőről volt szó: az ötvenes évek elején New Yorkban végrehajtották az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb szabású bank­rablását. A rendőrség elfogta a banditák vezetőjét, egy Willy Sutton nevű gengsztert, aki ké­sőbb bevallotta, hogy Anastásiá- nak dolgozott. Az FBI talán so­ha nem fogta volta el Suttont, ha nem siet a segítségére egy fiatal bátor brooklyni munkás. Arnold Schuster látta a lapok­ban megjelent hatalmas fény­képeket a rendőrség körözési felhívásával, és ahhoz még nem volt eléggé régi amerikai, hogy megtanulja: „Ne avatkozz bele abba, ami nem a te dolgod ’. Schuster a New York-i föld­alatti, a subway egyik járatán felismerte a banditát, és feltű­nés nélkül követte. Egészen ad­dig, amíg — mar fenn, az utcán, az egyik sarkon — meg nem pil­lantott egy rendőrt. Akkor kiál­tozni kezdett, és bátran a ható­sági közeg segítségére sietett, amikor Sutton ellenállt. Az Egyesült Államokban olyan ritka a bűnüldözés ilyen civil segítője, hogy az eset óriá­si storynak számított. A nyári uborkaszezonban öles címbetűk nevezték hősnek az ifjúmunkást, megjelent a filmhíradókban, in­terjúkat készítettek vele, vala­mennyi televíziós állomás ripor­terei. nagy cégek — reklám­célokból — legújabb gyártmá­nyaikat keresztelték el az ő ne­véről. „Nem bírom a hencegöket...” Albert bácsi magához intette egyik rutinos bérgyilkosát, Fre- derich Tenutot és azt mondta neki: — Te is tudod, Fred, hogy nem bírom a henceg illet. Pas- kold meg ezt a fickót. Ez volt ennek a naiv, tiszta fiatalembernek a halálos ítélete. Most pedig arra kérjük az ol­vasót, emlékezzen arra, hogyan intézte el Albert bácsi Ralph Garbót, a „Csukottszájút”, a flo­ridai ügyész gyilkosát — éppen azért, mert nem bizonyult elég csukott szájúnak. Táncsicsra emlékeznek Cegléden A ceglédi Kossuth múzeum és baráti köre, a „Turini százas küldöttség” baráti kör, vala­mint a ceglédi körzeti könyvtár és a Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsa április 21-én Tán­csics Mihály-emlékülést rendez Cegléden, a művelődési házban. Az emlékülésen Szörényi László, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársa „Tán­csics Mihály irodalmi működé­se” címmel tart előadást, kor- referátumot pedig Hídvégi La­jos helytörténész mond „Tán­csics ceglédi évei” címmel. A Táncsics-emlékülésre me­gyénk helytörténészei, muzeo­lógusai és pedagógusai is kap­tak meghívást. Munkásfiatalok országos versmoodó versenye A közelmúltban Salgótarján­ban rendezték meg a munkás- fiatalok II. országos versimondó versenyét a Szakszervezeteik Nógrád megyei Tanácsa szék­hazában. A 117 induló között volt a megyénket képviselő öt fiatal is. akiket Bocskai Mihály- né SZMT-titkár kísért él a ver­senyre. A döntő mezőnyébe si­került bejutnia Fodor Etelká­nak is, aki a mezőkovácsházi Patyolat dolgozója. A fordulók után kihirdetett diplomások ne­vei között szerepelt az övé is: szépen mondott verseikért ezüst- diplomát. valamint értékes tárgyjutalmat kapott, a megyei verseny első helyezettje. Orosz Sándor pedig a zsűri egyik kü- löndíját kapta meg. A salgótarjáni rendezők min­dent megtettek, hogy a verseny résztvevői jól érezzék magu­kat Felüdülésképpen az első nap Keres Emil színművész vi­dám előadói estjének, másnap pedig a helyi József Attila Mű­velődési Ház művészeti csoport­jai, valamint a verseny nyolc szavaűója gálaestjének lehet­tek részesei. A megyénkénti értékelésben ez alkalommal Borsod-Abaúj- Zemplén és Komárom megyék előtt a vándorsenleget a házi­gazdák nyerték el, s az náluk marad az 1976-ban megrende­zendő következő versmondó versenyig. Ezek után a szárnyaló fantá­ziára bízzuk, mi. történhetett Frederick Tenutóvál, aki Schus­ter „cmegpaskolása” (agyonlövé- se) után nyomtalanul eltűnt. Cui prodest? Kinek használ? A bűnüldözés ősi alapkérdése ez a régi Rómában divatossá vált két szó. A Park Sheraton Hotel fodrászszalonjában történt gyil­kosság óta bizonyos mozaikok­ból lassan összeállt a válasz er­re a kérdésre. Az egyik legnagyobb New York-i Cosa Nostra „család” főnöke, Vito Genovese megiri­gyelte Anastasia babérjait. Tu­lajdonképpen ez a válasz, a töb­bi csak részletkérdés. Genovese ugyancsak régi maffiás, és azon kevesek közé tartozik, akiknek már a harmincas években a nyomában volt a rendőrség. A régi recept szerint Olaszország­ba menekült. Helyét egyik gengsztertársa, Frank Costello vette át. Amikor az amerikai csapatok a második világháború végén megszállták Olaszorszá­got, az FBI körözési listát adott át az MP-nek (Military Police, katonai rendőrség) néhány Co­sa Nostra körözött nevével. így Genov eset is elcsípték, és óriási bánatára visszavitték az Egye­sült Államokba. Aztán kiderült, hogy kár volt aggódnia. A Cosa Nostra előkészítette egyik tekin­télyes személyiségének vissza­térését: a vád dokumentumai­nak többsége csodálatosképpen eltűnt a rendőrségi dossziébóL Volt viszont még egy korona­tanú, név szerint, Johnny San- tello. (Következik: Egy „tisztes üz­letember”).

Next

/
Thumbnails
Contents