Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-17 / 88. szám

Táviratváltás A magyar—csehszlovák ba­rátsági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 25. évfordulója al­kalmából a magyar vezetők — Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonezi Pál az El­nöki Tanács elnöke, Fock Jenő miniszterelnök — és a csehszlo­vák vezetők — Gustáv Husak a CSKP KB főtitkára. Ludvik Svo- boda a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, Lubomir Strougal miniszterelnök — köL csönös táviratban emlékeztek meg a jelentős évfordulóról­Magyar pártDiunkáskiiltiöttség utazott az HDK-ba és Egyiptomba A Német Szocialista Egység-, párt Központi Bizottságának.; meghívására kedden Jakab Sán­dornak, a KB tagjának, a KB osztályvezetőjének vezetésével a Német Demokratikus Köztár­saságba utazott az MSZMP KB pártmunkásküldöttsége. * • « Az Arab Szocialista Unió Köz­ponti Bizottságának meghívásá­ra hétfőn dr. Berecz Jánosnak, az MSZMP KB külügyi osztálya helyettes vezetőjének vezetésé­vel pártmunkásküldöttség uta­zott az Egyiptomi Arab Köz­társaságba. Államcsíny Nigerben Bamako — Párizs Seyni Kountie, a nigeri fegy­veres erők vezérkari főnöke, aki hétfőn államcsínnyel megdön­tötte Hamani Diori elnök kor­mányát, délután a Niamey-i Rá­diónak adott nyilatkozatában közölte, hogy hamarosan kato­natisztekből álló testületet hoz­nak létre az ország vezetésére. * Brezsnyer Varsóba érkezett Varsó | Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára vezetésével ked-1 den délután megérkezett Varsó­ba a Szovjetunió küldöttsége ai Varsói Szerződés politikai ta-; nácskozó testületének ülésére. A küldöttség tagjai között van Alekszej Koszigin miniszterel­nök és Konsztantyin Katusev, az SZKP KB titkára. Andrej Gro- miko külügyminiszter, az ENSZ rendkívüli ülésszakáról New, Yorkból megérkezve csatlako- j zik Varsóban a delegációhoz. A szovjet párt- és állami ve­zetőket valamint tanácsadóikat a lengyel fővárosban Edward Gierek, a LEMP KB első titká­ra, Henryk Jablonski, az Állam­tanács elnöke, Piotr Jarosze­wicz miniszterelnök és más ma­gas rangú személyiségek fogad­ták. (MTI) Moszkva A keddi Izvesztyija „Fontos' mérföldkő” címmel számod be arról, hogy a nemzetközi köz- j vélemény érdeklődésének kő- ■ zéppontjában a Varsói Szerződés | tagországai politikai tanácskozó testületének Varsóban megnyíló ülésszaka áll. ‘ A Moszkvai Televízió, vala-j mint a rádió ezzel kapcsolatos1 kommentárjai emlékeztetnek arra, hogy a testület korábbi ■ ülései mindig a béke és a nem­zetközi biztonság megszilárdítá­sát szolgáló pozitív javaslatok, kezdeményezések fórumai vol­tak. (MTI) Taskentből jelenti a TASZSZ: Ässzad hazautazott Damaszkuszba Moszkva, Taskent Hafez Asszad, a szíriai Baath- párt főtitkára, a Szíriái Arab Köztársaság elnöke kedden be­fejezte hivatalos szovjetunió­ban látogatását és Taskentbőil hazarepült Damaszkuszba. Asszad repülőtéri búcsúzta­tásánál megjelentek: Borisz Po- nomarjov és Saraf Rasidov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagjai és mások. Jelen vol­tak a taskenti dolgozók és Tas- kentban tanuló szíriai diákok, akik szívélyesen búcsúztak Asszad elnöktől. Hafez Asszad, az SZKP Köz­ponti Bizottságának, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének és a szovjet kormány­nak a meghívására szíriai párt- és kormányküldöttség élén ápri­lis 11-től 16-ig tett hivatalos lá­togatást a Szovjetunióban. Moszkvában tárgyalásokat folytatott Leonyid Brezsnyevvel, Nyikolaj Podgornijjal és Alek­szej Kosziginnal. Áttekintették a szovjet—szíriai kapcsolatok kérdéseit. A szíriai fél ezzel kapcsolatban nagyra értékelte azt a segítséget és támogatást, amelyet a Szovjetunió és más szocialista országok nyújtanak Szíriának,. az arab népek igaz-1 ságos ügyének és az izraeli ag­resszió ellen vívott harcuknak. A tárgyalások eredményeit tükrözi az a szovjet—szíriai nyilatkozat, amelyet szombaton írt alá a Kremlben Leonyid Brezsnyev és Hafez Asszad. Ugyancsak szombaton írták alá az SZKP és a szíriad Baath- párt pártközi kapcsolatainak 1974. évi tervét, valamint a gaz­dasági és műszaki együttműkö­désről szóló hosszú lejáratú meg­állapodást, a kulturális és tu­dományos kapcsolatok tervét, il­letve az áruesereforgakná jegy­zőkönyvet, Moszkva Kedden Moszkvában szovjet— szíriai nyilatkozatot adtak ki Hafez Asszadnak, a szíriai Ba- ath-párt főtitkárának, köztársa­sági elnöknek a Szovjetunióban április ll-től 16-ig tett hivata- j los, baráti látogatása alkalmából, i 103 ezer tonnás hajó vízre bocsátása a gdyniai hajógyárban A lengyel gdyníal „Párizsi Kommün” Hajógyárban 99 napig épült a szárazdakkban a 105í ezer tonna hardképességű érc-,! kőolaj- és tömegáruszállító hajó j törzse. A lengyel hajóópítés tör- I ténetében ez az első ekkora ! tonnatartalmú hajó. Január 19- * én megkezdődött a 25 ezer ton- j na önsúlyú törzs vízre bocsátásá­nak nehéz művelete. A száraz- dokk elárasztása után 6 nehéz­vontatóhajó vezette ki belőle a hajótörzset. A szovjet megrendelésre ké­szülő hajó a „Bugyonnij mar­sall” nevet kapta. Az új hajó­egységen ez év közepén vonják fel a lobogót. ■■■■■■■■■■■ Á magyar ezüst aranykora Magyarország egyetlen szá­mottevő nyersanyagkincse a ba- uxit. E summás megállapítási egészítsük ki néhány adattal. A geológia tanúsága szerint hazánk bauxitvagyona 60—70 millió ton­na, és ez a világ becsült készle­teinek mintegy másfél százaléka. A Központi Statisztikai Hivatal 1973-as jelentése szerint tárná­inkból tavaly 2,5 millió tonna földfém került felszínre és ez Magyarországnak — a nemzet­közi rangsorban — a hatodik helyet biztosítja. A magyar alumíniumipar kez­detei az 1920-as évek elejére nyúlnak vissza. A bányák és az ipari üzemek üzleti érdekeltsé­gében már kezdettől ott találjuk a német tökét, s így érthető, hogy az 1944-ben termelt 1 mil­lió tonna bauxit, illetve 21 ezer tonna timföld és 10 ezer tonna alumínium csaknem teljes egé­szében a hitleri hadigépezetet szolgálta. A potsdami egyezmény értel­mében a magyarországi német javak — ilyenformán a hajdani német alumíniumipari érdekelt­ségek is — szovjet tulajdonba kerültek, illetve létrejött a ma­gyar—szovjet bauxit- és alumí­niumipari vegyes vállalat, a Maszobai. Szakembereink a szovjet geológusokkal karöltve megközelítő pontossággal feltér­képezték a számba jöhető lelőhe­lyeket, miközben a bányaműve­lés, a timföldgyártás és a kohó- sítás bővítéséhez gépek és be­rendezések érkeztek a Szovjet­unióból. A szocialista internacionaliz­mus jegyében, országaink meg­szilárdult testvéri barátsága ér­telmében, mint ismeretes, a Szovjetunió 1954-ben végleg le­mondott a háborúban megszer­zett tulajdonairól. Ekkorára vi­szont már jelentékenyen bővült az alumíniumipar valamennyi ágának termelése és megterem­tődtek az azóta' megvalósított erőteljes fejlesztés feltételei. Említsük meg a szocialista or­szágok között kibontakozó gaz­dasági együttműködés egy má­sik korai, ám igen jelentős pél­dáját. Magyarország és Csehszlo­vákia 1951-ben megállapodott abban, miszerint hazánk bauxi- tot és meghatározott ideig tim­földet szállít északi szomszéd­ja számára, ahonnan az alumí­niumipar fejlesztéséhez a gépek sora és villamos energia érkezik. Hazánk 1960-ban Lengyelor­szággal is értékes együttműkö­dési megállapodást kötött. Ennék keretében 30 ezer tonnára emel­kedő mennyiségben szállítunk timföldet, és az alumínium-tar­talom negyven százalékát kapjuk vissza tömbaluminium formájá­ban. Az elszámolás a minden­kori világpiaci árakon történik. Az 1960-as évek elején már mind nyilvánvalóbbá vált, hogy az alumíniumipar vertikális ter- melósfejlesztését — tehát a ba­uxitbányászat, a timföld-, a tömbalumínium, továbbá a kész­árugyártás bővítését — az or­szág képtelen megvalósítani ön­erőből, elsősorban a korlátozot­tan rendelkezésünkre álló vil­lamosáram miatt. A kormány két lehetőség között választha­tott: vagy lemond a leggazda­ságosabb félgyártmány- és készárugyártásnak az ország nyers anyag-adottságaival ará­nyos fejlesztéséről, vagy pedig a nemzetközi kooperációra építve „megtakarítja” a rendkívül energiaigényes alumíniumkohá­szatot, ugyanakkor fejleszti a timföldgyártást és az alumíni­umfeldolgozó ipart. Az utóbbi megoldás ígérkezett célszerűbbnek. A magyar—szov­jet timföld-alumínium egyez­ményt a két kormány 1962. no­vember 15-én írta atá. A szer­ződés lényege, hogy Magyaror­szág a Szovjetunió részére 1967- től kezdve, növekvő ütemben, végül is évi 330 ezer tonna tim­földet szállít kohósftásva. Ennek megtörténte után a Szovjetunió évi 165 ezer tonna alumíniumot szállít vissza Magyarországra. A megállapodás egyik oldalán az olcsó szovjet villamos áram áll, a másik oldalon pedig azok a gép- szállítások, amelyekkel hazánk kiegyenlíti a volgográdi alumí­niumkohászat költségeit. Az egyezmény nyomán a ma­gyar alumíniumipar átrendez­hette sorait. Jelentékenyen meg­gyorsult a bauxitbányászat, a meglévő tárnák mellett újak lé­tesültek. Szinte ugrásszerűen bővült az ajkai és az almásfü- zítői timföldgyár termelése. A magyar—szovjet timföld- alumíniumegyezmény, amely egyben kifejező megvalósítása a KGST komplex célkitűzéseinek, lehetővé tette, hogy a népgazda­ság — a IV. ötéves terv Kiemelt programjaként — fokozhassa a íélkészgyártáist és a készáru-ter­melést. Székesfehérvárott új csarnokok épültek a Könnyű­fémműben, korszerű berendezé­sek, gépsorok kezelték meg a ver­melési: s külföldi Ücencek fel- használásával az élesítették a termékválasztékot, illetve ja­vították a gyártmányok minősé­gét. Reneszánszát éli az alumí­nium-alapanyagú kábelgyártás is, miközben — egyebek között — a Fémmunkás Vállalatnál öt­letes nyílás-zárók, könnyűszer­kezetes elemek, Jászberényben autoszifonok, a budapesti Alu- míniumárugyárban gázpalackok, kukták, s annyi más között — licenc alapján — teflonedények készülnek. Nem vitás, hogy a kétoldalú megállapodás, amelyet a magyar és a szovjet kormány lényegé­ben 1985-ig meghosszabbított, lehetővé teszi, hogy hazánkban ■is bőség alakuljon ki az olcsó alumínium készárukból, s kifej­lődjék a műszaki-tudományos ■forradalomnak megfelelő magas­fokú alumíniumkultúra. Amíg az egy főre jutó alumínium fel­használás 1962-ben átlagosan mindössze 4,3 kiló volt, addig jelenleg már több mint 10 kilő jut egy-egy lakosra. Ez megha­ladja Olaszország, Anglia, Fran­ciaország fogyasztását, s a „fej­adag” csupán az NSZK-ban és Svédországban magasabb. To­vábbi előny a magyar—szovjet egyezmény keretében, miszerint az alumíniumipar mai és holna­pi beruházásai lehetővé teszik, hogy az egy főre jutó átlagos felhasználás 1985-re már elérje a 20 kilogrammot! Nemzetközi gazdasági körök - ■ben nagyra becsülik és magas színvonala miatt egyértelműen elismerik a magyar alumínium- ipart Ugyanakkor az is köztu­dott, hogy e sikerek a szocialista nemzetközi együttműköd és én alapulnak. Benedek István Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents