Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-13 / 60. szám

A szülők szerepe gyermekik pályaválasztási döntésében Gyermekünk életében ki­emelkedő jelentőségű a pálya- választási döntés szakasza., amelynek helyessége a pályavá­lasztási érettségtől függ. Pálya- választási érettségről széles körű tanulói pálya- és önismeret, a pályaválasztás szempontjából alapvetően fontos személyiség- vonások ismerete, társadalmi követelmények kívánta magatar­tás és a személyiség egészének megfelelő elhatározás megléte esetén beszélünk. Ezek — egyéb tényezőkkel egyetemben — mint motívumok (indítékok) jelentkeznek a tanu­ló tudatában, ösztönzik, készte­tik a személyiséget a neki meg­felelő pályaválasztási döntésre. A döntésben általában több motívum, szerkezetet alkotva, -különböző hatékonysággal jut érvényre. A motívumok mind­egyike nem tudatos az ember számára. Társadalmi szempont­ból hatásuk lehet pozitív vagy negatív. Fejleszthetők alakíliha_ tők, de ehhez fel keld tárná őket. Intézetünk 835 tanulóra kiter­jedően vállalta a tudatos motí­vumok vizsgálatát, mélyet a ta­nulói pályaismerettel, önisme­rettel kapcsolatos motívumok és az őket érő személyi hatások cím alatt csoportosított. A sze­mélyi hatások mindegyik tanu­lónál fellelhetek. A motívumok között nagy érzelmi hőfokkal és ennek megfelelő hatékony­sággal jelentkeznek. Ez egyben a tanulókra közvetlenül és köz­vetetten ható emberek felelős­ségét is felveti, melyre még nem hívtuk fel kellő mértékben figyelmüket. A megye általános és közép­fokú intézményeire (gimnázium, szakmunkásképző, szakközépis­kola) kiterjedő vizsgálat mind­egyik iskolatípusban és nem sze­rinti bontásban egyaránt funda­mentálisnak találta a szülök szerepét, ezen belül a szülők ja­vaslatát a pályaválasztási dön­tésben. Középszerű jelentőségű a szülők foglalkozása. kismérvű a családi hagyomány és kény­szerítés hatása. A szülők javaslatának nagy hatását, a tanulók pályaválasz­tásában helyénvalónak ítéljük — tekintettel élettapasztalatuk­ra, tudásukra, gyermekeik éle­tébein betöltött szerepükre, fe­lelősségükre —, ha ez gyerme­keik személyiségének és a pá- lyák követelményeinek széles körű ismeretén, a kettő megfe­lelésének mérlegelésén és a népgazdaság igényeinek figye­lembevételén alapul. A szülők foglalkozása, a csa­ládi tradíció a tanulók pályavá­lasztásával egybeeshet — de az előbbiek nem határozhatják meg alapvetően a pályaválasztást; miként a családi kényszerítés sem —, mert az így „választott” pályán a beválásra csekély a re­mény és egy életre való boldog­talanság alapjait rakhatjuk le. Először néhány, általában rit­kán előforduló „vadhajtást” vá­zolunk fel, tanulóktól vett idé­zetekkel; a felismerés és a ki­küszöbölés igényének hangsú­ly ozásával­A helytelen nevelés kö­vetkeztében, a tanuló által te­kintélyesnek ítélt személy ked­ve alapján történő, önmagát fi­gyelmen kívül hagyó döntés, főleg a lányok körében gyakori: „anyu a fodrászatban dolgozik; ő tudja, hogy jó szakma a koz­metikus, azért választom”. Eh­hez kapcsolódóan a protekcio­nizmusra apellálás nyomaira is ráakadtunk: „majd apu elintézi, azért megyek oda...” (Pályater­ve: látszerész.) Sajnos a rende­zetlen családi körülmények, a szociális helyzet, a lehetőségek alatti választásra kényszeríti nem egy esetben a gyerekeket. „Édesamyámék elváltak. Jobb, ha munkába állok, mert kenyér lesz a kezemben, nem leszek senki terhére...”, pedig jó tanuló nagyok, gimnáziumba vágyód­tam, talán levelező úton majd okilevelet szerezhetek...” Szüleim idősek betegek, ha •leérettségizem, munkába állok, segíteni kell őket. Levelező úton később továbbtanulok...” (Pályaterve: üzemgazdász). Előfordul egyes, a népgazdaság szempontjából fontos pályák indokolatlan lebecsülése is; a beválás szempontjából nem lé­nyeges tényezők alapján (pl: kereset): „Édesanyémék lebeszéltek a sza­kács szakmáról, azt mondták válasszak komolyabb pályát, így aztán géplakatos leszek...” Az érettségiző tanulók szülei gyakran idegenkednek a szak­munkás pályáktól: „nem adom ipari tanulónak, ha eddig eljutott — mondják; pedig az érettségizetteket váró elmélet- igényes szakmunkás pályák a szellemi foglalkozásokhoz egyre közeledő szintű — néhány eset­ben már bonyolultabb —, intel­lektuális követelményeket tá­masztanak művelőikkel szem­ben. A túlértékelés jelen- j sége főleg a „divatos” pályák körében tapasztalható, mely az előnyök túlhangsúlyozásában es az „ámy”-oldal, a hátrányok fi­gyelmen kívül hagyásában mu­tatkozik meg. (Pl: női fodrász; kozmetikus, női szabó, autószerelő, közgaz­dasági, egészségügyi szakközép- iskolákhoz kötött munkakörök; „íróasztalt” adó pályák; tudo­mányegyetemek egyes nem ta­nári szakja stb.) A téves, elavult ismeretek és szubjektív tapasztalatok is fo­kozzák a'tanulók gondjait: „A mezőgazdaság érdekelt mindig, de édesapám azt mond­ta, egészségtelenek ezek a pá­lyák, ne menjek oda...” „Édesapám véleménye az, hogy ne túrjam a földet a me­zőgazdaságban. mint ő...” „Édesapám nem enged gép­szerelőnek, mert nem tartozom a legerősebb gyerekek közé, ezért kőművesnek megyek...” „Szüleim javaslatára az egész­ségügyi szakközépiskolába me­gyek, mert az orvosi pályához ez a legjobb...” „Szüleim szerint a mezőgaz­dasági gépszerelő szakmával nem tudok elhelyezkedni, ezért autószerelő leszek...” „Megbeszéltem apuval és anyuval pályaválasztásomat, ők azt mondják, menjek gimná­ziumba, mert a lányok többsé­ge úgyis oda megyen...” Gondolom, nem kell hangsú­lyoznunk, hogy a mezőgazdasági pályáik semmivel sem ártalma­sabbak, a többinél, sőt... a gép­szerelő- és kőművespálya testi erő igénye nem tér el lényege­sen egymástól; az egészségügyi szakközépiskola elsősorban kö­zépfokú munkakörök betöltésé­re készít elő; mezőgazdasági gépszerelőkre is nagy szükség van; a lányok nagy többsége nem gimnáziumba megyen és ez alapon történő döntés a fe­lelősség teljes hiányát mutatja. Kifogásaink hangsúlyozásakor nem tagadjuk, hogy napjainkban még — átmeneti jelleggel —, egyes pályák egyes munkahe­lyeken valós nehézségekkel küz­denek a munka jellegéből, a viszonylag alacsony technikai Szintből, kedvezőtlen munkakö­rülményekből és a foglalkozási ártalmakból adódóan. Pályaválasztási dilemmába kerülhet a gyermek, ha a szülő a nem döntő kérdéseket túP hangsúlyozza: „Szeretek faragni, minden szabad időmet rászánom. Apu azt mondta, hogy szobafestő és má­zoló legyék, mert van jövője... egyre többet lehet vele keresni. Nem tudom, mit tegyek...” „Kitűnő tanuló vagyok, apá­mat nem akarják, hogy gimná­ziumba menjek, mert akkor so- ( ká keresek... anyagilag nem ál­lunk rosszul... nem döntöttem...” A pályaválasztási döntés elodázásával — ha az nem in­dokolt — nem értünk egyet. Alapos mérlegelés után a 7. osz­tályban körül kell határolni a számításba vehető pályacsopor­tot, a folyamatos szűkítés igé­nyévei. mert különben a halo­gatás következményeivel kal­kulálnunk kell. „Szüleim csak az idén törőd­tek pályaválasztásommal, ko­rábban nem..., ráérünk még ar­ra, közölték velem. Most gim­náziumba küldenek és azt mondják, majd eldől 4 év múl­va,... most már nem tudom mi legyek, de a gimnáziumhoz nincs kedvem...” Előfordul a pályaválasztási döntés jelentőségének lebecsü­lése, és az ezzel kapcsolatos nemtörődömség ténye is: „Szüleim nem szólnak bele, az leszek, ami akarok...” „..oda megyek, ahová jónak látom, csak ne kelljen utánam fizet­ni...” „Cipész leszek..„ az a vé­leménye anyáméknak, ha ez a pálya nem lesz jó nekem, majd otthagyom...” Konfliktusos helyzettel is ta­lálkoztunk a tanuló és szülő ellentétes állásfoglalása követ­keztében: „...anyuék nem bírjak, hogy vegyészmérnök legyek, de én kitartok mellette, mert nekem való...” A tanulónak igaza van, helyesen ítélte meg személyi­ségét. Tapasztaltuk a pályavá­lasztó személyiségének egészét figyelmen kívül hagyó, egy vonást elszigetelten kiemelő ál­lásfoglalásokat is. Csak a ké­pességekre apellál a szülő a ta­nuló válasza alapján: „szüleim mérnöknek akarnak adni, mert jól állok matekból, rajzból, .fizikából. Engem nem érdekel ez a pálya, tanár akarok len­ni...” Gyakran az érdeklődést feti­sizálja, nem kalkulál a hiányzó képességekkel, adottságokkal, főleg, ha a gyermek jelleme, munkához való viszonya, szor­galma kiváló. A szülői szubjektivizmus rendellenes megnyilatkozása, a felülértékelés is ehhez kap­csolódó jelenség, főleg az értel­miségi családok körében. A „diplomaimádat”, a túlzottan magas igényszint a fettételek híján, a gyermek kudarcaihoz, idegrendszeri, lelki megbetege­déseihez és végeredményben személyisége degradálódásához vezethet. A fizikai dolgozó szülők kö­zül sokan „alulértékelik” gye­rekeik lehetőségeit. Okát a gyermek tanulmányi munkájá­val kapcsolatos jövőbe vetett hitük bizonytalanságában („ne menjen gimnáziumba, ki tudja, felveszik-e utána az egyetem­re...”). képességeik, jellemük lebecsülésében („...hátha nem bírja a középiskolát meg a versenyt a többiekkel”), és ala­csony igényszintjükben látjyk elsősorban. A családi hagyományoknak megfelelő pályaválasztásra ösztönzésnek említést érdemlő negatív szerepe a kiemelkedő­en jó megélhetést biztosító ér­telmiségi és szakmunkás pá­lyát művelők körében van: „Édesapám orvos, anyám főor­vos, kicsi korom óta orvosi tár­saságban mozogtam...., termé­szetes, hogy én is tovább foly­tatom szüleim foglalkozását”. A fentebb leírt negatív tar­talmú megállapításoktól függet­lenül a szülők túlnyomó több­sége felelősséggel, egyre tuda­tosabban gondozza gyermeke pályaválasztását. Tapasztalata­ink, a tanulói válaszok bizony­ságul szolgálnak: „Szüleim jóváhagyták, hogy autószerelő legyek, de figyel­meztettek. gondoljak arra is, hátha nem vesznek fel..., ak­kor Diesel-mozdonyszerelő le­szek...”. Az alternatív tervezés, a pályacsoportban való gondol­kodás a „mindent egy pályára feltevés"” csalódásától való tá­voltartás igénye könnyen fel­ismerhető. A pályaválasztási döntés komplex, több dimenziójú szemléletét tükrözi a gyermek, a választandó pálya kívánta tehetségi szint, a beiskolázási lehetőségek és a jelentkezők száma alakulásának egyezteté­se: „Szüleim úgy gondolják, nem vagyok elég jó tanuló ah­hoz, hogy bekerüljek az egész­ségügyi szakközépiskolába, és ott megfelelően helytálljak, sokan is jelentkeznek... én is belátom... betegápolónő leszek.” „Szüleimmel együtt úgy lát­juk, nekem nehéz lesz a köz­lekedésgépészeti szakközépisko­lában megfelelően megtanulni az anyagot..., olvastam a Pá­lyaválasztási Tájékoztatót is, úgy érzem, jó mezőgazdasági kovács lehetek...” A szülők üzemi és iskolai tapasztalatai, a közös élmé­nyek, egyre szélesedő" pályais­meretük, a közvetett befolyá­solás — mely a gyerek testi, lelkj sajátosságainak reális ér­tékelésén alapul —, segítséget jelent a döntésben: „Hentes akartam lenni, de szüleim és az orvos véleménye alapján ennek nem mehetek, szívesen választom a hús- és hentesáru-eladó szakmát...” „Anyu is mezőgazdasági szak- középiskolába jár, most végez, sokat beszél erről az iskoláról... megszerettem, én is oda me­gyék...” „Apu is sokat tudott a ci­pőipari szakközépiskoláról, szakmát is ad, ez is hozzájá­rult, hogy oda menjek...” „Tavaly édesanyámmal Ro­mániába utaztunk, és a hatá­ron megtetszett a vámőrök munkája, érdeklődtem felőle..., pénzügyőr leszek.” „...otthon kezembe került egy újság, abban olvastam a szövőszakmáról, szüleimmel is sokat beszélgettünk róla, ők is utánanéztek ennek a pályá­nak...’ (Pályaterve: szövő). „Édesapám üzemben dolgo­zik, sokat vitatkoztunk a mun­kahelyről, és az ott dolgozó munkásokról .... a gépi forgá­csolókról is.... én is gépi for­g ácsoló szakmunkás leszek.” A gyermek pályaválasztásá­nak tervszerű gondozása a csa­ládban már 5. osztálytól igény. Erre, továbbá az élménydús pályaismertetésre meghitt csa­ládi körben, a gyermek érdek­lődésének, jellemének, képessé­geinek tudatos fejlesztésére vo­natkozóan, gazdag, kedvező ta­pasztalatokat nyertünk. A gyerekek önismereti szint­jének emelésére, önfejlesztésük -serkentésére is vannak példá­ink: „Szüleim mindig mondták, sóikat kell tanulnom, szorgal­masnak kell lennem, ha mate­matikatanár akarok lenni. Ez csak rajtam áll..., eddig kitű­nő voltam..J remélem sikerül...” Összességében véve a szülők túlnyomó többsége nagy gondossággal és egyre tudato­sabban végzi gyermeke pályá­ra nevelésének nehéz munká­ját. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a negatív ta­pasztalatok kiküszöbölésének szükségességéről, e feladat tar­talmi színvonalának emelésé­ről, a családi nevelés koncepy dójának egészén belül, karölt­ve mindazokkal, akik gyerme­keink neveléséért felelősek. Pályázat ifjú népművészeknek A KISZ Központi Bizottsá-J ga a Művelődésügyi Miniszté­riummal, a Népművelési Inté­zettel és a Népi Ipnarrnfi veszeti Tanáccsal az idén is pályázatot hirdet a Népművészet Ifjú Mestere cím elnyerésére. A pályázaton előadóművé­szeti — hapgszeres népzene, népdal, néptánc, népmese —t valamint tárgyi alkotóművé­szeti — hímzés, szövés, fafara­gás, fazekasság, kerámia, sző­nyegkészítés, kovácsolás, kék­festés, vesszofonás stb. — műfaji kategóriákban lehet pályaműveket beküldeni jú­lius 10 és 15 között a KISZ Közpjonti Művészegyüttese cí­mere. A részvételi korhatár 30 év. A Népiművészet Ifjú Mes­tere címek kiosztása augusz­tus 20-án történik Budapes­ten; a címmel oklevél, plakett és pénzjutalom jár. A legsi­kerültebb alkotásokból kiállí­tást nyitnak, a legtehetsége­sebb alkotók pedig meghívást kapnak a Tolna megyei or­szágos ifjúsági népművészeti táborba, Fadd-Domboriba. Megjelent az SZMT Mozgalmi Tájékoztatója Megjelent a Szakszerveze­tek Békés megyei Tanácsa El­nöksége Mozgalmi Tájékoz­tató című kiadványának 2, száma. A tájékoztató ismerteti többek között Békés megye és hazánk felszabadulása 30, évfordulójának politikai ren­dezvényeire és a sfek szerve­zeti feladatokra vonatkozó programtervet, valamint a szakszervezeti szervek terme­lést segítő feladatait. Farkas János, az SZMT szervezési és kádermunka-bizottságának vezetője írásában a panasz­ügyek intézésével kapcsolatos tennivalókra hívja fel a fi­gyelmet. Előadások szakszervezeti vezető - propagandistáknak Az SZMT kulturális, agitá- ciós és propagandamunka- bizottsága március 14-én dél­előtt 9 órai kezdettel Békés­csabán, az SZMT székhazában előkészítőt szervez a vezető propagandistáknak. Ez alka­lommal dr. Palovits Gyula, a munkabizottság tagja A mun­kahelyi élet időszerű kérdései, valamint A IV. ötéves terv időarányos teljesítése és az 1974. évi feladataink címen tart előadást. A Békéscsabai Alsófokú Művelődésügyi Intézmé­nyeik Közös Gondnoksága felvételre keres 1 fő közgazdasági érettsé­givel rendelkező dol­gozót gondnoki mun­kakör betöltésére. Érdeklődni lehet a Békés­csabai városi Tanács 84-es számú szobájában. ______x

Next

/
Thumbnails
Contents