Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-13 / 60. szám

ft tavaszi Bü¥ — a 25 éves KbST eredményeinek nemzetközi fóruma

A NAGY szocialista gazdasági közösség nemzetközi szerveze* te, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa negyedszázados jubileumának jegyében rendezi meg az idén a HUNGEXPO a beruházási javak tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásárát, majd a fogyasztási cikkek nemzetközi seregszemléjét, az őszi BNV-t. A KGST létrehozásával és fejlesztésével három világrész kilenc szocialista országának 336 millió lakosa — a világ lakosságának 10 százaléka — valósította meg az államközi kapcsolatok új típusát. Ez nemcsak az együttműködő kis- és nagy állmok teljes egyenjogúságát, szuverenitását, kölcsönös előnyeit és akcióinak önkéntességét ■érvényesíti, hanem a kölcsönös testvéri segítségnyújtás és az osztályszolidaritás törvényeit is. A kommunista és munkáspártok vezette új típusú együttműködéssel fogtak össze ezek az országok a szocializmus anyagiműszaki bázisának megteremtésére, fejlesztésére, a szocialista közösség gazdasági erejének növelésére.

A KGST munkájának 25 évében, 1949-től 1973 végéig a szocialista országok iparában több mint 12-szeresére emelkedett a termelés, ugyanakkor a fejlett tőkés országokban csak négyszeresére bővült. A KGST-országok ipari termelésének volumene megelőzte az Amerikai Egyesült Államokét és Nyugat-Európáét is. Jelenleg a szocialista országok állítják elő a világ nemzeti jövedelmének egynegyedét.

Gyors fejlődéssel jutottak erre a szintre, hiszen 1950 óta a KGST-államok összesített nemzeti jövedelme 5,7-szeresére növekedett, s így kétszer akkora előrehaladási ütemet értek el, mint a fejlett tőkés országok. Reális célkitűzés tehát, hogy idővel az egy főre jutó termelésben, a termelékenységben is utolérik és megelőzik a legfejlettebb tőkés államokat, s újabb és újabb bizonyítékát adják a szocialista termelési Viszonyok fölényének.

A VÁSÁRKÖZPONT számos adattal, képpel mutatja majd be a szocialista országok összefogásának gazdag eredményeit, amelyeket talán még ennél is meggyőzőbben testesítenek meg a szakosított kiállítási részlegekben felvonultatott termékeik. A látogatók ugyanis egymás mellett láthatják majd a szocialista és a kapitalista iparnak használati célban azonos, de technikai megoldásban különböző gépeit, áruit, s maguk is megítélhetik, melyek a gazdaságosabbak, a korszerűbbek, s hogyan képviselik a műszaki világszínvonalat.

A Budapesti Nemzetközi Vásárt is ezernyi szál fűzi a KGST- országokhoz. Ezek a kapcsolatok főként 1998-tól bontakoztak ki, amikor a BNV megkezdte nemzetközi bemutatóinak újjászervezését, hiszen az ország felszabadulását követő első időben még a hazai ipar újjászületésének és gyors fejlődésének eredményeit demonstrálta a kiállításon. Hivatalosan 1962-től lett ismét nemzetközi vásár a BNV, s e nemzetközi jellegű kereskedelmi-gazdasági találkozók előkészítéséhez sok segítséget nyújtottak a szocialista országok. A Szovjetunió, az NDK és Románia 1958-tól, Bulgária, Csehszlovákia és Lengyelország pedig 1959-től hagyományos résztvevője a budapesti seregszemlének. A baráti kölcsönösség alapján a BNV is hozzájárult — a maga eszközeivel — a szocialista országok gazdasági sikereinek bemutatásához, termékeik, eredményeik nemzetközi hírének elterjesztéséhez. A kiállításon túl fórumot adott a nemzetközi műszaki információcserére, a KGST államok közötti gazdasági együttműködés újabb lehetőségeinek feltárására, a szocialista és kapitalista tábor békés egymás mellett élését segítő kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok erősítéséhez. A vásárvárosban felépített önálló nemzeti pavilonok ugyanakkor alkalmat adtak arra is, hogy a látogatók ne csak az ipar, hanem az országok kulturális életének fejlődéséről, társadalmi előrehaladásáról is tájékozódjanak, s ez az ismeretség hozzájáruljon népeik barátságának elmélyítéséhez.

1971-TÖU a KGST-országok szocialista gazdasági integrációjának fejlesztését célzó komplex program elfogadása óta a Budapesti Nemzetközi Vásáron különösen nagy jelentőséget kapott a KGST-országok közötti nemzetközi munkamegosztás, a kooperáció és a szakosítás lehetőségeinek érzékeltetése, jelzése a kiállított termékekkel. A két- és többoldalú gyártásszakosítási szerződések megkötéséhez sok esetben éppen a BNV-n látottak, tapasztaltak adtak ötleteket, s gyakran már a kiállításon megkezdődtek ezek a tárgyalások. Közvetve tehát a BNV is hozzájárult ahhoz, hogy a komplex programnak megfelelő specializációról és kooperációról az utóbbi időben 17 sokoldalú egyezményt írtak alá a KGST-országok. Ez a megállapodás több mint 1 700 gépipari termékre terjed ki — többek között a szakosítás alapján a győriek szállítanak 6,5—13 tonna tengelyterhelésre méretezett mellső és hátsó futóműveket az NDK-nak, a Szovjetuniónak és Csehszlovákiának. A szakosítást szolgálják a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárban készített gyümölcs-zöldség manipuláló gépsorok, a Kismotor és Gépgyár légfékszerelvé- nyei, az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárának digitálisan programozható függvénygenerátorai és még sok más termék, amelyeknek mindegyike helyet' kapott már a budapesti kiállításon. A tapasztalatok szerint a komplex program megvalósításának előrehaladásával nem csökkennek, hanem jelentősen bővülnek a KGST-országok lehetőségei arra, hogy még nagyobb arányban vegyenek részt a világméretű munkamegosztásban. Gazdasági potenciáljuk erősödése nyújtott módot arra is, hogy — a becslések szerint — mintegy 11 milliárd rubel értékű hosszú lejáratú hitelt nyújtsanak a fejlődő országoknak, amelyekben a szocialista közösség népeinek segítségével több mint 2 900 népgazdasági objektum épült vagy épül.

A szocialista gazdasági integráció fejlesztéséhez szükséges műszaki információcsere lehetőségeit és hatékonyságát bővíti az új Budapesti Nemzetközi Vásár- központ 9 maga területén azzal, hogy a legkorszerűbb vásárrendezői elveknek megfelelően érvényesíti a szakosítást. A tavasz- szal így már a Budapesti Nemzetközi Vásár a beruházási javakat mutatja be termékcsoportok szerinti szakosítással, az őszi BNV pedig a fogyasztási cikkeket.

NAGY teret szentelnek a komplex program megvalósításának a vásárközpont nemzetközi szakkiállításai is, amelyek évről évre mind több külföldi látogatót, ipari és kereskedelmi szakembert vonzanak Budapestre és mindig sok lehetőséget tárnak fel, ajánlanak a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztésére.

Szeghalmi üzemegységünkbe szakképzett, gyakorlott villanyszerelőt -felveszünk.

Telepvezetői vizsgával

rendelkezők előnyben. Jelentkezés levélben, fizetési igény megjelölésével

Cím:

Fővárosi Ruhaipari Vállalat, 1400 Bp. 7. Postafiók 29.

x '

BÉKÉS MECms^,

1974. MÁRCIUS 13.

GépiánDű -äzeneltetik. figyelem! fl Volán 8. sz. Vállalat

gumijavító üzeme közületek és magánosok részére

az alábbi máretfi gumiköpenyek javítását ás talpalását vállalja

Személy méretben:

5,20—13

5.60— 13

5.90— 13 6,00—13

6.15— 13

6.15— 14

5.60— 15

5.90— 15

Teher méretben:

750—20

825—20

260—20 (körcsfkozást is)

900—20

1100—20

1200—20

Tömlőt ás védőszalagot bármely méretben javítunk

Érdeklődni:

Volán 8. sz. Vállalat, Bes., Szarvasi út 87. sz. Telefon: 12—198/194 mellék

Ügyintéző:

Grósz

82187

Könyvszemle

Bordás Lajos: „Mezőhegyesi közkatonák”

Az ország legrégibb állami gazdaságának történetéről — az egykori „Osztrák Császári és Magyar Apostoli Királyi Ménesbirtok” közkatonáinak alig elviselhető nehéz sorsáról, s a felszabadulás utáni megváltozott életéről írott mű a Csong- rád—Szentes környéki földművesek, kubikosok maradandó alkotásairól és harcairól a Táncsics Könyvkiadó gondozásában 1972-ben megjelent Közkatonák című munka méltó folytatása.

A könyv szerzője most ismét a saját életanyagához nyúlt vissza, amikor újabb hiteles híradást adott a Habsburg-di- nasztia és a magyar uralkodó osztályok hatalmi céljainak szolgálatára létrehozott egykori Ménesintézet közkatonái, katonabéresei, szegődményesei, sum- másai és szakmányosainak a nagyüzemi termelésben Európa- szerte elismert sikereiről és küzdelmekkel teli nehéz életéről.

A húsz szerzői ív terjedelmű könyvet végigolvasva megtudjuk, hogy a mostani Mezőhegyesi Állami Gazdaság elődjének alapítási okmányát II. József — „a kalapos király” — 1784. december 20-án írta alá. A császári aktussal egyidejűleg az építkezésekre 400 000 Ft-ot irányzott elő. A legfőbb célkitűzés kezdettől fogva a hadsereg lóállományának biztosítása volt.

Az elvadult, fátlan legelő pusztaságon létrehozott ménesbirtokról a törökök és a Napóleon elleni háborúk évtizedeiben a Birodalom hadseregének csatatereire 170 000 hátas- és trénlovat, 200 000 vágóökröt hajtottak el, és csaknem egymillió mázsa szénát, szállítottak. Ugyanezekben az időszakokban Bécs lakosságának élelmezéséhez 194 000 vágómarhát „lábon szállítva” juttattak el a fővárosba.

Az osztrák császári hadak közkatonái csaknem 160 esztendeig a ménesbirtokon tenyésztették a híres lófajtákat. A napóleoni hadak Oroszország, ban elszenvedett veresége után került ide a francia császár Fajoun nevű legkedvesebb hátaslova. Ugyancsak 1.815-ben érkezett Mezőhegyesre a „Nónius Senior”, az Európa-szerte híres fajtaalakító törzsmén is.

A letűnt századokban főképpen a háborúkban, de a kereskedelemben és a mezőgazdaságban is megkülönböztetett szerep jutott a kiváló teljesítő- képességű hátas-, trén- és futó- lovaknak is. A lovakat még a második világháborúban sem nélkülözhették. Így került kapcsolatba Mezőhegyes nemcsak az Osztrák—Római császárság és a Magyar Királyság, hanem Európa csaknem valamennyi országával. Ezért az elmúlt két évszázadban, ami az országban és Európában történt — érzékenyen érintette és jelentősen éreztette hatását Mezőhegyesen, sőt a „Körös—Tisza—Maros háromszög” egész területén!

A szerző írói alaposságára jellemző, hogy a Mezőhegyesi Állami Gazdaság múltjával, jelenével és jövőjéyel összefüggésben vizsgálja a Habsburg birodalom, majd az Osztrák— Magyar Monarchia és a negyedszázados Horthy-fasizmus, kíméletlen elnyomással és ősdurvasággal telített rendszereit.' Bárhová is nyúl Borbás Lajos, tudja, érti, érzi a társadalmi összefüggésedet. Könyve ezért válhatott egyszerre történelmi könyvvé,' hitvallássá és hiteles emlékeztetővé. Külön érdeme a könyvnek, hogy nyomon követi a Viharsarok valóban viharos erejű ipari és földmunkásmozgalmainak a mezőhegyesi 'közkatonákra és az ott élő emberekre, társadalmi és politikai életére gyakorolt hatását. A helytörténeti események sorosa tával szemlélteti a szerző* hogy Tiszántúlon Mezőhegyes sem volt a „csend és nyugalom szigete”.

Sok olvasónak, különösen a fiatalabb nemzedékhez tartozóknak újdonság lesz, hogy 1919 januárjában „Országos Cselédkongresszus” volt hazánkban. Itt foglalták először pontokba a cselédek jogait és követeléseit. Ezt követően a mezőhegyesi szegődményesek 12 pontból álló követelést állítottak össze és terjesztettek fel a megyei „Münkabérmegállapító és Egyeztető Bizottsághoz”.

A Tanácsköztársaság megdöntése után a kor sötét hátterén felvillannak a kormányzói és főúri nagyvadászatok is.

A gazdaság törzsgárdájához tartozó csaknem Í50 dolgozó közlései és visszaemlékezései, az eredeti dokumentumok és a korabeli forrásmunkák alapján megírt könyvből kirajzolódik * előttünk, hogy Mezőhegyes az urak számára „birodalom volt a birodalomban”. A határszegély erdővel, drótkerítéssel és „gránicz” házakkal körülvett „mintagazdaságot” a Viharsarokban élő haladó emberek találóan nevezték el a „Hetedik világrészének. A ménesbirtok létrehozásától a felszabadulásig valóban a „gyarmat székhelye” volt, és „saját törvényei szerint élt”. És a régi világban emberszámba sem vették itt az Európa-szerte híres ménesbirtok közkatonáit.

A szerző történelmi hitelességgel ír a volt szegődményesek, alkalmi munkások felszabadulás utáni megváltozott életéről, kiemelkedő sikereikről is. Nagy érdeme, hogy nem szépít- geti a kudarcokat sem. A régi Mezőhegyes újjászületési gondjait összegezve pedig megállapítja, hogy a szociális helyzet, az egészségügyi és kulturális ellátót Ságnál sok még a tennivaló. Jórészt megoldatlan a gazdaságban és a községben a fiatalok és a nők foglalkoztatása.

A művelődés és kulturált élet fejlesztéséhez hiányzik a művelődési otthon. A "külső kerületekben és a szétszórt majorokban jelenleg is osztatlan iskolákban tanulnak a gyerekek, az eljövendő jövő szakmunkásai és szakemberei.

Távolról sem teljes ismertetésünket azzal fejezzük be, hogy a Mezőhegyesi közkatonák című könyv nemcsak történeti visszatekintés, hanem alapos önvizsgálat is. A gazdaság vezetőinek ■ kezdeményezése. és Borbás Lajos vállalkozása megfelelő alapot szolgáltat a „hogyan tovább” meghatározásához és jól szolgálja a mai mezőhegyesi közkatonák érdekeit is.

Kesztyűs Ferenc

A makói Úttörő Termelőszövetkezet 1974. március 14-én 8 órakor a vásártéren továbbhízlalásra alkalmas

vágóló-vásárt tart

64903