Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-03 / 52. szám
A munkasmüvelodésról Boldog nyárfal eyél Pénteken este mulatta beabé- rendezett, hűséges Tamási jól késcsabaj Jókai Színház Tamási ^ költ6i humorához és tol- Aron: Boldog nyárfalevel című , , ........ .. lírai játékát A sikeres bemu- macsolja a népről küldött uzetató, melyet Karinthy Márton netét A fogságból hazatéré Vaska G eltért álruhában gy5zőcHk meg arról, hűséges maradt-e hoz zá asszonya. (Ats Gyula és Szentlrmay Éva jíászai-dijas). A havadi asszonyok kioktatják kelekótya bírójukat. (Vlkota: Cseresnyés Rózsa és Torzsa bíró: Körösztös István). Vaska Gellértnek segít a nyomozásban barátja, Kupás Tódor, aki közben beleszeret Barkába.- (Lukács József és Tóth Gabriella). (Fotó: Demény) Ami a nevelés jó műhelyeit megteremti Négy évvel ezelőtt több ol<jp- las tudósításban számoltunk be a megyei pártértekezlet tanácskozásáról. A napokban átnéztem ezt az anyagot, és érdekes dologra jöttem rá. A pártértekezlet összegzései, fel- adatimegjelölései annyira természetessé váltak, annyira az élet részévé nemesedtek, hogy minden kétséget kizáróan bizonyítják: az a négy év előtti tanácskozás jó munkát végzett Mennyi divatos szót találtunk már ki erre, és hányféleképpen fejeztük már ki az érdemes, jó munkát, akár egy emberről, akár kisebb csoportokról, vagy nagyobb kollektívákról volt is szó. Ezek közül nekem a legjobban az tetszett, amikor valaki így jellemezte a dolgokat: a kulturális élet „érverésén tartja a kezét".. Érzékletes, okos megállapítás. És nyilván attól lett divatos, hogy jól fejezd ki aat, amit ki akar fejezni. Azt, hogy mindaz, amiről szó van, nem íróasztal-szülemény, hanem a valóságos élettel kapcsol-'Jós, abból eredezik, abból indítja következtetéseit Nos, ezt éreztem, amikor a négy év előtti tudósítást olvasgattam, és megkerestem. mit összegzett a kulturális életről. Azt a lényeges dolgot, hogy kulturális intézményeinknek valóságos centrumokká kell válniuk, az embernevelés jó műhelyeivé, okos, szakszerű vezetéssel, koordinált programokkal, az anyagi erők ösz- szevonásával. Ha csak ennyi (és ez milyen sok!) valósul meg a megye valamennyi kulturális intézményében, már óriásit léptünk élőre. És ha most, e néhány írásunkban különösképpen a munkások művelődését kutatják, mérjük fel és keresünk újabb utakat, lehetőségeiket, akkor a négy év előtti tanácskozásra is érdemes némi figyelmet szentelni. Még akkor is, ha ezúttal a gyakorlat ezernyi részét, rétegét figyeljük, hiszen az általánosság igényével kimondott szó csak s gyakorlat ezernyi útján válhat valósággá. Akkor is csak a helycsert, a dialektikusán felépített, kimondott összegzés, feladatmegjelölés. Az utóbbi időszakban lépten«, nyomon azt tapasztalom, hogy az a négy évvel ezelőtt kimondott összegzés megtalálta a gyakorlati megvalósulás erős és széles bázisait. Ha vannak is problémák, azok a bosszantó kisszerűségék, a nem is nehezen, inkább könnyen feltalálható közöny számlájára írandók, ha pedig szelidebbert fogalmazunk, akkor a jóindulatú tájékozatlanságot idézhetnénk meg, ami persze egyáltalán nem menthető, és nem oly;n féle, amire akadtak, akiik szzí- vesen mondták: bocsánatos bűn. Mert ma már nem az. A munkásművelődés lehetőségeit kutató írásaink három szakszervezeti könyvtárra terelték a figyelmet: jártunk a gyulai és az orosházi körzeti könyvtárban, és a Sarkad* Cukorgyár könyvtárában. Ami jó ezekben (és ez az alapvető) az mindhárom helyen szinte szóról szóra azonos: ami nem jó (és nem ez az alapvető) az is hasonló, és a kibontakozás betegségei inkább. Nem vitás, hogy mindenütt sokat küzdenek bizonvos pénzügyi nehézségeivel, és ez nem biztos, hogv elsősorban abban nyilvánul meg, hogy kevés a pénz, sokkal inkább abban, hogy a meglevőt nem a legegvszerűbb ügyesen, hasznosan felhasználni. Aztán küzdeni kell a szemellenzős. a „csak azt látom, ami nekem tetszik" magatartással is, és a valami új kibontakozásának útján ezzel kell a legtöbbet csatázni. Aztán az is igaz, hogy a szakszervezeti könyvtárak működési szabályzatában is akadnak sorok, amelyek nem éppen életszagúak, magyarán: megváltoztatására ingerük a könyvtárost, aki hivatását a szívében és az agyában egyformán hordja. Például: a körzeti könyvtárak elsődleges feladatának (34. pont) a letéti könyvtárak szervezését és irányítását teszi meg, másodlagosan, .,lehetőség szerintinek” pedig a közvetlen könyvtári tevékenységet, mondván, hogy a könyvtár „a lakosság rendelkezésére is állhat.” Nyilvánvaló, hogy ez nem helyes, mert mindkét feladat egyformán elsődleges kell, hogy legyen. Gyulán és Orosházán például kb. 15—15 ezer kötetes a körzeti könyvtár, ebből kb. 4—5 ezer van az üzemi, vállalati letéti kiskönyvtárakban. És a megmaradt 10 ezer? Szebb napokra várjon és ne. a soksok olvasóra? Ha viszont valami másodlagos, a könyvtáros is könnyen annak érzi, és nem törekszik különösebben a közvetlen szolgáltatásra. Akkor pedig sóik ezer kötet válik holt szellemi tökévé, ez pedig ellenkezik azzal, hogy tegyük minden eszközzel a kulturális élet centrumaivá a kulturális intézményeket, a könyvtárat isi Mit mond ezekről a dolgokról egy fiatal lány, akit néhány hónappal ezelőtt bíztak meg a Felsőnyomási Állami Gazdaság MEDOSZ művelődési házának, vezetésével? Érdekes és elgondolkoztató dolgokat. Kasznár Máriának hívják. Rögtön közli, hógg a könyvtárat már több mint 10 esztendeje a kultúrház gondnoka és mozigépésze, Szelcsányi Gyuri bácsi vezeti. Bár nincs különösebb könyvtárosi képesítése, nem véletlenül kapott — például — Szocialista Kultúráért kitüntetést. Érti és érzi, mi kell a mezőgazdasági munkásoknak, a község lakóinak, meg azoknak, akik a tanyavilágban és a gazdaság más, külső gócpontjaiban élnek. Egyikük sem szakképzett népművelő, Kasznár Mária feltétlenül meg akarja szerezni az erre képesítő oklevelet, Szelcsányi bácsi pedig hatalmas tapasztalatát, ösztönös megérzéseit adja a munka egészéhez. És ha a kultúrház, benne a könyvtár tevékenységének egészét nézzük: változatos,, pezsgő élet jellemzi azt. Kitűnő az ifjúsági klub, az irodalmi színpad, a batikoló szakkör, és a könyvtárnak évente közel 300 olvasója van. Ha ezt a számot ahhoz viszonyítjuk, , hogy az állami gazdaság 800 állandó dolgozójából mintegy öt-hat- száz azoknak a száma, akik a községbén (most már Békéscsabához tartozó peremközségben) élnek, akkor a 300 olvasó jó arány. És, hogy tavaly ez a 300 olvasó kivett 4741 kötetet, az még jobb, hiszen egy olvasóra 15 kötet jut! Könyvtárosok tudják, hogy ez, ilyen körülmények között, elismerésre méltó. Ha most még azt is kiemeljük, hogy az olvasóknak legalább a fele, ha nem több, fizikai dolgozó, nem lehetünk ugyan megnyugodva, de bizonyos elégedettség mégis van: Felsőnyomáson töródv^Jf a munkásokkal, nevelésükkel, műveltségük terebélyesítésével, hogy mind. többet és többet lássanak meg, birtokoljanak a világból. Mondják, hogy a termelőszövetkezet tagjai előtt is nyitva a kultúrház és a könyvtár, meg mindenki előtt, aki itt lakik. Ez az! Nem is lehet másként, nem zárkózhatnak be a gazdaság látszólagos falai közé, ide mindenki jöhet. A fiatal igazgatónő később újabb számokat sorol. Bűvös és fontos számok ezek, forintokat rejtenek. Hogy tavaly az állami gazdaságtól, az SZMT-től, a helyi szakszervezeti bizottságtól és a helyi téesztől kapott pénzből 5 ezer forintot fordítottak könyvvásárlásra, az idén azonban 7 ezerre emelték. Különösen gyermekkönyveket vesznek most, és a magyar irodalőni új alkotásait keresik az olvasók, akik között egyre több a szocialista brigádtag. (Az olvasói létszám 40 százaléka!) A nagy gond Itt a letéti könyvtárak helyzete. Keretűben, Petófi-pusztán és a Bru- cellában (sertéstelep ez) szervezett Szelcsányi bácsi 50—60 kötetes kiskönyvtárat. Három- négyhavonta cserélik a könyveket, de, hogy állandó könyvtárost sikerülne keríteni, az nem megy. Az szb-titkárok őrzik a könyveket kint, vagy más, de ez nem megoldás. Ez aztán abszolút társadalmi munka, még csak a tisztelet dija sem környékezi ezeket a könyvkölcsönző embereket; nem mintha csak pénzért lehetne ezt csinálni, de igaz az, hogy néhány forint tiszteletdíj azt is példázza, hogy azt a munkát, amire megkérik, valóban fontosnak tartják a megbízók. Mondja Gyuri bácsi, hogy az elismerés, nem is mindig a pénz, azért mindenkinek jólesik. A felsőnyomáai tapasztalatot röviden így összegezhetném: a fiatal lendület, a megfontolt tapasztalat és a gazdaság feltétlen segítsége, odafigyelése eredményezte az eddigi sikereket. A könyvtárban is, ahol kölcsönzési időben egymásnak adják a kilincset az emberek. Pedig olyan kicsi az a könyvtár, hogy ha hárman bemennek, egynek ki kell jönnie. Egyszer talán nagyobb helyük lesz, mert az is fontos. Most, ezen a márciusi vasárnapon ezzel a riporttal szerettem volna bizonyítaQi a négy év előtti tanácskozás igazát: egyre jobban eljut a tudás és a kultúra 1 elmér hetetlen kincse a munkásokhoz, 'hogy tartalmasabbá, jobbá tegye az életüket. Sass Ervin A — BUVIV — GYULAI BÚTORGYÁRA női és férfi munkásokat vesz fel azonnali belépéssel A betanítások rövid idő alatt megtörténnek. Betanulás után jó átlagkereseteket és kéthetenként szabad szombatokat biztosít a gyáregység. Jelentkezni lehet: Gyula, Zrínyi M. tér 5. Munkaügyi csoportnál. _________________________________________________ 13457«
