Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-17 / 64. szám
kán a békési *SpHkSÍw sza lu a-" iaíanot. Wt-'olijjias w3xi! aranyérmes kamarakórusának kedves énekszámaiul kezdődött a meghitt rangulatú ünnepi esemény. A kis úttörőkórus szereplése jele volt annak, hogy a szülőváros figyelemmel kíséri szülöttének pályafutását, és a társművészet melegségével küldi buzdító üzenetét kiállító művészfia számára. Pirer Gyula békéscsabai szereplése meg is érdemli ezt az érdeklődést. A szerkesztőségben kiállított képei olyanok, amelyekkel könnyen meg lehet barátkozni, és ez a barátság tartósnak bizonyulhat. Modern felfogású művei mögött érezni lehet a következetességet, az ihle- tettséget, a tehetséget — és ezek a tényezők az alkotásokat is, az alkotót is baráti közeibe hozzák a szemlélődőhöz. Alkotó művészetében külön dicsérni kell a következetességet, hiszen a művészeti élet nagy sodrásában azt tapasztaljuk, hogy nincs mindenkinek elegendő ereje és erkölcsi elkötele- sttsége arra, hogy a választott hivatás útján eltökélten haladjon. Szívósság, kitartás, néha dacos csak azért is kell ahhoz, hogy valak} évtizedeken keresztül szinte észrevétel és vele való törődés nélkül alkotó munkát végezzen. Pirer Gyula az ilyenek sorsában osztozik. Pedagógusként működik Orosházán, a legcsekélyebb alkotási kedvezmények nélkül. Tanítványai —• kicsik és .felnőttek — azonban dicsérik a tudását. De dicsérik a tudását azok a képek is. melyeket Békéscsabára vitt, hogy a szórványos „pedagógusfestők kiállításai” után — ha csak a kamaratárlat szerény keretei között is, önálló kollekcióval mutatkozzon be. A kiállított művek sokoldalú technikai felkészültségről bizonykodnak. Akár az olajképeket, akár a monotípiákat vagy az akvarelleket nézzük, valamennyi műfajban rálelünk a „magasb harmóniára”, érezzük minden képen a hozzá tartozó embert, annak szeretetét a választott téma iránt. A finom kis akvarellek a művész mozgékonyságát dicsérik. Az intim hangulatú monotípiák a dédelgetett témák finom megvalósulásai. Az olajképek pedig tematikájukkal is árulkodnak a művész viNincsenek perceim Orsóval Emit Nincsenek perceim, csak életem van, egy, mérhetetlen, szüntelen idő, amelynek sodró, folyton-áramában álltomban úszom, mint vízmélyi kő. A kérdések halai nézegetnek\, egyik-másik sokáig tátogat amíg úgy érzi, most már ellebeghet: megcsillogtatni újabb tájakat. És rámterül a jóság zöld mohája melengető, iszapszín esteken, hínáros csönd borit be bársonyával s a föld is úgy tart, hogy könnyebb legyen. Ilyenkor meggyőződés foszforeszkál a barnán mormogó zugok között, s mint égi rája-hal, rakéta úszkál: reményem, mit visszfénykén* fellövök. lágáról. Arról vallanak, hogy a békési származású festő Békésben van igazán otthon. Ha a derűs „Nyár”, „Strand”, „Üveggyár” című képeiket nézzük, ezek közvetlen melegsége Petőfire emlékeztet a hegyvidéket ábrázoló képek ellenében („Dunakanyar”, „Hegyvidék kőbányával”). Pirer ugyan nem mondja, de érezni lehet a szeretet és a csodálat közötti árnyalatot, mint Petőfinél, aki csodálta, ám nem szerette a Kárp'átok fenyvesekkel vadregényes tájait. A hegyvidéket ábrázoló képek megoldása kompozíciójában, színeiben egyaránt meggyőzőek, a közvetlen szülőföld ábrázolásában azonban inkább benne van az együttélés melegsége. Ez utóbbit természetes és szép frigynek tudhatjuk be, olyan kohéziós erőnek, melyből Békésben több is elkelne. Mondták már mások is, hogy a Békés megyei Népújság kamaratárlat-soro- zata küldetést teljesít azzal, hogy a nagyobb nyilvánosságot ritkán vagy egyáltalán nem kapó alkotókat bemutatja a megyeszékhely — és a megye — művészetet kedvelő közönségének. Pirer Gyula sikeres kiállításával is ezt teszi. Beck Zoltán Cipőnk ormán a por Pardi Unna Amit átéltünk, Anyám, pontosan kiválik kertvégeken, ajtókilincsek előtt. O, halhatatlan az a ringlófára repülő madár cipőnk ormán a por, a bedűlö léckerítés, a szél szomszédolása, halhatatlan az almák kocsányán lógó barna est, érte megyünk, értünk jön, eltemet, felráz, mint a szózat: egy nappal megint kevesebb, halhatatlan a szilvakék sziszegés: ereszkedjék meg, kerüljön hozzánk közelebb [az ég, hogy ö mi legyünk, ne a messzeségtől újra meg újra elszakadó dallam. O, halhatatlanok azok a reggelek, tejként forr a dér, a mozdulat fele szokás, fele remény, te maradsz, én indulok arra, amerre te nem mertél. Pirer Gyula kiállítása a szerkesztősünkén Új magyar film: Pókháló Kemény, határozott fogalmazás és közéleti érdeklődés — ez jellemzi Calgóczi Erzsébet írói munkásságát. Ez az alapállás csendül ki Pókháló című kisregényéből is, amelyből most ő maga írt filmet. Sietek kimondani izgalmas, jó film született, olyan alkotás, amely nemcsak vállalja társadalmi feladatát, hanem be is tölti azt. A színhely egy falu, mégpedig egy mai falu, annak egyre jobban fejlődő termelőszövetkezete, amelyben lényegében jól élnek az emberek. A film azt az állapotot rögzíti, amikor a körülmények már megváltoztak, de az emberek gondolkodása még magán viseli a régi, beidenzett megszokásokat. Az elnök határozott, jó vezető, akit szeretnek és becsülnek is az emberek, és mégis egy adott pillanatban, egy mesterségesen előállított szituációban, amikor legjobban kellene maga mögött éreznie az emberek bizalmát majdnem egyedül marad. a • film szemléletesen ábrá- ■ zolja azt a helyzetet, amikor minden visszájára for- i dúl, amikor megindul a . suttogás, miszerint valami < baj van az elnökkel. S , ilyenkor bizony légüres térbe kerül még a legrátermettebb vezető is, kü- , lönösen akkor, ha kezdetben maga sem tudja hon- ; nan fúj a szél, vagy más szóval ki szövögeti köréje a rágalmazás pókhálóját. Mert nem vitás, hogy az érdekek és az elvek kusza szövevényében valaki olyan pókhálót sző az elnök köré, amelyből csaknem lehetetlen kitömi. Mi történik tulajdonképpen ebben a termelőszövetkezetben? Lényegében semmi különös, ha csak az nem, hogy az elnök és munkásmúltú helyettese ragaszkodnak elveikhez, ko_ molyán veszik a szövetkezeti demokráciát még akkor is, ha ezzel kihívják maguk ellen az egyik járási vezető haragját, aki aztán a fejedelmi többes alapállásából kezdi szövögetni azt a bizonyos hálót. Az érdekes ebben a filmben, hogy fő alakjai lényegében rendes emberek, mégis ellentétbe kerülnek egymással. Az elnök a maga jó ítélőképességével vagy a helyettese még forrófe- jűségével is a mai vezető típusát képviseli. Még az agronómust sem ítélhetjük el egyértelműen azért, mert egy valóban élő gyakorlat és egy rosszul értelmezett igény alapján igyekszik „kedveskedni” a vezetőknek, így ápolva a kapcsolatokat, amely végső soron a tsz érdekeit szolgálja. Mindössze 120 kiló halról van szó, eny- nyivel akarta „megkenni” az illetékeseket. Nem nagy érték ez egy több milliós szövetkezetben, csakhogy mint fentebb már említettem, a film az elvek oldaláról közelíti ezt a mai problémát s elítéli ezt a múltból átmentett magatartást, S bár az elnök csupán figyelmeztetéssel kívánja rendezni az ügyet, végül tudomásul veszi a vezetőség határozatát s elbocsátja az agronómust. Eddig minden rendben is lenne, csakhogy az agro- nómus a szóban forgó járási vezető egyik kedves embere, s így megindul a társadalmi köntösbe ze.v tózködő egyéni akció, amelynek célja, mint később kiderül, az elnök leváltása. S mint ilyenkor lenni szokott, minden ösz- szejön: ellenőrzés, leltározás, egy rosszindulatú rágalmazó cikk a megyei lapoan, s az elnöknek máris védekeznie, magyarázkodnia kell. Az egyéni érdekből intézkedő járási vezető a végén természetesen lelepleződik, de addig csaknem tönkretett néhány embert, s felbolygatta egy község nyugalmait. A fentiekből is kiderül,' hogy Galgóczi Erzsébet filmje napjaink morális kérdésével foglalkozik, miközben a vezetőik és vezetettek kapcsolatát, a demokratizmus alapjait boncolgatja. Bár filmjének egészét a realitás, a jó helyzetismeret jellemzi, néhány részletmegoldásával mégis vitázni kell. Az egyik vitapontot a hiányérzet diktálja. Arról van szó, hogy a forgatókönyv elvetette a regény néhány szálát, s így az elnök jellemzése jóval szegényebb lett. Hiányoznak belőle a személyes motivációk, az a családi háromszög, amely a regényben kissé bizonytalanná tette az elnök magatartását. Mert így e kissé zűrös szerelmi háttér nélkül már nehezebben sebezhető ez a nagyszerű ember, akinefio egyetlen „bűne”, hogy nem szolgálja és nem szívleli a kiskirályokat Szólni kell néhány sz*H a befejezésről is, mert úgy érzem, ezen a ponton nem az életszerűség, hanem a mindenáron való drámacsinálás érvényesült Nem vitatom, hogy az egyéni érdeket közösségi álarcba bújtató kis- kirányok leleplezése nem megy egyik napról a másikra, de az is igaz, hogy tevékenységük ma már nem vezet feltétlenül tragédiához. A film befejező képsoraiban már szinte a gyilkosságtól vissza nem riadó ellenségként áll egymással szemben az agro- nómus és a tsz-elnökhe- Lyettes. Ezt a drámát nem alapozta meg a történet. Mihályfi Imre számos tévé-rendezés után készítette el első játékfilmjét, amely hibáival együtt is jelentős állomása filmművészetünknek. A színészek meggyőző erővel formálták meg szerepeiket. Első helyen Avar István remekbe szabott elnökalakítását kell említeni, de jól szolgálta »az írói és rendezői elképzeléseket Madaras József, Koncz Gábor, Horváth Sándor, Káldy Nóra, és Ungvári László játéka is. Mtárkusz László
