Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-03 / 28. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Zeneértő szakmunkástanulok? E íssfecs ‘barna album, Az első bejegyzési dátumai pirossal aláhúzva: „1859. március 18- án az új tagokkal iábővített ifjúsági bizottság «gL. •ső ülése.” Alatta tizenegy név. Közül tik jó néhány a~/- óía az arszághatároKoas túl is ismertté vált. Katona Ágnes zongorajatéka, Kocsis Albert hegen umü- veszete, Saendrey-Karper Íjászló klasszikus gitarjá- téka nemcsak Európa, ha- nem több más kontinens hangversenylátogatói körében is elismerési szerzett a a magyar zenenuitura Samara. Az album kevésbé látványos — ae semmivel sem kevesbe hasznos] — tevékenységükről tudósit, Tizenöt evvel ezelőtt több pályakezdő művésszel együtt az elsők között kezdeményezték a szakmun- kasuvepzo koliegi lunonoan, táborokban rendezendő Komoly zenei hangversenyeket (Az aXbumoaa szereplő datum megtévesztő: az 1957 nyarán a Zeneművészek Szakszervezetének égisze alatt alakult ifjúsági bizottság tagjai az első két évben még nem vezettek naplót.. J Az edmúlt másfél évtized alatt körülbelül 1100 koncertet, baráti találkozót tartottak a leendő szakmunkások körében, átlagosan nyolcvan fiatal előtt. Később munkásszállásokra is ellátogattak. Mintegy 700 hangversenyt adtak javarészt olyan fizikai dolgozókból álló közönség előtt, amely még életében nem lépte át a koncerttermek küszöbét. Az akcióban részt vevő százötven művész útba ejtette a nyári építőtáborokat, szakmunkástanuló-üdülőket. A becslések szerint 300 alkalommal léptek föl ezeken a helyeken. A szóban forgó koncerMcr§ä sokat írtak az újságok, s nem veit ritka a rádiófelvétel és a tévéközvetítés sem. A nyilvánvalóan el ismerésre méltó cél miatt: a szakmunkástanulók zeneértővé nevelése megérdemli a közfigyelmet. A művészeik is mindmáig szívügyüknek tartják ezeket a hangversenyeket, amelyek egyáltalán nem ideális körülmények között zajlanak. Félreértés ne essék: teljesen önként vállalt kötelezettség gyanánt, amiért tiszteletdíjat sem fogadnak el. Jelenleg .tizennyolc öt-öt tagú csoportjuk lép föl évadonként húsz szakmunkásképző kollégiumban, s mindenütt három műsort mutat be. Mindhárom afféle kötetlen ismerkedés a komoly zenévaL Esetenként egy- egy zenetörténeti korszakkal, egy-egy nagyszerű művész munkásságával, vagy például valamelyik hang- szerrel A három kollégiumi zenés est után két zeneakadémiai hangverseny szerepel a gondosan összeállított programban. Két éve ugyanis rájöttek arra, hogy nemcsak a klasszikus értékű zenével kell megba- rá tkoz tatai a zömmel 14— 17 évesekből álló közönséget, hanem a koncerttermekkel is, különbem később többeket a hely szo- katlansága tart vissza a ae- neélet helyi központjaitól. Az évad végén még egyszer találkoznak a fiatalok ® művészekkel, immár többé-kevésbé ismerősökként. ismét a megszokott környezetben, a kollégiumokban. Ezúttal zenés eszmecsere 1 a program. Mindarról beszélgetnek, amit az évad során hallottak. Nyaranta a balatonbogiá- ri szakmunkástanuló-üd ülő a hangversenyék színhelye. Minden héten más-más — szintén öttagú — művész- csoport tartózkodik' itt,, s három koncertet ad. Egyet helyben, az üdülő előcsarnokában, a másik kettőt pedig a Siófokon és BalatanMién nyaraló szakmunkástanulók számára. A számok nyelvén alighanem képtelenség érzékeltetni, hogy tizenöt év alatt hány fiatalban sikerült e rendezvények révén felébreszteni az érdeklődést a komoly zene iránt. Még csak fel sem lehet becsülni, hányán váltak közülük többé-kevésbé rendszergs hangversenylátogatóvá. Leshet, hogy szám szerint nem sokan. De annyi bizonyps, hogy túlnyomó részük számára Bartók, Chopin, GHru ka, Muszorgszkij, Verdi, neve immár ismerősebben cseng, mint azelőtt. S minden bizonnyal szép számmal akad közöttük, aki már nem csavarja el a‘rádió keresőgombját, ha az éterből az ő zenéjüket hallja. Kár volna azonban illúziókba ringatni magunkat. A többségben valószínűleg elhalványul ezeknek a koncertoknak az emléke. Sőt, talán a hatása is. Végtére is a szakmunkásképzés két- hároméves ideje alatt a legjobb esetben is csupán ti- zenkét-tizennyole alkalommal részesei a fülük számára megszokott beatzenétől gyökeresen elütő muzsikának. S ha egytől egyig igaz művészi élményt nyújtó eseteket tételezünk 1# föl, akkor sincs többről szó, mint a lehetséges hangversenylátogatók táborának gyarapításáról. Ezek a fiatalok ugyanis csak akkor kötnek tartós barátságot a zeneművészettel, ha a későbbiek során kiteljesedik bennük mindaz, aminek az alapjaival megismertették őket. Azaz, ha a kulturális értékeket becsben tartó emberi-társadalmi közegbe kerülnek. Csakhogy ilyen közeg tóalakítása többnyire épp tőlük függ. Hiszen a főváros, s néhány vidéki város kivételével másutt még nemigen fejlődött ki állandó hangversenyélet Pedig lehetőség már van rá: az Verébmonoiőg februárban Mbcsí Jéssef 2 gyszerű, szürke, víg veréb vagyok. Fészkem nádtető hűs ereszalja. Február fénye párom kicsalja A házgerincre, hol szárnyán ragyog. Derekán táncol a nap sugara. Melléje szállók, boldogan mondom: Csirip, csip, csirip..., s elűzi gondom Érkező tavasz bársonyos dala. Aztán megújul fészkünk belseje. Desz: tollal, kóccál, tojással tele, Ha jön április, a sok kis pirip Reggeltől estig mondja: Csip, csirip} Hűséggel hordjuk a jó falatot, Amit a télnek szája meghagyott m@wáss Éw®! ^r\<rfr Jóslat Azt beszélik felőlem, Nem lesz költő belőlem. t Jrj kissé zavarosan, S nagy leszel hamarosan!* Az öröklét titka Ismerem immár kedvesem apját, édes öreg, Nem tehet arról, hogy öt szavát sem érthetem én, s szédülök is, mert sejtem az élet titkait, hogyha látom fiának szép mosolyát az ő szemiben. ország különböző részein működő zeneiskolák évről évre újabb és újabb fiatalokat bocsátanak ki, s közöttük szép számmal akad ígéretes tehetség és igényes zeneérto egyaránt. Érthető, hogy egyre trjbb helyen követik a pesti példát. 1970-ben Győrött alakult meg a Zeneművész Szak- szervezet első vidéki ifjúsági bizottsága. Azóta Kecskeméten, Pécsett és Sopronban is munkához láttak a helybeli fiatal műyéázek. Nyilván azért, mert fölismerték: tulajdonképpen saját jövendő hangversenyközönségüket teremtik meg, ha nem bízzák a véletlenre a komoly zene iránti vonzalom felébresztéséi a szakmunkás- tanulók körében. Ennek a rétegnek a zenei nevelése a legelhanyagoltabb. A hasonló korú középiskolásod kötelező tantárgyként sajátítják el a zenei njű- veltség alapjait. Igaz. ez korántsem jelent sokat, de mégiscsak több a semminél. Nem csoda, hogy közülük néhányan előbb- utóbb utat találnak Bach- hoz, Beethovenhez. Miért ne történhetne ez nagyjából ugyanígy a szakmunkástanulóknál is? — teszik föl a nagyon is kézenfekvő kérdést a győri, kecskeméti, pécsi, soproni fiatal művészek. S nagyon jó, hogy a maguk módján válaszolni is igyekeznek. Legföljebb az egy kissé elgondolkoztató, hogy miért csak az említett négy helyen érzik ennek szükségét. Aligha árt, ha a tizenötödik évforduló alkalmából nemcsak az eredményekre gondolunk, hanem erre is... Veszprémi Miklós Wéikois,ifi Folyépcurí Tvtükör Ha már művelődéspolitikáról van szó, úgy látszik a fiatalabb, de látható tömegkommunikációs fórum sem akar elmaradni idősebb, de csak hallható társától, mert Tévétükör címmel „önismereti” műsor indult január 25-én. -N A havonként egy alkalommal jelentkező műsor szerkesztője Kapusi Imre, „főszerkesztője” pedig minden alkalommal az - MET Tömegkommunikációs Kutatóközpontjának egy-egy munkaterülete, melyeken szociológusok, pszichológusok, statisztikusok „néznek a tükörbe”. Abba a tükörbe, mely Szecskó Tamás szerint három oldalról tükrözi *a tv hatásának para- nétereit Az egyik oldal a levelek, lelefonok „tükrözése”, a másik a napilapok, folyó- v iratok visszhangja, a harmadik pedig — erre épül az új sorozat! — a tudományos kutatásokkal gyűjtött információk anyaga Az első két „tükörre” nyugodtan mondhatjuk, hogy szubjektív, még akkor is, ha a tükörrel visz- szaverődő sugarak objektív véleményt takarnak. Mert, mindén bizonnyal milliók nézték végig a Clay—Frazier ökölvívó-mérkőzés közvetítését New Yorkból (tehát a visszhangja óriási) —, de lényegesen kevesebb lesz azoknak a száma, akik a „Nyelvi Figyelő” szombati adására lesznek majd kiváncsiak. Még hatványozottabban jelentkezik a szubjektivitás veszélye a kritikáknál, ahol -nagyon sokféle impulzus közrejátszhat abban, hogy a kritika elismer, magasztal, elmarasztal vagy „lehúz” valamit. Valljuk be őszintén, hogy nem szeretjük a magasztaló kritikát, ilyeneket olvasva — különösen filmek esetében ! — gyanút fogunk. Mint ahogy a „le- ' dorongoló” kritika olvas? sakor is ezt tesszük, s „csakazértis” megnézzük áz alkotást. A példálőzás nem önmagáért való most, hanem annak hangsúlyozására, hogy úgy érezzük, hogy ez a harmadik tükör lesz a legmegbízhatóbb „visszajelzés” akkor, amikor televíziónk hatását, fejlődését, helyét a világban, és benne szűkebb értelemben vett művelődéspolitikánkban — mérni akarjuk. Mert mérnünk kell, hiszen az elmúlt év végi adatok alapján 2 millió 199 ezer 876 televízió-előfizetőt tartanak nyilván. Külföldi tapasztalatok hiányában, nálunk a kérdőíves véleménykutató módszer a legelterjedtebb. Ennek alapján állapították meg. hogy csökkent a tv- nézők alvási ideje, s átlagosan 4 órára nőtt (fel-. nőitekre értve) a napi szabad idő, melyből — ismét átlag — 86 percet töltünk a képernyő élőt?:. A változó statisztikai adatokat tudomásul véve, egyet nem tudunk megbocsátani a tv úH szülött műsorának: kereken 35 perccel később jelentkezett (23 órakor), mint , ahogy érkezése telezve volt a kiadott műsorban Ez — első alkalommal — udvariatlanság is, ezen túl aronivm aazal a veszélv- ’vel is 1ár. bn£v ragvon kevesen tudrofc belenézni ebbe a ;.tüka„Vtow. Szilárd Adás»
