Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-03 / 28. szám
hölgy amúgy is joKarban van, igazi érett szépség, de most valósággal virul-: épp csak oda- Sehelt, finom arcfestékén Btüt az izgalom pírja, — Ez igaz? — kérdezd; (miközben kávét szolgál fföi és egy kerekes ital- szekrényt; is a kezünk ögyébe gördít. —- Hoz- Szám jött, csakis hozzám, fiam a férjemhez? Meg is örülök! Mivel keltettem föl éra és csakis én a televízió érdeklődését? — Asszonyom master, hzaz: falkanagy, ha igazat beszél a fáma. Nó létére! Ez akkora szenzáció, hogy párját ritkítja. Ráadásul a sporttársai is csupa nők™ így van? Jól vagyok értesülve, asszonyom? A hölgy úgy dől hátra; hogy emel egyet a fején, kezeszárát végignyújtja a fotel karfáján, és elégedett, kegyosztó mosollyal mondOa: — Először te semmi '„asszonyom”, hagyjuk a ceremóniát. Zizi vagyok és kész. Zi-zá. Másodszor: ki informálta és hogyan? Gúnyos vagy elismerő hangsúllyal? — Lelkendezve! Es nem más, mint a lóállományuk gazdája. Maga Pikó Bence.-- Ó, a Bence! — mosolyog ismét a hölgy. — Príma ember. Világravaló ember. Igazi arany paraszt Bégen ismeri? T* Olyan... két éve. Be esak futólag. Minthogy... két esztendő alatt mindössze kétszer beszéltem vele. Először 6 keresett meg. Azzal jött, hogy nagy tisztelőm, falusi ügyekben valóságos orákulumnak tárt, így hát adjak neki tanácsot: mi módon és rhiféle fórumok hozzájárulásával létesíthetne lovas- • iskolát Társulásos alapom, a rokonság bevonásával. Ök is jól járnának, meg a nyugati nyaralóvendégek is. Ök keresethez jutnának, n nyugati urak és hölgyeik viszont lóhoz. És hol? Mindjárt a vízpart kötelében, anélkül, hogy az állami gazdasági lovasisko- , Iához ötven—hatvan kilométereket kéne autózniuk. — Aha, eszerint maga okosította föl Bencét?! — Ugyan! Megmosolyogtam, annyira képtelennek találtam az ötletét. Néztem^ is, nagyot néztem a minap, amikor túl a félszigeten egy lófejes reklámtáblát pillantottam meg az országút partjába ütve; És még nagyobbat, amikor kisült, hogy hagymán a nyugati ügyfeleket ősztől késő tavaszig egy faikavadász-társaság „üzemelteti” a Pikó Bence lovait... Mondja, asszonyom, bocsánat: Zizi! Maga volt ennek a bizonyos vadász- társaságnak a megszervezője? — Nyert, — Ki inspirálta? A hölgy derűd, kacsint, és nevetve mondja: — Leo Tolsztoj. — Tessék? — Jaj, ne vágjon már olyan értettem, faramuci képet, — élvezi ki meghökkenésemet • a hölgy. — Engem biz’ isten Tolsztoj inspirált. Egész pontosan a Háború és béke filmváltozata. A szovjet. Emlékszik? Van benne egy pazar, egy— egy halálian izgi jelenet. Amikor Natasa, a bátyja meg egy öreg szivar, egy kicsit már gyagya, távoli rokon, lóháton űzik a vadat. Emlékszik? — Emlékszem, — Arra is, hogy micsoda elegáns, micsoda... ki- juétetes jelenség volt azon a kecses, hollőfe&efb paripán Natasa? Nahát! ö lett az eszményképem! Jól van, nem vagyok már csitri és az alakom se olyan szil- fid, műit Natasáé, de azért— A hölgy megforog kiesé ültében, mutatja, hogy kebel, nyak, váll és darázsderék dolgában még bátran fölvehet! a versenyt a fiatalokkal, majd azokhoz a ceremóniákhoz, amelyeket még Vili. Henrik szedett, lajstromba. % mennyi kép még és menynyi izgalmas jelenet, egészen a pillanatok pillanatáig, amikor is a halálra hajszolt vad megáll, moccanni se tud többé a kutyák gyűrűjében, és a master megfújhatja a hal- lalit. Lapoznék, hogy lássam, lás portyáin nem vagyok veie. És az ismerőseimhez tartozó férjek? öik talán különbek? Az egyik akkora vadász, hogy már nem is tudja, hány puskája van. A másik a miiii- vasutak őrültje; és egy- egy picurka mozdonyért számolatlanul hajigálja oda a százasokat. És így tovább. Mit mondjak? Megváltás volt, valósággal kgUrhan Ernő: HALLALI t lesüti a szemét és így foly- vajon a kiH, a kegyelem- tatja: döfés jelenete is meg — Nevessen ki: még áb- van-e örökítve, de ki szó- rándoztam is. Lóháton lát- lal meg, ki áll elibém tam magam. Vágtázva, olyan ragyogva, mintha vadat űzve, szemközt a színházi fényszóró világiszólieJ _Aztán maga a tana meg? Zizi asszony! p arforce, a falkavadászat Mégpedig ' valósággal a témája kezdett érdekelni, könyvből ■ kiollózva,' a Magyar könyv ilyen tár- legpompásabb falkanagy- gyú nincs, így' aztán Lón- jelmezben. donból kellett meghozat- —- Nos? — mondja. — com a megfelelőt. Rudi, a Milyennek talál? Méltó férjem volt a beszerző. Ép- vagyok az eszményképem- pen valami tudományos hez? konferencián szerepelt — Nem is tudom— — odakünn... Várjon csak. bámulok rá. Cilinder, A hölgy fölpattan, frakk, lovaglónadrág, csíz- igen virgonc, igán ruga- ma— Volt Natasának nyos járással átvág a szó- egyáltalán parforce jelbán, így is jön vissza, és meze? egy albumszerű, bórj?e kö- —Ó, maga szó szerinti em_ tött könyvet nyom a ke- bér! Az összbenyomást zembe: kérdeztem. Ide nézzen: — Itt vara, a B — még haHali-kürtőm és vámon d ja. — Lapozzon bele, dászkésem is van— Nos, nézegesse, én mindjárt jó- milyennek talál? A könyV- vök. hoz, az angol mintához kéA könyv ritkaszép, pest! gazdagon illusztrált kiad- — Mit mondhatnék? váriy. Színes fotói nem Igazi lady! De-mit szólt a csak a szemet gyönyörköd- férje? Valóságos vagyon- tetik — beszédesek is. íme: ba kerülhetett ez a rami nd járt kezdő képnek itt gyogó— miegymás, a kopófalka. Egy tucat A hölgy leül, maga mel- fekete-fehér és egy tucat lé, a szőnyegre helyezi fá- vörös-fehér kopó. Élükön tyollal átkötött cilinde- a leggyorsabb lábú indító rét. Rá a fényes kürtöt és ebek a vezérebbel. A a veretes tokinányú va- huntsmanok (kutyások) és dászkést. Majd hátradől és a whipak (ostorosok) tart- a lovaglóostorát hajlíthatják őket pórázon. Szaba- va mondja: dón csak akkor szágulda- — ó, maguk férfiak! nak majd, ha a vezéreb Maguk a legtisztább örö- scent-et, azaz szagot ío- rnet is ' elsajnálnák tő- gott, es á master, vagyis lünk! Pénz, pénz, mindig a falkanagy a hajtásra csak a pénz! És a saját jelt ad. sokkalta költségesebb A következő képen lóhá- passzióik? Az én Rudim, ton, piros frakkban és ci- mint tudja, vitorlás-bolond, linderben hölgyek és urak Tényleg vagyonokat költ sorakoznak föl. Készen ar- a teknőjére. Törődik is ra, hogy teljes erőből, az- vele, hogy nekem víziszo- az parforce és végkimerü- nyom van. Hahó, még jól lésig űzzék a vadat, híven is jön neki, hogy a vitorpóra Jött a barátnőimnek, hogy a mellőzött, kisemmizett asszonyok nevében előálltam a falkavadászat ötletével. ■— Megkérdezhetem: csakis barátnői alapon történt a toborzás? — Hát— a mag csakugyan a legszűkebb barátnői köröm volt. Ez a kör aztán kibővült. Olyanokkal, akiknek a férje felelős valaki, tekintéllyel bír, de olyanokkal is... persze szigorúan megválogatva.— akik a self-made- man feleségek kategóriájába tartoznak. A lényeg: megvagyunk, együtt vagyunk, sőt mi több: a társaság zöme már lovagolni is megtanult. — És a kutyák? Bocsánat— a köpök? A köpök szintéin együtt vannak már? — Még nem. De vagy egy tucat kölyket azért már : sikerült fölhajtanunk. A színük nem lesz az előírásos, sajnos, de mit csináljunk? A kezdet mindenben nehéz. — És a betanítás? Tudtommal be is kell tanítani az ebeket ■— Jól tudja. De* ezt a gondot mi már letudtuk. Olyan tanítómestere lesz a fatkánknak, de olyan...- Hiszi vagy se, valóságos nyomozást kellett indítanunk. És hova vezettek a nyomok? ,A volt d.-i gróf falkamesteréhez. Bizony... Most mit nevet? — A véletlent — mondom. — Minthogy ezt a bizonyos hajdani falka- mestert éra is ismerem. Öreg már, olyan öreg, hogy az is nagy tettnek számít nála, ha a házából ki fald totyogni a kispadra. A hölgy felnevet — Nékem mondja? — csap egy diadalmasat az ostorával. —■ De megvan a tudománya. És van egy unokája is.. A Jani. Ö lesz a mi embérünk, ót tanítja be az öreg. Már meg is alkudtunk vele. Ügy számítjuk, hogy ebek, Jani, lovak, lovagjótudomány, minden együtt lesz nálunk tavaszra. Akkor aztan hajrá: futhat a róka, futhat a falka, zenghet a hallal!! Mi van magával? Miért húzogatja az orrát? — Ugyan —- tiltakozom. — Csak egy aggályom és nem is akármilyen aggályom támadt. Úgy véltem, azzal főttem ide, hogy maguk, kedves Zizi, holmi sétaiovagHso- kat minősítettek át falka- vadászattá. Ez a kis., nagy- zolás érdekelt volna. Gondoltam : megcsipkedem kissé magukat egy televíziós riportban. Möst, a valóságos helyzetet megismerve viszont arra kell gondolnom, hogy mit szólAz utolsó éjszakán Pardl Anna Azon as utolsó éjszakán sokáig figyelte az alvó másikat. Az örökre él fáradlak mérhetnek fel mindent így, ■ egyetlen több órás pillantással, S tudta, mire feljön a Nap, üres szobában zeng egy légy a szőnyegen, a fiú köhint, munkába indul, újságot^ vesz, ásít néhányat s megebédel egykedvűen. De 6, akin minden teher, és minden lobogó, sötét indulat, minden visszája, állati fehérje-érzet, s minden tündöklő gondolat — Óneki is indulnia kell, ki tudja, mi felé. Gyű ru Győri László A dűlő csupa sár, fut a kocsi, nyikorog, viszi kerekén az agyagot, a homokot. Viszi a földet a súlyos négy kerék, úgy viszi a földet, miként a gyűrűjét. Gyűrűvé tekereg a sár a kocsi kerekén, viszi a sarat a kocsi gyűrű-feketén. A föld vőlegénye ez a kocsi, gyűrűje fekete, őszi, tavaszi. Gyönyörű szekerek vittek valaha, ezek a gyűrűsek el, a faluba. Az őszi kocsikon tökinda, folyondár lobogott, az úton a szulák, á tökszár, A lovakon a kantár megderesedett, orrukon a szőrszál: hószínű szögek. Viharlámpa, fullánk, üvege koróm, de forró a holt láng, a gyűrű de nagyon! nának a nézők a magúk cilindere®. piros frakkos, igen költséges passziójához? A hölgy szemöldökei közé ránc fut. Bosszús, majd haragos lesz. Ki is tör: — Mit szólhatnának? Először is a falkavadászat Magyarországon hagyomány. Haladó hagyomány. Csak éppen halódik. És éppen mi vállalkoztunk a fölserkentésére. — Milyen hagyomány? Ha-la-dő? — értetlenkedem. — Igenis az! A legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István honosította meg . nálunk. Angol mintára. Bizony. És ezt egy sajtóembernek igazan illenék tudnia. A hölgy szeme villámltk egyet, a lovaglópálcát úgy meghajlítja, hogy karika lesz belőle, és most már nem is kioktató, de támadó, leteremtő éllel folytatja: — És... mi az, hogy igen költségles passzió? Bezzeg a kéjutazások! A, maszek zöldségesek, gebínesék és egyéb ügyesek bé nejeinek kéjutazásai! Hol Tokióba, hol a Kanári szigetekre, hol meg Ciprusra! Huszonöt-harmincezer forintokért per koponya! És csakis rongyrázásből! Ez senkit se irritál, ígazí-e? Ezt még nem tette szóvá se az újság, se a televízió«. A mi kulturált, igényes, testet-lelket üdítő vállalkozásunk viszont., aggályt támászt magában. Aggályt. Pedig az évi tagdíj a húsz darab ezrest se éri el nálunk. Csak éppen... közelíti. A hölgy kiháborogta magát Talán restelli is, hogy elragadta az indulat. Rágyújt. A gyufa lángját lengetve oltja él, és fanyar, felemás kis mosoly- lyai mondja: — Még valamit...' Az én férjem, hiszen ismeri, kutatómérnök. A szakma kiválósága. Jól keres, találmánya is akad egy-kettő és a jövedelemadó befizetését se hanyagolja el. Az p dolga tehát, csakis az övé, hogy engem hogyan, és mekkora összeggel dotál. Nem igaz? — Semmi kétség ■— Ismerem el. — Akkor... aggály törölve! — nevet a hölgy. — Tavasszaal simán meglesi« nálhatja rólunk a filmet Színesben. Mert az meg az én dolgom, és csakis az enyém, hogy helytállnak magamért. Legyen nyugodt, a nézőkúek is a szemébe mondom, hogy téved és rosszul ítél, aki el- irigyli tőlünk a decems, kulturált, testet is edaő szórakozást
