Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-27 / 48. szám
&%ah acaveraeny laminai sertéskaraj Debrecenben Plavecz Jánosné és Zahorán G yörgyné fazekaiban már fő az ízletes békési étek Nemes Sándor, a vállalat igazgató-helyettese és Hansági Ferenc, a Szegedi Szakmunkásképző Intézet képviselője, a zsűri tagjai, nehéz helyzetben voltak a helyezések elbírálásánál. Csütörtökön a nótával ellentétben, nem' pulykaka'kast venni mentünk Debrecenbe, hanem azért, mert ott a hangzatos nevű és hangulatos Várkapu Étteremben rendezték meg az Alföldi Vendéglátó Vállalat szakácsainak versenyét A vállalat öt megyében — köztük Békésiben is — tevékenykedik, üzemeltet konyhákat, cukrászműhelyeket. Megyénket két szakács — akik hazai versenyen döntötték el a továbbjutást — vett részt a döntőnk Színeinket Plavecz Jánosné és Zahorán Györgyné képvi_ selte. akik derekasan helytálltak az erős mezőnyben. Kettőjük közül Zahoránné szerepelt jobban, aki mindössze 4 pont hátránnyal szorult a negyedik helyre. A IX. hajdúsági farsang keretében rendezett döntőn részt vett szakácsoknak speciális ételt kellett készíteniük. A mieink közül Zahoránné a következő menüvel nevezett be: Marosszéki erőleves, Jaminai sertéskaraj töltöttburgonyával, Diplomata rizsfelfújt. Hogy a Hajdú. Ságban is szeretik a békési ízeket, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a verseny során főzött — és kötelezően előírt — öt adag pillanatok alatt elfogyott. Sikere volt Plaveczné menüjének is: Békési kofaleves, Korcs menti ínyenctetkercs. Eperh a bgaluska borsodóval. A vállalat ezután rendszeresen megrendezi a versenyt, kibővítve azzal, hogy vetélkedhet, nek majd a felszolgálók és cukrászok is. A Gyulai Vasipari Szövetkezet Gyula, Dobozi üt hegesztő szakmunkásokat keres felvételre. Vizsgával rendelkezők előnyben. Kiemelt fizetést biztosítunk. Továbbá 1 fő festő és mázoló szakmunkást, valamint segédmunkásokat is keres felvételre. Jelentkezni lehet: Gyula, Dobozi út. Egy kis hely a nap alatt Szász Péter filmjeire sok mindent mondtak már a kritikusok, csak azt az egyet nem, hogy unalmasak, JJem is mondhattak ilyet, hiszen a filmszakma értő, és sokat foglalkoztatott mestere már óvek óta azon fáradozik, hogy könnyed, vagy ha úgy tetszik látványos formában fejezze ki a társadalmi gondolatokat. Szász Péter tehát mozit csinál, mégpedig olyan mozit, amely tele van ötletekkel, fordulatokkal, egyszóval felkelti a közönség érdeklődését, s egyben kielégíti szórakozási igényeit is. Űj filmjének műfaját többféleképpen jelöli a kritika, bizonyságul arra, hogy ez az alkotás sem gyömöszölhető a megszabott sablonok közé. A lírai groteszktől az abszurd vígjátékig sok mindent ráaggattak már, így nincs értelme növelni a sort, helyette egyszerűen fogahhazva jó film vagy még inkább jó vígjáték kerekedett Szász Péter íród és rendezői ötletéből. E leegyszerűsített műfaji meghatározás persze nem jelenti azt, hogy hiányzanak a filmből a groteszk elemek, vagy az abszurdnak látszó szituációk. Találkozhattunk már ilyenekkel előző alkotásaiban is, elsősorban a kapaszkodj a jellegekbe című filmre'gondolok, de bizonyos értelemben jelen volt ez a stílus a Fiúk a térről című produkcióban is. Maradjunk az utóbbinál, már csak azért is, mert úgy tűnik, mintha a Fiúk a térről szereplői jelennének most meg előttünk ebben az új magyar filmben. Igaz, kissé megöregedve ugyan, de a régi lendülettel.. Már legalábbis ami a film hősét, T. Gyulát, a pándoki pártbizottság munkatársát illeti. Ki ez az ember, aki lót-fut, dolgozik és ötvénes fejjel végzi az egyetemet? Egy fiú a térről, egy a hajdani ellenállók közül, aki napról napra tetteivel fogalmazza meg, milyen is valójában a farradalmi magatartás. A cselekvés embere ő, aki Benjámin László, szavaival — amelyeket a film mottóul is választ — „járkál, teszi dolgát serényen, gondtalanul...’’ Ez a fentebb idézett „gondtalanul” persze most nem fedi teljesen a valót, hiszen hősünk ép- penhogy nagy gondban van. Rendkívüli feladatot kapott: szerezzen a vasárnap esti koncerthez egy neves fővárosi karmestert, és természetesen agy szimfonikus zenekart is, mégpedig olyat, amelyik méltóan szólaltatja meg Beethoven Eroica című szimfóniáját. A film hőse, aki mint kiderült, nem nagyon barátkozik Beethovennel, nyakába veszi Budapestet, mert tudja, hogy egyedül tőle függ, lesz-e koncert Pándokon. S miközben keresi a karmestert, 'egyszerű, de . megnyerő érveléssel maga mellé állítja a fél várost — a kedves bártündértől az egyetemi tanárig —, s így kergeti a kiszemelt karmestert, aki éppen külföldi turnéra indul. • E kergetésbő! persze ésupSiS egyszerű vígjáték kerekednék;, csakhogy Szász Péter ennél jóval . többre vállalkozott. Többek között arra, hogy a fővárosi nyüzsgésben felvillantsa életünk fonákságait, olykor még ellent-; mondásait is. Szellemes és ha-, tározott is ez a társadalombírá-’ lat, s ami még fontosabb, T. Gyula remekül veszi az akadályokat. Nem szeretném elmesélni á film történetét, de annyit érdemes elárulni, hogy végül' lesz karmester, lesz szimfonikus zenekar és lesz: fegyelmi is. Mert a T. Gyulákhoz. hasonló emberek gyakran húzzák a rövídeb- bet, hiszen követnek el hibákat is. Szász Péter filmje, amikor emléket állít a cselekvő embernek, egyben tapintatosan figyelmeztet is: jobban meg kellene becsülni a T. Gyulákat. Bár az eddigiekből is kiderült, hogy jó adag rokonszenv- vel fogadtam Szász Péter új filmjét, hadd szóljak arról is, hogy hiányérzettel távoztam a moziból. A nagy vígjátéki kergetőzésben ugyanis olykor megfeledkeztek magáról a hősről, elmulasztották közelebb hozni őt a nézőkhöz. T. Gyula szerepét Bencze Ferenc alakította rokonszenvesen, jó érzékkel közvetítve az írói gondolatokat. Alakításában felfedezhető egy bizonyos plusz is, hiszen szavak nélkül azt is eljátszotta, ho.gy a hibák ellenére mégiscsak övé ez az ország. Márkusa László DÉR ENDRE: (Kisregény) 9. — És ha megkérdezitek, kit szeretek, hát azt mondom, hogy benneteket, rohadt banda — recsegett Gábor hangja. — Gábor, te részeg vagy, eredj ki a levegőre. Fityisz, ki lehet menni nálatok az erkélyre? — kérdezte Lala, — Persze, hogy ki! Gyere Gábor, nagyon sápadt vagy. — Benneteket szeretlek, mert én a hazámat szeretem! Ahogy a költő mondja: „Nekem nevem sincs már. úgy hívnak, hogy Haza”. — Ez a „Levél egy hölgyhöz” című versiből való, remélem, ismered Fityisz, Hugo Victor versét — csuklóit Gábor. — Ismerem, persze, de gyere ki a levegőre! — Kosztolányi Dezső fordítása. Benneteket szeretlek. Fityisz, ha. a hazámat szeretem! Mindenben ez a legjobb! Fityisz az erkélyen leültette Gábort. Hófelhők takarták el az eget A hófelhők gomolya alatt füst terült szét mindem szürke volt és lila... Megfánuftó színek egyhangúsága, körös-körül, ' — Jobban érzed magad? Te nem ’ bírod az italt, Gábor! A fiú megrázta a fejét. — Hánynod kell? , — Nem!.. Már jobban vagyok. Azt hiszem, ha a közelemben vagy... minden egészen más, Fityisz — a részegek kéz- lóbálásával hadonászott a szürkeségben. Villanyi ámpak pislákoltak itt is, ott is. — Hazamentek, Gábor, és le- fekszel. Sokat ittál. — Részeg vagyok, de akkor is szeretlek. Szeretlek! — Ne ordíts! — tette a szájára tenyerét Fityisz. Egy csók. Részegítő csók. Csók, ami kijózanít. „Húszéves vagyok” —■ gondolta Fityisz. — „Még soha senki nem csókolt ' meg. Ezt kevesen hinnék —- manapság...” — Menj haza, Gábor — kérlelte hangosan. Készülődés, búcsúzkodások. — Lódulás! Szia, szia! — Elmentek? — sóhajtott Ci_ ka — Elmentek — válaszolt Fityisz. Cika egy portrét kapott ajándékba. „A szőke csodának” —j dedikálással. Fityisz egy csókot, ami megzavarta. „Butaság... EU tévesztett csók. Erzsi kell neki* a volt szobatársam.” — Történt valami? — kérdez^ te Cika. — Mi történt volna? — merengett Fityisz. — Furcsa vagy. Fityisz! — Feküdjünk le. — Ez a Laci, a festő, egy kicsit ragyásképű. — Igen. —. A Lajos meg túl modern verseket ír. Rém okos lehet, — Lehet. — Gábor meg mindenáron szellemeskedni akar. Mindig erőlködik. — Gondolod? — Igazán nagyon jól éreztem magam. Egy kicsit nekem is fejembe szállt az ital. — Nem szabad máskor innod! ök mégiscsak férfiak. Virtusból is megteszik. De nekünk, nőknek vigyáznunk kell magunkra. Cika is érezte ezt egész este.' „Vigyáznunk kell magunkra.”! De hát hogyan? Hogyan vigyázhat az ember magára? — Nem szabad a férfiak széptevését túl komolyan venni —• folytatta gondolatát Fityisz, s szinte magának mondta, halkan: — A magunk érzése az irányadó. S az is csak akkor biztos* ha az idő is igazolja, és csak akkor mehetünk az érzéseink után, ha a szerelem állandóan mélyül bennünk. — Te már voltál szerelmes^ I Jelenet s filmből: Marglttay Ági és Bencre Ferene,
