Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-27 / 48. szám

Közüggyé váíik a kosoktatás Mesőberényben Az épület ablakából látni a gimnáziumot és a 2. számú, vagy ahogy a helybeliek mond­ják,, az „emeletes” általános is­kolát s alig pár lépésre a másik általános iskola, Nemcsak a kö­zelség okán, hanem „hivatal­ból”, a községi pártbizoTcság titkáraként is jól ismeri Zolnaí László Mezöberény iskolaügyét, fiatalok és felnőttek tanulásá­nak körülményeit, eredményeit. -Annyival is inkább, mert a községi végrehajtó bizottság a közelmúltban foglalkozott a Központi Bizottság 1972 júniusi oktatáspolitikai határozatának valóra váltásával. A tájékoz­tatóban foglaltakról beszélge­tünk. .. — Az az igazság, hogy a KB­határozatöt megelőzően is fog­lalkoztunk már a közoktatás iegfoiitosabb kérdéseivel —, mert így kívánta az élet. A ha­tározat után természetesen még nagyabb gondol fordítot­tunk a munkára. Intézkedési tervet készítettünk, mélyben megfogalmaztuk egyebek között az oktatás tárgyi és személyi feltételeinek javítására vonat­kozó tennivalókat, a fizikai dol­gozók gyermekeinek nyújtott fokozott segítség módozatait, az üzemi alapszervezeteknek a fel­nőttek továbbtanulását ser­kentő, támogató feladatait, a pedagógus pártszervezetekre háruló munkát. — Milyen eredményeket ho­zott az intézkedési terv? — Már az elmúlt érv októbe­rében úgy értékelhettük a meg­előző időszakot, hogy a község állami és társadalmi vezető tes­tületéiben, üzemeiben, intézmé­nyeiben egységesen értelmezték és kezdték megvalósítani a KB- határozatból adódó helyi tenni­valókat. A gazdasági egységek minden addiginál hatékonyab­ban segítették a közoktatást. A vállalatok szocialista szerződést kötötték a községi tanáccsal, amelynek értelmében mintegy nyolcszázezer forinttal járulnak az óvodák bővítéséhez, fejlesz­téséhez. Ez a vállalás a dolgo­zók társadalmi munkájával együtt lehetővé tette, hogy ma minden mezőberényi gyerek — kérdezte áhítattal Oka nő_ vérét. Nem. Még nem. De ezeket tu­dom Sejtem. Megérzem. Néha az ember megérzi a jövőt... — Igen — válaszolt suttogva Cika. Sikoltás, velőbehasí'tó. — Cika! — rázza meg testvé­rét Fityisz. — Valami bajod van?! — Nem. Csak csengetést hal­lottam. Te nem hallottál? — Semmit... Ebben a pilla­natban ébredtem fel. — Nézd meg, hátha csenge­tett valaki. — Senki, ha mondom., — Nézd csak meg. Fityisz kiment, kinézett az aj­tón. aztán visszacsukta azt Senki. — Fityisz! — ugrott ki Cika az ágyból — gondoltam... Tud. tam! Meg vagyunk mentve. — Mi van veled? Ha tudtad, hogv senki nem csengetett, mi­ért küldtéi ki? — Te ezt nem érted, Fityisz, Ismered te szent Filoménát? — Nem... — Hozzá imádkoztam kilence­det. hoay vegyenek fel az- isko­lába. Még most se érted? Fel fognak venni. Szent Filoména háromszor csenget, amikor tel­jesíti a kívánságot! Ha ma el­megyünk. felvesznek. — És hányszor csengetett már? —Ez volt á harmadik Tea- nao egyszer se. Teanap mond­tam is neked, minden hiába, nem vesznek fel. — Ma mindenfélekéipoen el i Ingunk menni. De nem kell ah­járhat óvodába, ha a s^ji’eí akarják. Ugyancsak az üzemek szoros kapcsolatot ' alakítottak ki az iskolákkal — egészen pon­tosan az egyes iskolákhoz tartozó, több szétszórt épület valamelyi­ke födött vállaltak védnökséget. A szocialista brigádok pedig egyes osztályokat segítenek. Ez megnyilvánul az épületek álla­gának megőrzésében, különböző szemlélte tőeszközk beszerzésé­ben, az arra rászoruló, főként cigány tanulóknál tankönyv, tanszerek, napközis ellátás in­gyenes biztosításban. — Ugyanilyen kedvező-e a helyzet a felnőttoktatásban? — Az 1971/72-es tanévben mindössze huszonhatan tanul­tak a dolgozók általános isko­láiban. A korábbiakhoz képest alacsony szám oka a tanulási kedv csökkenése volt, valamint az a tény, hogy az üzemek sem segítették felkelteni dolgozóik igényét. A KB-határozat után megváltozott ez a szemlélet. Az 1972/73-as tanévben például ön­álló osztályt indított a Petőfi Termelőszövetkezet, az idei esz­tendőben a Pamuttextilművek Mezőberényi Gyára és a két tég­lagyár. Több, mint félszázan fejezik be ezúton általános is­kolai tanulmányaikat. Az ÁFÉSZ most szervezi dolgozóit s új osztály indul ősszel a Pa­muttextilben is. Az üzemek magukra vállalták nemcsak az oktatási költségeket, hanem azt is, hogy tanuló dolgozóiknak megfelelő műszakbeosztást biz­tosítanak. Nagy előnye ez az — Hozott-e valamilyen vál tozást a község pedagógusai­nak életében, munkájában a határozat? — Tovább javult a pedagógu­sok közérzete. Az elmúlt évek­ben harmincöt pedagógus épí­tett daliást, huszonnyolc család él szolgálati lakásban — az utóbbiak korszerűsítésére ren­delkezésre álló összegeket egy­re koncentráltabban használja fel a tanács, az állandó toldo- zás-foldozás helyett így a laká­sokban minőségi változások tör­ténhetnek és történnek. A múlt évben négyszázezer forintot fordíthattak az iskolák előadó­termek, szertárak fejlesztésére, új nevelőtestületi szobák ki­alakítására. Mindezeknek ko­moly szerepe volt abban, hogy a tantestületeik stabilizálódtak. A százöt mezőberényi pedagó*- gusból jelenleg csak kettőnek nincs képesítése. Az óvodák, általános iskolák és a gimnázium párttagjai egy alapszervezetben tevékenyked­nek. Ez bizonyos gondot okoz olyankor,, ha a taggyűlés napi­rendjén valamelyik intézmény sajátos feladatai szerepelnek, előnyt jelent azonban, amikor általános érvényű kérdésekről van szó. Elmek révén könnyeb­ben érvényesülhet a községi je­lentőséggel bíró témáik egységes értelmezése. . Tapasztalatunk, hogy a határozat elveit jól ér­utóbbi üzemek saját dolgozók­ból alakult, kihelyezett osztá­lyainak. Tervünk, hogy 1980- ig még mintegy háromszázan végezzék el a 7—8. osztályt. Pil­lanatnyilag ennek az anyagi fe­dezetét tudják biztosítani a vál­lalatok, bár lehetséges, hogy ezt a számot növelnünk kellene, hiszen eiz idő szerint még nem ismerjük egészen pontosan a dolgozók igényeit. Az említettek mellett tizenkilencen tanulnak az általános iskola hagyományos esti tagozatán, negyvenötén a gimnáziumban és tizennégyen a szegedi textiltechnikum kihe­lyezett tagozatán. ■ kot, csoda, hogy felvegyenek! Ki ■ ömködto tele a buksidat ezek- ! :el a csacsiságokkal? Éles csengőhang hasított a le- j egőbe. kétszer egymás után. ■ — Hallod? — Igen. Talán a postás jött.; tjtót nyitok. Fityisz beengiedíte nagynán-: ét. — Csókolom, nénikém! — Szerbusz. Cika? ; * •— A szobában, — Ejha! — lépett a szobáiba j t keszeg, fürkésző szemű nagy. ! lőni. — Ti még mindig ágyban; vagytok? 5 — Csókolom, csókolom! — kö_ jj ízönt szelesen Cika. — Csak j :gy kicsit lustálkodunk. Szünet; fan, nem? — Ki volt itt tegnap? — Fityisz barátai. — Meddig? — Tizenegyig? Nem tudom... ■ — Te ittál! — Lakásszentelöt tartottunk, * ■neg Fityisz engem is bemuta-; x/tt — Cigarettáztál! — Fecefcét és csak kettőt! — Ezt a csatateret! Már az ; előszobában éreztem ezt a ba-j jószágot. Meg ezt a kocsma- [ szagot! — A folyosóra is kiment már s tették és alkalmazták a' gya­korlatban a párttagok — hibák elsősorban a határozatot követő konkrét intézkedések, rendeletek részellentmondásaiból, ezek nem egységes' értelmezéséből adód­tak. — A határozat megvalósí­tásában mit kell tenniük a herényieknek a továbbiak­ban? — Szeretnénk, ha az eddigi­hez hasonló együttműködés jel­lemezné a községi állami, társa­dalmi és gazdasági szervek, az ezekben dolgozók munkáját. Újabb bővítéssel számolunk az óvodákban, szükség van az isko­lák korszerűsítésére. A felnőtt­oktatásról beszéltem már. Nem tartjuk befejezettnek a peda­gógusok fokozott megbecsülé­sének folyamatát. Anyagi és er­kölcsi téren sem. Ami ez utóbbit illeti: igyekszünk minél széle­sebb körben megértetni, hogy a pedagógusok társadalmi tevé­kenysége nem a fizetésért köte­lezően elvégzendő feladat, ha­nem ténylegesen társadalmi te­vékenység, amit ennek megfe­lelően kell becsülni, értékelői , Mindezzel nem mondom azt, hogy a község nem becsüli pe­dagógusait. Van pedagó­gus tagja a tanács, a KISZ és az MSZMP községi végrehajtó bizottságának, többen tagjai a tanácsnak, a pártbizottságnak, más társadalmi szervezetek ve­zetőségének.' Tavaly a Szocia­lista Kultúráért kitüntetést és a legjelentősebbként a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta egy herényi pedagógus. ... Zolnai László szavaihoz csak annyit: a részadatokból, a gondokból és a máris megvaló­sult tervekből kitűnik, hogy a KB-határozat után, annak ha fására a korábbinál gyorsabban kezd közüggyé válni Mezőbe­íf/itinhpn n a szaga! — Ugye, szóltak nektek?! (d—ő) — Csak csengettek tett Cika. — Ki csengetett? — Szent Filoména. — Ki?! (Folytatjuk) 1974= FEBRUÁR 37= Közös érdek a társadalmi falaidon védelme Vasútőrök ankéfja Szegeden A MÄV Szegedi Igazgatósága évente jelentős összeget fordít, a vasút korszerűsítésére, fej­lesztésére, a személy- és áru- szállítási berendezések és jár­műveit üzemképes állapotára. Ennek ellenére évente nagy az a kár, amelyet a rongálók, ga- rázdálkodók a vasút és a társa­dalmi tulajdon sérelmére elkö­vetnek. A vasútigazgatóságon az el­múlt napokban társadalmi tu- lajdonvédelmi ankét keretében értékelték a vasútőrök 1973. évi munkáját, az igazgatóság társa­dalmi tulajdonvédelmének hely­zetét. Az értékelésen a MÁV Szegedi Igazgatóság párt- és gazdasági vezetőin, a vasúti cso­mópontok szolgálati vezetőin és vasútparancsnokain kívül részt vettek a Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyei rendór-főkapi- tányságok társadalmitulajdon- védelmi osztályainak és a ha­tárőri szerveknek képviselői is. A beszámolóból megtudhattuk, hogy a vasútigazgatóság terüle­tén a korábbi években négy vas­úti csomóponton — Békéscsa­bán, Kecskeméten, Kiskunhala­son és Szegeden — állították fel vasútőrséget Fő feladatuk a vas­út területén hathatósan közreműködni a társadalmi tulajdon védelmé­ben, a vállalati rend és biz­tonság fenntartásában, a kő* zös vagyon megóvásában és a munkafegyelem megszilárdí­tásában. Az említett sokrétű munkát a vasútőrök az elmúlt évben ered­ményesen látták el. A felügye­letükre bízott területen: az ér­kező és onnan induló vonatok beható ellenőrzése során a vas­útőrök által megmentett érték — a vágányok közé szóródott áruk visszarakásával, a különfé­le anyagok, áruk eltulajdonítá­sának megakadályozásával —, több mint 130 ezer forint, volt az elmúlt évben. Munkájuk so­rán nagy figyelmet fordítottak a közös vagyon megóvására, s ennek eredménye, hogy több lo­pást, szállítmánydézsmálást, vasútikocsi-foztogatást, ronaa_ lást fedeztek fel és tették meg a szükséges intézkedéseket. Ugyanakkor ügyeltek a vasúti rakodási szabályok, a tűzrendé­szet! előírások megtartására is, valamint a pályaudvari része­gek, botrányhősök leszerelésében is segédkeztek. Munkájukhoz nagy segítséget kaptak a rendőr-főkapitányságok társadalmi tulajdonvédelmi osz­tályaitól, a területileg illetékes rendőrőrsökről, valamint Kis­kunhalason és Szegeden a ha­tárőrségtől. A kölcsönös jó kap­csolatoknak köszönhető, hogy a vasútőrök több alkalommal til­tott határátlépést elkövetni szándékozó személyek elfogásá­ban eredményesen segítették a határőri szervek munkáját. E tevékenységükért több Íz­ben elismerésben és jutalom­ban részesültek. Az elmúlt évben Kiskunhalas­ról egy vasútőr a Közbiztonsági . Érem bronz fokozata kitüntetést. Szegedről 3 vasútőr Kiváló Ha­tárőr kitüntetést, Szeged állomás vasútőrsége, mint kollektíva Ki­váló Határőr őrs kitüntetést, Bu­dai Sándor állomásfönök-helyet- tes pedig a Közbiztonsági Érem arany fokozata kitüntetést kap­ta meg. A vasútőrök őrködésére, a tár­sadalmi tulajdon fokozott védel­mére szükség is volt. Mint a be­számoló megállapította — a sze­mélyszállító vonatok kocsijaiban egyes felelőtlen utasok fosztoga­tása, rongálása következtében előállott kár az elmúlt évben fél­millió forint volt. ilyen nagy ösz- szeget kellett alkatrészek, beren­dezési tárgyak pótlására fordí­tani. E jelentős káron belül töb­bek között 1375 ablaküveget, 133 csapó­asz alt, 890 szövet- és görgő- függönyt, 879 tükröt, 3593 vü- lanyizzót kellett pótolni, hogy csak a legnagyobbakat említ­sük. De lehetne még sorolni azokat a tárgyakat, amelyeket a vas­úton utazó „gyűjtögetők” ma­gukkal vittek, illetve megrongál­tak. Egy-egy személykocsi meg­rongálása azzal a következmény­nyel is jár, hogy javításra vagy alkatrészek pótlására napokra is kivonják a forgalomból, ezzel a személyszállítás zökkenőmen­tes lebonyolításában zavart okoznak. Mível a fosztogatások, rongá­lások főleg a közlekedő vonatok­nál fordultak elő, a vasútigaz­gatóság illetékesei többször kér­ték az utazóközönséget — fel­hívások útján. —, hogy segít­senek a fosztogatók, a rongálók leleplezésében. Sajnos az elmúlt évben a vasút ez irányú kérését az utazóközönség nemigen tá­mogatta, pedig az utasok se­gítségének viszonzásul szabad­jegyet és pénzjutalmat is ad a szegedi igazgatóság. A jövőben nagyobb társadal­mi összefogásra lenne szükség, hiszen a garázdálkodók nemcsak a vasútnak, hanem a népgazda_ ságnak, az ország minden lako­sának okoznak cselekedetükkel kárt. A MÁV a saját dolgozó­inak kármegelőző és elhárító munkája mellett csak az utasok segítségével tud eredményesen védekezni a vasúti kocsik ron- gálói ellen. A beszámolót követően a je­lenlévők hozzászólásaikban a károkozás megelőzésének fon­tosságát, a társadalmi összefo­gás szükségességét fogalmazták meg feladatként a jövőre nézve. Gellért József nfolifant és E gyik szó sem vicc, még csak találós kérdés sem. Mindkettőnek túl rossz lenne. De akik leírták, komo•» lyan vették, s így még a rossz viccnél is rosszabbak. Az elsővel pár éve találkoz­tam egy jegyzőkönyvben, s elő­ször nem akartam hinni a sze­memnek, ugyanis az egyik sor végén ez állt: szakta — s a má­sik sor elején pedig: nfolyam. A szövegből derült ki, hogy szak- tanfolyam akar lenni, igencsak egyéni elválasztásban. Akkor azt hittem, egyedül álló, a maga ne­mében páratlan eset. Dehát a sors és helytelen írás útjai kiszámíthatatlanok. A na­pokban elém került a másik. És ez már közveszélyes, mert ki tudja hány tízezer példányban J olvasható a szöveg, mely elejé­től a végéig így szól és így- néz ki * MEG NE DVES1TENI FEL dvesíieni RAGASZTANI 24 ÓRÁT SZÁRADNI HAGYNI Bizonyára sokan ráismertek már. Egy fürdőszobába vagy konyhába való, takaros kis akasztónak — mely ragasztóval kerül a falra — használati utasí­tása. Csak éppen többszörös me­rénylettel a helyesírás ellen. A kritikus rész lefordítva magyar­ra és magyarul írva: Megnedve­síteni. Felragasztani. Nem tudom, ki gyártja, s hon­nan szerzi be a kereskedelem. Föltehetően nem hazai gyárt­mány. Az is valószínű, hogy nem itthon készült a szöveg. De az már elképzelhetetlen, hogy azon a jó pár helyen, ahol kéz­ről kézre adták, míg a fogyasz­tóhoz ért •— senki ne olvasta volna el a feliratot. Azoknak viszont, akik használni akarják el kell. Akár tetszik, akár nem. ' Vass Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents