Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-22 / 44. szám
R©rsdsi@r@s fovébbképiés m kereskedelemben SZÍNE ÉS FONÁKJA A belkereskedelmi miniszter rendeletben szabályozta a kereskedelmi, a vendéglátó és az idegenforgalmi dolgozók továbbképzését, A rendelet szerint a ^válláia- totenak gondoskodniuk keli arról, hogy a szakmunkás munkakörben dolgozók, az ügyintézők legalább nyolcévenként, az alsó- és középszintű- vezetők legalább 5 évenként szervezett továbbképzésben vegyenek részt. A' tanácsi szaki gázgatási szervek vezetőinek, s a felső szintű vezetők szervezett továbbképzésével maga a Belkereskedelmi Minisztérium foglalkozik. A rendelet előírja, hogy a kollektív szerződésekben, a szövetkezetek belső szabályzatában rögzíteni kell a továbbképzés formáit, a résztvevők számára nyújtott [kedvezményeket, s fokozott gondot ‘kell fordítani a nők továbbképzésére_. A gyermekes anyák részére sajátos képzési formákat kell [kialakítani, s lehetővé kell tenni a tanulást a gyermekgondozási szabadságom., levő dolgozóiknak is. Az elmúlt négy évben körülbelül százezer kereskedelmi és vendóglátóipari dolgozó vett részt hosszabb-rövidebb szakmai továbbképzésen. A rendelet lehetőséget nyújt arra, hogy a vállalatok önállóan, de egységes koncepció alapján szervezzék meg dolgozóik oktatását. A belkereskedelmi miniszter rövidesen irányelveket ad ki á továbbképzés ösztönzésére. A msnistzter ugyancsak rendeletben módosította, egészíted te ki a kereskedelmi és vendéglátóipar! szakmunkásképzésről szőlő korábbi rendelkezést. A szabályozás figyelembe veszi az oktatás irányítási rendszerében bekövetkezett változást. Eszerint a kereskedelmi és a vendéglátóipari szakmunkásképző iskoláik közvetlen felügyeletét ezentúl nem a tanácsok kereskedelmi, hanem miír velődésügyi osztályai gyakorolják. (MTI) V an-e gazdasági vezető, akinek természetével nehezen fér össze a fegyelmező szerepe? Van és még csak nem is hibáztatható érte. Emberek más-más lelki alkattal nőnek fel és különböző módon gondolkodnak, cselekszenek. Azonban ahol munkálkodnak, termelnek, mi tagadás, akadnak még «fogjuk meg és vigyétek” emberek, akadnak még ténfergők, a munkahelyen csak a munkanap végét jelző csengő vagy kolomp hangját váró időtöltők. S legyen bármilyen alkatú a vezető: ha meg akar állni a lábán, ha tartósan meg akarja nyerni a gondjaira bízott kollektíva bizalmát és támogatását, akkor nem hunyhat szemet a munkafegyelmet sértők felett. Nem hunyhat közérdekből és a saját érdekéből sem, mert a kettő a termelésben, a munkában sakkal erősebben fonódik össze, mint ahogyan azt általában is felfogják egyesek. Állandóan fegyelmezzék? — fakadt ki a minap az egyik vállalat vezetője, aki gyakran találkozott a lazaság, a munkafegyelem-sértés eseteivel s emiatt kezdte elveszíteni türelmét. — Felnőtt emberekkel van dolgom — mondottá. Valamennyinek benőtt a feje lágya. Hát nem értenek a szóból? S mert nem értenek, naponta citáljam őket magam elé? Bírságoljak, fegyelmit osztogassak s a végén én legyek a mumus? Nos, hát itt van előttünk a példázott gazdasági vezető. Követelje meg a rendet? A pontosságot? A fegyelmet? Félő, hogy talán meg sem értik, illetve félreértik egyesek a határozott intézkedéseket? Azután ott van a munkahely közvéleménye s nem szeretné, ha az utasítgató, vagdalkozó, bírságokat osztogató főnök látszatát keltené a környezetében. Hiszen bennünket humanista elvek és elgondolások vezérelnek! Nem vágják-e a fejéhez, hogy vaskalapos, régimódi, elavult stílus éi~vényasüi a munkájában? Elgondolkodni való igazán akad ebben a helyzetben. D e hát végső soron is nem lehet örökké bizonytalankodni, amikor hathatósan intézkedni kellene. Nem, mert annak mindenképpen a termelés, az anyagi javak előállítása, ezzel együtt a dolgozók, s különösen a becsülettel „hajtó”, jól dolgozók vallják kárát. Igen, azok! A szorgalommal dolgozók, a „húzók”, az igyekvők. S mégis róluk mily kevés szó ‘ esik, amikor a fegyelemről, annak hiányáról, a fegyelem megszilárdításáról vagy más,- ezzel összefüggő gondokról beszélünk. Ezek az emberek valahogy kiesnek a látószögből. Érdemeik, példás munkájuk elismerése gyakorta homályba vész a termelési tanácskozásokon, tetteiket nem jegyzi fel az üzemi faliújságon sem a krónika. Kiesnek a látószögből s marad a vezető, vele szemben pedig a fegyelmezetlenek kis csoportja, Pedig a ténfergő, hanyag ember csak fonákja á műhelynek, a gyárnak, a mező- gazdasági ' üzemnek. A színe — amely felé ritkán fordítjuk a figyelmet, hiszen úgy is teszik a magukét----a jó m unkás, a jő tsz-paraszt, az igyekvő, a pontos. Azok, akik talán nem is produkálnak kimagasló eredményeket, de mindig helytállóak, mindig számításba vehető rendes emberek. Többségben ugyanis ők vannak. Ez a derékhad. S vajon őket „bántja-e”, ha1 a ténfergőknek, a fegyelmezetleneknek, a fusizóknak Kzó'éri a házuk elejét? „Bántja-e”, ha ellenük nagyobb szigorral lé(p fél a vezetés és ennek során kemény intézkedést tapasztalhat? Egyiküket, másikukat rosszul értelmezett szolidaritásból, s bizonyos ideig talán igen. De józan érvekkel alátámasztott intézkedések láttán a szorgalmas, a lelkiismeretesen igyekvő ember nem vállal „sorsközös- séget” a lógóssal, a rendetlennel. Mert hiszen, ha nem is inti meg, de a lelke mélyén mégis háborog, mert bántja a tunyaság, a spekulatív tevékenység, s tudja, hogy ezzel az illető neki, a közösségnek, a kollektívának- is kárt okoz.. Nem vállalnak hát szolidaritást. Magukban él is marasztalják ezeket az embereket, szemléletmódjukat, magatartásukat. N os, éppen erről van sző. „ Elégséges-e tudomásul venni, hogy ez a derékhad csak magában „füstölög”? Eszi, a mérget, szájában a dolgok láttán keserű nyál fut össze? Elégséges-e tudomásul venni, hogy rájuk mindenkor és minden időben számíthatnak? Bizonyos, hogy nem! A hangadás lenne inkább az ő joguk, s- az is, csak ehhez munkájuk nyilvánosabb elismerése, cselekedetük mellett a határozottabb kiállás kellene. Valahogy úgy lenne'ez jó, ha a termelési tanácskozásokon, üzemi gyűléseken a vezetök- i kel együtt, azok bátorítását élvezve ők lennének a szóvivők, az üzem, a munkahely fonákjával, szemben. Ügy lenne jó, mert ha a műhely, az üzem színe-java rendszeresen elismerést kap munkájáért, szorgalmáért, pontos^ fegyel- 1 máért, akkor reálisnak éras a„fonákjával” szemben alkalmazott felelősségre vonást is. Ilyen alapon állva a vezetésnek sem kell tartani attól,, hogy rossz lesz a viszony a munkásokhoz. Rossz lehet, esetleg feszült is — a hanyagokhoz. Viszont jó alap arra, hogy kitűnően együttműködhessen az üzem a műhely színe-javát képviselőkkel. Ezek után tolakszik a kérdés: „Belefér”-e ez a humanista magatartás kereteibe? Feltétlenül és természetesen! Mert furcsa humanista lenne az, aki beletörődne néhány embernek a közösség kárára' menő semmittevésbe, értékek elherdálásába, nehogy „rossz ember” legyen. Aki az ilyen emberek szemében „rossz ember”, attól még nagyon is jó humanista lehet, s veszélyes útra téved az a gazdasági vezető, akit mondjuk a fusizók szeretnek. Persze a határozott magatartáshoz belső bátorság is kell, valamint a beosztottak többségének egyetértése mellett magától értetődően az üzem, a munkahely politikai, társadalmi szerveinek segítsége is. Éneikül csak szélmalomharcot vívhat a vezető, s erőfeszítése sziklára vetett mag. V an azután még egy fontos része e kérdésnek: az erkölcsi elismerés mellett — ha ez megvan — kap-e eíiéggé anyagi megbecsülést is az, aki rendszeresen, egyenletesen, kellő erőfeszítéssel húzza a műhely, az üzem, a közösség szekerét? Vagy ezt egyszerűen tudomásul vesszük, mondván: csak természetes, ez az élet rendje? Nagyjából rendben vannak itt a dolgok. A múlt évi bérintézkedések, bérrendezések során ezt sok helyen figyelembe vették. És megelégedéssel nyugtázza is a derékhad. A jövőben is fontos, hogy figyelmet kapjanak ezek az emberek. Mire gondolunk? Készülnek az üzemi, vállalati mérlegek. Számot adva arról, hogyan, miként váltották valóra, illetve szárnyalták túl az 1973. évi tervfeladatokat. E bonyolult — hozzáértő emberek számára érthető — számrengetegből kitűnik, hogyan, miként alakult az adott helyen a termelékenység, a gazdaságosság s ennek megfelelően az adott terület, gazdasági egység nyeresege. Közeleg az az idő, amikor az utóbbi, a nyereség sokrétű és célszerű felosztása konkrétan kerül napirendre. Várható — mint az lenni szokott —•, hogy éppen azok tolakodnak majd a borítékra várakozók sorában, s azok tartják talán mind a két markukat, akik csak fé- lig-meddig vagy még annyira sem vetették váUukat a munkának. V írható, hogy ők Hangoskodnak, elégedetlenkednek majd talán a legjobban. Ök, az üzem vagy munkahely fonákjai. S e hangoskodóknak a vezetés konkrét értékelésén túl, adjon választ a dólgozó had színe-java. Megérdemelt módon és joggal ők legyenek a hangosabbak, ne a fonákja. Deák Gyula Bim Hierein J isti FEBRUÁR iBaaeasBsscceea! isBassaaeaB&aBseaaeasssasBaesQene: '* 9»ea S aae «es»? m seeei sra a Korai tavasz korai munkák A szokatlanul enyhe időjárás a szokásosnál hamarább benépesítette a határt és a fóliasátrakat. A héten Nagy bánhegyesen jártunk a Zalka Máté Tsz-ben és szorgos emberekkel találkoztunk. A falu határában szikrázó napsütésben hungazin permetezésével készítették elő a talajt a kukorica vetéséhez, A í fóliasátorban gyors asszonykezek papi-ikapalántát ültettek. És: húsz jókedvű asz- szony naponta 17 ezret! A jó idő nemcsak a tavaszt hozta él, de lehetővé tette, hogy a mezőgazdasági munkákat is hamarabb lehetett elkezdeni. Így van ez Nagybánhegyesen is. A tavasra szélben földközelből permeteznek,.. Sterény munka a fóliasátor alatt
