Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-01 / 26. szám

Jósé Marti Érdemrenddel tüntették ki az SZKP főtitkárát Kép az emlékezetes nagygyűlésről: Leonyid Brezsnyev. az SZKP KB főtitkára (balról) és Fidel Castro Ruz, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. (Telefotó — TASZSZ—MTI—KS) Leonyid Brezsnyevet, az ; SZKP Központi Bizottságának „• főtitkárát szerdán Havannában t! a Jósé Marti Érdemrenddel tün- ; tették ki. A kitüntetést Osvaldo. Dorticos, a Kubai Köztársaság elnöke nyújtotta át a főtitkár­nak. Ez alkalomból mondott be­szédében Dorticos megállapítot­ta, hogy Leonyid Brezsnyev a . kubai forradalom győzelmének ; első napjaitól a kubai nép hű barátja — Az önok pártja, élén a le­nini Központi Bizottsággal és a v szovjet állam — mondta a szó- ' nők — igen nagy tekintélyt ví­vott ki nemzetközi színtéren. A . függetlenségükért küzdő népek — minden rágalmazó kiagyalás ellenére — biztosak abban, hogy a Szovjetunió, amely óriási politikai, ideológiai, gazdasági és ,katonai potenciállal rendelkezik, „ a szocialista közösség országai­val együtt megváltoztatta a nemzetközi erőviszonyokat. A kubai forradalom — a gazdag hősi hagyományokat újjáélesztő nép műve — a modern világ je­lenlegi változásainak egyik leg- lelkesítőbb példája. — Az ön személyében — for­dult Dorticos a kitüntetetthez — népünk, amely elérte a politikai öntudat magas színvonalát, és megőrizte magában a hősi har­cok forró lelkesedését, a nagy szovjet népnek és Lenin dicső pártjának adja meg a tisztele­tet. Az ön ragyogó és tartalmas .beszéde, amelyet tegnap a Forra­dalom téren a sarló és kalapá­csos zászlók, valamint a mi csil­lagunkkal ékesített lobogók alatt összegyűlt hatalmas tömeg hall­gatott meg nagy figyelemmel, örökre emlékezetes marad szá­munkra. A kitüntetés alkalmából mon­dott beszédében Brezsnyev ki- i jelentette: A Szovjetuniót és Kubát egye- l sítő barátság fejlődését és elmé­lyülését a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának Központi Bizott­sága, a szovjet állam mindig lankadatlan figyelemmel fogja kísérni. A magam részéről min­dent megteszek, hogy hozzájá­ruljak ehhez a nemes ügyhöz. A kitüntetést a Szovjetunió és a szocialista Kuba közt létesüli szilárd, őszinte barátság és megbonthatatlan testvériség jel­képeként fogadom. Az SZKP KB főtitkára meg­állapította, hogy, általában a kommunistáknak, köztük a szo­cialista országok vezetőinek jel­lemző vonása, hogy minden fel­merülő kérdést a dolgozó em­ber szempontjából . közelítenék meg. — Amikor — mondotta — mi a Politikai Bizottságban és a kormányban számos fontos kér­dést tekintünk át, döntéseket ho­zunk velük kapcsolatban, min­denekelőtt abból indulunk ki, hogy milyen jelentőségűek lesz­nek ezek a döntések a dolgozók széles tömegeire. — Ennek a célnak van alá­rendelve egész pártunk és kor­mányunk külpolitikai tevé­kenysége is. A tartós béke, a nyugodt alkotó munka, a holna­pi napba vetett hit — ez az, amit mindennél jobban akarnak a városainkban és falvainkban élő emberek milliói. — Minden külpolitikai erőfe­szítésünk arra irányul, hogy biztosítsuk a tartós békét, meg­bízhatóan megvédjük mindazt, amit a név alkotott és alkotni szándékozik. — Mindez természetesen nem­csak a Szovjetunióra vonatkozik. Ez az önök országának, a többi testvéri szocialista országnak és kommunista pártjaiknak politiká­ja is. Époen ezért érzik magukat annyira közelállónak egymás­hoz, ezért egyesíti őket ilyen szoros, megbonthatatlan barát­ság. Mindenki egyért — eay mindenkiért: ez a nemes szabály teljességgel alkalmazható a szo­cialista országok közti kapcsola­tokra. A barátság megkétszerezi erőinket. Barátságunk közelebb hozza annak a nagy célnak a megvalósítását, amelyért párt­jaink küzdenek. Nincs szebb és nemesebb ennél a barátságnál.” A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága és a for­radalmi kormány szerdán foga­dást adott Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára tisztele­tére. Tegnap folytatódtak a szov­jet—kubai megbeszélések. Megkezdődtek a Magyar—NDK tárgyalássá Horst Sindermann, a Német' Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke és kísérete csü­törtökön délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét A koszorúzásnál jelen voltdr. Tímár Mátyás, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács el­nöke, Roska István külügymi­niszterhelyettes, Kovács Imre, a Magyar Népköztársaság berlini nagykövete és Bérces Emil ve­zérőrnagy. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke az Országház Vadászter­mében ebédet adott Horst Sin­dermann tiszteletére. Részt vett az ebéden Aczél György, Fehér Lajos, Nyers Re­zső. az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács el­nökhelyettese, dr. Dimény Imre, Karakas László, Púja Frigyes, dr. Szekér Gyula, a kormány tagjai, s a politikai élet több más vezető személyisége. Délután Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke és Horst Sindermann, a Német Demok­ratikus Köztársaság miniszter- tanácsának elnöke tárgyalást folytatott az Országház minisz­tertanácsi termében. A két kormányfő tárgvalásán részt vett dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, Roska István külügyminiszter­helyettes, Kovács Imre, a Ma­gyar Népköztársaság berlini nagykövete, illetve Wolfgang Rauchfuss. az NDK miniszter- tanácsának elnökhelyettese, Her­bert Krolikowskí külügyminisz­ter-helyettes és Günter Kohrt, az NDK budapesti nagykövete. (MTI) Horst Sindermann életrajza Horst Sindermann, a Német Demokratikus Köztársaság■ Mi­nisztertanácsának elnöke 1915. szeptember 5-én született Drez­dában. 1929-ben lépett a Német Kommunista Ifjúsági Szövetség­be. 1933-ban antifasiszta tevé­kenység miatt letartóztatták és 9 hónapi börtönbüntetésre ítél­ték. 1935-ben 6 évi fegyházbün­tetésre ítélték. Fegyházbünteté­sének letöltése után, 1945-ig a sachsenhauseni és a mauthause- ni koncentrációs táborokban raboskodott. 1945 és 1947 között a drezdai és Kari Marx Stadt-i megyei pártlap főszerkesztője, majd 1950-ig a járási pártbizottság első titkára Kari Marx Stadt- ban és Lipcsében. 1950-től 1953-ig a Halle me­gyei pártlap — a Freiheit — főszerkesztője. 1954 és 1963 között az NSZEP KB agitációs és propagandaosztályának vezetője. 1959-ben a KB póttagjának, 1963-ban a KB tagjának és PB póttagjának választották, 1967- től a Politikai Bizottság tagja. 1963-tól 1971-ig a Halle me­gyei pártbizottság első titkára volt. 1971. május 12-én az NDK Minisztertanácsának első elnök- helyettesévé, 1973. október 3-án pedig az NDK Minisztertaná­csának elnökévé választották. 1963-tól 'az NDK Népi Kama­rájának tagja. Több magas ál­lami kitüntetés tulajdonosa. Nixon üzenetei intézett a kongresszushoz Üzenetében Nixon elnök a legnagyobb figyelmet az ener­giaválság leküzdésének szentel­te. Foglalkozott gazdasági, ke­reskedelmi kérdésekkel, ég a nemzetközi politika néhány vo­natkozásával is. Tíz pontban vázolta fel az idei évre tervezett bel- és kül­politikai programját. Első he­lyen említette, hogy leküzdik az energiaválságot, és azt ígérte, hogy nagyarányú beruházások- : kai megkezdi az Egyesült Álla­mok felkészítését az energiafo­gyasztás térén az önellátásra, finnek érdekében a következő öt évben a szövetségi költség- vetésből tízmilliárd dollárt köl­tenek új energiafajták feltárá­sára, s a magánipar ennél ta­lán tízszerte többet is. A nemzetközi politikáról szól­va megemlítette, hogy az Egye­sült Államok idén tovább tár­gyal a' Szovjetunióval a hadá­szati fegyverek korlátozásáról, és más országokkal együtt foly­tatja erőfeszítéseit az Európá­ban állomásozó csapatok és fegyverzetek csökkentéséért. Megígérte, hogy tovább kutatja az eszközöket Latin-Amerika problémáinak összehangolt kö­zös megoldására. (Reuter) Szibériai utazás Olajon úszó sziget Elnézem a higanyszál téli visszavonulását. Északi szél rio­gatja, süllyeszti a nulla-fok alá. Kemény idő. Nem szeretem a telet, mostanában egyre több­ször gondolok azokra a szibériai barátaimra, azokra a derék szovjet emberekre, akiket a nyá­ron, két hétig tartó utazás sorén megismertem, megszerettem. Akik a 40—50 fokos hidegek említésére is csak legyintettek: nyicsevo! Iván, Mikul, Andrej és a töb­biek, akikkel együtt hajóztunk az Irtis és az Ob hátán, együtt jártunk az átalakuló-újjászülető partokon. Sokat gondolok rájuk ezen a télen, fölidézve a sok kö­zös élményt, a szép és érdekes emlékeket... Üszik az Irtis vizén a Cser- nisevszkij, ez a pompás, kényel­mes, nagy hajó. Üszik az éjsza­kában, a csillagos, világos szi­bériai éjszakában. Mindenki a fedélzeten, a korlatnak dőlve, még visszaintegetve a part­ra. a kikötőbe, a bú­csút ; integetőknek. Aztán egy elköszönő kürtszó, és a folyó kö­zepére fordulva még jobban ne­kilendül a hatalmas haiótest. Lassan eltűnnek Jobolszk fé­nyei. Elkezdődött az egy hétig tartó hajóút. Felfedező utunk — Nyu- gat-Szibériában. Valősácros Eldorado Szibéria az utóbbi években legendás hírre tett szert; mint az energiahordozók kimeríthe­2 ÜMZBS 1874. FEBRÜÄR !*, teilen kincsesházót emlegetik. Azt tartják: valóságos Eldorádó, a föld leghatalmasabb olaj- és gáztartalékaival. És itt vannak ezen a földön a Barátság Kőolajvezeték for­rásai is. Mérhetetlenül gazdag források. Reggel a hajó szalonjában tájékoztatót rendeznek vendég­látóink. Konsztantin Jakovle- vies Lagunov, a tyumeni író- szövetség titkára az informátor. Előkerült a térkép a „Tyumensz- kája oblaszty” szemléltetésére. Hatalmas terület ez, sokszorosa Magyarországnak: 1,5 millió négyzetkilométer. A sűrűbben lakott déli részektől föl északig, az Ob torkolatáig, a Jamal-fél- szigetig terjed, ahol bizony már sokkal kevesebb a település. Nagvobbrészt az Ob vízgyűjtő- területe ez, de a keleti részen seregnyi más folyó erezi még a térkénét. És a tavak ezrei. És ez a folyós, tavas, mocsaras te­rület — mint Lagunov elytárs mondja —, mind olvan, mint egv úszó sziget — az olajon. Hozzáteszi, hoav mindez itt nem úidonság. Már a harmin­cas években, amint az ország gazdaságilag lábra állt. megie- lent a Közép-Ob vidékén.az el­ső geológus-expedíció. Ma már százával vannak fú­rótornyok. gázfáklvák jelzik a kutatók ú+iát. A kísérő^ázt még sok holvütt el kall égetni. de he- lvi felhasználására is készülnek tervek. Ezurmitnak már van gázzá] működő hőerőműve. Ilyen hőköznnntok segítik maid Szi­béria ^ölmeierf+Scój^. £rnV>a--ri ek valóbbá szelídítését a jövőben. Másnao reggel Fanti-Man- sziíszk kikötőiében áll a ha­jónk. Üdvözlés, motorosok fel­vonulása — a szövi et nőnek Viszik a kiilörihlicrek előtt. A nagv forgalmú, haiők- k»i tjczálvokkpi lüv+o+ő kikö­tőből fenyves hegyoldalra ka­nyarodunk. Kedves faházak után régi kőépületek következ­nek, majd új, panelekből ra­kott házóriások. Chanük és many sík föld] én A tyumeni terület chanti- manysj nemzetiségi körzetének központjában vagyunk, egy félmillió négyzetkilométeres te­rület központjában. A körzeti párttitkár, Leonid Georgievics Tajmatov — maga is chanti származású — tart beszámolót a városi kultúrház nagytermé­ben. Utána filmvetítés is ki­egészíti. Mi, „nyári szibirjá- kok”, most fogalmat alkotha­tunk az itteni tél emberpróbá­ló nehézségeiről. Robbanás, fú­rás, útépítés vezetékfektetés köz­ben láthatjuk a pufajkás, fül­védősapkás embereket. Látunk a jégcsapok piramisába fagyott fúrótornyot. Gőzgomolyag és hóvihar keveredik a vásznon. Hegesztők pisztolya villámlik az őriáscsövek mellett, amint összevarriák a vezetékereket. S látunk rénszarvasszánt és repülőgépet, aminthogy az is­kolásgyerekek rajzán is egy­más mellett a sítaln és a he­likopter, az ősi fenyőik és a mai olajkutak. Ők már ilyennek is­merik meg világukat. Nyelvrokonaink, a manysik és a chantik — vagy, ahogy nálunk szokottabb, vogulok és osztyékok földjén elfogódottan állunk mi, magyarok: Regulyra, Munkácsi Bernátra, Pápai Jó­zsefre gondolunk, %kik a múlt században nagy nyomort, ín­séget — ugyanakkor páratlan népköltészeti kincset találtak itt kutatóútjukon. Simái Mihály (Következik; 2. Rokonok között)

Next

/
Thumbnails
Contents