Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-12 / 9. szám

Hogy megvalósuljanak az álmok Beszélgetés e mezőberényi gimnázium negyedikeseivel —■ qz érettségiről, a továbbtanulásról ÜOzéieti ember i Herczberger Tibor munkahe­lye a gyomai Kiss Lajos Gim­názium és Szakközépiskola. Orosz—francia szakos tanár. Emellett a Hazafias Népfront községi bizottságának titkára, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat járási titkára, tagja a Pedagógus Szakszervezet járási és községi bizottságának. 1973. november 7-én a Munka Ér­demrend bronz fokozatával tün­tették ki.„ — Kérem, mondja él dióhéj­ban az életét. Például onnan, hogy miért és hogyan lett ta­nár. Éppen nyelvszakos. — A felszabadulás után két esztendeig a Szovjetunióban dolgoztam, a A Donyec-meden- cében. Itt alkalmam volt meg­ismerkedni a nyelv alapjaival. Hazajőve leérettségiztem, majd nappali és levelező tagozaton el­végeztem az orosz, később a francia szakot Szegeden és Bu­dapesten. 1952-től tanítok Gyo- mán­— Járt azóta a Szovjetunió­ban? — Két ízben. Másodszor a Penzába menő barátság-vonat­tal a szarvasi járás tolmácsa­ként. Franciaországban ugyan­csak három éve voltam egyhó­napos tanulmányúton. — Az iskolai elfoglaltságok mellett — így hírlik — egész sor társadalmi, közéleti funk­ciója van... — Régen kezdődött. Az EPOSZ-szal, a MINSZ-szel, az MSZT-vel, a DISZ-szel. Aztán — annak is már jó két évtizede — szakszervezeti munkával bíz­tak meg. Ennél több időt kíván azonban most a népfront-tevé­kenység. Ezen belül leginkább a béke és barátsági munka, vala­mint a kulturális és politikai nevelő munka áll legközelebb hozzám. Ezt, úgy gondolom, in­dokolja a foglalkozásom. Sok segítséget kapok —, s nemcsak a nép frontos, hanem a TIT-fel- adaitok megoldásában is— az il­letékes felsőbb szervektől, s a helyi gazdasági egységektől, szervektől, intézményektől, sze­mélyektől. Ha azt kérdezné, hogy kiktől leginkább, nem tud­nék röviden válaszolni. Inkább úgy mondom, hogy senkivel sem vagyok rossz .kapcsolatban... Persze, azért a népfrontos és a szakszervezeti munkának általá­ban nagyobb lehetne a becsüle­te... — Ezek után szabad ideje van-e egyáltalán? — Hm-.. Van. Akkor olvasok. És sakkozom. Versenyszerűen is a szarvasi főiskola csapatában. Békéscsabán nézzük meg a csa­láddal a Jókai Színház előadá­sait. És a televízió. — Legközelebbi tervek? — Az említetteket szeretném tovább csinálni... ...Még két vonás a portréhoz: Huszárik Erzsébet a III. c.-ből azt mondja osztályfőnökéről, hogy lelkiismeretes, szigorú ta­nár, aki „dobogós” tanáraik népszerű listáján; Mer ez Ádám a kollégák véleményét foglalja össze, amikor a kitüntetett po­litikai, kulturális tájékozottsá­gát, segítőkészségét, közéleti ember voltát dicséri. Ami azért nem akármilyen dolog... B Gye Központi érettségi dolgozat, i tananyagcsökkentés, túljelent- I kezés az egyetemeken és főis- ] kólákon, emelt szintű szakmun- I kásképzés, pályaválasztás: ezek­kel a gondolatokkal mostaná­ban igen sok negyedikes közép- iskolás foglalkozik. Hiszen még egy hónap, és az érettségi előtt álló fiataloknak „színt kell val­laniuk”, ki mit szeretne csi­nálni a záróvizsga után: tanul­ni akar, vagy dolgozni? A mezöberényi gimnázium ne­gyedikeseivel — 9 lánnyal és 5 fiúval ezekről beszélgettünk a minap, ebéd után. * • • — Hova adod be Jelentkezése­det? Mikor határoztad el, hogy ezt a pályát választod? ILONA: A Debreceni Tudo­mányegyetemre szeretnék je­lentkezni, biológia—földrajz szakra. Ezt tavaly határoztam el, azelőtt sok minden megfordult a fejemben... De a biológiát már kisiskolás korom óta szeretem. Meg a földrajzot is. Remélem, sikerülni fog... A nyári szünet­ben meg most télen is nagyon sokát tanultam a felvételire, JANOS: Édesapám pár éve meghalt, édesanyámat nem aka­rom terhelni azzal, hogy én egyetemre járok. Ha leérettsé­gizem, szakmunkástanulónak je­lentkezem. így jobb is, hiszen emelt szintű képzést kaphatok, szerszámkészítő szeretnék lenni. S ha majd keresek, majd akkor jelentkezek valamelyik műszaki főiskola vagy egyetem levelező tagozatára. Meg aztán egy ki­csit unom már az iskolapadot... A matek nagyon érdekelt, és a történelem is. Az elsőt használ­ni tudom, a töri meg...? Imá­dok olvasni, érdekel, hogy mi volt ezelőtt. ZOLTÁN: En sem akarok most továbbtanulni. Üttörőko- rom óta érdekelnek a rádiók. MHSZ-szakkörbe is járok, a két „rázós” tárgyat is szeretem, mármint a fizikát és a matekot. Szakmunkásképzőbe megyek én is, rádió- és tv-szerelő szeretnék lenni. ILI: Nyolcadikos koromban „belecsöppentem” a biológiai szaktárgyi versenybe. A megyei döntőn is ott voltam, a felkészü­lés alatt nagyon megszerettem a biológiát. Én embereket aka­rok gyógyítani, a fogorvosira je­lentkezek. A fizika a gyengém volt, eigy éve, hogy „igazándi­ból” foglalkozom a törvényekkel, í példákkal.« s * — S mit csinálsz akkor, ha ; nem sikerül a felvételi vizsga, * vagy helyhiány miatt nem vesz- : nek fel? JUTKA: Én a Szegedi Tanár- l képző Főiskola testnevelés— 5 földrajz szakára készülök. Ha ■ az idén nem jutok be, elmegyek ■ egy évre dolgozni. Ha azután • sem, akkor levelezőre próbálok : bekerülni. ; KATI: Ha nem vesznek fel a ■ Testnevelési Főiskolára, én még ■ egyszer nem jelentkezek. Nem • éri meg, hiszen kiesik egy évem. : Tizenegy éve tornászok, munka i Az Erdőgazdasági Fűz- és ? Kosáripari Vállalat Fűzüzem vezetősége Békéscsaba, Szarvasi út 21, ■ FELVÉTELT HIRDET I erdészeti vagy mezőgazda- ! sági technikumi végzettség- S gél rendelkező fiatalember : számára, termelési előadói munkakör betöltésére, 97105 1 mellett edzeni igen nehéz len­ne... Ha nem sikerül? Fényké­pész-szakmunkás tanuló leszek. \ ILDIKÓ: Sokszor még azt sem tudjuk, milyen az az iskola. : ahová megyünk. Legfeljebb megkapjuk a jelentkezések sta- j tisztikáját, a felvételi tárgyak- j bői a vázlatos követelmény- jegyzéket. Semmi többet nem , ismerünk, csak ha egy ismerős, rokon mesél az ottani életről. Én előkészítőre is járok, gyer­mekorvos szeretnék lenni. JUTKA: Az első sikertelen próbálkozás arra mégis jó, hogy az ember saját bőrén tapasztal­ja, hogy a gyakorlatban milyen követelményeknek kell megfelel­ni. A lényeg az — szerintem —, hogy önbizalma legyen az em­bernek... — Ki volt már abban az isko­lában, ahová jelentkezni akar? KAROLY: A Műegyetem KISZ- bizottsága szervezett egy látoga­tást középiskolásoknak. Én úgy láttam, nem rossz élet az egye­temistáé... Csak rengeteget kell tanulni és teljesen másképpen, mint középiskolában. KATI: Ebből a gimnáziumból már négy lányt vettek fel eddig j a TF-re. Nagyon sokat beszél­getek velük a főiskolás életről, a követelményekről.« JUTKA: Nekem a nővérem tanul Szegeden. De hát amit me- | sél, azt átélni lenne jó..; — Általában mégis mit tud- ; tok az egyetemi, főiskolai élet- { ről? MARIA: Néhány hete két di- s ák volt itt a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetemről. Sikeres tájékoztatót tartottak. S ez ne­kem azért is jó volt, mert ag­rármérnök szeretnék lenni. ILDI: Egy nyilvános KISZ- gyűlésen az egyetemi, főiskolai életről, az ottani mozgalmi mun­káról, a kollégiumi és más szo­ciális juttatásokról, az emelt szintű szakmunkásképzésről az elhelyezkedési problémákról tá- j jékoztattak bennünket és a Harmadikosokat. Aki ott volt, sokkal többet ismer már abból, hogy .,mi vár rá”_ — Szerintetek mi szükséges egy sikeres felvételihez, illetve i- V. Ä mezítlábas agitátor Zöldi Kovács Lajos: — 1944. október 8-án délelőtt a fekete­halmi iskola udvarálban gyüle­keztünk, akik leventébe jártunk. Pucoltak az urak. Elhatároztuk, hogy nem megyünk, nem me­nekülünk. Meggyorsultak az események. Tudtunk a világról. — Egy virradatkor apám szólít, megérkezteik az orosz csapatok. A pusztaszeri községi elöljáróságból, akik maradtak, megpróbálták irányítani az éle­tet. polgárőrséget szerveztek, amelyikben részt vettem. A cél: garázdaság ne legyen. Lis­tát csináltattak a felszabadulás előtti elöljáróság tagjainak fel­tüntetésével. Házról házra jár­taik szavaztatni, hogy válassza meg újból őket a nép. A sze­génység elégedetlenkedett. No­vember első felében gyülekez­tünk a községháza udvarán, voltunk talán százan. Nagy István, Szűcs Sándor, Horváth István és többen felmentünk a folyosóra. Vittük a bunkós­botot, de senkinek semmi bán- tódása nem esett. Bementünk a sarokszobába, székre állítot­tak, mondták: soroljam az «gy jő érettségihez? Mit ajánlói­tok társaitoknak? ILI: Jó dolog, hogy aki köz­ponti dolgozatot ír érettségin, az eredménye beszámít a felvételi­be. Fele vizsgadrukkal megúsz­hatjuk. JUTKA: Csak azt kell mon­dani, amit tudunk, és azt hatá­rozottan! ILONA: Aki ismeri a törzs­anyagot, annak nem kell izgul­nia. Persze nem árt, ha hozzá­olvasunk... ILDIKÓ: Legalább nyol­cadiktól kell már készülni, tu­datosan azt tanulni, amire szük­ség lesz..; KÁROLY: Akinek nem megy a fizika, matematika vagy a ké­mia, az rengeteget gyakoroljon. A példákat százszámra kell megoldani.^ EDIT: Normálisan kell meg­jelenni. Az sem lehet hiba, ha valamelyik fiúnak hosszabb a haja, ha az rendes, ápolt... JÁNOS: Csak már átesnék az érettségin... * * * Az elhangzott beszélgetésből nem lehet általános következte­téseket levonni. Valamelyikőjük megjegyezte: „Kicsit az ismeret­len bűvöletében is élünk.” Tény az, hogy nem teljesen ismerik a pályaválasztás „társadalmi igény — szakmai rátermettség — az egyén képessége, óhaja” hármas követelményét. És ez nemcsak a fiatalok hibája, nem is az iskoláé. A nevelők elsőd-/ leges feladata a negyedikes osz­tályokban kétségtelenül az, hogy minél jobban felkészítsék a di­ákokat az első nagy erőpróbára, az érettségire. De vannak más társadalmi tömegszervezetek és a pályaválasztás problémájával foglalkozó intézetek is, akik a száraz adathalmaz helyett va­lami többet is adhatnának a „nagy gond” megoldása előtt ál­ló fiataloknak. Minden érettsé­gizőt meg kellene ismertetni a magasabb iskolák titkaival, em­beri közelségbe hozni az ál­mok célját. Hogy az álmok többsége valósággá váljon... Nemesi László arak bűneit, mondjam, távoz­zanak. A bíró a szegényembe- rek sorfala között iszkolt, szit- kozódások közepette. „Üj vá­lasztást” csináltunk. Honfogla­lást — Küldöttséggel jártunk Szegeden, két napot töltöttünk a városban, meg aludtunk. Vol­tak közöttünk 50 éven felüli, nagycsaládos emberek. Ügy vi­selkedtek, mint a gyerekek. A szobában, ahol megszálltunk, rekamiék voltak, nem láttunk még olyat. Párnákat kaptunk, szép, vörös bársony bevonatú díszpámával dobálóztunk, idős Kord ás József gatyára vetkőz­ve felállt a rekamién, onnan dobált minket. Amikor vissza­került hozzá a párna, a tenye­rébe fogta, ráhajtotta a fejét és mondta; „Hej, burzsoázia, bur- zsiháziá! Ha te tudnád, hogy ki fekszik a te párnádon, va­jon mit csinálnál, biztos meg­ütne a guta!” \ — Otthon, Pusztaszeren be­szélgettünk a földosztásról, a Pallavicini birtokból akartunk jussolni, de közigazgatásilag nem tartozott hozzánk. Kér­vényt adtunk be, mellé rajzot is. Acélszalaggal mértük a ha­tárt. az akkori Tömörkényi­major oldalánál, az erdő mel­lett, észak—dél-irányban. Hu­ABLAK A címben szereplő nyílászáró- szerkezet funkciói közül kettőt ismerek és tudok: a belső tér megvilágítását, valamint a szel­lőzést szolgálja ez a praktikus üveg- és deszkaszerkezet. Ez utóbbi rendeltetésének úgy tesz eleget az ablak, hogy valaki ki­nyitja. Mármint az ablakszár­nyat a keretből — zár és zsa­nér segédletével­A békéscsabai 611. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet há­roméves épületének ablakai ese­tében korántsem ilyen egyszerű a dolog. Egy teljes ablak több négyzetméteres, ez a nagy, fél szobafalat helyettesítő nyílás­záró kilenc önálló ablakszemet foglal magába. A középső há­rom szemet is körülményes ki­nyitni, az alsó, lefelé nyíló sze- - meknél van a fő probléma. Ha valaki ezeken át szeretné meg­oldani a szoba légcseréjét, an­nak csalódnia kell. Ugyanis le­hetetlen. Ha lenyitják az ablak­szemet, csak a belső üveg és ke­rete nyílik le — ütközője nincs, aki nem eléggé ügyes, még a lá­bára is ejtheti — o külső üveg meggátolja a szellőzést, mert az bele van építve a keretébe. Legvégső esetben ki is törheti a mások egészségét szellőzéssel vé­deni akaró személy. De ez már nem praktikus megoldás. Ezek után már csak az hiány­zik, hogy olyan dupla ajtót is tervezzenek a humoros kedvű szakemberek, amelyiknek egyik lapját beépítették a keretbe, s ezzel együtt a falba. Gondol­juk csak el, milyen praktiku­san lehetne ezeket az ajtókat használni. Legalább annyira mint a csabai intézmény soktu­cat ablakát. szár Márton útkaparovai, nagy- családos szegényemberrel, ket­ten kezdtük, s munkára fogtuk a menekülésből Nyugatról visz- szatért Bariba Bálint igazgató urat is. — Szegedre leginkább gya­log jártam, mezítláb. Nem dús­káltunk a javakban. Egyikszer betrappoltam. s már több nap­ja nem ettem. Indultam vissza Kistelek környékén havazott, ahogy elhagytam, néhány kilo­méterre, rosszul lettem. Ifjú Szeri Imre és Körmendi József lovaskocsival jöttek, meglátták, hogy az árakba fordultam, az orrom vérzett, nem tértem ma«- gamhoz. Feltettek a kocsira, bevittek a kocsmába. Felesz­méltem. — 1945. január elején ismét megkerestem a szegedi elvtár­sakat, a Magyar Kommunista Pártba történő felvételemhez belépési nyilatkozatot kaptam, lsét ajánlóval aláírattam és utá­na a Kálvin téren beadtam Szóba került, alakítsuk meg a földmunkások szakszervezetét Pusztaszeren, ez 1945. január 7-én történt. Házról házra jártam, felkerestem a szegény embereket. Idős Kordás József házában tartottuk az alakuló gyűlést, nagy számban jöttünk össze. Kiállítottuk a szakszer­vezeti tagsági igazoivanyokar Idős Kordás József, amikor át­vette igazolványát, azt mond­ta: „Te, Lajos, ez kommunista könyv, nekem hat családom van, engem ezért a kommunis­ta könyvért még felakasztanak.” ti. L. «■eaa3>aaaeBBBBBasasea9aaefleaaeeB9escasecseaaseBei3neeeBSi9aaeBasiatBsaaB Sz. Lukács Imre: HONFOGLALÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents