Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-12 / 9. szám

Világ proletárjai,, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRT BIZOTTSÁG E S A ME'Ó Y El T ANÁCS‘LA P J A * 1974, JANUAR 12., SZOMBAT Ara: 1,— forint XXIX. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM MRi HÍRADÁS A KÖTÖTTARUGYÁRBOL (3. oldal) SZERKESSZEN VELÜNK (7. oldal) HETI RADIO­ES TV-MÜSOR (6. oldal) kiváló munkás Könnyű felelni arra a kérdés­re, mennyi munkás dolgozik az iparban. 1973 októberében szá­muk 1 millió 266 ezer volt. Ar­ra azonban jóval nehezebb, sőt, szinte lehetetlen válaszolni, kö­zülük hányán kiválóak, vitat­hatatlan mesterei — kockáztas­suk meg: művészei — szakmá­juknak? A gyárakat járva, a műhelyek mindennapi életének történeteit megismerve, mind erősebb a meggyőződés: sokan vannak. Gyalusok és szerkezeti lakatosok, szerszámkészítők, műszerészek, öntők, vájárok, mintakészítők, esztergályosok, szövők, szobrászok, szállítómun­kások, gépkocsivezetők, nők, fér­fiak vegyesen, s minden mester­ségbeli. Abban sincs hiba, hogy a társak, a műhely- és üzembe­liek ne tudnák, kik azok, akik­től tanulhatnak, akikre a fő­nökség a legkényesebb, a leg­sürgősebb munkát is rábízhatja, akik, ha úgy hozza a dolgok sora, egy-egy bonyolult feladat­ban segítenek az üzemmérnök­nek éppúgy, mint a szerkesz­tőknek a gyártmányfejleszté­sen. A kiváló munkást nem ki­nevezik, nem kitüntetéssel adják meg a rangját. A maga tehetsé­ge, rátermettsége, hivatástuda­ta, s a környezeti hatások sze­rencsés találkozása alkotja meg. s formálja e tíoust, azok tábo­rát, akik nélkül lassúbb lenne az ipar haladása, akadozóbb az üzem munkája, tétovább, több­ször zsákutcába tévedő a gyár­tás- és gyártmányfejlesztés. Csavarjunk egyet a társadal­mi elismerés tv-készülékének gombján, hogy élesebbé tegyük a képet. Vajon azt látjuk a kép­ernyőn, hogy a kiváló munká­sok mindenkor és mindenben megkapják tevékenységük anya­gi, erkölcsi értékét? Túl sok kép váltja egymást, egybevágók és ellentétesek, bármiféle egyértel­mű válasz után kérdőjelet téve. Mert lelni kiváló munkást a parlamenti képviselők között, de ugyanakkor nem számít rit­kaságnak az a vállalat, ahol „titok” a városi, mevvel községi tanácstagi tisztet ellátó, vagy más közéleti feladatot vállaló munkások neve; csak a brigád tud megbízatásukról. S az sem ritkaság, hogy a városi pártbi­zottság ülésein találó észrevéte­leket, segítő bírálatot elmondó munkást a gyárban, a vállalat­nál nem kérdezi senki, s ha kér- dezetlenül szól, leintik, meri ugyan kiváló a szakmájában, de „a vállalati ügyekbe ne beszél- * jen bele”. Sűrűn leírjuk, elmondjuk: a fizikai munkának nincs elég be­csülete. Igaz. S még kevesebb a híre, rangja a jók kö­zül is a legjobbaknak, a kiválőaknak, azoknak, aíkik szinte a tökéletességig fej­lesztették szakmájuk ismeretét, g ezeknek az ismereteknek az al­kalmazását. Ha van is hírük, rangjuk, nagyon ritkán terjed túl a gyár, a vállalat kerítésén, nem tud róla a lakóhely, a csa­lád környezete — például az is­kola, ahová a gyermek jár! —, s még kevésbé a másik üzem, a saját vállalat többi telepe. Meghökkentő lenne —, mert kérdésemre legalábbis ezt hal­lottam válaszként — a gyár hosszú évtizedeken át kiválóan dolgozó munkásáról elnevezni egy brigádot? Szebb, sokatmon­dóbb a „törekvés”, az „egyet­értés” név, mint a nemrég el­hunyt munkásé, akit időnként nyugdíjasként is nélkülözhetet­lennek tartottak, sokszor behív­tak. álljon újra a marógép mel­lé? S káromlása lenne-e belénk ivódott szokásainknak, ha a köz­ségben, a városban utcát nevez­nének el egy-egy, évtizedekig is teljes szívvel, nagy hozzáértés­sel tevékenykedő munkásról, aki termelt, eközben szakemberek sorát is fölnevelte, segítette? S mi történnék, ha nemcsak a művész papát, a vezető be­osztást betöltő szülőt emleget­né a pedagógus a gyerekek előtt követendő példaként, hanem azt is, aki „csak” munkás, de a ma­ga dolgában, a saját területén több, értékesebb, mint a fel­művész, fél-műkedvelő zenész, festő, az éppen-hogy főosztályve­zető. igazgató? Havi átlagban — 1973 ja­nuárja és októbere között — 2360 forint volt az iparban a munkások bére. Az átlag per­sze elfedi az ennél jóval nagyobb kereseteket, de még ennek isme­retében sem tarthatjuk kielégí­tőnek a kiválóak javára törté­nő megkülönböztetést, s még ke­vésbé az anyagiakon túli meg­becsülést. Egy-egy gyár, válla­lat ugyan esetleg megadja ézt; de tágabb körben már nem jut figyelem rá. Holott mind válla­lati, mind szélesebb méretekben önérdek a legjobbak sokoldalú elismerése, tisztelete, a szó ne­mes értelmében vett népszerűsí­tése. A kiváló munkás példája, társadalmi rangja, közmegbe­csülése tettekre váltja a sza­vakat, ezrek, tízezrek előtt bi­zonyítja, hogy minden foglalko­zás fontos a társadalomnak, hogy minden mesterséget lehet hivatásként űzni. Szeretni, mi­nél tökéletesebben csinálni, meglelni benne az alkotás édes örömét. A kiváló munkás — kérdezzük csak meg bátran őket! — nem cserélne senkivel. Ám rangjuk, társadalmi tekintélyük, anyagi, erkölcsi megbecsülésük akkor lesz rendben, ha majd so­kan irigylik őket, ha sokan cse­rélnének velük szívesen, azaz, ha majd sokan követik példáju­kat. ML O. :,v i ■«WTTiiinnin r .m —n Társas- és egyéni utazások 21 országba Eddigi legeredményesebb esz­tendejét zárta 1973-ban a COOPTOURIST Szövetkezeti Utazási Iroda. Lesték Pál ve­zérigazgat ó a pénteki sajtótájé­koztatón elmondta, hogy a vál­lalat forgalma a megelőző évhez képest 70 százalékkal nőtt; a belföldi turisták, a ki- és be­utazók száma együttesen meg­haladta a 100 000-et. A belföldi geogramak több mint 50 ezer résztvevőt vonzottak. Az éves forgalom értékében megközelí­tette a 250 millió forintot, s a dollárbevétel is több mint 50 százalékkal emelkedett. Az 1974-es év választéka még gazdagabb az előző évinél. Az utazási programokat sokrétűség, igényesség jellemzi. A hazai tu­risták 21 országba látogathatnak el a COOPTOURIST szervezé­sében, Hektáronként 30 ezer forint árbevétel seprűcirokból Zárszámadás a mezőkoYácsházi CITÉV-nél Pedig csak 12 tsz termelte a cir­Január 10-én Mezőkovácshá-1 zán összeült a CITÉV igazgató tanácsa. Gyalog Mihálynak, a közös vállalkozás elnökének megnyitó szavai után Kapás Pé­ter igazga’ó összegezte az 1973. évi működés tapasztalatait. Megállapította, hogy a cirok­termesztés iránt 1973-ban to­vább növekedett az üzemek ér­deklődése. összesen 3188 hek­tár seprűcirok termelésére kö­töttek szerződést, s ez 770 hek­tárral több, mint az 1972. évi volt. Az árbevétel igen kedve­zően alakult. Ez annak tudható be, hogy szakállból tovább nö­vekedett a termelés Két évvel ezelőtt 16—16,5 mázsa szakállt takarítottak be (1971. évj adat), most pedig 22,73 mázsát hek­táronként! A termés növeke­désével egyidőben a szakáll mi­nősége is javult. Tulajdonkép­pen ezzel magyarázható az, hogy a társulásban cirkot ter­mesztő gazdaságok hektáronkén­ti árbevétele elérte a 30 ezer forintot! A felvásárlási átlag­ár kereken 60 forinttal jobb mint 1972-ben volt. A kevernie. si Lenin Tsz-ben. a tótkomlósi Viharsarok Tsz-ben, az orosházi Petőfi Tsz-ben és a végegyházi Szabadság Tsz-ben jóval az átlag feletti cirok^zakáUtermést értek el. Az almáskamarás: Sallai Tsz-ben és a kaszaperi Lenin Tsz-ben 11. illetve 14,68 mázsa az átlagtermés. A közös vállal­kozás ellenőrző bizottságának érdemes lenne megvizsgálnia, hogy a te gs tövet k ezetekben fo­lyó cirokte-més. melyet külön­ben a CITÉV-nek szerződtek, miért folyt el idegen csatornán? Ez bizonyos tanulságot ígér, de nem a CITÉV-nek, hanem azok­nak, akik a szerződésben vál­lalt kötelezettségüket megszeg­ték a termesztéstechnológia mellőzésével, a betakarítás és az értékesítés meggondolatlan szervezésével. A cirokra tulaj­donképpen ezért fizettek rá, il­letve hektáronként 1500—2000 forinttal kisebb árbevételt értek el, mint CITÉV-nek termelő üze­mek. A CITÉV vezetősége évről év­re hathatós intézkedéseket tesz a termesztéstechnológia fejlesz­tésére. Korszerű vetőmaggal lát­ja el a tagszövetkezeteket, vegy­szerkísérleteket szervez, tőszám- meefi nyeléseket folytat egy- egy közös gazdaságban. A medgyesbodzá s—pusztaottlakai Egyetértés Tsz-ben 53 hektáron tőbeállítási kísérlet volt 1973- ban. Hektáronként 220 ezer ci­roknövényt neveltek 30,26 mázsa szakáll átlagterméssel. Figye_ lemre méltó az is, hogy a hek­táronkénti 20 mázsa átlagter­més alatt 1972-ben 25, 1973-ban A kormány szociálpolitikai és népesedéspolitikai intézkedései nyomán államunk fokozottan segíti a lakosság jelentős réte­geit, mindenekelőtt a gyerme­kes családok helyzetének javí­tását­Ebben az esztendőben — a felújítási és beruházási kiadá­sokat nem számítva — 47 mii­room kot A hektáronkénti 24 mázsa feletti átlagtermést 1972-ben csak két tsz érte el, 1973-ban pedig 10, összesen 1027 hektá­ron: A cirok a pénzes növények közé tartozik. A hektáronkénti 30 ezer forint árbevétel vala­mennyi termelő gazdaságnak nagy jövedelmet jelent. Ezért ebben az esztendőben 5000 hek­tárt szeretnének cirokkal hasz­nosítani. A szerződéskötések fe_ lénél tartanak. E nagyarányú fejlesztést beruházással is segí­tik. Üj • ciroké tvevő-telepeket építenek Kunágotán és Gsorvá- son. Nagy teljesítményű magle­húzó gépeket vásárolnak az 1973 évi jövedelemből. Emellett ter­mészetesen a tafflszövetkezenek­nek is visszajutattak kétmillió forintot. Ez a beszállított cirok, szakáll minden mázsáiénak árét 23,7 forinttal emeli. A különfé­le alapok feltöltésére és a be­ruházásokra 2 millió 91 ezer fo­rintot tartalékolnak. liárd forintot költenek szociális és egészségügyi célokra, 10,8 szá­zalékkal, vagyis 4,6 milliárd fo­rinttal többet, mint tavaly. Ezen belül a társadalombiztosí­tási kiadások összege éléri a 35,4 milliárd, az egészségügyi és szociális célokra szánt összegek pedig a 11,6 milliárd forintot. lejyveoliéiaiilliári forint szociális és egészségügyi kiadásokra 1974-ben Ssahmunhásképsés Smfaftíun&ásofc » esepeSt Kos sói* Lajos Szakközépiskolában. Képünkön: Részlet a hegesztő teamáSselyWo CMTÍ Fotó; Fehé* József felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents