Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-11 / 8. szám
TsMiagyberuházások a mérlegen K ezdjük talán dicsekvéssel Jelenleg a magyar termelőszövetkezetek közös sertésállományának csaknem az egyharmada már korszerű, új, nagyüzemi telepeken szaporodik, illetve hízik. Ugyancsak új és többé-kevésbé korszerű telepeken található a közös szarvasmarha-állomány egyhar- rnada, a baromfilarmok pedig gyakorlatilag teljes egészében. Az idén a téeszek közös kukoricavetésének mintegy a felét már a világszínvonalait jelentő, úgynevezett zárt termelési rendszerek keretében, modem gépekkel, nagy adagiú műtrágyákkal, különleges vegyszerekkel vetik, ápolják és takarítják be. A többi állatfajok tartásánál, illetve a növények termesztésénél a korszerűség foka ettől még elmarad. , Mindenképpen elmondhatjuk azonban, hogy a termelőszövetkezeti nagyberuházások a közelmúltban új helyzetet teremtettek. Rövid idő alatt soha nem látott nagy lépéssel gyorsították a fejlődést. Ennek azonban szakaszai voltak és ára volt. Ha évszámhoz akarjuk kötni, akkor ez a folyamat 1967-ben kezdődött, amikor eltörölték a termelőszövetkezeti tervkötelezettséget. A következő esztendőben pedig ránk köszöntött az új mechanizmus. Az 1968-as esztendő inkább még a latolgatásé, töprengésé volt, de már megindultak a beruházások. A következő kettő, az 1969-es és 70-es esztendő, a hihetetlen iramú építkezés, beruházás időszaka volt. Szinte a földből nőttek ki a sertéstelepek. Sőt, kiderült, hogy a beruházási iram túlpör- gött; az állam 1971-ben már korlátozó intézkedéseket hozott. A fékezés sikerült, már 71-ben, majd 72-ben a beruházási kedv csillapult, sőt a korlátozás itt- ott jobban sikerült, mint szerettük volna. Tavaly, 197ß-ban már űj sertéstelep-építkezés nem kezdődött és szarvasmarha- ] telepből is alig néhány indult. I Megálltunk, sőt úgy tűnik, meg_ rekedtünk, tehát a 210 korszerű sertéstelepnél és 350 többé-kevésbé korszerű szarvasmarhatelepnél. A hallatlan iram szelektált. Pozitív és negatív irányban egyaránt. Az első telepeket azok építették, akiknek volt pénzük, illetve azok, akik aránytalan kockázatot vállaltak. Seregnyi szövetkezet a bátor beruházások révén messze kiemelkedett az átlagból, feltört az élvonalba. Közismert azonban, hogy létezik egy olyan sereg is, amely az árak időközben bekövetkezett emelkedése, vagy a várt termelési remények meghiúsulása miatt súlyos gondok közé került. Számos szövetkezeti vezető bukott meg, nem azért, mert kalandor volt, hanem azért, mert külső körülmények, előre nem látható események teperték le. És van még egy olyan jelenség is, amit negatív szelekciónak nevezünk. Bizonyos helyeken a tagság, vagy a külső szervek hajlamosak voltak, hogy megfontolt mérlegelés nélkül kövessék a „divatot”, létesítsenek nagy beruházásokat, amelyek következményeit esetleg máig is nyögik. Tény azonban, hogy a telepek felépültek. Ma már tudjuk, hogy az első éveket bejáratásnak vagy próbaidőnek kell tekinteni. Amint az iskolapénzt megfizetik, ezek a telepek ontják, illetve ontani fogják a húst, a tejet. És az állam nem hagyja magára a bajba jutottakat. Ahol például a sertéstelepek gépei nem váltak be, ott az állam 50 százalékos dotációt ad új, kipróbált technológia bevezetésére. Ahol az erő csak az építkezésre futatta, de süldőre, takarmányra már nem tellett, ott a bank hitelből biztosítja az úgynevezett forgóeszköz-fel töltési. Ahol a szövetkezet erejét meghaladó hitel visszafizetésére vállalkozott, ott a felvett hiteleket átütemezik, hosszabb időre prolongálják. És ahol még ezek sem segítenek, ott az állami szervek a bajba jutott iparvállalatok példájára, egyedi elbírálás alapján keresik majd meg a segítség módozatait A hőskor azonban lezárult, a beruházási érdeklődés ma már más irányba fordult. Ismételjük, hogy ipari jellegű állattartó telepeket ma nem, vagy alig építenek a téeszek. Az építési beruházások összege a 70-es évek elejéhez képest felére, sőt harmadára csökkent. Nagy az érdeklődés viszont a kiegészítő jellegű beruházások, például takarmánykeverők, szárítóüze_ mek, magtárak iránt. Ez még a nagy lendület kapcsolódó része. Ugyanakkor pedig a gépberuházások összege minden jel szerint 2—3-szorosára emelkedik. Ez több okból helyes és szükséges dolog. Egyrészt, mert a nagy építkezések idején a gépvásárlást még a legjobbak is elhanyagolták. A másik ok, hogy gépet még a kisebb, vagy szerényebb anyagi eszközökkel rendelkező téeszek is tudnak vásárolni. Kényszerít az is, hogy a régi gépekkel ma már nem lehet korszerűen termelni, nem lehet a speciális magvakat elvetni, a nagy mennyiségű műtrágyát kiszórni, az újfajta vegyszereket a növényre juttatni stb. Meg is figyelhető, hogy a termelőszövetkezetek elsősorban a nagy kapacitású gépek, illetve a komplex gépsorok iránt érdeklődnek, tehát egy növény termelésének valamennyi folyamatát- egyszerre gépesíteni akarják. Sajnos a kereskedelem ezeket az igényeket csak részben tudja kielégíteni. Külön kell szólni arról a tendenciáról, hogy az építési nagy- beruházások megtorpantak. Nem egészen jó dolog ez. Mert érvényes még a sertésprogram, a kormány szarvasmarha-programja pedig még csak most lenne kibontakozóban. Hebehur- gyáskodni azonban most már nem szabad, ettől szeretnénk óva inteni mindenkit. A dolgokat végig kell gondolni. Elmondanánk erre egyetlen példát. Egy százas tehénistállót meg lehet építeni 2 millió forintból. Így egy tehén férőhelye 20 ezer forintba kerül. Am, ha azt akarjuk, hogy ez az istálló egy kicsit alkalmasabb legyen tehenészet céljaira, akkor egy férőhely már 40 ezer forintba kerül. Ez azonban csak a tehén. Ha tovább megyünk és alkarunk elkülönítőt, borjúnevélőt, tejházat, utakat, netalán fejőállást is, azaz komplex beruházást valósítanánk meg, akkor egy férőhely költsége már elérheti a 80 ezer forintot is. És ebből a pénzből ott áll majd egy modem telepünk —• üresen. Venni kell még tehenet. És takarmányt, legalább egy fordulóra. Így gondolva az egy tehénre számított költség már a 120 ezer forintot is elérheti. ■ fejlődés: parancs. Az úton megállni nem lehet. Haladjunk is tovább, de úgy, hogy egy-egy kanyarban ne érjenek bennünket váratlan meglepetések. Ne alakuljon ki negatív szelekció, illetve ne bukjanak el becsületes, jó vezetők a téeszben, csak azért, mert a dolgokat valaki, vagy valakik nem gondolták végig. Földeák! Béta, Új helyre költözött Gyufán a vértranszfúziós állomás Amikor ott jártunk, eppen. véget élt egy nagy fontosságú feladat megbeszélése. A vérellátó állomások URH-val való felszerelését, ennek szervezését beszélték meg dr. Ollár György főorvossal a szakemberek. A gépkocsikban ugyanis már van adó-vevő készülék, s hogy az állomásokkal a kapcsolatot rendszeresem tarthassák, ezeket is felszerelik URH-val. örvendetes, hogy a fejlődésben már eljutottak idáig a megye transzfúziós állomásai. Köztük a Gyulán működő megyei kórház vértranszfúziós állomása is, Az utóbbi különösen sokat fejlődött, s most az URH felszerelésével lehetőséig nyílik arra,. hogy szinte pillanatokon belül megkaphassák a kórházak az életmentéshez szükséges mennyiséget még akkor is, ha az éppen az úgynevezett ritka vércsoportba tartozik. E fejlődésről da’. Ollár György tájékoztatott bennünket és bemutatta az újjá varázsolt épüle_ tett amelybe az elmúlt év decemberében költöztek. — A régi helyet! may kinőttük ■— mondotta —. A kis sebészeten voltunk: Mivel az utóbbi évekÖliill A véradók kényelmes várótermében Korszerű h ől egsterilizátorba helyezik a laboratóriumi fiolákat, ben sokait változott a műkrirfe- MÜnk, lényegesen több véradó jött hozzánk, évente átlagosan 2 000, s emellett a Vöröskereszt szervezésében a környező községekben a helyszíni véradó- napokon ugyanennyi jelentkezőtől vettük le a vért. mindinkább bizonyossá vált, hogy helyzetünk tarthatatlan, nagyabb helyiségbe kell költöznünk. A régi épületben nagy volt a zsúfoltság. A véradókat nem tudtuk kellően fogadni, nem volt erre megfelelő helyiségünk gävel szemben kétszeres az alap., területünk, összesen 250 négyzetméter’, a korábbi 7 helyett 13 helyiségünk vám A legjelentősebb, hogy hét laboratóriumot tudtunk kialakítani. Az egyikben a donor- és terhassógvizsgálat folyik, a másikban. pedig többféle műszeres ellenőrzést tartunk. Ezek közül rendkívül fontos az úgynevezett ausztrál-antigén vizsgálat, amely a fertőző májgyulladás megelőzését célozza. Ehhez megvan a megfelelő műszer. Megjegyzem, hogy eddig ilyen vizsgálatokkal nem. tudtunk foglalkozni; Másik előnye a nagyobb épületnek, hogy a jelentkező véradókat tágas, ízlésesen berendezett váróban, fogadhatjuk, ahol az étkezésük js megoldható. Az állomás, ll dolgozójának pedig új mosdó, zuhanyozó, öltöző és külön étkezőhelyiség áll rendelkezésére — fejezte be tájékoztatóját dr. 'Ollár György, Békés megyében 20 éves a véradó mozgalom. E jubileumot a gyulaiak tehát az eddigieknél lényegesen kedvezőbb körülmények között ünnepelhetik meg Ami a legfontosabb, életmentő munkájukat végezhetik jobb körülmények között. Ebből az alkalomból mutatjuk be képeinken a megyei kórház vértranszfúziós állomását. Kasnyik Judit Az új műszeren Juhász Károlyné az ausztrál-antigén vizsgálatod végzi. A _ lalíhraíőriumK vizsgálatokat helyszűke miatt nem tudtuk kellően elvégezni, s az adminisztrációt mi m-irodákban folytattuk le. A dolgozók egészség- ügyi ellátása, a mosdó, a fürdő, öltöző zsúfoltsága miatt — minimális volit, sokszor fertőzésnek vannak kitéve. Ezért született meg a döntés: nagyobb helyre kell költöznünk. A kórház vezetősége ezt lehetőd vé is tette. így kaptuk meg a volt gégészet épületét, melynek átalakításával most már a róDr. Bikádi Sándomé és Szabó Jánosné mintákat készítenek elő yércs»portvízs«álatras háttérben dr Oltár György. FeM: Desiény
