Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-10 / 7. szám
A humanizeiDs korunkban A környezetét és önmagát I teremtő, formáié ember I személyisége. helyzete, jellemző tulajdonságai különösen a nagy társadalmi átalakulások idején kerülnek az érdeklődés előterébe. így volt ez a történelem bármely „kritikus” szakaszában, s ez jellemzi a mi korunkat, a kapitalizmusból a szocializmusba, az osztálymélküli társadalomba való átmenet Időszakát is. A nagy történelmi „földcsuszamlások”, a társadalmi-termeiésd viszonyok minőségi megváltozásai ugyanis szükségszerűen együtt járnak a létező értékek, emberi kapcsolatok, szokások, szőkébb vagy tágabb társadalmi közösségek — egyéni konfliktusokkal, sőt tragédiákkal is terhelt — felbomlásával, megszűnésével, átalakulásával. Hiszen a termelési-társadalmi folyamatok és az ember, az egyéniség. a személyiség szorosan összefonódnak, egymástól nem választhatók el. A társadalmi viszonyok mindig a személyek társadalmi viszonyai, mint ahogy Marx 1846Jban, Arrnyen- kovhoz írott levelében megfogalmazta: „... az emberek társadalmi története sohasem más, mint egyeni fejlődésük története'. Napjaink „humanizmus-reneszánszának” — tehat ez az objektív háttere. A „megingó értékek” világában a társadalomtudományoknak is választ kell adniuk az ember helyére, szerepére, jövőjére vonatkozó, sokszor bizony kétségbeesett kérdésekre. A válaszok milyenségét végső soron a termelési viszonyok határozzák meg: az osztály tartalom dönti el, hogy az ember kibontakozását, fejlődését, vagy pedig eltorzulását (és eltorzítását!) célozzak és segítik-e elő. Azaz a nemzetközi és nemzeti méretekben egyaránt összeütköző haladó és haladásellenes erők, a tőke és a munka harca az antihuma- nizmus kettősségében és küzdelmében is testet ölt. A tőkésországok társadalmi, politikai es szellemi életében egyaránt az antihumanista, emberellenes tendenciák erősödését tapasztalhatjuk. Amit Marx a munkás elidegenédé- séről írt, az változatlanul, sőt még fokozottabban, össztársadalmi ígéretekben érvényes a mai kapitalista viszonyok között élő ember munka- és élet- körülményeire. A munkás „teremtménye", az általa létrehozott munkatermék továbbra is „dologi hatalomként”, mint „disznófejű Nagyúr” nehezedik a társadalom tagjainak életére. A monoton, részekre szabdalt munkafolyamat szétszakítja és elsorvasztja a munkás személyiségét, ezért kielégület- lennek, ingerlékenynek (lásd a tőkés üzemek dolgozóinak spontán lázongásait), „idegennek” érzi magát a munkában, amely valójában a legsajatosabb emberi tevékenység, s az anyagi javak minél nagyobb mennyiségének megszerzésébe, az evésbe, ivásba stb. — azaz a fogyasztásba menekül. S ennek az ízig-vérig antihumanista tendenciának a fokozása, végső soron a kizsákmányolás viszonyainak fenntartása érdekében a modem tőkés manipuláció is felvonultatja széles — s sokszor bizony hatásos — eszközarzenálját. Ezek az elidegenedest tükröző, a fogyasztási eszközök habzsolását egyetlen életcélként tekintő törekvések átszövik az egész társadalmi-politikai-szellemi életet. Hatásuk alól egyetlen társadalmi osztály és réteg sem vonhatja ki magát. Mindennek következtében az anyagi és szellemi értéknek tekintett dolgokban mind keve- sebb a társadalmi-emberi tar- tálam. Mint éles kontraszt ér- , ^kelteti ez a társadalmi elszi-1 geteitségből kitörő, tartalmas, igazan., emberi értekeket követő es kovácsoló forradalmi munkásmozgalomnak és résztvevőinek heroikus küzdelmét, humanista törekvéseit. Az antihumanista tendenciák a mai burzsoá társadalomtudományokban is tükröződnek. Skálájuk igen széles, az „örök és változatlan emberi természet” tradícióira hivatkozó, az „igazi” emberi értékeket hangoztató nézetektől a humanizmust nyíltan tagadó felfogásokig. Vonatkozik ez a nyíltan forradaiomellenes, antiikommu- nista irányzatokra (pl. H. Arendt, a „totalltariánus iskola” képviselője szerint a szocializmus ellentmond az „örök emberinek”), a szocializmus eszméivel kacérkodó, de a burzsoázia uralmát konzerválni akaró irányzatokra (pl. Schumpeter, aki az általa elképzelt burzsoá racionalitással és osz- tályuralommal megtöltött „szocializmust” éppen humanista tartalmától fosztja meg), s mindjobban (főként az Egyesült Államokban) burjánzó „elitelméletekre”, de a kispolgári talajon keletkezett „harmadik utas” moagalmajv és teoretikusok nézeteire is. Jelzi ezt Marcuse utópikus szocializmus- abrigádja, amely nem a munka, hanem az „érzékiség”, a „játék” és a „dal” világa, az „újbaloldal” irracionális társadalomtagadása, a természettel való egybeolvadási igénye, techmiika- és tudományellenessége is. A szocialista országokban a magántulajdonnak, mint a társadalom legfőbb szó tszabd siójának, „atomizálójának” megszüntetése, a társadalmi tulajdon létrejötte és uralma a humanizmus tartalmi kibontakozásának és erősödésének sohasem látott kedvező feltételeit teremtette meg. Ezeket a feltételeket gyorsították és javították azok a szocialista országokban napvilágot látott intézkedések is, amelyek a szocialista építés meggyorsítását, minőségi fejlesztését, a közösségi-egyéni aktivitást gátló tényezők megszüntetését célozták. Vonatkozik ez a személyi kultusz felszámolásával (amely ebben az összefüggésben a környezetét és önmagát formáló egyén fontosságának az elismerését jelentette), a gazdaságirányítási rendszer reformjával, az állami élet további demokratizálásával kapcsolatos intézkedésekre egyaránt. Szocialista viszonyaink között fi társadalma, közösségi és egyéni alkotóerő, más szóval a valóságos emberi értékek kibontakozása a legszorosabban összefügg a szocialista demokratizmus, ezen belül a munkahelyi demokrácia fejlődésével. A munkahely a legfőbb színtere a szakmai és társadalmi-politikai tevékenységet végző ember képességei kifejtésének, hiszen — a nagy olasz marxista filozófus, Gram sei szavait idézve — „az ember folyamat... tetteinek folyamata”. Nyilvánuljanak meg ezek a tettek akar a termelő tevékenységben, a lelkiismeretes, mindig jobbat és újat akaró szakmai munkában, akár a gazdasági és politikai értelemben mind optimálisabb döntések elősegítésében — információk adása, véleménymondás útján, a demokratikus részvétel közvetlen és közvetett formáinak kombinálása révén. •-m gy, e folyamatok eredje menyéként válik az egyén és a közösség mindinkább urává környezetének. S így alakul mind sokoldalúbbá, teljesebbé a szocializmus emberének személyisége. Váradi Ottó Heves harcok Kambodzsában Phnom Penh Egész éjjel heves harcok folytak a kambodzsai főváros nemzetközi távközlési központjának közvetlen környékén, a Lón Nol-rezsim csapatai és a támadó khmer hazafiak között. Az Amerika-barát kormány egységei 700 katonát veszítettek — jelentették a hírügynökségek szerda délelőtt Phnom Fenh-i forrásokra hivatkozva. Amerikai forrásokból származó értesülések szerint tavaly augusztus 15-e, azaz a felszabadító erők állásai ellen folytatott szőnyegbombázásök felfüggesztése óta ez a legnagyobb szabású támadás, amelyet a hazafiak Phnom Penh védővonala ellen indítottak. Nem zárják ki annak lehetőségét sem, hogy az Genf Szerdán délelőtt 10 órakor a genfi Nemzetek Palotájában Ismét tárgyalóasztalhoz ült Egyiptom és Izrael katonai küldöttsége, hogy folytassa a szuezi fronton szembenálló erők szétválasztásával kapcsolatos megbeszélésekéit. A tárgyalásokon továbbra is Ensio Siilasvuo vezérőrnagy, a közel-keleti ENSZ- erök finn parancsnoka elnököl. * « « A jelentések szerint az ülés egy negyedóráig tartott. A következő találkozót jövő keddre tűzték ki. A hírügynökségek beszámolúgynevezett száraz évszak elején általános támadás bontakozik ki Phnom Penh stratégiai fontosságú pontjainak megszerzéséért Lón No! csapatait szerdán tévedés okozta veszteség is érte: A légierő egyik T—28-as típusú bombázója saját katonáira oldotta ki bombáit Phnom Penhtöl körülbelül 12 kilométerrel északra. Az AFP francia hírügynökség jelentéséből kitűnik, hogy a hazafiak szerdán hajnalban 122 milliméteres aknavetőkkel lőtték Plrnom Penh egyes részeit A felszabadító erők rádión szólítják fel Phnom Penh lakosságát. hagyja el a fővárost, mivel katonai objektumai támadásuk célpontja. (MTI) bak arról is, hogy mind az egyiptomi, mind pedig az izraeli kormány átalakítás elé néz. A két kormány átszervezése a jelek szerint lassíthatja a közel- keleti rendezés első, katonai lépésének befejezését. Az Izraelben megjelenő lapok ezzel magyarázzák azt az értesülésüket, bogy Kissinger amerikai külügyminiszter hamarosan ellátogat Jeruzsálembe és Kairóba, hogy gyorsabb lépésekre ösztönözze a szemben álló feleket a politikai rendezés útján. Az utazás hírét egyik érintett fővárosban sem erősítették meg hivatalosan. (MTI)- Az európai biztonság alapjai Az APN szovjet sajtóügynökség keddi, az európai biztonság kérdésével foglalkozó kommentárjában többek között a következőket írja: Bizonyos nyugat-európai körök a közel-keleti helyzet kiéleződését követően, az európai biztonsági értekezleten megtárgyalt problémákkal homlok- egyenest ellentétes problémát, az „európai védelem” kérdését vetették fel. A biztonságot, helytelenül, a katonai blokkok nyújtotta védelemmel azonosítva, ezek a körök a Szovjetunió és az Egyesült Államok által elért enyhülést és a közel-keleti helyzet kiéleződésének megakadályozására tett állandó erőfeszítéseket veszélyesnek tekintik Nyugat-Európa számára. Érdekes, hogy valamennyien csak stratégiai problémának tekintik a biztonságot. Figyelmen kívül hagyják, hogy a biztonság jelentős mértékben politikai probléma is, melynek alapját a politikai döntések és a minden területre kiterjedő békés, egyenjogú államközi kapcsolatok képezik. A biztonságnak természetesen csak akkor van reális alapja, ha általánosan elfogadottá válik az erőszak alkalmazásáról és a vele való fenyegetőzésről történő lemondás. Ezt támasztja alá az európai biztonsági értekezleten a biztonságról és együttműködésről kibontakozó vita is. Nem szabad megengedni, hogy az európai biztonsági értekezleten, ahol senki sem vonta kétségbe az európai államok közötti kapcsolatok elveit, olyan új alternatívák kerüljenek felszínre, melyek feleslegesek az európai biztonság programba vett egységes alapjai szempontjából és hátráltatják azok kidolgozását. (MTI) Genf: kőzef-keSeti tárgyalások Oiajiiirek a világ minden tájáról BEJRÜT I Michael Jobert francia külügyminiszter bejrúti források szerint még január folyamán Rijadba utazik, hogy aláírja1 azt az egyezményt, amelynek értelmében Szaúd-Arábia a következő három év során a mar érvényes megállapodásokon felül 30 millió tonna kőolajat szállít Franciaországnak. Látó- j gatását felhasználja arra is, j hogy tető alá hozzon egy hasonló, hosszú lejáratú megállapodást. CARACAS A venezuelai kormány kedden hivatalosan felszólította az országban levő amerikai és egyéb külföldi olajtársaságokat, hogy napi 100 ezer barrel (kb. 159 ezer hektoliter) olajat adjanak el a latin-amerikai és Karib-tengeri országoknak az energiaválság hatásainak ellensúlyozására. GUAJAQUIL A Pueblo, az Ecuadori KP Központi Bizottságának lapja szerdai számában felszólította a kormányt, védje meg az ország természeti kincseit és államosítsa a kőolajtermelést. A kormány sorolja idei legfontosabb feladatai közé a dolgozók életszínvonalának emelését, az agrárreform végrehajtását, a demokratikus és szak- szervezeti jogok érvényesítését, valamint diplomáciai kapcsolat létesítését Kubával. KAIRÓ Nyugat-Európa és Japán lenne az első számú áldozat, amennyiben az Egyesült Államok katonai beavatkozást hajtana végre a Közel-Keleten — figyelmeztet az AI Gumhurija című kairól lap szerdai számában. Ha a végzetes lépés bekövetkezik, az arab országok inkább felrobbantják olaj vezető- i keiket, mintsem engedjenek az erőszaknak. SZÓFIA A Bolgár Közellátási és Al-1 lami Tartalókügyi Minisztérium szigorú intézkedéseket hozott azzal a tavaly decemberi kormányrendelettel kapcsolatban, amely az átmeneti ellátási nehézségek miatt korlátozta a lakosság es a közü letek benzin- és fűtőolaj-felhasználása t. A közelmúltban tartott ellenőrzések során megállapították, hogy egyes minisztériumok és főhatóságok nem tartják be a hivatali gépkocsik és közületi autóbuszok közlekedtetésére vonatkozó rendelkezéseket, a gépkocsikat sok helyen személyi tulajdonként kezelik, ünnepnapokon, kirándulásokra, vadászatokra használják. Az ellenőrzött 3500 gépkocsi közül 750 az előírásokat megsértve közlekedett. A minisztérium elrendelte a fenti gépkocsik elkobzását és a tömegközlekedési hálózatba való bekapcsolásukat. Az illetékes vállalatok igazgatóit 200 leva (kb. 3400 Ft), a gépkocsi- vezetőket 100 leva pénzbüntetéssel sújtotta. A minisztérium ugyanakkor a magángepkocsik részére havi negyven literben megállapított benzinfogyasztási keretet felemelte azokban az esetekben, amikor a gépkocsi üzemeltetője testi fogyatékosság miatt nem használhatja a tömegközlekedési eszközöket. (MTI). PÁRIZS Giscard D'Estaing francia gazdasági és pénzügyminiszter a gazdasági helyzetről tartott televíziós beszámolójában kijelentette: a franciáknak 1974ben 13 hónapot kellene dolgozniuk, hogy az olajárak emelése ellenéré is egyensúlyban tarthassák az ország fizetési mérlegét. A miniszter szerint az olajárak emelése 1974-ben 31 milliárd frankos többletkiadást okoz a francia gazdaságnak. Méginkább fokozni kell tehát az exportot. A külkereskedelmi mérleg egyensúlyát igy is csak 1975 végére lehet majd helyreállítani. A miniszter továbbá önkéntes takarékoskodásra szólította fel a franciákat s hangsúlyozta. hogy most minden csepp megtakarított benzin vagy fűtőolaj számit. Bejelentette, hogy csütörtökön fognák dönteni a benzin- és fűfcőolajárak emeléséről. Az intézkedés természetesen ki fog hatni az ipari és mezőgazdasági termékek áraira is, és így januárban és februárban az általános árszánt további 1,5-2 százalékkal fog emelkedni. A szerda reggeli francia lapok élénken kommentálják a miniszter kijelentéseit. A kormánytámogató lapok dicsérik a minisztert, hogy világosan feltárta a valódi helyzetet. A L’ Humanité , szerint Giscard D’Estaing lényegében arra szólította fel a franciákat, hogy „dolgozzanak többet és fogyasszanak kevesebbet.” — írja René Andrieu, a lap főszerkesztője — pedig ez a politika elkerülhető lenne, az FKP által javasolt intézkedésekkel biztosítani lehetne a gazdasági növekedést, a foglalkoztatottságot s meg lehetne fékezni az Inflációt A kormány azonban nem hajlandó erre az útra topni. (MTI).
