Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-31 / 25. szám

Revizorok Előítéletek nélkül Megkérdeztem vállalati veze­tőket: szeretik-e p. revizorokat? A válaszokba! kiderült, hogy némelyik főként akkor kedve­li a revizort, ha az a másik vállalatnál tart éppen pénzügyi ellenőrzést. Az egyik igazgató szerint azért fogadják csupán mérsékelt örömmel a revizort, mert köztudott, hogy könnyebb hibát tálalni, mint hibátlanul dolgozni. Egy tsz elnök szerint pedig a revizorral vigyázni kell, mert bár mint ember le­het kiváló, de foglalkozását te­kintve az a szabály, hogy „minden, ördög, fekete”. Rendszerint azok a vezetők idegenkednék a revizoroktól, aikik változatlanul a régi mó­don egyszerűen „számvizsgá­lóknak” tekintik őket, alök sokat kukacoskodnak és csak a hibákat keresik. De szeren­csére a vállalatok többségénél más a szemlélet. Ám még itt is előfordul, hogy féltik a vál­lalati önállóságot, és arra hi­vatkoznak, hogy a nyereség alakulása mér egymaga is ki­elégítő tájékoztatást nyújthat a vállalati gazdálkodás színvona­láról. Es olyan véleményekkel is találkozni lehet — talán ez a legáltalánosabb —, hogy a revizor csak az állami érde­ket, a központi akaratot kép­viseli és ennélfogva közömbös a vállalati érdek iránt A re­vizoroknak tehát gyakran kell megküzdeniük előítéletekkel még akikor is, ha egyébként nagyon.' kedves és szívélyes emberek. A pénzügyi ellenőrzéseik egyébként nem. indokolnák a revizoroktól való félelmet, az irántuk érzett ellenszenvet Feladatuk ugyani® — a múlt­tal szemben — nem a közpon­ti tervezés parancsszerű elő­írásainak, végrehajtásainak az ellenőrzése, hanem a vállalati magatartás és ténykedés elem­zése, szükségszerű — tehát hasznos — bírálata. Nagyon sok példát említhe­tünk arra, hogy tulajdonképpen így szolgálják legjobban egy­aránt az ország és a vállalat ér­dekeit. Az elsőrendű országos ér­dek ugyanis végső soron a válla­lat vagy más csoport alapvető ér­deke is. . A Pénzügyminiszté­rium Bevételi Főigazgatóságá­nak békéscsabai igazgatósága — ahol 24 revizor dolgozik — 155 revíziós vizsgálatot végzett tavaly Békés megyében. A re­vizorok elszámoltatták a válla­latokat és megvizsgálták azt is, hogy eleget tettek-e az ál­lam iránti kötelezettségeiknek, befízettéfc-e adóikat, szabályo­san képezték-e nyereségüket, il­letve vállalati alapjaikat. Mindezzel a társadalom, te­hát egyúttal a .vállalat érde­keit is szolgálták. Ez utóbbit még közvetlenül is, mert pél­dául nemcsak 15 millió 894 ezer forint adóhiányt, hanem 8 millió 558 ezer forint vissza­térítendő adótöbbletet is meg­állapítottak. Hasonlóképpen j* "talk el re­vizorok a hibás nyereségszá­mításokkal kapcsolatba^.. Né­hány vállalatnak maga felé hajlott a keze, és szabálytala­nul több nyereséget számolt. A revizorok megállapításai alapján— a megyében összesen — 67 millió 503 ezer forinttal kellett emiatt csökkenteni a vállalati alapokat, míg más vállalatoknál, ahol viszont a saját kárukra tévedtek a nye­reség kiszámításakor, a revizo­rok „felfelé” korrigáltak, és az alapokat mintegy 37 millió 323 ezer forinttal kiegészítették. A pénzügyi revizor a' közér­tjeiket, a törvényes rendet kép­viseli, és a bajokat megelőzve vizsgálódik segít feltárni a hi­bákat. figyelmeztet a lazasá­gokra. a vállalati eseményeket a helyes mederbe tereli, te­hát nyilván megbecsülést, mun­kája pedig' feltétlenül segítsé­get érdemei, — Serest; — Szükségesek a kora tavaszi öntözések Az őszi gabonák kelési száza­lékát, fejlettségét vizsgálva egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a száraz ősz, a száraz tél nem kedvezett a gabonafélék­nek Az öntözés jelentőségét nem szükséges külön hangsúlyozni. 1973-ban az öntözési kapacitá­sok kihasználása jó volt a me­gyében. A tél végi időszakban azonban, hajlamosak vagyunk elfeledkezni az öntözésről, mi­vel a zárszámadások, a terv- készítések elterelik erről a fi­gyelmet. Pedig a tavasz a je­lek szerint száraz és aszályos lesz. Ha a VÍZIG területére számolva megvizsgáljuk a csa­padék és a talajvízkutak állá­sát, ilyen adatokat kapunk: 1970— 71-es hidrológiai évben a csapadékhiány 126 milliméter, 1971— 72-ben 100 milliméter, 1972— 73-ban pedig 132 milli­méter. Az 1973—74-es hidrológiai év eddig eltelt időszakában ez a hiány további 27 milliméterrel növekedett. Talaj vízlkutaink sem mutatnak „jobb képet”. 1971-ben a békéscsabai talaj- * Vízügyi újítók A MEDOSZ kongresszusi ter­mében szerdán tartották ágazati tanácskozásukat a vízügyi újí­tók és feltalálók. Micsuch Lász­ló, a MEDOSZ főtitkárhelyettese nyitotta meg a tanácskozást, majd Vincze József, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese tartott vitaindító előadást. Töb­bek között elmondotta, hogy a vízügyi dolgozók évente 1 200— 1400 újítási javaslat benyújtá- sawsl vesznek részt a mOzga­kút vízállása a talajszinttől mérve 70 centiméter volt. Ez altkor még összefüggött az 1970. évi ár- és belvízzel. Í972-ben ez a szint 211 centiméterre, 1973. decemberében pedig 339 centi­méterre csökkent. Ezek alapján jogosan számít­hatunk a kora tavaszi öntözé­sek szükségességéré. A közel­múltban végzett tájékozódó jel­legű felmérések után megálla­píthatjuk, hogy az öntöző- berendezések javítása csak 50— —60 százalékos készenléti fokon áll, a szerelvények pótlása pe­dig még ennél is alacsonyabb. Van tehát mit pótolni, ha az őszi gabonák tavaszi öntözését, esetleg a tavasziak kelesztő öntözését időben, kellő vízmeny- nyiséggel, a rendelkezésre álló kapacitás jő kihasználásával minél nagyobb területen él akarjuk végezni. A vízügyi szervek a gazdasá­goknak a kora tavaszi öntözési idényben ingyenes szaktanács- adással szolgálnak, biztosítják a szükséges öntözővizet. Krasznai Ferenc tanácskozása lomban. Az utóbbi években még­is bizonyos fokú megtorpanás tapasztalható, amelynek egyik lényeges oka, hogy jó néhány vállalat, nem készít újítói fel­adatterveket. Ezért fontos ten­nivaló, hogy megfontolt műszaki fejlesztési előrelátás alapján ki­dolgozott feladattervekkel te­gyék céltudatossá a mozgalmat, s kérjenek több segítséget az újítóktól a műszaki előrehala­dás meggyorsításához (MTI) Tanya eladó, Pusztaszentetor- nya. Virágos dűlő 31» Horváth Imre, (Apróhirdetési lz öreg tanya sorsa Két évvel ezelőtt Békés megye Tanácsa V. B. tervosztálya sok­rétű, alapos felmérő munkával elkészítette „A tanyarendszer helyzete, problémái és azok meg­oldásának hosszú távú koncepci­ója” című tanulmányát. Ebből az írásban szereplő idézetek. „A társadalmi-gazdasági körűm én vek hatására az Alföld jelentős részén két évszázaddal ezelőtt kez­dődött a tanyarendszer ki­alakulása. A századforduló- . töl az 50-es évek elejéig a kisüzemi mezőgazdaság for­májához kapcsolódva fon­tos szerepet töltött be, s még virágzó korát élte. A felszabadulás után a társa­dalmi-gazdasági tényezők megváltozása és a techni- niai haladás eredményeként már számottevő és viszony­lag jelentős ütemű visszafej­lődés volt tapasztalható. Békés megye a Dél-Alföld, egyik jelentős tanyavilággal rendelkező megyéje. Az 1970. évi népszámlálás ada­tai alapján a megye lakos­ságának 15,7 százaléka (70 066 fő) még külterületen lakott. Ez több mint a me­gyeszékhely lakossága.” Mii az apróhirdetés nyomába szegőd tűnik. Valahogy még csak bezötyögtünk az aprócska állo­másépületig. De a gépkocsi ve­zetője onnan már az istennek se hajlandó tovább erőltetni a motort. Az épület homlokzatán tábla; „Pusztaszentetornya’’. Tanácstalanul topogók a la­tyakban, vajon innen merrefelé esik az igazán szép és hangza­tos nevű Virágos dűlő? Mintha csak megérezte volna töprengésemet a kis állomás asz- szonya. Nyílik az ajtó, belülről gőz tolul az udvarra. Magasra púpozott frissen mosott ruhá­val lép ki az ajtón, s az idegen­nek kijáró bizalmatlansággal, de ugyanakkor segíteni akarás­sal a. hangjában kérdezi — kit tetszenek keresni? — és fürkész­ve néz. Mondom mi járatban vagyok erre, és meg tudná-e mondani, hol találom a Virágos dűlőt? — S ott kinek a tanyáját? — Horváth Imréét. Csak úgy a drótkerítésen át beszélgetünk. Az asszony lete^ szí á lavórt, az udvaron kifeszi- tett kötél alá, s kijön az ud­varból, hogy hasznosabb legyen az útmutatás. —■ Látja ugye azt a sárgára festett tanyát? — mutatott a távolba — attól balra van. Átmegyünk a sínen, hogy job­ban belássuk a terepet. Ügy ve­szem észre, eloszlott az asszony bizalmatlansága, mert felaján- ' lotta volna a kerítéshez támasz­tott biciklit, hogy eljussak a ta­nyáig, de nem lehetett használ, ni. Az egyik gumija lapos. — Igaz, nincs messze, de hát csak könnyebb lenne, vagy leg­alábbis hamarabb oda lehetne jutni. Megnyugtatom, nem annyira sürgős az utaim, meg aztán jól­esik egy kis gyaloglás. A tanya első látásra is barát­ságosnak tűnik. Valamikor jobb módú gazda építhette, mert az eleje téglával van kirakva a szo­kásos vert fa! helyett A fe­hérre meszelt külső falon hosszú létra függ. A takarmány-kazlak szabályos formája arra vall, hogy szakavatott kezek rakták. Az udvaron ócska, esőverte, rozsdásodó gépalkatrészek he­vernek. Elmúlásra emlékeztető kép. Éktelen csaholással egy kaloaa- cos fekete kutya szalad elő. A nagy lármáira kijön a gazdasz- szony. A tornác mellé támasztott seprűvel tartja távol a derék házőrzőt, amíg félve beoldalgok a házba. Csak ott tudom elmon­dani, mi járatiban vagyok. — Az uram nincs itthon, de csak tessék helyet foglalni. A konyhában-az asztal mellet­ti lócán csinál helyet. A vájd- lingot —, amelyben két szép sár­ga bőrű csirke van megkopaszt- va —• arrább tolja az asztalon. Amire hozzákezdenénk a be­szélgetéshez, betoppan a gazda is, Horváth Imre. Széket húz j maga alá, megkínálom Fecské- ] vei. j, — Köszönöm, nem élek vele. , A vasútállomáson hallottam, hogy Horváth már nyugdíjas, de nem látszik meg rajta, hogy kö­zelebb van a hetvenhez, mint a hatvanhoz. Elöljáróban elmon- | dóm, hogy nem vagyok vevő, de érdekei, mennyiért adná^ él a ta­nyát olyannak, aki afelől komo­lyan érdeklődne. Összenéznek az asszonnyal. — Ügy gondoljuk, megér olyan 70—80 ezret. — Régen élnek itt? — Még nagyapám vette vagy építette. Nem is tudom. —1 S most mégis el akarják ad­ni? Mintha láthatatlan és régen lent nyugvó zsilipet’húzna fel a kérdés. A férfit az asszony se­gíti a válaszadásban, az asz- szonyt a férfi. Pereg a film, amelyet a nagy rendező, a tör­ténelem rakott kockaként egy­más után. — Apám, nagyapám és talán még az ő apja is itt élt ezen a tanyán. Itt született, itt halt meg. Ez volt a bölcső is meg a koporsó is. Ez adott megélhe­tést mindegyiküknek. De hát hová is mehettek volna? — kér­di önmagától és ő se tudott erre válaszolni — 1948-ban kerültünk össze. Csorvásról hoztam ide az asszonyt. 1949-ben meglett Kati, egy év múlva Etelka. Itt járták ki a tanyasi iskolában a hato­dik osztályt, a hetet meg a nyol­cat Orosházán. Kati leérettségi­zett, -a VÍZÜGY-nél dolgozik. Etus is elkerült innen, Szente- tornyán női szabó. Ök már ki­szakadtak a tanyasi életből. „Korábban a fiatal háza­sok vagy a nagy családon belül éltek — mielőtt az öregek helyébe léptek, vol­na —, vagy új tanyába költöztek. Ma a fiatal háza­sok egy része otthagyja a tanyát s vagy elvándorol más megyébe, vagy pedig elköltözik a városba, rit­kább esetben községben.” —• Itt maradtunk ketten, öt­kor kelünk, ötkor fekszünk.. Mi az előnye az itteni életnek? Azt mondják, könnyű a tanyasi em­bernek. Minden megterem a ház körül. Az élet itt nem kerül jó­formán semmibe. De hogy mind­ezért mit kell dolgozni? Arról már nemigen beszélnek. Hoz az állat, igaz, szépen. Ha szeren­cse is párosul hozzá, Van tyúk, tehén, dizsnő, jő pénzt lehet kap­ni értük; Nem is panaszko­dunk. Kibázasítottuk mind a két lányt, jutott arra is, hogy épít­sünk magunknak: js egy házat a városban, • „A tízezer forint feletti jövedelműek, a tanyai la­kosságnak több mint a felét teszik ki. Ebben a csoport­ban található a legtöbb gép­kocsi, motorkerékpár, ezek gondolnak dí-ginkább a ta­nyák bővítésére, korszerűsí­tésére és e csoport tagjai azok, akik megtakarítási le­hetőségük következtében belterületi építkezésekre, vagy lakásvásárlásra is gon­dolhatnak. A háztáji gaz­daságot többé már nem szükséges rossznak, hanem a termelőszövetkezet szerves részének kell tekintenünk A tanyai lakosság által ter­melt termékek a közellátás, ban egyelőre nélkülözhetet­lenek. Nagy a részesedésük a piaci áruellátásban, külö­nösen az állati termékék, zöldségfélék termelése nél­külözhetetlen. Ezek előállí­tására a tanyai gazdaság ki­váló és olcsó lehetőséget biztosít” — Nem vagyunk mát. fiata­lok. £n 1350 forintot kapok min­den hónapban a tsz-től. Lehet haladni, ha az ember nem a péntek 11 órát várja. Mért a lottóra nem lehet építeni, csak arra, amiért megdolgozunk. Szombatonként bemegyünk alá_ nyomékhoz, megnézzük a tévét, de reggel már jönni kell vissza; Az állatokat nem lehet egyedül hagyni. „Az elkövetkezendő 15 év­ben a tanyák megszűnésé­nek üteme mérséklődni fog, ami megyei átlagban évi 600 tanya megszűnését je­leníti. A megszűnés a váro­sok körüli tanyavilágSban mérsékeltebb, a községeiknél magasabb lesz.” — 'Ha nem kél el a tanya? Télire akkor sem maradunk kint. Beköltözünk a városiba. A nyarat meg itt töltjük. Van egy hold föld a tanyához, megterem rajta ez is, az is. Jut belőle a gyerekeknek is krumpli meg zöldség. Voltak itt mór megnéz, ni többen. Ha meg elkél, nézünk vala­mi munkát a városban. Tudja, azt mondják, aki várja a halált, az meghal. Mi nem várjuk, azt tartjuk, mozogni kell mindig. Dolog nélkül hamarabb eljön a kaszás is. Elmegyek valahová éjjeliőrnek, az asszony meg tart 30—40 tyúkot, egy-két hízónak valót, Elbabrál vele... A tanyaviiag megszűnése az el­lentétesen Ható tényezők miatt hosszan tartó folyamat. Noha az egyre több „Tanya eladó” eredetű apróhirdetés, mintha sürgetné ezt a folyama­tot, Bél!» Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents